Petőfi Népe, 2009. augusztus (64. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-21 / 195. szám

4 RIPORT PETŐFI NÉPE - 2009. AUGUSZTUS 21, PÉNTEK tompa-KELEBiA Csak júliusban 143 határsértőt fogtak el, az őzek és a nyulak is segítik a munkát. Okmányellenőrzés az átkelőn, hőkamerás járőrszolgálat a zöldhatáron. MOZGALMAS AZ ÉLET A DÉU VÉGEKEN Egy napot a szerb határ mellett töltöttünk, hogy megtapasztaljuk, miként dolgoznak a határrendé­szet munkatársai. Ma a tompái átkelőnél és a kelebiai zöldhatárnál szerzett benyomásainkat osztjuk meg olvasóink­kal, holnap pedig a Kis­kunhalasi Őrzött Szállást mutatjuk be. Hraskó István 2007 decembere óta igencsak megnőtt a déli, szerb határ sze­repe, hiszen itt kell először el­lenőrizni az EU-ba belépni kívá­nó személyeket, egyben pedig megakadályozni a közösségbe irányuló illegális migrációt. Ma­gyarul: elfogni a zöldhatáron ál­talában gyalogosan átkelő be­vándorlókat, és az őket segítő embercsempészeket. Parolázás a piros vonalon Kígyózó kocsisorokra, nagy tu­multusra számítunk, de nyuga­lom honol a tompái határátkelő­nél. Kifelé két, befelé négy sáv működik, de egyik irányban sem kell negyedóránál többet várni. <- Azért megtévesztő ez a mos­tani helyzet, mert igencsak hul­lámzik a forgalom. Reggel pél­dául csak két belépősáv volt nyitva, de aztán még kettőt meg kellett nyitnunk a hazánkba tartóknak - ad gyors helyzetér­tékelést Horváth M. János törzs- zászlós, a határátkelő szolgálati részlegvezetője. - Augusztus elején, egy szombati napon pél­dául húszezren léptek be nálunk az országba, köztük hétezer szerb és négyezer magyar állam­polgár. Akkor előfordult, hogy egy órát is kellett várakozni. A mai nap valóban kicsit nyugod- tabb, de az elkövetkező két hét­végén még nagy forgalomra ké­szülünk. Az ellenőrző kapukon bejövő autók nagy része nyugat-európai rendszámú, de ebből messzeme­nő következtetéseket nem lehet levonni a kocsiban ülők állam- polgárságára nézve, hiszen Hor­váth János becslése szerint kö­rülbelül 70 százalékuk harma­dik országbeli. Azaz olyan orszá­Éjszakai hőkamerás járőrszolgálat a zöldhatáron: a készülékkel több kilométerről is látni lehet a határsértőket a sötétben gok állampolgárai, amelyek nem tagjai a schengeni övezetnek.- Őket sokkal szigorúbban kell ellenőrizni, mint a schengenieket - mondja Horváth. - Megnézzük a személyigazolványt, az útleve­let, a vízumot, és arról is meg kell győződnünk, hogy rendelkezik-e Lengyel útlevelek elég pénzzel az EU-ban való tar­tózkodáshoz, illetve a visszauta­záshoz. Ha valami nincs rendben az okmányokkal, kénytelenek va­gyunk az illetőt visszafordítani. Akkor is, ha veszélyes betegség­gel fertőzött, vagy a járműve köz­lekedésre alkalmatlan, balesetve­szélyes. Aznap például egy Németor­szágba tartó macedón hölgy és fia járt rosszul: mivel a gyerek­nek nem volt érvényes útlevele, kénytelenek voltak leszállni a buszról. A határrendészek a magyar-szerb határt jelző piros vonalig kísérték őket, majd anyát és fiát átadták a másik ol­dalnak.- Ennél a határvonalnál szok­tunk egyeztetni a szerb kollégák­kal - mondja Horváth János, mi­után kezét Szerbiába átnyújtva parolázik Srdanov Nikolával. Majd a határcsík két oldalán áll­dogálva kedélyesen megosztják egymással az aznapi tapasztala­tokat. Szolgálatváltás előtt A Kelebiai Határrendészeti Ki- rendeltségre sorban érkeznek be a járőrök a szolgálatból, hiszen hamarosan itt a váltás ideje. Li­liom Gábor szerint ilyenkor nagy eséllyel lehet akcióra szá­mítani.- Úgy tűnik, az embercsem­pészek és az illegális bevándor­lók is igyekeznek feltérképezni Magyar-szerb-találkozó és tapasztalatcsere a határt jelző piros vonalnál bennünket - mondja. - Mosta­nában ugyanis egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy sok határsér­tő a szolgálatváltás ideje alatt próbálkozik a bejutással. Mint megtudjuk, az átszökés- sel kísérletezők gyakorlatilag bármelyik időpontban felbuk­kanhatnak a zöldhatáron. Jön­nek hajnalban, délután, vagy akár késő éjjel is. A határ­rendészek dolgát nagyban meg­könnyítik a helyiek: sokszor a faluban lakók szólnak be a ki- rendeltségre, hogy gyanús ala­kokat, potenciális határsértőket láttak az utcán vagy valamelyik dűlőn. A kelebiai járőrök egyéb­ként harminc kilométeres sza­kaszt ellenőriznek, Bácsalmás­tól egészen Mórahalomig. Bele­értve ebbe a zöldhatárt és a köz­utakat is.- Felsorolni is nehéz, hogy hányféle náció tagját kaptuk már el a környéken - gondolko­zik el a részlegvezető. - Volt már török, líbiai, palesztin, orosz, szerb, kínai, elefántcsontparti, guineai határsértőnk, de mosta­nában leginkább afgánok és ko­szovóiak jönnek. Csak júliusban összesen 143 határsértőt fog­tunk el - mondja búcsúzáskép­pen Liliom Gábor, majd elkö­szön, mert itt a váltás. Járőrözés terepjáróval Bolyó Norbert csoportvezető az eligazítás után Varga Krisztián és Hanák László mellé oszt be minket, velük megyünk járőröz- ni a zöldhatárra. Mindketten „ré­gi motorosok”: Krisztián már ti­zenhat, László pedig hét éve vesz részt a határőrzésben. Hét óra. Pár kanyar után már a Budapestet Belgráddal össze­kötő vasútvonal mellett hala­dunk a Nissan Pathfinderrel, közvetlenül a határvonal mellett. Utunk fával sűrűn benőtt része­ken vezet, az erdőt csak helyen­ként szakítják meg kisebb-na- gyobb tisztások. Ilyen terepen fel van adva a lecke a járőröknek, hogy észrevegyék az átszökés- sel kísérletezőket.- Az őzek és a nyulak sokat se­gítenek nekünk a felderítésben - mondja László; - Ha ugyanis egy csapat őz megriad és elkezd szaladni, azt jelzi nekünk, hogy valaki közeledik. oroznék azzal a furgonnal, mely­be egy tekintélyes méretű, és gombnyomásra a tetőn kiemel­kedő hőkamera van építve. Ezzel a sötétben is tökéletesen lehet látni a meleget sugárzó élőlénye­ket, akár 2-3 kilométeres távol­ságból is. A 320-as határjelhez, a Nyúl- dombra megyünk vissza, ez a vi­dékből jól kiemelkedő magaslat közvetlenül a határral szemben, a szerb oldaltól pár száz méter­re. Rolandékkal itt táborozunk le az est hátralevő részére. A jár­őrök beüzemelik a hőkamerát: beállítják a dőlésszögeket, illetve azt a nagyjából 180 fokos látó­szöget, melyben oda-vissza pász­tázzák a terepet. Hosszú ideig csak nyúl és őz alakú fehér foltokat látunk a mo­nitoron. Aztán fél tízkor Roland telefonál a központnak: - Mint­ha két fejet láttam volna - mond­ja és értesíti a közelben lévő má­sik járőrpárt is. - Kicsi a valószí­nűsége, hogy valóban emberek voltak, de azért nem árt felké­szülni - teszi hozzá, és ráfóku­szál a kamerával arra a helyre, ahol az előbb feltűnt a két gya­nús folt. Már nem látunk ott semmit - valószínűleg csak vak­lárma volt az egész. Lassan telik az idő. Tóth Imré­vel arról beszélgetünk, hogy mennyire érzi veszélyesnek az éjszakai járőrözést. - Általában a határsértők ijednek meg tő­lünk, főleg amikor észrevétlenül eléjük megyünk, és ők a sötét­ben egyenesen a karjaink közé Életkép szerb megfigyelőtoronnyal, magyar járőrrel- Általában csoportosan és gyalog jönnek a határsértők. Sokszor fáradtak és éhesek, így nem tanúsítanak ellenállást az elfogáskor - folytatja Krisztián. - Néha megpróbálnak elfutni, de mivel nincs helyismeretük, így el tudjuk őket kapni. Mint kiderül: azért vannak ra­fináltabb illegális bevándorlók is, akik egy váltás tiszta ruhát hoznak magukkal, aztán a ma­gyar oldalra átérve átöltöznek, így nehezebb őket kiszúrni. A te­hetősebbek pedig embercsem­pészek segítségét veszik igény­be, akik már autóval vagy fur­gonnal várják őket a környék er­dőiben. Állítólag két-háromezer euró a tarifa egy nyugat-európai útért. Éjszakai megfigyelés hőkamerával Sebestyén Rolanddal és Tóth Im­rével a megbeszéltek szerint ne­gyed kilenckor találkozunk, kö­rülbelül fél kilométerre a tompái átkelőtől. Innentől kezdve velük megyünk tovább. Ma este ők jár­hatnak. Tényleg ijesztő lehet, amikor hirtelen elkezdünk kia­bálni, és a lámpával az arcukba világítunk. De azért már azon is sokszor elgondolkodtam, hogy hányszor lehettem olyan hely­zetben, hogy engem üthettek volna lé, miközben mentem éj­szaka az erdőben. Lehet, hogy ott lapultak egy fa mögött, vagy egy bokorban - mondja. Fél 12-re kitisztul az ég, és kezd igen hűvös lenni. Nem jön­nek a határsértők. Még három­negyed órát várunk, majd visz- szatérünk a kirendeltségre. Rolandék pihenni mennek, mi pedig éjjel 1 körül elindulunk haza - némileg csalódottan, hogy végül nem volt részünk el­fogásban. Epilógus- Mondtam, hogy érdemes len­ne reggelig maradnotok - mond­ja másnap Bolyó Norbert. Mint kiderült: reggel fél 6-kor a kele­biai vasúti átjárónál egy guineai és egy elefántcsontparti férfit kaptak el a járőrök.

Next

/
Thumbnails
Contents