Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-29 / 150. szám

INTERJÚ Tűvel, cérnával vívott szakmaszeretet szabadszállás Női szabó, aki életre keltette a múltat, és Petőfi szerelmét „újraöltöztette” Prielle Kornélia (1826- 1906) több mint hat évti­zedet töltött színpadon, s a Nemzeti Színház első örökös tagja volt. Bámula­tos ruhatárának két da­rabját most életre kelti a szabadszállási Fodorné Pandur Eszter női szabó, aki régi, különös álmát váltja valóra. Pulai Sára- Idejövet anyai nagymamám járt a fejemben. Sosem felej­tem el azt a törökös mintás, fodor fodor hátán egyforma ruhát, amit az ötvenes évek végén a nővéremnek és ne­kem varrt. A költeményben egymást nézve csak ámul­tunk. Ez a próbababán lévő pedig csodálatra méltó. Miért éppen Prielle Kornélia?- Elnézést a rumliért. Nem is foglalkozom mással, csak ezek­kel a ruhákkal - szabadkozik a méretes műhelyében Eszter, aki a centis szélességgel pliszézett hófehér, hosszú csíkot odébb te­szi, hogy hellyel kínáljon, majd időutazásba kezd:- A történelmet, az irodalmat mindig szerettem, a szakmám­hoz pedig ragaszkodom. E há­rom tény ötvözete e mű. Tudva­levő, hogy Szabadszálláson is erős a Petőfi-kultusz. Ennek kap­csán „ismertem meg” Prielle Kornéliát, aki majdnem felesé­ge lett a nagy költőnknek. Elő­ször 1846-ban Pesten, a Nemze­ti Színházban látta meg, majd esztendő múltán Debrecenben, ahol Szigligeti Két pisztolyát ad­ták elő. Ebben Lenkét játszott a művésznő, aki tudván, hogy Pe­tőfi Sándor is a nézőtéren ül, az egyik versét - A virágnak meg­tiltani nem lehet - becsempész­te a darabba. Énekével óriási si­kert aratott éppúgy, mint a költő szívében. Olyan érzelmek lán­goltak benne, hogy délután seb­tében megkérte Kornélia kezét. Papokhoz is elszaladt, de egy sem adta őket össze, mondván, kihirdetés nélkül nem lehet. A nagy színészi tehetség a követ­kező esztendőben férjhez ment Szerdahelyi Kálmánhoz, majd elváltak, s újra összeházasodtak. Özvegy és jócskán idős, azaz 80 esztendős volt, amikor - talán az én szerencsémre? - mégis sza­badszállási ^itődésű lett. Földink, a mindössze 33 éves Korabeli felvétel Prielle Kornéliáról. E ruhájának mását készítette el a szabadszállási női szabó, Fodorné Pandur Eszter. Fodorné: - A Szabadszálláson eltemetett művésznő viselte ruha újra­élesztése sok lemondással és kemény munkával járt. Rozsnyai Kálmán elvette felesé­gül. De két hónap múlva már Pesten, a Nemzeti Színház udva­rán ravatalozták fel. Este pedig egy személyvonat elhozta Sza­badszállásra, s itt temették el. Sírja sokáig elhagyatott volt, majd a helyi Tóth Sanyi bácsi helytörténész kezdeményezésé­re, közbenjárására új síremléket állíttattak neki, s Petőfi-emlék­helyként gondozzák ma is. Hát ennyit a művésznőről, akiről női szabóként is sokat kutattam. Ugyanis csodás ruhatára 90 szá­zalékának fotóit megszereztem. Sokról tudom, hogy mikor visel­te. Amikor halálának 100. évfor­dulója volt, Gödöllőn jártam. Ott hallottam, hogy valaki elkészí­tette Sisi királynő koronázási ru­hájának mását. Akkor épp nem volt munkahelyem. Ültem a HÉV-en, elmerengtem, gondol­kodtam és döntöttem: én meg Prielle Kornélia toalettjéből vá­lasztok.- Színében, formájában, mun­kásságában nem éppen köny- nyűbe szeretett bele, hogy új raélessze.- A művésznőnek zömmel biedermeier stílusú ruhái vol­tak. Először másikat néztem ki, de nem találtam hozzá magas­fényű, keskeny csíkos anyagot és csipkét. Mindkettőből sok kellett volna. így maradtam ennél a fa­zonnál, amit az 1860-as években hordott. Jól beleválasztottam. Ezért nem készült el a nemrégi­ben volt születésnapjára. A meg­felelő kutatási munka után meg­szerkesztettem az alapokat, Kristóf András pe­dig a számítógép se- ■ gítségével az apró részleteket (köszö­nöm is neki), s meg­kezdődött az anyag- beszerzés. Végül Kecskeméten bevásároltam 20 méter anyagot: szatént, alsószoknya- és bélés­anyagot. Kellett 8-10 motring bordó, fehér és az alapszíntől kissé erősebb mályvaszínű cér­na a kézi hímzéshez. Az angol szabásnak, technológiának meg­felelően készültek a ruhák. A munkásabbikon csak a centis szélességre rakott pliszéből majd’ 25 méter van, amit Pappné Tóth Eszter régi barát­nőm kitartóan készített. Ő egyébként segített az informati­ka, a kutatás és a leendő kiállí­tás szervezésében. Több hónap­ja csak ezzel foglalkozom, hiszen valóban hű mását szeretném visszaadni a csípőpárnás ruhá­nak. Az uszály hossza megköze­lítően egy méter. Akkoron pedig a vágott széleket kézzel tisztáz­ták, a gomblyukak - amik a haj­tott széltől mindössze 0,5 mm-re voltak - sem géppel varrottak. A gyűszűm már-már agyonhasz­nált lett, s megannyi fércelés is fogyasztotta a cérnát. Közben minden műveletet dokumentá­lok. Sokat beszélek Kralo­vánszky Mária női szabó és res­taurátorral, aki majd zsűrizi mindkét ruhát, amiket a lányaim körméreteire készítek.,Kutatása­im szerint a művésznő alakja ha­sonló lehetett, csak ő valamivel alacsonyabb volt. Húszeszten­dős korában ilyen egyszerű ru­hában járt, mint ez itt - mutat a másik, szinte vakító fehérben ál­ló próbababára. - Ehhez szatén­selymet, organzát és bordó paszpólt használtam. Volt mun­ka vele, de korántsem annyi, mint a biedermeier stílusúval.- A laikus is látja: viszonylag nem sokat kell már bíbelődni velük, s arról is árulkodnak, hogy készítőjüket az Isten is varrónőnek teremtette.- Gyerekkoromban is mindig az aprólékos kézműves dolgok érdekeltek. Szerez­tem is meglepetést a szüleimnek. Egyik nap, mire hazajöt­tek, a kocsira vett üléshuzat anyagá­ból fürdőruhát szabtam magam­nak. Amikor lányaim lettek, na­gyon sok ruhát varrtam nekik. Mariann a szalagavatóján kerin­gőzve az én munkám repítette. Persze a különféle alkalmakra soha nem rohantunk butikokba, hanem közösen megálmodtuk, hogy mit vesznek fel, és megcsi­náltam. Néhány éve az óvodás­bálon ruhabemutatót is tartot­tam. Igaz, volt néhány „kanyar” az életemben, mert a könnyű­ipar egyre haldoklik. Talán majd megtalálnak azok az emberek, azok az arák, akiknek igényük van egyedi tervezésű alkalmi vagy táncruhák varrására. Talán egyszer dolgozhatok színház­nak vagy menyasszonyiruha­szalonnak. Én mindenesetre so­ha nem adom fel, hogy a szak­mai tőkém kamatoztassam. Most pedig boldoggá tesz, ha a hamarosan sorra kerülő városi napok keretében kiállíthatom Prielle Kornélia gazdag ruhatá­ra két darabjának hű mását - mondja alkotásaira mosolyogva, elégedett hangon Fodorné Pandur Eszter. „Soha nem adom fel, hogy szak­mai tőkém ka­matoztassam.” Melyik az ön kedvenc kirándulóhelye? * rí NYEREMENYJATEK Ismét játszani hívjuk a baon.hu látogatóit. Most a megye kirán­dulóhelyeit szeretnénk feltérké­pezni olvasóink segítségével. Fényképet várunk arról, hogy ön hol tölti el legszívesebben a hétvégét vagy akár egy kelle­mes délutánt. A fotón lehet csa­lád, kutya, gyerek, baráti társa­ság vagy csak a hely maga, de az mindenképpen látszódjon, hol készült a felvétel! A helyszínnek pedig nem az ismertsége a fontos, hanem hogy kikapcsolódásra tökélete­sen alkalmas legyen. így az egy­szerű erdei tűzrakóhely is re­mek egy jó szalonnasütéshez, de a vízparti kikapcsolódás vagy pecázás is fontos része le­het a nyárnak. BA0N.hU Természetesen a nagyobb lé­tesítményeket, strandokat, szál­lodákat sem zárjuk ki a vetélke­désből, nekünk csak az a fontos, hogy önnek tetszett a hely, és szeretné megmutatni mások­nak is. A játékra egy fotó elküldésé­vel lehet jelentkezni, de ahhoz, hogy mások is megtudhassák, a versenyző hol is járt, a hely pon­tos leírása nagyon fontos. Kérünk telefonszámot is a jelentkezőktől, hogy a játék végén értesíthessük a nyerte­seket. A fődíj egy négyszemé­lyes, fonott piknikkosár, ezen­kívül kisorsolunk 5 darab szintén négyszemélyes pik­nikhátizsákot. A játékot a Bács-Kiskun Megyei Önkor­mányzat támogatásával szer­veztük meg. a

Next

/
Thumbnails
Contents