Petőfi Népe, 2009. július (64. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-30 / 177. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2009. JÚLIUS 30., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KORKÉP közlekedés Egyesek bravúrból, mások a felgyülemlett agresszió miatt száguldoznak. A bírság és az oktatás mit sem ér, ha nem fogjuk fel, hogy az életünk a tét! ■ ■ mm F F F mm MOTOROS IILDOZES KETSZAZQIMNEL Bár javulnak a baleseti statisztikák, azt azért túl­zás volna állítani, hogy megtanultunk közlekedni. Nem ismerjük a saját au­tónkat, a KRESZ-t sem fel­tétlenül, és autózás köz­ben éljük ki az agressziót. Ezekről beszélgettünk dr. Vaslóczki Ferenc száza­dossal, a Bács-Kiskun Me­gyei Rendőr-főkapitány­ság közlekedésrendészeti osztályának vezetőjével, Füredi Andrással, a kecs­keméti Füredi Autósiskola első emberével és Varga Pállal, a kecskeméti Hírős Taxi vezetőjével. Takács Valentina- Gyakran mondjuk magunk­ról, hogy borzalmas a közleke­dési morálunk, legyen szó au­tósról, gyalogosról, kerékpá­rosról. Mintha a Balkánon lennénk. Önök hogy látják? dr. vaslóczki Ferenc: - Való­ban van némi igazság ebben, hi­szen azt mondjuk, hogy a közle­kedési kultúra olyan, amilyen a társadalom lelkiállapota. Tipi­kus, ahogyan viselkedünk a köz­utakon. Am a statisztika oldalá­ról megközelítve észrevettem, hogy az utóbbi egy-két évben ki­csit javult a közlekedési morál. Ez szerintem igenis odafigyelés kérdése. Tavaly mintegy húsz százalékkal csökkent a megyé­ben a balesetben elhunyt áldoza­tok száma. Most egy újabb tíz- százalékos csökkenést tapaszta­lunk, de minden baleseti kategó­riában javulnak a mutatók. Ez je­lez valamit. Azt viszont nem sza­bad elfelejteni, hogy a sebesség- mérés, a bírságolás mit sem ér anélkül, hogy az embereket meg­nyernénk, hogy ők észrevennék: ez az ő érdekükben történik, éle­teket akarunk megmentem. varga PÁL: - Mi is ugyanezt tapasztaljuk. Ami viszont most nagyon fontos lenne: meg kelle­ne tanítani az embereket - gya­logosokat és kerékpárosokat - arra, hogyan közlekedjenek. Ők ugyanis most kaptak egy lehető­séget arra, hogy elsőbbségük le­gyen, de ezzel együtt ugyanan­nyira óvatosnak kellene lenni­ük. A biciklisek nem veszik tu­domásul, hogy a gyalogátkelőn nekik nincs elsőbbségük. Ha­csak nincs számukra is egyér­telműen kijelölve az átkelő, ak­kor le kell szállniuk és tolniuk a kerékpárt. Számtalan olyan bal­esetet láttam már, ami emiatt kö­vetkezett be. Áthalad a zebrán egy gyalogos, elindul a kocsisor, és egyszer csak előrevágódik va­lahonnan egy kerékpáros. Ilyen­kor két lehetőség van: vagy őt FOGLALJON HELYET! ÖN mit kérdezett volna a résztvevőktől? írja meg a 06-30-324-8466-os SMS számra! ?V .rtsáÉfe. Vendégeink - munkájukból adódóan - mindig úton vannak, tapasztalataik pedig elkeserítőek ütik el, vagy pedig összekoccan­nak az autók. A gyalogátkelőnél ugyanis a gépkocsivezetőnek a gyalogos sebességével kell szá­molnia, nem pedig a kerékpáro­séval. Azt hiszem, hogy már az iskolákban fel kellene készíteni a gyerekeket a helyes közleke­désre. És persze az sem mind­egy, hogy a gyerek a szülőtől mit lát. Ha például az anyuka nem a zebrán tolja át a babakocsit, ak­kor a gyerek ezt tanulja meg tő­le. Ha pedig néha szólunk az ilyen szabálytalanságokért, ak­kor szidnak bennünket. füredi András: - Teljesen iga­za van Ferencnek, hogy mindez a társadalmat tükrözi. Ha valakit például sérelem ér a munkahe­Füredi András „Sajnos az emberek nem tudnak uralkodni magukon. ” lyén vagy a magánéletében, ak­kor - mivel valahol mindenki­nek ki kell teljesednie - a közle­kedésben próbál kiteljesedni. Ha nem tudott visszaszólni a mun­kahelyén, akkor az utakon lesz agresszív. Ez ugyanabból fakad, mint amikor a közterület-fel­ügyelőt megütik. Sajnos az em­berek nem tudnak magukon uralkodni. Ezért nagyon nehéz a helyzetünk. A rendőrséggel együtt mi is azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon. Az or­szágban és ezen belül a megyé­ben működő baleset-megelőzési bizottságok nagyon sokat tettek már a nevelés területén is. Ugyanolyan fontos a sajtó mun­kája, amely próbál tükröt állíta­ni az emberek elé.- Mi van akkor, amikor nem a morállal, hanem a vezetni tu­dással van a gond? f. a.: - Jogos a kritika még ak­kor is, ha megköveznek érte a kollégáim. Mi valahogy megta­nítjuk vezetni a jelentkezőket, le­vizsgáznak, de azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a kötelező minimumként megje­lölt harminc óra után valaki tényleg tud autót vezetni. Neki - jogosítvánnyal a kezében - még nagyon sokat kell gyakorolnia. Persze lehetne több órát venni, csak az borzasztó sok pénzbe ke­rül. Ezért kellene például Kecs­kemétre is egy vezetéstechnikai pálya, aminek én nagy szószóló­ja vagyok. i Dr. j Vaslóczki _ _ . 'Ferenc „És mi van akkor, ha- Magyarországon nagyon gyakori az indokolatlan sebes­ségkorlátozás. Ilyen helyeken a rendőrség kíméletlenül bír­ságol. Ezzel szemben Kecske­méten, a kiskörúton már-már napi rendszerességgel folynak az autóversenyek, ott alig bün­tetnek. v. f.: - A táblák kihelyezése nem a rendőrség feladata, ez a közútkezelő hatáskörébe tarto­zik. Ebből adódik, hogy a rend­őrség legfeljebb javaslatot tehet a forgalmi rend felülvizsgálatá­ra. A táblák kihelyezésével a rendőrség nem minden esetben ért egyet, de ettől még felada­tunk érvényt szerezni nekik. A fenti eljárásra jó példa a Bajnok üldözés közben tragédia kisembert fogják meg, őt történik?” büntetik. ”- Hányszor fordul elő, hogy a rendőrség is tapasztalja, mi­szerint valaki egyszerűen azért hibázik, mert fogalma nincs arról, hogy mit csinál? v. F. - Tény, hogy a gépkocsive­zetők jelentős része hétvégi au­tós, így bizonytalanabb a forga­lomban. Ők azok, akik az óvatos magatartásukkal balesetve­szélyt idéznek elő. De nem az óvatosságuk, hanem az András által is említett agresszivitás mi­att! A helyzet az, hogy ebben a rohanásban az úrvezetők nem tudnak megélni. A probléma pe­dig nem velük van, hanem a tár­sadalommal. Nem azért me­gyünk gyorsan, mert sietünk, hanem csak a rohanás kedvéért. Ez az életformánk. utca, ahol az ott lakók kérésére helyezték ki a 30-as sebesség- korlátozó táblát. A kérdés má­sik oldala, hogy egy 30-as tábla kihelyezésének jogosságát csak Magyarországon kérdőjelezik meg. Németországban ilyen fel sem merül. Ha egyszer har­minccal kell menni, akkor any- nyival kell! Kiskörút kérdéskö­re: mi is tudjuk, hogy ott mi zaj­lik, ismerjük a Centrum parko­lójából induló körversenyeket. Valóban reális igény az itt élők részéről, hogy végre legyen rend. Számtalanszor voltunk kint, mértük a sebességet, és ígérem, hogy ami tőlünk telik, azt megtesszük. v. p.: - Tény, hogy gyakran a kisembert fogják meg, őt bünte­tik. A kiskörúton száguldozó gyerekek azonban bravúrból te­szik ezt. Fel kell írni a rendszá­mukat. Ott helyben nem érde­mes megfogni őket, mert egyet esetleg sikerül elcsípni, a többi leadja egymásnak a drótot. Lá­tom, hogy amint a rendőrök tá­voznak, abban a pillanatban folytatják a versényzést. v. F.: - A rendszám felírásával nem sokra megyünk. Van itt még egy másik probléma. Volt olyan eset, amikor a motoros rendőrök - megkülönböztető jelzések alkalmazásával - 250 kilométeres sebességgel üldöz­tek egy sportkocsit. Végül az au­tópálya felüljárójánál sikerült megfogni. Tegyük fel, hogy el­kezdjük hajtani a városban azo­kat, akik százzal köröznek. Ezek többnyire fiatalok, rutinta- lanok, és száguldanak a szülők­től kapott ajándék kocsival. Mi van akkor, ha egy ilyen fiatal „beleszáll” a Malom épületébe; ha meghal; ha mások is áldoza­tul esnek? Meddig éri meg koc­káztatnunk? Ez azért komoly dilemma egy rendőri intézke­désnél. f. a.: - Azt tapasztalom, hogy az elrettentő hatású filmekkel, képekkel lehet eredményeket el­érni. Aki ilyet lát, az - ha rövid időre is - visszavesz a tempóból, óvatosabb lesz. Lehet, hogy a kis­körúti fiataloknál is ez lenne a megoldás. v. F.: - Kétségtelen, hogy az ok­tatás, az összefogás, a párbeszéd nagyon fontos. De azt azért ne fe­ledjük, hogy minden hiába, ha az egyénnek nincs elegendő fe­lelősségérzete, amíg nem érti, hogy a saját és a szerettei élete forog veszélyben. Még mindig nem fogjuk fel, hogy ez vérre menő játék. v. p.: - Visszatérve a sebesség- korlátozásra: Kecskemét és Nagykőrös között szinte végig ott a hatvanas tábla. Ha azt vala­ki betartja, akkor a teherautó odaáll a háta mögé, valósággal ledudálja, letolja az útról. A Baj­nok utcán ugyanez a helyzet. Ugyan alig tartják be a korláto­zást, de így is rettenetesen fel­torlódik a kocsisor. F. A.: - Véleményem szerint Magyarországon kicsit bátrab­ban használhatnánk a táblakom­binációkat. Külföldön látunk számtalan példát arra, hogy pél­dául a sebességkorlátozást egy adott időintervallumra határoz­zák meg. Egyébként nem kell ezért külföldre menni, itthon, más városokban azért ezt jobban használják. Kecskeméten sok he­lyen jól jönne egy időkorlátozó tábla. Például most a Ceglédi út­ról a Vacsi köz felé balra kanya­rodni tilos. Holott ez csak csúcs­időben jelent gondot. Ha a tiltás kizárólag a csúcsforgalom idejé­re korlátozódna, akkor élhetőbb lenne a környék. Szintén nehezí­ti a közlekedést, amikor egy-egy munkálatot követően ott felejtik a táblát - a másik véglet, amikor ki sem teszik. Ezekre is tudok példát. A Bem utca felújítása an­nak idején katasztrofális helyze­tet teremtett. Jelzőtáblák tömke­legé hiányzott, tiszta káosz volt. A rosszul kihelyezett tábláknál pedig az a gond - és ez megint jellemző a morálra -, hogy ha a polgár ilyet tapasztal, akkor nem a tábla szerint közlekedik, ha­nem úgy, ahogyan ő jónak látja. v. F.: - Egyébként lehetnek itt táblaerdők, igazából ezek értéke teljesen devalválódott. Rutinból közlekedünk, többnyire fel sem tűnik, hogy ott milyen tábla van, vagy a közlekedők fel sem isme­rik azokat. Ez az elmúlt évek ha­nyag, felelőtlen táblakezelésé­nek az eredménye. Most szeret­nénk meghirdetni ezzel kapcso­latban egy akciót, melybe bevon­juk a lakosságot. Lesz egy e-mail cím, ahova várjuk a lakossági jel­zéseket arról, hol látnak rosszul kihelyezett, vagy felesleges táb­lát, esetleg hol gondolják úgy, hogy hiányoznak a táblák. Ez fontos, hiszen mi is látjuk, hogy kint felejtik, még le sem takarják a táblákat. F. A.: - Külföldön is látni olyat, hogy dolgoznak az út mellett, és az embereket védendő sebesség- korlátozás van. De ott, ha négy órakor véget ér a munkaidő, ak­kor elfordítják vagy letakarják a táblákat, ez nem nagy ügy. Ná­lunk mégsem csinálják. v. p.: - Ezért nincs presztízse a jelzéseknek, hiszen a gépko­csivezető úgy gondolja, hogy ha más hibázhat, akkor ő is megte­heti. Kerekasztal-beszélgetések a Petőfi Népében Teljes változat a www. BA0N.hu oldalon! A szavunkat adjuk

Next

/
Thumbnails
Contents