Petőfi Népe, 2009. május (64. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-11 / 109. szám
INTERJÚ „Megláttam az emberléptékű Indiát" kiss Zsolt Egy európainak érthetetlen, hogy a patkányokat nem megölik, hanem tejjel itatják Bármilyen hihetetlen, de így néz ki egy fotó a XXI. század Indiájában. Kiss Zsoltot egy hindu utcai fotográfus fényképezte le. A technikáról csak annyit, hogy még a kép negatívja is papír volt. Kilenc esztendőn át újra és újra visszatért Indiába. Több ezer fotót készített, míg végre a képeken keresztül úgy tudott mesélni a hindu kultúráról, ahogy ő szerette volna. Takács Valentina A képekből a közelmúltban kiállítást rendezett és albumot készített. Olyat, amitől leesett az állunk. A kecskemétiek közül legtöbben most szembesültek először azzal, hogy Kiss Zsolt nem egyszerűen csak egy fotószaküz- let tulajdonosa, de mellette igazi művész. Megtanított bennünket arra, hogy az ő szemével lássunk egy különös világot.- Miért Indiát választotta?- Véletlenül alakult így. Belefáradtam a hétköznapokba, az üzleti életbe, az itteni civilizációba, és valami mást akartam látni, pihenni szerettem volna. A barátaim mondták, hogy ők mennek Indiába, tartsak velük, így történt.- Gondolkodott-e azon, hogy miért nem vette ezt észre ott, a helyszínen?- Mi, európaiak egészen másként szocializálódtunk, más a lelkivilágunk. Csak néhány példát mondanék: van egy fotó az albumban, melyen patkányok tejet isznak egy tálból. Ezen itthon mindenki megdöbben és kérdezi, hogy mégis ki és miért eteti a patkányokat, hiszen ilyen szituációban az európai ember patkánymérget szór. Ők nem, mert úgy gondolják, hogyha egyszer a patkányok odamentek, akkor annak oka van: például isten küldte őket. Eszükbe se jut megölni az állatokat. Nos ha ezt megértenénk, akkor értenénk meg Indiát.- Ezek szerint ők nagyon közel állnak a természethez. De mi az oka a mocsoknak?- A kettő nagyon is összefügg. Ők már kitalálták a fenntartható társadalmat, amit mi csak szeretnénk. Pedig elég lenne visszatekintenünk a saját múltunkba. Helyette megfertőzzük őket az extraprofit reményében. A civilizáció nem törődik azzal, ahogy náluk kialakult az élet rendje. Levéltányérból esznek, mindent a természetből vesznek. Ezeket az anyagokat nyugodtan eldobhatják a komposztdombra - ami náluk még van -, mert elbomlanak. Vagy megeszik az állatok. Éppen ezért alig van szemétszállítás, -kezelés. Nem alakult ki, mert szükség. Semmi gond nem lenne, ha az európai és az amerikai oda nem vitte volna a műanyag zacskót és PET-palackot - nem törődve azzal, hogy mi lesz ezek sorsa. A nagytőke bevitt, mondjuk, százmilliárd palackot, ami most ott van az utcán, mert nem tudnak vele mást tenni. Ezek után odamegy egy európai, és azt mondja, hogy micsoda szemét van! Az van, mert odavittük!- Mi lepte meg a legjobban?- Nehéz bármit is kiemelni, de azért van egy jelenség, ami annyira jellegzetes és annyira eltér a mi szokásainktól, hogy mindenképpen említésre méltó. Megérkezik az európai turista, és első reggel kimegy az utcára. Azt látja, hogy alszanak az emberek. Elmegy a templomokba, a múzeumokba, és ott is ezt látja. Teljesen jól öltözött hinduk, felékszerezett hölgyek találnak egy padot, és lepihennek. Nekünk ez nem megengedett. A mi világunkban nem lehet csak úgy elfáradni! Ha fáradtak vagyunk, akkor kávét és energiaitalt iszunk, aztán még egyet meg még egyet. Indiában pedig ha elfáradnak, akkor lepihennek. Mi csak nézzük, hogy miért alszik valaki a múzeumban. Azért alszik ott, mert ott fáradt el.- Második alkalommal már azzal a szándékkal ment visz- sza, hogy összefotóz egy albumra valót?- Egyáltalán nem. Azért indultam ismét útnak, mert ott szabadnak éreztem magam. Arra gondoltam, hogy vissza kell menni, és tovább kell fotózni. Haza kellett hoznom valamit. Úgy, hogy közben tisztában voltam annak a felelősségével, hogy az európai embernek nagyon nehéz onnan értéket hozni, mutatni. Mert aki európai szemmel nézi ezeket a képeket, az nem biztos, hogy azt látja, amit nekem szándékomban áll megmutatni. Tulajdonképpen ezért merült fel később, hogy készüljön valamilyen album, kiállítás az anyagból. Ez A laborban töltötte a gyerekkorát Kiss ZSOLT 1961-ben született Kunszentmártonban. Negyed- százada él Kecskeméten. Szüleifotográfusok, édesapja 1957-ben váltotta ki a vállalkozói engedélyét. Zsolt egész gyerekkorát a fotólaborban, a műteremben töltötte. Valójában soha nem akart fényképész lenni, de az élete - nagy kerülők után - mégis ide kanyarodott vissza. A fotózáshoz kapcsolódó üzleti élet jelenti számára a megélhetést, de fotózni kizárólag a maga kedvére szeret. pedig mostanra - kilencévi munka és előkészület után - állt ösz- sze. Az albumban a képek, a fejezetek sorrendje próbálja érthetőbbé tenni azt, amit én gondolok Indiáról. A könyv szerkesztése is a körforgásra épül úgy, ahogy a hindu kultúra, az életvitel, vagy akár a hit, amely szerint az ember is a körforgás része.- Mennyire érintette meg a hindu vallás?- Nem tértem át, ha erre kíváncsi. Nagyon megérintett, mert békés és rendkívül toleráns vallás, egyáltalán nem kirekesztő. Tanulhatnánk tőlük. Sőt azok is, akik áttértek a hindu vallásra, mert az Európában megjelenő hinduizmus legalább annyira intoleráns, mint maga az európai ember. Nem véletlen, hogy az eredeti hindu vallás szerint nem lehet hinduvá válni, annak kell születni.- Megszületett az album, nagy sikere volt a kiállításnak. Hogyan tovább?- A következő célpontom Magyarország. Felfedezem őt, legalábbis egyik aspektusát. Többet azonban még nem szeretnék elárulni. Ami biztos, hogy ismét fotókkal mesélek majd, mert én csak azzal tudok. A TEUES INTERJÚ: BAON.HU- Milyen volt az első találkozás a hindu kultúrával?- Amikor az ember Indiába megy, először rendkívül kaotikusnak érzi. Persze csak európai szemmel nézve. Hatalmas a zaj, a kosz, ■ Az európai, ha a füst, a bűz, rengeteg fáradt, akkor ember van mindenütt, kávét iszik. A lökdösődnek, dudál- hindu lepihen, nak. Először három hetet voltam kint. Hazajöttem, előhívtam a képeket, és valami teljesen mást láttam rajtuk. Nyugalmat, békét, bölcsességet. Én ezt hoztam el Indiából nyilvánvalóan azért, mert erre voltam nyitott, fogékony. Ez hiányzott az életemből. Akkor jutottam el oda, hogy megláttam az igazi, harmonikus, emberléptékű Indiát. Akiket a sziréna hangja megcsapott baja Már a vérnyomásmérő is segítséget jelent a mentősöknél Jó útra tért a rosszfiú, Sherlock Holmest játssza Fejleszteni szeretnének, ehhez pedig kapcsolatokat kell építeni, megismertetni munkájukat és körülményeiket. Ezzel indokolja Zilinszki Tibor, a bajai mentőállomás vezetője, hogy hosszú évek után szombaton nyílt napot rendeztek. A negyven fővel működő állomás - irányítás szempontjából - Kalocsa és Bácsalmás térségét is kiszolgálja, munkanapokon öt, éjszaka két kocsival. Rohamkocsijuk jól felszerelt, ám a többire ráférne a korszerűsítés. Két kocsiból még hiányzik a de- fibrillátor, ami mintegy félmillió forintos tétel lenne. Ezeket kérnék, ha betoppanna a jótündér. De kisebb tételként már egy vérnyomásmérő is javíthatná ellátottságukat. Ezek érdekében szeretnének alapítványuk közbeiktatásával rendezvényeket szervezni. Ennek egyik próbája volt a szombati, már délelőtt is szép számmal keresték fel gyermekes családok az állomást.- Érzékeljük a munkaerőpiac változásait, folyamatosan és sokan érdeklődnek álláslehetőségek iránt. Van fluktuáció, de a mentőzés valójában hivatás. Aki belekóstolt a sürgősségi ellátásba, az nem tud szabadulni ezektől az élményektől még akkor sem, ha más munkára kényszerül. ■ Kubatovics Tamás „Mentős legyek? Még meggondolom.'- Nyárspolgár lettem. Felnőttem, s már tökélyre törekszem- - állítja Robert Downey Ir. Igazi amerikai álom valósult meg az utóbbi öt évben a hollywoodi rosszfiú életében. Tizenhat filmet forgatott, és az egyik sikeresebb, mint a másik. Nem volt könnyű visszanyerni a filmkészítők bizalmát azok után, hogy korábban ittas vezetés, fegyverviselés, drogfogyasztás és -birtoklás miatt ült börtönben, vagy ítélték felfüggesztett büntetésre. Előfordult, hogy a producer kidobta az Ally McBeal című produkcióból, mert belőve kóválygott egy Los Angeles-i fasorban. Robert már ötévesen a filmvászonra került. Volt, amikor kisebb szerepeiért is meg kellett küzdenie, de az 1992-es Chaplin című film főszerepe óta nem nagyon volt mellőzve. A rendezők mindig megkeresték. Most Guy Ritchie-vel for- gat. Az angol rendező a legendás Sherlock Holmes szerepét bízta rá. A film amerikai premiere decemberre várható. A mesterde- tektív Sherlock Holmes képében
