Petőfi Népe, 2009. augusztus (64. évfolyam, 179-203. szám)

2009-08-17 / 192. szám

INTERJÚ Mi lettünk a „Bábosék" Tiszaalpáron aracs eszter A kecskeméti bábosok külföldi megbecsüléséről és egy fekete öves feministáról Az Árnyak színházát há­rom nyelven játssza, leg­utóbb pedig a Békéscsa­bán megrendezett UNIMA Nemzetközi Báb­színházi Fesztivál külön­díjasa lett. Aracs Eszter­rel, a Ciróka társulatának tagjával a bábszínház olaszországi és angliai turnéja után beszélget­tünk. Rákász Judit- Anglia, Olaszország és még idén Finnország és Japán - munka és nyaralás?- Inkább munka és szakmai elismerés. De főleg munka. A külföldi vendégjáték fontos be­vétel a Cirókának. Kizárólag meghívásra utazunk, feszes programmal, egyik fellépésről rohanunk a másikra. Rossz el­jönni egy városból úgy, hogy semmit sem láttunk belőle, de nem panaszkodom, mert cirókásként bárhova jó megér­kezni. Akár Magyarországon, akár Európában vagy a tenge­ren túlon játszunk, mindenhol érezzük a megbecsülést. Sok helyre visszahívnak bennünket, és amikor másodszor, harmad­szor járunk egy fesztiválon, ak­kor már tudják, hogy a Ciróka Bábszínház Kecskeméten van, Magyarországon. Az ottani meg­becsülésből csomagolni is szok­tunk, hogy egész évben kitart­son.- Az angliai és olaszországi turnén szakmai közönség előtt játszottak?- Fesztiválokra kaptunk meg­hívást, de civil közönségünk volt: gyerekek és felnőttek is. Például az egyik birminghami Árnyak színháza előadáson ne­velőotthonban élő gyerekeink voltak. Úgynevezett rossz gye­rekek. A szervező el volt ájulva, mennyire lekötötte őket az elő­adás. Utána odajöttek hozzánk, kérdezgettek, főleg az érdekelte őket, hogy csináljuk a trükkö­Közelkép- Pécs - Győr-Kecskemél- Tiszaalpár. A pécsi iskolás években Eszter sok mindenbe belekóstolhatott: színház, hangverseny, bábszínház, kó­rus. A gondos előkészítő munka ellenére ő maga is meglepődött, amikor 6. osz­tályban váratlanul rájött, hogy a Mi leszel, ha nagy le­szel? kérdésre egyetlen lehet­séges válasz létezik. A televí­zióban akkor vetítették a Nyolc évszak című örökérvé­nyűt, Eszti pedig az első epi­zód után tudta: színész lesz. Színjátszó csoportokba járt, majd a Pécsi Nemzeti Szín­ház Stúdiósa lett. hogy legyen „komoly” szak­mája is, művelődésszervező­ként diplomázott, de végül nem derült ki, hogy milyen művelődést szervezne, mert inkább elszerződött a győri bábszínházba. Közel tíz évet töltött ott, majd 5 évvel ez­előtt szerződött a kecskeméti Ciróka Bábszínházba. A kó vetkező évadban valamennyi darabban játszik. Hegy vagy folyó - az egyiknek muszáj lenni, ahol lakunk. A holtág nagyon fontos érv volt Alpár mellett. És a kert, ahol én, aki világ életemben város­ban éltem, kapálom a saját krumplimat meg paradicsomo­mat. Tiszaalpár befogadó falu. A párommal mi lettünk a „Bábosék”, és túl vagyunk az I. Alpári Nemzetközi Mikro Báb- fesztiválunkon. Ami egyrészt a saját produkcióinkból állt, más­részt jöttek a művelődési ház­ból a tanodásaim, nemzetközi meg attól lett, hogy nálunk ven­dégeskedett a bohóc bábszí­nész barátnőm, aki egyébként Svájcban él. Nagy hírverés ugyan nem volt, de azokat, akik lemaradtak, vigasztalja, hogy lesz jövőre is. Sok barátunk szólt, hogy jönnek. Nem fizet­ségért, mert az nincs, hanem mert jó ide jönni.- Ha jó az előadás, nincs esély a rosszal kodásra - felvételünk a Malom mese című előadáson készült két. Nagyon helyesek voltak. Ha jó egy előadás, akkor nekik sincs esélyük arra, hogy rosz- szalkodjanak. Izgultunk, mert az Árnyak színházát először ját­szottuk angolul, de vették a la­pot. Ezt az előadást egyébként most már három nyelven játsz- szuk: magyarul, spanyolul és angolul.- Megfordult a fejében, hogy külföldön könnyebb lenne?- Szakmailag talán, de ne­kem nagyon fontos a nyelv. Na­gyon beszélgetős vagyok. A leg­jobb itthon, kis falvakban ját­szani. Az ott élő gyerekek hihe­tetlenül értékelik, amit látnak. Egész más, ha ingergazdag, nagyvárosi közegben élő gyere­kek ülnek a nézőtéren. Ott már jönnek a beszólások, bábránci- gálások. Kecskemét kivételes hely ebből a szempontból is. Re­mek hazai közönségünk van. Egész másként viszonyulnak a színházhoz azok a gyerekek, akik egy-kétéves koruktól hoz­zászoknak a színházi környe­zethez, szeretnek bábszínházba jár­ni.- Mikor láthatja a kecskeméti kö­zönség Gulyás Terka első élő bemutatkozá­sát?- Gulyás Terka köszöni, jól van, miképpen Müzli János, Popcorn Péter és Zabpehely Bé­la is. Időpontot nem tudok mon­dani, de remélem, hogy eljön en­nek is az ideje. Egyszer megpró­báltam bekéredzkedni az egy­személyes vásári produkcióm­mal - amelynek egyébként a szabatos címe, Gulyás Terka, avagy aki a müzlit nem szereti, A megbecsülés­ből csomago­lunk a hazaútra, hogy egész évben kitartson. rossz ember nem lehet -, de olyan sok engedélyt kellett vol­na beszerezni, hogy feladtam. Több vidéki városban voltunk már, néhány helyre vissza is hívtak. Bizakodó va­gyok.- Miért éppen Gu­lyás Terka?- Női hős figurát kerestünk. 15 éve vagyok a pályán, ebből legalább 10-et végigkirálylánykodtam, most már mást szerettem vol­na. Aztán addig kerestem, amíg rájöttem, hogy nincsenek hős­nők, tehát jobb, ha kitalálunk egyet. így lett az én Terkám, aki fekete öves feministának indult, de sokat szelídült az Idők folya­mán. Egyébként gyengéd szá­lak fűznek a vásári komédia műfajához: előző utcaszínházi társulattal, négy színésszel és két zenésszel összehoztunk egy csapatot. 3-4 méteres bábokat készítettünk, és rövid, vicces etűdöket adtunk elő vásárok­ban, falunapokon, búcsúkban. Szinte az egész országot bejár­tuk.- Megfér a vásári komédia a barbibabás céllövöldével, a villogós dodzsemmel meg a tucc-tucc zenével?- Azt kikapcsoltattuk! Helyet­te volt dobosunk és töröksípo­sunk, aki moldvai népzenét ját­szott. Megférés az is, hogy soha nem volt gond a tucc-tucc kikap­csolásából.- Négy kecskeméti év után, közel egy éve Tiszaalpárra költözött. Mit tud Tisszaalpár, amit Kecskemét nem tudott?- Például ott van a holtág, amitől 200 méterre lakunk. Falunap a Duna mentén Tass Nem a pénzen múlik egy közösségi rendezvény sikere Augusztus második szombatja a tassiaké a Felső- Kiskunságban. Meg ajándék a hétvégi túrázók­nak, akik útba ejtik a falunapot. Minden augusztus közepén jó mulatságok helyszíne a tassi fa­luháza mögötti árnyas park, a környező utcák, terek. Csak hét év óta van ez így, vajon nevezhet­jük-e ennyi idő után hagyomány­nak a községi fesztivált? Aligha­nem, mert a falubeliek azt mond­ják, nagyon fura lenne az ünnepi hétvége nélkül. Sokan készül­nek heteken, hónapokon át. Pe­dig a tassi önkormányzat nem áll most úgy, hogy sokat költe­kezhetnének szórakozásokra. Pályázaton épp most nyertek 145 millió forintot iskolájuk feújítására s ehhez a támogatás­hoz rendelt önerő a falu mércéjével mérve olyan sok, hogy hosszú időre szigorú takaré­koskodásra kényszeríti a helyi költségvetést. De nem bánják a megszorításokat, mert a legfon­tosabbak a gyerekeik, akik per­sze, meg is érdemlik a gondosko­dást: többségük jó tanuló, tanul­mányi versenyeken díjak sokasá­gát gyűjtik, tevékenyek a sport­ban, a kulturális rendezvényeken - dicsérte őket Csík Józsefné pol­gármester falunapi köszöntőjé­ben. S innen következik: nem a pénzen múlnak elsősorban a kö­zösségi rendezvények. Tasson mindig is úgy volt: a helyi kultu­rális-, a lovas-, a tűzoltó egyesület színjátszói, alapítványok, adomá­nyozók, no meg a kitűnő szaká­csok - és sok-sok önzetlen segítő - valósítják meg az önkormány­zat szabadidős programjait. Máskor pedig gyakran nyújta­nak segítséget a falufejlesztési feladatokhoz is. Ezért az összefo­gás szimbólumának tekintik a falunapot. Más helyeken is ha­sonlóan gondolkodnak Felső- Kiskunságban, végtére is rokon lelkek. Ezért a kunszentmiklósi, dunavecsel és más környékbeli kulturális csoportok mindig visznek a tassi falunapra szíves ajándékul szép előadásokat. Ve­lük volt teljes, igazán színes a szombati buli is a Duna mellett. ■ Miklay Jenő Az összefogást szimbolizálják a Felső-Kiskunságban a falunapok >

Next

/
Thumbnails
Contents