Petőfi Népe, 2009. szeptember (64. évfolyam, 204-229. szám)

2009-09-21 / 221. szám

EF * INTERJÚ Apa és fia megosztozott a két vesén kégel tamás A transzplantáció óta már képes szembenézni a saját félelmeivel A szervátültetettek világversenyén teniszpárosban világbajnok lett Aki ifjabb Kégel Tamást látja testnevelésórát tartani a kecskeméti Kodály-iskolá- ban, vagy teniszt oktatni a pályán, az álmában sem gondolná, hogy ő egy vese­átültetett ember. Az új szer­vet az akkor már 68 éves édesapjától kapta. Megosz­toztak a két vesén, de to­vábbra is sportolnak, érté­kes életet élnek. Kégel Ta­más története igen tanulsá­gos és példamutató lehet mindazoknak, akiken min­den apróság miatt eluralko­dik a világfájdalom. Takács Valentina- A közelmúltban Ausztráliá­ban rendezték meg a transz- plantáltak világjátékát. Ön te­niszpárosban világbajnok lett, a röplabdacsapattal pedig ezüstérmet szerzett. Milyen volt, és mennyiben más egy ilyen verseny?- Kettős érzés van bennem. A transzplantáció előtt kosaras­ként versenysportoló voltam, ezért más szemmel nézem a sportot, önmagámmal szemben is kritikusabb vagyok. Ezenkí­vül sokszor az járt a fejemben, hogy milyen forgatókönyvet írt számomra az élet. Feltettem a kérdést, hogy mit keresek én ott. Igaz, ez már korábban is felme­rült bennem. Amikor kórházban voltam, akkor is arra gondoltam, hogy miért alakult így az életem, miért pont velem történt ez. Ugyanakkor tudni kell, hogy a transzplantáltak sportja kicsit tétován halad. A világszövetsé­gen belül ugyanis nem tudnak közös álláspontot kialakítani: a szabadidősport felé menjen a do­log, avagy a versenysport felé.- Az ön édesapjától, idősebb Kégel Tamástól sokat kapott Kecskemét sportja, ez köztu­dott. Azt viszont már kevesen tudják, hogy ő adta önnek a fél veséjét. Hogyan él az egykor legendás kosárlabdaedző?- Most a boldog nagypapa ko­rát éli. A mi életünkben a fiam születése és a műtétünk két pár­huzamos történet. Ugyanazon a napon hoztam ki a néhány na­pos babát a szülészetről, amikor az orvos szembesített azzal, hogy új vesét kell kapnom. Közel egy évvel később, 2006-ban ope­ráltak engem és édesapámat. Kettőnk kapcsolatának hatal­mas lökést adott, hogy két nagy ajándékot kaptunk egyszerre. Egyrészt azt, hogy a fiam egész­ségesen született. A másik aján­dék a sikeres műtétünk volt. Mindez nagyon összekovácsolta a családot. Túl ezen pedig édes­apám továbbra is tevékenykedik a kosárlabda körül, az új sportis­kolában ő gondozza az utánpót­láscsapatot. Mellette pedig 71 évesen atletizál, sorra szerzi az érmeket súlylökésben.- Tegyük hozzá, hogy fél vesé­vel. Egyáltalán hogy volt lehet­séges, hogy elfogadják őt élő donornak, hiszen már akkor is 68 éves volt?- Ez is egy érdekes történet, hiszen azt mondták nekünk, hogy 65 év felett senki nem lehet donor, ne is álmodjunk róla. Mi azonbafi nem adtuk fel, mond­ván, hogy azért az édesapám ki­vételesen jó kondícióban van, ti­zenöt évet simán letagadhatna. Amikor átestünk a számtalan or­vosi vizsgálaton, akkor szinte csodájára jártak a papa szerve­zetének.- Mennyire volt nehéz elfogad­nia, hogy új vesére van szük­sége?- Nagyon sokáig nem mertem ezzel szembenézni. Hosszú évekkel a műtét előtt jele volt an­nak, hogy problémák vannak. 1997-ben derült ki, hogy poli- cisztás a vesém. De azt senki nem merte kimondani, hogy transzplantáció kell. A felesé­gem egészségügyi dolgozóként hamarabb tudta, hogy baj lesz. De nem merte nekem mondani, mert minden ilyen beszélgetés­től elzárkóztam. Még a gondolat­tól is menekültem. Amíg egyszer csak sokkoltak a ténnyel, és nem volt többé menekvés. •- Mikor döntötte el az édesap­ja, hogy ő lesz a donor?- Érdekes, erre még soha nem gondoltam. De most, hogy így rá­kérdezett, azt hiszem, hogy ami­kor engem szembesítettek az át­ültetés szükségességével, akkor ő már döntött. Ugyanis, ahogy így visszagondolok az akkori be­szélgetésünkre, egyáltalán nem volt meglepve. Csak annyit mon­dott, hogy majd meglátjuk, mit lehet tenni. Akkoriban a csalá­dot végigvizsgálták, hogy ki le­hetne alkalmas donor, és kide­rült, hogy édesanyámnak egy veséje van. Nem is tudott arról, hogy így született!- Nem érdemes kertelni: min­den transzplantált tudja, hogy nem fog száz évig élni és vég- elgyengülésben meghalni, az időt ki kell használni. Ön ezt miként kezeli?- Ez egy olyan tény, amelyik­ről igyekszem nem túlzottan tu­domást venni. Egyrészt sokak története ennél sokkal tragiku- sabb. Van egy barátom, aki tü- dőtranszplantált. Ő például csak egy esélyt kaphat, és az is maximum nyolc év. Én szeren­csésebb voltam. Megmenekül­tem a művesekezeléstől is. Azt mondtam a műtét előtt, hogyha engem kétnaponta gépre rak­nak, az maga lesz a halál. Úgy rettegtem a géptől, hogy még a fejemet is elfordítottam, ha ilyen beteget láttam. Próbálom úgy élni az életem, ahogyan a műtét előtt. Ugyanakkor az éle­tet átértékeltem. Ha régebben felvetődött, hogy elmenjünk-e valamilyen eseményre, akkor esetleg azt mondtam, hogy majd legközelebb. Most nem kérdés, hogy igenis elmegyünk, nem hagyunk ki egyetlen bará­ti összejövetelt sem, kihasznál­Közelkép 1970-ben született Esztergom­ban 1975-ben érkezett a család Kecskemétre Három évig a Bányai Gimná­ziumba, egy évet pedig a Né­meth László gimnáziumban végzett. Ezt követte egy év ka­tonaság, majd egy év kosara- zás a Honvédban. 1993-ban végezte el a testne­velési egyetemet Akkor a Ko­csis Pál Mezőgazdasági Szak- középiskolában kezdett taní­tani, mellette azóta is tenisz­edző 1995. óta a Kodály iskolában tanít 2005-BEN megnősült, egy kis­fia van juk a lehetőségeket. A másik nagy változás, hogy ha valami miatt felidegesítem magam, ak­kor azt mondogatom, hogy nyu­gi, ennél nagyobb gondokat is megoldottunk, most is lesz va­lahogy. Azt is észrevettem, hogy azóta jobban szembe tudok néz­ni a saját félelmeimmel.- Rendkívül aktív életet él. “ Nem túl sok ez egy szervátül- tetett embernek?- Dehogy! Rendkívül jók a la­borleleteim, mondhatnám, hogy egészséges vagyok. A csúcstel­jesítmény igazából az volt, hogy a műtét előtti fél évben már na­gyon nehezen bírtam a munkát, iszonyatos rosszul voltam estén­ként, de gyakorlatilag az utolsó napig dolgoztam, teniszt oktat­tam. Utólag magam sem értem, hogyan bírtam.- Mit üzen azoknak, akiket el­kap a világfájdalom, ha példá­ul felmegy a kenyér ára, vagy lelép a szerelmük?- Csak annyit, hogy tényleg érdemes átértékelni a dolgokat. Túl értékes az élet ahhoz, hogy végigszomorkodjuk és végigide- geskedjük. A teljes interjú a BAON.hu-n. Anno... így éltek Halason album Egy évszázad emlékei fotókon megörökítve Képeskönyv is őrzi ezentúl a 19. század közepe és a 20. szá­zad közepe közötti Kiskunha­last, a polgárosodás és a moder­nizáció időszakát. Rendhagyó hely­színen, a Kiskun- halasi Regionális Hulladékkezelő Központ üzemcsar­nokában mutatták be a Kiskunhalas anno... című albumot, és ott nyílt meg az fo­tókiállítás is, melyen a könyv­ben szereplő több mint félezer fotó látható, jelentős érdeklő­dés övezte a tárlatnyitót, sokan keresték múltjuk emlékeit a képeken. Sokan meg is talál­ták. Néhány könnycseppet is el­morzsoltak a nosztalgiázó láto­gatók. A kiskunhalasi Thorma Já­nos Múzeum igazgatója, Szakái Aurél által írt és szerkesztett képeskönyv a vá­ros történetének egy évszázadát do­kumentálja. A leg­újabb helytörténeti kötet öt fő fejezet­ben - a város, események, ün­nepek, hétköznapok, a határ - fényképekkel, festményekkel illusztrálva jeleníti meg a „ha­talmas Halas” históriájának ki­emelkedő, vagy éppen jellegze­tes eseményeit.- Érzelmek, kötődések nél­kül nem lehetünk otthon sem abban a városban, sem abban a tájban, amelyikben élünk - emelte ki az album méltatása­kor Fűzi László irodalomtörté­nész. A Forrás főszerkesztője úgy vélekedett: „... ez a könyv is a Homok-hazához való tartozás élményét fogalmazza meg, ezért ajánlom megbecsüléssel az egyébként is erős lokálpatri­otizmussal bíró kiskunhalasi­ak figyelmébe.” A Kiskunhalas anno... című fotótárlat - mely két napig ven­dégeskedett a kötet mecánásá- a nak üzemcsarnokában -, hol- § naptól már a Thorma-múze- J umban lesz megtekinthető, I egészen jövő év júniusáig. ■ Tapodi Kálmán ■ Az ideiglenes kiállítási hely­ről elköltözik a tárlat. Képgaléria: BA0N.hu Kiskunhalas múltja jelenik meg a fotókon

Next

/
Thumbnails
Contents