Petőfi Népe, 2009. augusztus (64. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-19 / 194. szám
PETŐFI NÉPE - 2009. AUGUSZTUS 19., SZERDA KEREKASZTAL 17 kapcsolatok A civil szerveződések egykor úgy jöttek létre, hogy az angolok ütötték egymást, és rengeteg volt a hadirokkant. Ezek beszorultak egy-egy várba, ahol a várúr istápolta őket. Az angol királyok lassan rájöttek, hogy ezeknek a váruraknak nem is kellene adót fizetniük. CIVIL SZFÉRA, SAJTÓ, HATALOM A civilszervezeteknél már- már kötelező a szerénység. Ám ahhoz, hogy segíthessenek, szükségük van a a nyilvánosságra. A mai magyar viszonyok között pe: dig a politika segítségére is, miközben függetlennek kell maradniuk. Ezekről az ellentmondásokról is beszélgettünk Rigóné Kiss Évával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméti Szervezetének vezetőjével, a Városi Civil Kerekasztal gesztorával; Horváth Attilánéval, a civil kerekasztal sajtókapcsolatokért felelős tagjával és Farkas Gáborral, a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozókat szervező Európa Jövője Egyesület elnökével. Takács Valentina- Olyan világot élünk, ahol a nyilvánosságra mindenkinek szüksége van, a civüszerveze- teknek is. Nem véleüen, hogy a Hírős Hét keretén belül ma megrendezett Civil Korzó egyik témája a média és a civilszervezetek kapcsolata. Elégedettek-e az ilyen téren elért eredményeikkel? farkas Gábor: - Az Európa Jövője Egyesületnek speciális a helyzete, hiszen nemzetközileg is széles médiakapcsolataink vannak. A helyi médiával kezdettől fogva baráti a kapcsolat, sőt azt is mondhatnám, hogy enélkül annak idején meg sem tudtunk volna alakulni. Ugyanakkor tudom, hogy sok civil- szervezetnek nem működnek az ilyen kapcsolataik, mert reklámra nem telik, az üzenetük pedig nem elég érdekes, nem elég szenzációs a média szerint. RIGÓNÉ KISS ÉVA: - A Máltai Szeretetszolgálat médiához fűződő kapcsolata ambivalens. Egyrészt tisztában vagyunk azzal, hogyha nem tudnak a munkánkról, akkor segíteni sem tudunk. Másrészt azonban a misz- sziónkból következik egy már- már kötelező szerénység. Ami viszont mindenképpen fontos, az a hitelesség. A sajtóban nagyon sok rossz példa jelenik meg, ami nehezíti az emberek bizalmának a megszerzését. Ezért kellene olyan hiteles tájékoztatás, melyben nem csak a nagyon jó, illetve a nagyon rossz kap nyilvánosságot. HORVÁTH ATTILÁNÉ: - A mai magyar társadalomban a civilek megnyilvánulása a médián keresztül kap hangot. Ha például FOGLALJON HELYET! ÖN mit kérdezett volna a résztvevőktől? írja meg a 06-30-324-8466-os SMS számra! Bár a beszélgetők sok mindenben egyetértettek, vitát az váltott ki, hogy szervezeteiknek valóban az államtól átvállalt feladatot kell-e végezniük az Egészségügyi Civil Kerékasztalt vagy a Szociális Közalapítványt nézem, mindkettő célja a másik ember segítése. A munkám miatt nekem nagyon jó kapcsolatom van a médiával, és ebből kiindulva merem azt mondani, hogy a civilszervezeteknek is lehet jó kapcsolatuk. Ennek azonban feltétele, hogy legyen mondanivalójuk, időben adjanak információt. Olyan híreket, melyek sok ember számára érdekesek lehetnek. Nem várhatjuk el, hogy provizórikus jelenségekről tudósítson a média. Arra ott van a faliújság, a baráti társaság.-!tj£ A % % Horváth Attiláné példányát elküldjük a szaktárcához. Különben feketemunkának minősül. R. K. É.: - Fontos a nyilvánosság, de még fontosabb, hogy a személyes, bensőséges kapcsolat megmaradjon. Erre lehet aztán' építeni egy professzionálisabb szerveződést vagy egy profibb médiakapcsolatot is. Hogy átvállaljuk-e az állami feladatokat, az helyzet- és emberfüggő. h. a.: - Én nem hiszem, hogy a civilszervezetek azzal a céllal jönnének létre, hogy állami feladatot vállaljanak át. Szerintem nem is ez a küldetésük. Az más kérdés, hogy jelenleg nagyon Rigóné Kiss Éva veződések egykor úgy jöttek létre, hogy az angolok ütötték-ver- ték egymást, és rengeteg volt a hadirokkant. Ezek beszorultak egy-egy várba, ahol a várúr úgy- ahogy istápolta őket. így lassan leszokott az adófizetésről, és egy idő után az angol királyok rájöttek, hogy ezeknek a váruraknak nem is kellene adót fizetniük. Ez a klasszikus civil szerveződés. Nevezhetnénk ezt alapítványnak is, hiszen utóbbi egy adókímélő forma. A probléma csak az, hogy a törvény egybemossa az alapítványokat és az egyesületeket, de még a pártokat is. "f Farkas Gábor „Nem várhatjuk el hogy provizórikus jelenségekről tudósítson a média. ” F. G.: - Az a baj, hogy a civileket is érinti a bürokrácia, így nagyon nehéz a sok munka mellett sajtókapcsolatokat építeni. Valójában ebben az ágazatban is profikra van szükség, hiszen egy demokráciában azért vannak a civilszervezetek, hogy átvállalják az államtól a feladatokat, és azokat gyorsabban, kevesebb bürokráciával oldják meg. Csakhogy ez sem mindig megy, mert rengeteg az adminisztráció. Amikor a nemzetközi gyermektalálkozókon egyszerre több száz tolmács dolgozik önkéntesen, csak úgy tudunk nekik ebédet adni, ha egyenként szerződést kötünk velük, és annak egy „El kellene érni, hogy a források „Olyan alapítványok is vannak, melyek a ne kerüljenek a politika bankárok megsegítésére varázsfazekába. ” sok tevékenységet átvállaltak, de ennek az az oka, hogy az államnak az adott szektora nem működik. Ha viszont állami feladatot vállal át, akkor forrást kell hozzá biztosítani és elszámoltatni. Az viszont problémát okoz, hogy sokan az ilyen célok mögé bújva hoznak létre alapítványokat, aztán lejáratják azokat, tönkretéve ezzel a jó szándékú emberek munkáját is. F. G.: - Bár sok szempontból egyetértek, mégis azt kell mondanom, hogy a civilszervezetek küldetése jelenleg igenis az, hogy minél több feladatot vállaljanak át az államtól, illetve az önkormányzatoktól. A civil szerkőitek létre. ”- Kecskeméten csak a Városi Civil Kerékasztalban 104 szervezet vesz részt, de összesen mintegy négyszáz nonprofit szervezet működik. Országosan több tízezer szervezet van. Ilyen bőségben akár az államnak, akár az önkormányzatoknak, akár egy magánembernek nagyon nehéz eldöntenie, hogy mégis melyik a fontosabb, melyik kapjon segítséget. Hol a határ? Ki állítja fel a sorrendet? f. G.: - Tudom, hogy sokaknak nem lesz szimpatikus, amit mondok, de például az alapítvány nem tipikusan civilszervezet. Nincs tagsága, csak egy adókímélő módszer, ami arra szolgál, hogy forrásokkal rendelkező jó szándékú ember pénzt ajánljon fel közcélra. Az ügyészségnek elméletileg vizsgálnia kellene, hogy az adott alapítvány rendelkezik-e a céljaihoz szükséges forrásokkal. Magyarországon ugyanis általában nem rendelkezik. Ötvenezer forintokkal hoznak létre alapítványokat, amiből nem lehet működni. Ezért segítséget kérnek, egyebek között az önkormányzattól. Pedig az alapítványokat klasszikusan a milliomosok hozták létre, később jótékonysági eseményeken gyűjtöttek, de állami segítséget nem vettek igénybe. Ezért mondtam az előbb, hogy a törvény mindezeket összemossa. r. K. É.: - Én a lassú, de elkötelezett fejlődés híve vagyok. Az sem zavar, ha százezer alapítvány van a városban. Sajnálatos, de bekövetkezik: ezek a kicsi szervezetek előbb-utóbb megszűnnek, mert nem lesz miből finanszírozniuk a jó szándékot. Ezért kellene valamilyen egyensúlyt találni; a gyengébbeket segíteni, az erősebbeket kicsit visz- szafogni. Azt kellene elérni, hogy a nonprofit szférának szánt forrásokat mi magunk oszthassuk szét, ne kerüljön bele a politika varázsfazekába. Az elmúlt tizenöt évben az volt a jellemző, hogy mindenki egyénileg akart boldogulni, kereste a csatornákat, ezért sérült a politikai függetlenségük. F. G.: - Nekünk a hatalomhoz ügyek mentén van és kell legyen közünk. Amikor elhívtam a Csiperó kapcsán Deutsch Tamást, akkor azért piszkáltak; ha Kovács Lászlót hívtam el, akkor meg azért. Holott előbbinek ifjúsági miniszterként volt itt a helye, utóbbinak pedig külügyminiszterként. Hát kiket hívjak egy nemzetközi gyermektalálkozóra, ha nem az érintett szaktárcák vezetőit? Engem a Csiperó ügye kapcsán egyáltalán nem érdekelt, hogy ők milyen pártban politizálnak. Mindenesetre, tanultunk belőle, és nem hívunk többé politikust, mert abból csak baj lesz. H. A.: - Egy pillanatra térjünk még vissza a kis szervezetekhez. Nem hiszem, hogy ezeknek el kell halniuk. Néha pont ők azok, akiket támogatni kell. Egy ön- kormányzatban pedig a képviselők dolga az, hogy döntés előtt tájékozódjanak, szerezzenek információt arról az alapítványról, amelyik segítséget kér tőlük. Az a tapasztalatom, hogy a kecskeméti önkormányzat ezt meg is teszi. Ugyanakkor nem tartom olyan borzasztónak azt a gondolatot sem, hogy a civilszervezetek is beleszóljanak, legyen közöttük egy tisztességes, egészséges verseny, és győzzék meg egymást a céljuk fontosságáról. Ehhez meg kell ismerni egymás munkáját. Egyébként pedig igaza van Gábornak, rendet kellene tenni: alapítvány, egyesület, szövetség, baráti kör ne legyen egybemosva. Amelyik pedig csak pénzszivattyúként működik, azt szüntessék meg. Ami pedig a hatalomhoz való viszonyunkat illeti: meg kell tanulnunk véleményt nyilvánítani. Nem szükséges, hogy a hatalom ezért meghátráljon, ha jó a célja, de legalább gondolkodjon el rajta. ■ F. G.: - Ha az a kérdés, hogy mire legyen pénz, akkor tudomásul kell venni, hogy erre soha nem volt, és nem is lesz egyértelmű válasz. Amikor annak idején a kecskeméti városi tanács eladott több ezer hektár földet, akkor elkezdődött a nagy vita, hogy mire költsék. Végül felépült a Katona József Színház. Ilyen dilemmák mindig lesznek. A magánemberek adakozására pedig nem lehet számítani, mert semmi nem ösztönzi őket erre, az adórendszer főként nem. Az pedig végképp nonszensz, hogy ma már olyan szervezetek pályázhatnak támogatásra, amelyek szó szerint a bankárok megsegítésére jöttek létre. Miért? Mert a törvény erre lehetőséget ad. Egyébként állítom, hogy nagyon kevés szervezet él vissza a helyzetével, de ez pont elég arra, hogy rengeteget rontson a többi helyzetén. Kerekasztal-beszélgetések a Petőfi Népében Teljes változat a www-BAONallll oldalon! A szavunkat adjuk
