Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-04 / 129. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2009. JÚNIUS 4., CSÜTÖRTÖK SÉTA / DIÁKVILÁG A Budapesti II. Gyerek­■ ■ szem Filmfesztivál „Ki­>o esi a bors, de erős” kategóriájában (6-12 éves korosztály) a zsűri díjazottja lett Vörös Kristóf, a kecskeméti GO KéprőTKépre Animáci­os ós Műhely tagja, saját :0 rendezésű filmjével. Dí­> jazottként vágószoftvert H— és egyéb ajándékokat oc 1,11 vehetett át. Külön siker, hogy a Képről-Képre se Animációs Műhely a zsűri különdíját is meg­LftJ kapta. A műhely jutái­'LU ma szintén egy vágó­se szoftver volt. A Képről-Képre Ani­~ mációs Műhely tagjai: Borsi Tímea, Hamza co Marcell, Hévízi Farkas,-LU Homoki Máté, Horváth LftJ Viktória, Kovács Tibor, Márton Boglárka, Mód­2EZ ra Gábor, Péntek Kristóf, LU OS Vörös Kristóf és Vígh Ádám. Vezetők: Szobosz­**-r lay Péter Balázs Béla-dí­jas rendező, Fazekas GO László, valamint Gulyás Kis Ágnes. ■ S. H. Diák alkotók Évzáró tárlaton mutatkoznak be a Kecskeméti Ifjúsági Otthon alkotóköreinek művészpalántái. A kiállítás hétvégi megnyitóján Gömöri Dorottya köszönte meg a gyerekek és tanáraik egész éves munkáját. Ezután a Csimpilimpi Ördögök dráma- és színjátszó csoportja Csukás István: Sí­nen ül egy fehér nyúl című előadásával szórakoztatta a megjelenteket. A tehetséges gyerekek alkotásai június 7-éig látogathatóak a KlO-ban. (G. S.) Ami kimarad, azt a baon.hiHi keressétek! sétások! Senki ne keseregjen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhi­ány miatt kimaradt írásaito­kat a megjelenést követő nap délutánjától már kereshetitek és böngészhetitek a www.baon. hu oldalon a SÉTA lógó alatt! Ne feledjétek, a legjobban rült, illetve a legolvasottabb cikk írójának hetente ajándé­kot küldünk! Érdemes tehát a baon.hu-ra klikkelni és véle­ményezni az írásokat! Gázos éjszakai kommandó sürgető rohanás Küzdelem egy szabad kollégiumi vécéfülkéért Késő este lehetett már, ta­lán éjfél is elmúlt, de én nem bírtam parancsolni ösztöneimnek... így kez­dődött minden. Az ágyban jobbra-balra forgolód­tam, ide-oda dobáltam a paplant. Közben szemem előtt újra és új­ra lejátszódott a kollégiumi neve­lőtanárral lezajlott jelenet. Sza­vai még a fülemben csengtek: „még a WC-re se merd kitenni a lábadat, mars a szobádba!” Csakhogy a vacsorára elfogyasz­tott babnak a tilalomról nem szóltak. Izzadni kezdtem. Tudtam, hogy az említett kollégiumi tan­erő van ügyeletben, aki ráadá­sul híres az éberségéről. De eljött a pillanat, amikor már ez sem érdekelt. Lassan felültem az ágyamon, majd szekrényemből halkan kivettem a WC-papírt. Az ajtó előtt egy pillanatra megáll­tam... tétováztam. De a hastájé­komon jelentkező feszülések és görcsök meggyőztek: nincs sok időm hezitálni.... így erősen megmarkoltam a kilincset, és határozottan lenyomtam. Mint ürge a lyukból, úgy les­tem ki az ajtón. Nem veszteget­tem az időt, futva iramodtam az elérhetetlenül távolinak tűnő to­alett felé. Mikor azonban belép­tem, vészjósló jelek tűntek fel: mind a három fülke zárva volt- Naaa, gyerekek siessetek, bajban vagyok! - nyöszörögtem könyörgő hangon.- Nekem kell még egy óra. Ez a bab harcos fajta - nyögött egy felsőbb­éves hang az egyik fülkéből.- Nekem is kell még egy kis idő - súgta valaki a máso­dik fülke felől.- Eredj a földszint­re! - jött egy határozott javaslat végül a harmadik fülkéből. Felcsillant a remény, de tud­tam, a lépcsőfordulóban a neve­lői szobából leselkednek rám. Végül csak elindultam. Erősen a falhoz lapultam. Úgy éreztem magam, mint egy sötétben lopa­kodó ninja. Végül óvatosan, hangtalan ár­nyékként haladva gond nélkül lejutottam a lépcsőn. A meg­könnyebbüléstől, no meg a bab görcsös szorításától a földszin­ten már úgy csörtettem végig, mint egy vaddisznó. És végre oly hosszú gyötrődés után le­huppantam őseink trónján, a WC-n. Ahogy jött, úgy ment is a prob­léma: nehézkesen, de „szele­sen”. Dolgom végeztével olyan könnyedén szárnyal­tam a szobám felé, mint egy madár. Kedvem lett volna kislányosan ugrálni, de úgy döntöttem, maradok inkább nagyfiú. Hetykén lépdeltem fel a lép­csőn, egészen addig a pillanatig, amíg szembe nem találtam ma­gam a kollégiumi nevelővel. Az idő egy pillanatra megállt. Ahogy a szemébe néztem, szin­te láttam, hogyan harapja le sár­kányfogaival a fejemet.- Mit csinálsz itt? - kérdezte.- Izé... tetszik tudni... én, én izé... (próbáltam valami elfogad­ható magyarázatot találni...)- Ne dadogj! Azt kérdeztem, mit csinálsz itt! Tudtommal éjfél is elmúlt! - suttogta fojtott han­gon, ami nekem ordításnak tűnt.- Hát könnyítettem magamon - vágtam ki vakmerőén.- Könnyítettél magadon? - ér­tetlenkedett kikerekedett szem­mel a tanár.- Igen. A toaletten voltam. A nevelőtanár ekkor nevetni kezdett. Azt hittem, sátáni kacaj­ba tört ki és azonnal lenyakaz.- Te meg az a nagy eszed! Azt gondoltad, hogy azt akarnám, hogy magad alá csinálj? Na menj végre aludni! - mondta kedvesen. A szobámba cammogtam, le­feküdtem az ágyra, és azon töp­rengtem, talán nem is minden nevelőtanár van sárkányból. Tudnak megértőek is lenni? De akkor miért játsszák a kérlelhe­tetlent? Na majd egy újabb éjsza­kai kommandóakció során ezt is kiderítem... Horvát Péter Frici, Széchenyi-kollégium Egy szakácslány, akinek bőven van sütnivalója Negyedik helyezést ért el az idei országos tanulmányi versenyen (OSZKTV) történelemből Bretus Réka, a Kecskeméti Széchenyi vendéglátó-ipari iskola diákja. Réka 11. évfolyamos, és szakács­nak tanul.- Honnan a vonzalom a törté­nelem iránt?- Valószínűleg a szüleimtől örököltem, mindketten nagyon szeretik ezt a tárgyat. Már általá­nosban is számos töriversenyen indultam. Nyolcadikban a taná­raim fel is vetették, nem akarok- e a tanári pálya felé indulni. Én azonban biztos voltam abban, hogy szakácsnak szeretnék ta­nulni. Ez a hivatás még kisgye­rekként tetszett meg nekem, és elhatároztam, kitartok a célom mellett. A szakácsszakmában lá­tom a jövőmet, a történelmet pe­dig egy szép hobbinak tekintem.- Terveid szerint jövőre újra elindulsz az OSZKTV- n?- Nem, most egy időre elbú­csúzom a történelemtől. Jövőre 12.-es leszek, az iskola szakmai tárgyakból szeretne versenyez­tetni bennünket. így a jövőben erre koncentrálom az erőimet. Fontos, hogy olyan megmérette­téseken indulhassak, melyek a szakmai előrehaladásomat segí­tik. Persze otthon továbbra is for­gatom majd a történelmi témájú könyveket, és van jó néhány film is, amit az öcsémmel együtt ter­vezek megnézni. Ugyanis p is ér­deklődő „történész”. Réka hobbija a történelem- Hogyan képzeled el a jövő- det?- Ha végzek, szeretném majd magam továbbképezni, és pár év gyakorlat után jó lenne egy étte­remben főszakácsként dolgozni. Az álmom egy saját kis étterem. Nagyon szeretek főzni, ezt művé­szetnek is tekintem. Jó tudni, hogy a munkámmal, egy ízletes étellel valakinek örömet szer­zek. Ez nagyon jó érzés... ■ Idei Pro luventute díjazottak elismerés Ezúttal a diákok szavazhattak a tanárokra Újra játsszák a Chicagót! diák színjátszók A közönség kérte, így ismételnek A kiskunhalasi Szilády-gimná- ziumban a napokban adták át a Pro luventute díjakat. A díjazot­tak: Kiss Györgyné (Vári Szabó István Szakközépiskola) és Ács- né Fehér Klára (a Napsugár Óvo­dák intézményvezetője) - Bronz díjazottak lettek. Ezüst emlék­érmet kapott: Lajkó Róbert (Bi- bó-gimnázium), Dér János (Szi- lády-gimnázium), Vargáné Mé­száros Ildikó (Fazekas Utcai Ál­talános Iskola), Rozonics Péter (Kertvárosi Általános Iskola) és Nagyné Lehoczki Zsuzsanna I (Szűts József Általános Iskola). f Arany emlékdíjasok: Taupertné | dr. Janosütz Julianna (Vári Sza- 1 bó István Szakközépiskola), Grizák Ákos (II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola), Juhászné Czinkóczl Éva (Felsővárosi Ál­talános Iskola), valamint Makai Imre (Szent József Katolikus Ál­talános Iskola). ■ M. A. A kiskunhalasi Szilády reformá­tus gimnázium diák színjátszói a nagy sikerre való tekintettel a napokban újabb három alka­lommal mutatják be a Chicago musicalt! Az előadások helyszíne ezút­tal is a kiskunhalasi Városi filmszínház lesz. Az újabb elő­adások az alábbi időpontokban lesznek: június 7. (vasárnap) 19 óra, június 8. (hétfő) 14 óra, va­lamint még ugyanaznap (hétfő) 19 óra. Az előadásokra a belé­pés ingyenes, de minden ön­kéntes adományt szívesen fo­gad a színjátszó csoport! A szer­vezők arra is felhívták a figyel­met: a helyfoglalás érkezési sor­rendben történik, ezért nem ér­demes az utolsó pillanatra halo­gatni az érkezést! A sziládys di­ák színjátszók egyébként már több környékbeli településen is felléptek, és mindenhol nagy tetszést arattak. ■ M. A. A kitüntetett pedagógusok, akik kiemelkedően sokat tettek diákjaikért A halasi sziládys színjátszók előadásainak évek óta nagy sikere van

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents