Petőfi Népe, 2009. július (64. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-29 / 176. szám
14 RIPORT PETŐFI NÉPE - 2009. JÚLIUS 29., SZERDA Cserediákként a vadregényes Alaszkában kecskemét-wasilla Az amerikai középiskolában rácsodálkoztak a bolyais diák kiváló angoltudására Jótékonysági ugrás a Finger Lake jegébe vágott lékbe, januárban Anchorage-ban megszokott látvány az utcán sétáló jávorszarvas Tanév végi kirándulás Nevadába aki Mexikóból érkezett Közös kiránduláson az alaszkai rotarys diakok a Universal Stúdióban ■ Ne menj jávor- szarvas közelébe! - ezt az első héten megtanultam. ■ A hazai középiskolák színvonala a kinti főiskolákéhoz hasonló. Meg fognak enni a jegesmedvék! - általában ez volt az első reakció, amikor tavaly tavasszal kiderült, hogy Palásti Fanni, a kecskeméti Bolyai-gimná- zium diákja a következő tanévben Alaszkában tanulhat rotarys cserediákként. Rákász Judit Fanninak szerencséje volt. Lekéste ugyan a jelentkezési határidőt, de az egyik jelentkező az utolsó pillanatban visszamondta az útját, így megürült egy hely. Ő pedig kapott az alkalmon. Igaz, alaszkai ismereteinek egyetlen forrása a „Miért éppen Alaszka?" című sorozat volt akkor még, de ez is elfogadható alapnak tűnt, miután kiderült: leendő otthona, Wasilla, mindössze 40 percnyi autózásra van a sorozatból ismert Anchorage- tól. A család térképeket és meteorológiai statisztikákat böngészett, Felischman doktor hisztijei pedig hivatkozási alappá váltak.- Sírtam az indulás előtti utolsó napokban... - meséli Fanni, aki két héttel ezelőtt tért haza 10 hónapos amerikai útjáról. - Akkor tudatosult bennem, hogy elmegyek. Nagyon hosszú időre^ nagyon-nagyon messzire a családomtól. Egy kicsit bepáni- koltam. Mindig és mindenben számíthattam a szüléimre, mindig mellettem voltak a testvéreim. Ott kint viszont egyedül kell boldogulnom. A kecskeméti diáklánynak nem kellett sokáig várnia, hogy próbára tegye önállóságát. Párizsból késve érkezett a gépe a chicagói repülőtérre. Sietnie kellett volna a csatlakozáshoz, ám a bőröndjét szétesve kapta vissza.- Ott álltam a repülőtéren 12 órás út után, gyorsan intézni kellett volna a migrációs papírokat és az ujjlenyomatvételt, hogy még átérjek a másik terminálba. Igen ám, de a bőröndöm széttörött. És nem volt ott anya meg apa, hogy intézkedjen. Próbáltam nem pánikolni, és végül egy kis segítséggel összeszigszala- goztam a bőröndöt. A rotarys cserediákok életét az 5D határozza meg. No drinking! No driving! No dateing! No drugs! No dumb things! Vagyis ne vezess, ne igyál, ne randizz, ne drogozz és ne csinálj hülyeségeket! Fanni gyorsan megtapasztalta, hogy a szabályokat komolyan veszik.- Az egyik legjobb barátomat, egy brazil fiút rajtakapták, hogy autót vezetett. Két nap múlva már a repülőgépen ült ő is és az is, aki mellette ült a kocsiban. Nem volt érdemes bulikra járni - igaz, az amerikai diákok többsége nem bulizós. Alkoholt elvileg ők sem ihatnak 21 éves korukig, és ezt olyan komolyan veszik ott, hogy könnyebben hozzájutnak a droghoz, mint az alkoholhoz. A legnehezebb egyébként a nem vezetést volt betartani. Alaszkában nincs tömeg- közlekedés, ugyanakkor minden messze van. Még boltba vagy iskolába sem tudtam egyedül elmenni. Ezért is szerezhetszámára, amikor kiderült: az első félév végi vizsgán az ő dolgozata lett a legjobb angolból a 11. évfolyamban. Az itthon intézményi és magánúton elsajátított angol helyesírása messze jobb volt, mint az amerikai diákoké.- Az amerikai diáktársakkal is jóban voltunk, de szoros barátságok inkább a rotarys diákok között alakultak ki. 24-en voltunk Alaszkában, összesen ló országból. Nagyon különböző kultúrákból jöttünk, de az, hogy mindannyian távol voltunk a családunktól, az otthonunktól, erős összetartó erő volt. Az első Rotary-konferencián senki nem ismert senkit, a hónapokkal későbbi második találkozón viszont már nagy ölelések voltak. Felvettük egymást a Face- bookon, és úgy építettük, tartottuk a kapcsolatot. Hiszen Alaszkában voltunk ugyan, de hatalmas távolságra egymástól. (Alaszka az USA területének egyötöde! - a szerk.) A közös utazások is nagyon jók voltak. A legnagyobb a West Coast Tour: San Franciscóból indultunk, Los An- gelesen és Las Vegason át érkeztünk Renóba. A Rotary Club fontos tevékenysége a jótékonyság. A kecskeméti diáklány is kivette belőle a részét. A januári alaszkai télben beleugrott a jeges Wasilla-tó- ba, jótékonysági céllal.- Minden ugrónak adományokat kellett gyűjtenie azzal, hogy a saját ugrását ajánlotta fel az adományokért. Én 510 dollárt gyűjtöttem, amit - a többi adománnyal együtt - öt jótékonysági szervezetnek adtunk át. Ez ott egy hagyományos jótékonysági esemény, még a fogadó családjaim közül is volt, aki ugrott. Szereztem egy búvárruhát, azt hittem, majd úgy könnyebb lesz, de a jeges víz befolyt alá... A hazatérése óta elmúlt két hét tanulással telt: hamarosan kezdődnek az éves vizsgák matekból, kémiából, földrajzból, történelemből. Fanni ugyanis úgy döntött, nem halaszt évet a Bolyaiban. A spanyol két tannyelvű tagozat egyébként is 5 éves, nem akarta még egy esztendővel megnyújtani. Persze év közben, Alaszkában is készült az itthoni vizsgákra. Az osztálytársai - különösképpen barátnője, Zsuzsi - nem feledkezett meg róla: rendszeresen eljuttatták az órajegyzeteket szüleihez, akik Fanni után küldték Amerikába.- Jó volt hazajönni - mondja az élménybeszámoló után. - A hazatérő bulimon mindenki ott volt, aki a búcsúbulimra eljött. Még Pestről is hazajöttek a barátok! Az internet fantasztikus találmány: a világ másik végén pontosan tudtam, hogy mi történik itthon, mi van a családommal, a barátaimmal. A naponta érkező e-mailek nélkül sokkal nehezebb lett volna. Furcsa volt belegondolni, hogy az otthoni szobámban amerikai és dél-afrikai cserediákok váltják egymást, de amikor hazaértem, úgy éreztem, mintha nem is estem volna ki az itthoni életemből. A szüleimnek, barátaimnak köszönhetően meg tudtam tartani azt is, és kaptam mellé egy egészen más világot. Alaszka a rengeteg erdők, a havas hegycsúcsok, tiszta vizű folyók világa. Palásti Fanni, háttérben a Wasilla-tó és a Pioneer Peak. nek jogsit 14 évesen az amerikai diákok. Szerencsére az ifjúsági felelős és a fogadó családom beleegyezésével sikerült elérnem, hogy legalább motoros szánt és jetskit vezethessek. Ez azért volt fontos, mert a harmadik családom egy tó mellett lakott, és sokkal egyszerűbb volt a tavon át eljutni a boltba, mintha arra kellett volna várnom, hogy elvigyen valaki kocsival. Ha a magyar fülnek fellengzősen hat is a motoros szánnal és a jetskivel boltba járás, valójában az alaszkai hétköznapok vizein ringatózunk. Amelyhez a motoros szán mint közlekedési eszköz éppen olyan természetességgel tartozik hozzá, mint a rengeteg erdők, a hatalmas hegyek, a tiszta vizű folyók, az erdő mélyi faházakban lakó torzonborz hippik és a kertek alatt bóklászó jávorszarvasok. .- Soha ne menj a közelükbe! - avat be az alaszkai túlélési stratégiához tartozó szabályba a kecskeméti diáklány. - A jávor- szarvas hatalmas és erős állat, főként akkor veszélyes, ha a kicsinyével van. Egyébként mindenki a medvéktől féltett, pedig ahhoz, hogy végre lássak egyet, el kellett mennem egy buszos medvenéző túrára. Az 50 ezres Wasilla - három hatalmas bevásárlóközpontjával, gyorséttermeivel - az amerikai kisvárosi kényelmet nyújtja. Igaz, mínusz 50 fokos hidegben általában megcsappan a Star- buck Cafék forgalma. Fanni három fogadó családnál lakott 3-3 hónapon át. Megérkezésekor belecsöppent az amerikai választások közepébe.- Az első fogadó apám Wasilla egyik polgármesterjelöltje volt. A település két ciklussal korábbi polgármestere Sarah Palin volt, találkoztam is vele az egyik vasárnapi misén. Beszálltam én is a kampány finisébe, de sajnos nem nyertünk. A második családom is nagyon érdekes volt: az anyuka pszichiáter, az apuka sebész, három felnőtt gyerekük pedig az USA három különböző részén él. Még oda sem költöztem, amikor megkérdezték, hogy lenne-e kedvem meglátogatni őket! Először Iowába mentünk a legkisebb lányukhoz, utána Erikhez, a fiukhoz Indianába, a hálaadást pedig már a nagyöbbik lánynál ünnepeltük, Észak-Carolinában. A harmadik család azért volt kalandos, mert nem csak két kisfiú, de két nagy kutya is a családhoz tartozott, akiknek nagyon ízlettek a cipőim. Egyébként mindhárom családom melegszívű és segítőkész volt. Mindenkit meghívtam Magyarországra, ősszel már érkezik is a második host családom. Fanni Alaszkában a helyi középiskola diákja lett. Azt mondja, a Bolyai spanyol két tannyelvű tagozatán megszokott tanulási tempó után furcsa volt az átállás az amerikai ritmusra.- Az első héten nagyon el voltam veszve. Hatalmas volt az iskola, nem találtam meg a termeket, elfelejtettem a szekrényem kódját, nem tudtam kinyitni a zárját..., de aztán szépen lassan tisztulni kezdett a kép. Az amerikai gimikben nincsenek osztályok. Hat tantárgyat kellett felvennem, s mindegyiket másik csoporttal tanultam: amerikai irodalom, spanyol, kémia, Alaszka története, labdajátékok és évkönyvkészítés. A következő félévben az Alaszka története helyett bejött a szociológia, a sport helyett az antropológia. A középiskolai oktatás egyáltalán nem szigorú. Aki nem akar tanulni, könnyen ellavírozhat. De aki elég ambiciózus, annak sok jó lehetőség adódik. A sport nagyon fontos: a sportösztöndíjakkal lehet a legjobban továbbtanulni. így általában aki sportol, az jól is tanul. Én is elkezdtem kosarazni, ami két dolog miatt is jó volt: egyrészt a hosszú és unalmas téli időszak alatt programot jelentettek az edzések és a hétvégi meccsek, másrészt a sportnak hála nem híztam meg. Kint gyorsan felszalad 5-10 vagy még több kiló. Fanni szerint a magyar középiskolák színvonala leginkább az amerikai főiskolákéhoz mérhető. Nagy meglepetés volt
