Petőfi Népe, 2009. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-22 / 144. szám
U 2009. JÚNIUS 22.. INTERJÚ ■ «HSáSBNfsfc nmms'.mmmMmmmmíi ünnepelt primadonnából vérbeli komika csombor terez Nem sírom vissza az operettfőszerepeket - szép volt, jó volt, elég volt Volt idő, amikor azt gondolta, soha nem térhet vissza a színpadra. Idén ő lett az évad legjobb epizo- distája, de mintha még mindig nem merne hinni a sikerében. Azt mondja, abban az évben, amikor elküldték a társulattól, három díjat is nyert. Rákász Judit A színészbejáróhoz beszéljük meg a találkozót. Mire megérkezünk, Csombor Teréz már ott van, csak még gyorsan odaszalad a kolléganőihez elköszönni és csókot dob egy rádudáló autósnak. Széles gesztusok, puszik, mosolyok - nekünk is jut belőlük, amikor végre leül mellénk a padra. Gyors frizura- és ruhaigazítás, a mozdulatokban egyformán benne van az egykori primadonna, és az utóbbi időben bohókás karakterszerepekben megismert színésznő. Csillogó estélyik, nagy sminkek, látványos belépők, primadonna- és szubrettszerepek - így ismerte meg Csombor Terézt a kecskeméti közönség valamikor a ’80-as évek közepén, és így szerették meg sokan. 20 év alatt közel 100 szerepet játszott, majd következett egy igazgatóváltás, és a szerződés nélkül maradt színésznő 11 évre eltűnt a teátrum színpadáról. A hosszú kihagyás után egészen más szerepek várták vissza. Az idei évadban a PRAH otthonkás, lompos háziasszonyaként, a Padlás bohókás Mamókájaként, a Hello, Dolly! bolondos Ernestinájaként lépett közönség elé, és aratott zajos sikert. Amikor arról kérdezzük, nehéz volt-e estéről estére plusz 10-20 évet magára sminkelnie, csak legyint.- Sőt! Szeretem az idős karaktereket! - mondja. - A PRAH női figurájában benne vannak édesanyám gesztusai, az alattyáni asszonyok kicsit szögletes, az élet- tapasztalattól karcos gondolkodása. Szeretem figyelni az embereket: nézem a mozdulataikat, kilesem, hogyan reagálnak a helyzetekre. Elraktározom, és ösztönösen húzom elő egy-egy szerep kapcsán. Kevesen tudják, de sokat foglalkoztam idős emberekkel. Vitézné Horváth Évától és Édl Erzsébettől kaptam lehetőséget még azokban á nehéz években, amikor nem lehettem színpadon, hogy a Margaréta Otthonban az idős lakók mentális gondozásával foglalkozzak. Beszélgettünk, vidám történeteket meséltem nekik, énekeltünk. Volt 85 éves tanítványom, aki igazi bonviván lett a kezem alatt! Sokat jelentett ez a munka, nem felejtem el. Ahogy Szabó Sándornak és Nyilas Beának sem, hogy részt vehettem a KTV archívumának rendezésében. Az volt az első szalmaszál, én pedig kapaszkodtam belé, ahogy csak bírtam, mert tudtam, hogy ki kell vergődnöm a szakadékból.- Csúnya időszak volt - mondja, amikor arról a 11 évről kérdezzük. Nem szívesen beszél róla. Először édesapját, majd édesanyját veszítette el, egyedül nevelte fiát, komoly anyagi gondokkal küzdött.- Volt, hogy mentem az utcán, és fogalmam sem volt, hogy tulajdonképpen hova megyek. Hol keressek munkát? Mintha az emberek is szánakozva néztek volna rám. Úgy éreztem, azt várják, magyarázzam meg, miért kerültem ebbe a helyzetbe. Magyarázzam meg, amit én magam sem értek. Hiszen most is úgy érzem, hogy nem hibáztam. Mindig komolyan vettem a hivatásomat. Ehhez képest nem az történt, hogy a főszerepek után kisebb szerepeket kaptam, hanem nem kaptam Közelkép CSOMBOR TERÉZNEK Aldty- tyánból vezetett az út a Szín- művészeti Főiskola operett- musical szakára, majd onnan Kecskemétre. A ’80-as évek elejétől 1995-ig közel 100, főként zenés darabban láthatta a közönség, számos díjat kapott a közönség és kollégái szavazatai alapján. 1995-ben igazgatóváltás volt a kecskeméti színházban: Illés Istvánt Bal József követte a direktori székben, aki nem hosszabbította meg Csombor Teréz szerződését A következő 11 évben volt egy- egy szerepe Tatabányán, Pécsen, és tagja volt Turpinszky Béla csapatának. Dolgozott a Kecskeméti Televíziónál, a Margaréta Otthonban és a ceglédi művészeti iskolában. 2006-ban Bodolay Géza hívta vissza a társulatba. Bár fiát, Orth Pétert mérnöknek szánta sei is küldte a veszprémi főiskolára, az első félév végén szembe kellett nézni a valósággal: a színművészeti lesz Péter saját választása. Jelenleg a Nemzeti Színház társulatának tagja. semmit. Én akkor erre nem voltam felkészülve. Egyáltalán nem. Játszott ugyan egy-egy szerepet Tatabányán, Pécsett, majd jó pár évvel később színészmesterséget tanított a ceglédi művészeti iskolában, de a kecskeméti színpadot ez nem pótolta.- Sokáig elkerültem a színháznak a táját is. De egyszer valahogy mégis arra mentem és láttam, hogy nyitva van a hátsó ajtó. Ösz- szeszedtem minden bátorságomat, és elhatároztam, hogy egy pülanatra bekukucskálok a színpadra. Sose felejtem el! Megpróbáltam felkapaszkodni a lejtős részen, és nem ment! Visszacsúsztam. Újra meg újra visszacsúsztam. Ríva jöttem el. Néhány évvel később, amikor Bodolay Géza visszahívta egy szerepre a Laurába, nehéz lett volna eldöntenie, mi volt keservesebb: az elutasítás vagy a visszatérés. Ő, aki 100 szerepet eljátszott, rettegett a színpadtól.- Boldog voltam, és bizonyítani akartam. De a lelkem mélyéig bizonytalan voltam. Csak abba tudtam kapaszkodni, hogyha az igazgató és a rendező, Pinczés István azt gondolja, hogy képes vagyok eljátszani Laura anyját, akkor biztosan úgy is van. Ők bíztak bennem, én pedig bennük bíztam, mert magamban nem nagyon tudtam. Aztán próbáról próbára szedtem össze magam. Nagyon sokat köszönhetek a kollégáknak. És persze a közönségnek is. Rettegtem attól, hogy nem tudják elfogadni az új külsőmet. Meghíztam, és ez a mai napig nagyon bánt. De hiába fogyókúrázom, nincs eredménye. Azért biztatom magam: leszek én még 10 kilóval karcsúbb! Az elmúlt három évben egymást követték a karakterszerepek. A bolondos mamikák talán zajosabb sikert hoztak megformá- lójuknak, mint az operettvilág egykori hősnői.- Imádom az új szerepeimet! Pályakezdőként operaénekesnek szántak. Szerződést is ajánlottak, de én úgy döntöttem: inkább színész leszek. Abban több lehetőséget láttam a játékra. Úgyjérzem, most értem el oda, hogy ezeket a színeket, a színészmesterségbeli tudásomat meg is tudom mutatni. Nem sírom vissza a primadonnaszerepeket: jó volt, szép volt, elég volt. Persze tudom azt is, hogy sok néző számára a csillogó operettvilág jelenti a Színházat, és a gyönyörű belépővel megjelenő primadonna a Művész. Ők most talán kevésbé kötődnek hozzám. De azok, akik a karaktereket, a sorsokat keresik a színpadon, most úgy érzem, jobban észrevesznek. A következő premierje július 3- án lesz az Udvarszínházban, ahol Sára Bernadette partnereként a Furcsa pár című darab női változatának egyik főszerepét játssza Márton András rendezésében. Szuperlatívuszokban beszél róla: nagyszerű szereposztás, kiváló kollégák, remek rendezés! - Hallgatjuk és hiszünk neki. ■ Pályakezdőként operaénekesnek szántak, de úgy döntöttem: inkább színész leszek. Travolta újra és újra kitalálja magát PORTRÉ Minden csitri szívét megdobogtatta a szegény brooklyni fiú Az utóbbi időben inkább magánéleti tragédiája jut az ember eszébe, ha John Travolta nevét emlegetik. Tisztázatlan körülmények között halt meg a fia. „A karrierem visszatérések sorozata” - jellemzi az egykori cin- gár fekete fiú a filmes hullámvasutat, amelyre a sors fólültette. A hetvenes évek végén nem volt olyan lányos szoba, amelyet ne John Travolta táncpózba merevedett fotója díszített volna. Minden csitri szívét megdobogtatta a szegény brooklyni fiú, aki a táncparketten valósítja meg az álmát. A Szombat esti láz fehér trevira- öltönyös, beszárított hajú főhősére egy csapásra fölfigyelt a világ. Diszkót és tánciskolát töltött meg a filmen fólleficesült fiatalok tömege. A kedves-naiv figuráért Oscar-jelölés járt a színésznek. Ha valaki, hát John Travolta karrierre született. Mellesleg 1954-ben New Jer- sey-ben látta meg a napvilágot. Öt testvér közül a legkisebbként hamar abbahagyta a tanulást, hogy színésznek álljon. Egy tévésorozat főszerepe és Brian De Palma Carrie című filmjében egy kisebb szerep egyengette az útját az áttörésig. Amilyen fergeteges volt a felemelkedés, épp olyan fájdalmas a visz- szahuppanás a földre. A közönség nem akarta látni Travoltát csöpögős szerelmi drámában (Percről percre, 1978), Városi cowboyként, még kevésbé intelligens hősként (Brian De Palma: Halál a hídon). Azt akarták, hogy táncoljon. Aki fizet, az rendel: Sylvester Stallone megrendezte Travoltá- nak a nyolcvanas évek aerobikos divatját követő Életben maradni című táncfilmjét. A beszélő cím Travolta vágyát is megtestesítette. Ám a rövid fólvilla- nás után 1983-ban hat évre eltűnt a süllyesztőben. Szerencsére jöttek a Nicsak, ki beszél! filmek. És Quentin Tarantino 1994-ben jó szemmel meglátta benne a figurát, akit a Ponyvaregényhez keresett. Travolta éppen negyven volt ekkor. A sikerek már nem vakítják el. Tudja, bármikor újra eltűnhet a süllyesztőben. így hát a mosolyából, bőrkabátos fazonjából márkanevet fejlesztett. Hogy mit veszünk észre ebből mi, nézők? A Faterok motoron című vígjáték főhősei például motoron szelik át az Államokat. Travolta a szerződéskötéskor kikötötte, hogy a motoron ülve egy bizonyos fejfedőt használ. A Breitling óramárka jele látható a fekete sapkán, ugyanis a cég lett a szponzora. „Ma már nemcsak színésznek tekintem magam - mondja somolyogva -, hanem márkának is.” ■ ■ Nem vagyok naiv. Tudom, hogy a dicsőség múlandó. John Travolta a Zavaros vizeken című filmben « Csombor Teréz: - Sokat köszönhetek a közönségnek és a kollégáknak
