Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-05 / 130. szám

PETŐFI NÉPE - 2009. JÚNIUS 5., PÉNTEK

SZEREMLE

5

Kilencedik éve nyűgözi le a mintegy ötszáz fős közönséget a Kárpát-medencében egyedülálló népszokás, a pünkösdi ladikázás

Gyulavári József- Féltve őrzött fényképalbumokból, faliképekből a XIX századtól a mai napig szépen kirajzolódik egy fotó adatbázis alapja. Vannak remek dokumentumok, esküvői- és a múlt század elején készült csoportképek a mozgalmas egyesületi életről. Megörökítették a Gyöngyös Bokréta mozgalom csoportjait, a hagyományőrzők, a népdalkörök több nemzedékét. Kirajzolódni látszik egy arc- képcsarnok olyan tudós emberekről, mint például Kapocs Nándor plébános volt. Jól látható, hogyan gazdálkodtak egykor és ma. Milyen nagy eseménynek számított egy kútfúrás, egy első áldozás, a gyermekáldás vagy a temetés. Megkérek minden jó szándékú embert, nézze át odahaza a fiókok mélyén megbúvó, vagy a padláson porosodó fényképeket. Hozzák be a művelődési házba vagy a hivatalba. Óriási dolog volna, ha a Falumúzeum falain láthatóvá, kutathatóvá válna Szeremle múltja és jelene - mondta a tárlat megnyitóján Gyulavári József.

„Széköm néköm a Sugo- vica partja, ott ülök le, ahol kedvem tartja...” Ezzel a mottóval tartották meg idén a szeremleiek a pünkösdi laflikázást. Borsos kalács fesztivállá nőtte ki magát a rendezvény, melyhez a híres ám ritka borsos kalács lett a kapocs. Varga György polgármesterrel beszélgettünk pünkösd után.

Király László- Kilencedik éve nyűgözi le a mintegy ötszáz fős közönséget az egyedülálló népszokás, a pünkösdi ladikázás.- Adott a vízpart, a komp a szeremlei Sugovicán. És a töltés, melynek koronájáról jól látható a holtág a népviseletbe öltözött leányokkal, legényekkel, ladikokkal. Borsos kalács fesztivállal ötvöztük a ladikázást, mert az szintén helyi (sárközi) sajátosság. Tavaly készült el a Falumúzeum és a kemence az új rendezvénytéren. Az asszonyok idén is bemutatták, hogyan dagasztják, fonják, sütik, ízesítik a szaftos, borsozott, tejfölben megforgatott kelt kalácsot. Mind elfogyott. Valaki javasolta is, hogy jövőre építsünk még egy búbos kemencét. A meglévő előtere grillezésre, pecsenye sütésére is alkalmas. Elférne a fedett kemence mellett néhány öblös halfőző bogrács is, ami ugyancsak szervesen illik az egykor mesz- sze földön híres halász faluhoz.

A tarka kirakodóvásár a Szabadság utcán kapott helyet, amely a hivatal és a katolikus templom között sétálóutcává átalakított út. így ember léptékű, élvezhető maradt a fesztivál. Méltó folytatása lenne a szeremlei lakodalmas. Jövőre lesz tíz éve, hogy ilyet láthatott a közönség. Amennyiben megvalósul, a ladikázást és a borsos kalács fesztivált pünkösd szombatjára szervezzük. Akár táncházzal zárhatnánk a néptáncbemutatót, de az egyház ünnepe sem szenvedne csorbát - mondja a polgármester.- Mi tennivaló marad a hétköznapokra és a többi ünnepre?- Ha nyerünk a pályázaton, talán sikerül parkosítanunk a Barát-gödör környékét. Sétányt, tavat, szigetet, fahidat tervezünk. Szokásainkhoz híven megüljük Szent István ünnepét a millenniumi emlékparkban. Megmarad sportnapnak a hagyományos majálisunk. Halat főzünk, májusfát állítunk, kisebb színpadi programokat szervezünk. Sajnos, szeptembertől már csak nálunk lesz felső tagozat, mert Dunafalván nincs elég tanuló. Nehezen küzdünk meg azzal a ténnyel, hogy egyre több szülő íratja be gyermekét Bajára. Gyarapodni hittel, önbecsüléssel, tevékenyen lehet. Mindháromból még hiányzik egy parányi adag. Éppen annyi, hogy átbillenjen az otthonmaradás irányába. Mert Szeremle méltán lehet büszke tenni akarására, erőt, hitet adó gyökereire, szívet melengető páratlan hagyományaira - véli a község irányítója.

Alázattal élni és méltósággal ünnepelni

varga györgy polgármester, református lelkész Bácsalmáson született 1972-ben. Baján járt iskolába. 1998- ban diplomázott Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen. Orvos feleségével több mint egy évtizede Szeremlén él Közösség iránti felelőssége, meggyőződése szerint az építés, az értékek megőrzése, a szolgálat a fontos, ßggetlenül a felekeze- V ti hovatartozástól. Vallja, hogy alázattal érdemes élni és méltósággal ünnepelni Négy gyermekük közül három a helyi összevont Széchenyi ÁMK növendéke. A legkisebb még nincs egyéves.

AZ OLDAL A SZEREMLEI POLGÁRMESTERI HIVATAL TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. SZERKESZTETTE: GÉCZY ZSOLT

Jól ismeri és tiszteli a népi hagyományokat a tánc szerelmese

ízig-vérig szeremlei táncos Kis Zoltán. Húszéves korára beérett, otthon van a színpadon, a rajongásig szereti azt, amit csinál.- Családi örökség ez nálunk. Édesanyám már óvodás koromban bevitt magával a néptáncosok közé. Később a helyi iskolában csiszolgattak. Tavaly érettségiztem a Fóti Népművészeti Szakiskola és Gimnázium tanulójaként. Öt évig jártam oda, mivel népi táncosként még egy OKJ képzésben is részt vettem. Jelenleg Szegeden a JATE néprajz szakán tanulok. A 3+2 év mester képzés után szeretném magam próbára tenni, hivatásos együttesben. Később mindenképpen folytatni akarom a néptáncot, illetve az oktatást - mesélte munkatársunknak. Szülőfalujára büszke. Ismeri és tiszteli a népi hagyományokat. így bárhová vetődik majd el, vissza fog járni, illetve térni Szeremlére. Ha másért nem, tanítani.

■ Mindenekelőtt a sárközi

táncokhoz kötődik.

Mindenekelőtt a sárközi táncokhoz kötődik. Azon belül a szeremlei anyagot ismeri, ebből vizsgázott. Emellett óriási kihívást jelentenek számára a kalotaszegi, a magyar és a román le- gényesek. Persze, rengeteg még a tanulni való. - Arra kell építenem, amit édesanyámtól, valamint Scheibl Károlytól, Lévay Pétertől, Simon Gábortól kaptam útravalóként, örökbe - vallja a néptáncos.

Kiss Zoltán

Fotógyííjtemény elsárgult, otthon őrzött albumokból és faliképekből

Gyarapodni önbecsüléssel

ladikázás A szeremlei lakodalmas lehet az ünnep méltó folytatása

Szeremlének, a Sárköz gyöngyszemének szerelmese Gyulavári József. Évtizedekig fényképezte, gyűjtötte, publikálta szülőfalujának jeles eseményeit és mindennapjait. Arcképcsarnokot is ösz- szeállított, Walter Péter fotográfussal karöltve, a település harminc évvel ezelőtti, szinte teljes felnőtt korú lakosságáról. Idén, részben ebből az értékes anyagból, 270 szeremlei portrét tett közszemlére. Kovács László néhai helyi alkotó munkáiból, valamint a település lakóitól összegyűjtött régi fényképekből tárlatot állítottak össze az ünnepre.

Tekerőzés a menyecske fejét Szeremlén is bekötik, keleties hatású 120- 150 éves fejviselettel. Ezt nevezik tekerőzésnek.

Hangulatos fonó járja, nem pedig a színház

Hisz a hagyományok megtartó erejében Kiss Ilona tanárnő. Tiszteli múltját, szülőfaluját. Igyekszik átörökíteni mindazt a tartós értéket, népi bölcsességet, amit szüleitől, rokonaitól, a falubeliektől kapott. Az idei borsos kalács fesztiválon édesanyja és néhány lelkes, dalos kedvű, fürge ujjú idős asszony társaságában bemutatta, hogyan ápolják téli estéken a fonóhoz fűződő szép helyi szokásokat.- Farsang idején rendszeresen összejárunk, jobb híján a művelődési házban. Mindenki hoz magával egy kis házi készítésű ha- rapnivalót, valamint a kézimunkáját. Hangulatos, valódi fonót tartunk, nem színházat. Önmagunk szórakoztatására énekeljük el dalainkat. Közben készítjük a szőtteseket, hajtjuk a rokkát, csévélünk. Igyekszünk elcsípni, begyakorolni a kézmozdulatokat, az öltéseket, a mintákat, amíg van kitől ellesni. Jelenleg tíz tagú a fonó, azonban az összejöveteleinkre 60-80 vendég is eljár. Mindenkit terített asztallal, csörögefánkkal, pattogatott kukoricával várunk. Most már van filléres kukoricánk is. Reméljük, kendert is tudunk majd termeszteni. Öregbabot, sült kolbászt és szalonnát tálalunk fel Fridrich Pali bácsi kemencéjéből. És persze betér a Bácska Banda muzsikálni. Kis Zsuzsi pedig táncra perdíti az egybegyűlteket.

BorSOS kalács Túri Istvánné Lídia, Csáki Jánosné Juli néni és Elek Kálmánné Sárika dagasztotta és ízesítette idén a vendégek számára a szeremlei ételkülönlegességet