Petőfi Népe, 2009. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-05 / 54. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2009. MÁRCIUS 5., CSÜTÖRTÖK SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS $A?ró (•< TAWilÁ? A nyolcadik SÉTA szezonban részt vevő iskolák: KECSKEMÉT Bolyai János Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZ Kereskedelmi, Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: PÉTER MARIANN TISZAKÉCSKE Móricz Zsigmond Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: SZEPESI MIKLÓS KISKUNFÉLEGYHÁZA Constantinum Katolikus Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KAPUS KRISZTIÁN A görbe utakon járva sem árt tudni, hol a határ Menjek vagy ne menjek? Ezen morfondíroznak azok a diákok, akik az iskolába vezető úton hir­telen irányt változtatnak. Minden diák ismeri a lógást, de azért nem mindenkinél jelenti ugyanazt. A lógásnak megvan az előnye és hátránya is. A suliból lógni jó, mert a diákok zöme szívesen aludna tovább reggelente, és így ráadásul nem kell idegeskedni az aktuális dolgozat vagy szá­monkérés miatt sem. Ilyenkor alkalmazzák sokan az „egyna­pos szabadság” módszerét. Ez le­het családi program, csőtörés vagy bármilyen hirtelen támadt, gyorsan múló rosszullét. Viszont hiányozni rossz, mert ha valaki sokat lóg, azt a tanárok nem né­zik jó szemmel. Arról nem is be­szélve, hogy a kimaradt tananya­got úgy is be kell pótolni. Ezt ál­talában ellenőrzik is tanáraink... Szerintem egyébként a lógás nem nagy bűn mindaddig, míg valaki túlzásba nem viszi. Az nem baj, ha a diákokban akad némi huncutság. De azért jó, ha tudjuk, hol a határ... a lógás­ban is! Pintér Alexandra, 9/C, ÁFEOSZ A hetes szám bűvöletében diákélet Az a baj, hogy túl gyorsan nyakunkon a következő hétfő A három kecskeméti barátnő - Path, Kata és Zsó - nem a suliból lóg. Délutánonként azonban gyakran összejönnek a főtéren egy kis csevegésre. Minden kezdet nehéz - tartja a mondás. Igaz ez a hétkezdésre is. A hétfő mindig problémás. De mi van a többi nappal? Hétfő. Szörnyű nap, ahogy az ál­talában a hétfőkkel lenni szo­kott. Véget ér a hétvége, az em­bernek lelkiismeret-furdalása van: a szombatot átaludta, vasár­nap meg úgy érezte, van jobb dolga is a tanulásnál. Például leereszteni'a fáradt gőzt. És már itt a hétfőTElindulok suliba, mert muszáj. De egy cseppnyi öröm sincs bennem. Még az a kicsi sem, hogy kidu­málhatom a hétvégét a barát­nőkkel. Merthogy együtt buliz­tunk. Tehát hétfő. Megint elaludtam, ergo iszonyú késésben vagyok. Öltözködésben megdöntőm a rö­vid távú rekordomat. Álmosan berohanok az iskolába. A portán Klári néni már csúnyán néz, de még besurranhatok a csengőszó és a tanár érkezése közötti fél percben. Végigszenvedem az órákat dolgozatok és felelések viharában. Túlélem. Délután kö­vetkezhet az edzés. Este egy holdkóroshoz hasonló ábrázat- tal jelenek meg otthon. A szülők értetlenkednek, én pedig - vála­szomat néhány ásítással meg­szakítva - közlöm, hogy elme­gyek szundítani egy cseppet. Mi­re felébredek, késő este van. Nem készültem másnapra. Innentől aztán beindul az el- maradási spirál. Kedden már arra számolunk, hogy másnap itt a hét közepe, csütörtökön már „szinte" péntek van, az is­kolahét végén aztán eufórikus láz tör ki mindenkin: itt a hét­vége! Fogadkozunk, hogy ezen a víkenden nem járunk úgy, mint az előzőn: ezúttal már szombat délelőtt egyből hozzá­látunk a leckéhez. De á péntek még „szent nap”, amikor a tás­ka egy határozott mozdulattal repül a sarokba. Aztán jön a péntek esti telefon a haveroktól, hová megyünk, mi­kor találkozunk. Éjszaka haza­vergődünk, de semmi vész, hisz hétvége van, majd szombaton megváltjuk a világot! Aztán de­hogy! Anya délben kelt, mert mégiscsak együtt kell ebédelnie a családnak. Teli hassal jár még egy kis szieszta, és lőttek a szombati tanulásnak! la, hogy ott van még a vasár­nap? Na de, kérem! Az még a Tíz- parancsolatban is benne van, hogy a vasárnapot szenteld meg! A tanulás pedig munka - így ar­ról a hetedik napon szó sem lehet! Ormai Tímea, 11/D Bolyai lános Gimnázium Ami régen a kréta, az most olajos kóla! kész átverés A trükkös diákok jól tudják, milyen az igazán jó alibi Egy laza mozi, szuper nap a ha­verokkal, a témazárók megúszá- sa. Még a legjobb tanulók is lóg­nak egyszer-egyszer az iskolá­ból. Ma már szinte mindenna­pos, hogy napközben az utcán lődörgő vagy a bevásárlóköz­pontokban lófráló iskolásokat lá­tunk. Bandáznak, ökörködnek, kerülik az iskolát. Nagy gondot nem okoz az igazolás beszerzé­se: elég a dokinál egy „fáj a ha­sam” szöveget előadni, és máris kiír legalább egy napra. Persze vannak olyanok is, akik valóban tesznek a betegsé­gért. Régen klasszikus trükk volt a krétaevés, csakhogy azóta kivonták a krétából a lázat oko­zó anyagot. Ma már inkább ola­jos kólát isznak a nebulók. Bár a legtöbb esetben az is elég, ha a témazáró előtti órán „rosszul le­szünk”, s így „sajnos” a szünet­ben muszáj hazamennünk. És mi pontosan tudjuk: a tanáraink nem dönthetik el, valós-e a rosz- szullét, vagy csak megjátszott... Sokan azzal próbálkoznak, hogy otthon családi problémák vannak. Ilyenkor a tanárok álta­lában megértőek, s elengedik a diákokat. A legtöbb gyerek per­sze a barátai miatt lóg. Ha nem teszi meg, cikizik, szekálják, nem fogadják be a bandába. Va­gyis ha nem bizonyítja, hogy bá­tor és kemény legény, kiutálják. A lógás ellen egyébként nem túl sokat tehetnek a szülők, de azért az nem árt, ha odafigyelnek a gyerekükre, és annak baráti tár­saságára. Marton Dóra, 9/C, ÁFEOSZ A váratlan medvetámadásra lehetetlen előre felkészülni „Nem igazi diák az, aki nem ka­pott még elégtelent az életében” - mondják a tanárok, szülők. Ugyanez elmondható a lógásról is: egyszer ki kell próbálni! És aki azt állítja, ő soha sem hagyott ki egyetlen napot sem, azt bizony nehezen hinném el. Az viszont már baj, hogy mostaná­ban már az a jellemző, hogy di­vat lett az iskolakerülés. És ez el­szomorító tény. A túlzásba vitt lógás nem­csak a tanulmányi eredménye­ken és a bizonyítvány „hiányzá­sok száma” rubrikájába beírt növekvő számon érezhető, ha­nem a barátságokon is. A hoz­zánk közel állók lassan eltávo­lodhatnak tőlünk, főleg ha hat­ni próbálunk a sokat eltünede­ző diáktársunkra. A sokat lógós emberek idővel szánalmasnak tűnnek, és el­könyveljük őket buta, nemtörő­döm, hazug embereknek. Mert viselkedésük erről árulkodik. m A lógásra kitalált fedősztorik változatos­sága végtelen. Sokadszor már nehezen hisszük az éppen aktuális betegségekről előadott sztorikat, a lehetetlen­nek tűnő incidenseket, balesete­ket. A magyarázkodók lehetné­nek éppen hitelesek is, hogy megértsük őket, de a kitalált me­séik óránként változnak, vagy kétnaponta ismétlődnek. Ha a lógós diák nem vigyáz, előbb vagy utóbb összezavarodhat, és könnyen lehet egyszerre tüszős mandulagyulladása, veseköve, epilepsziás rohama, ételmérge­zése, migrénje, hasmenése - mi­közben lerobbant a busz, amit medvetámadás ért, és éppen egyetlen telefon sem volt a közel­ben. Azt hiszem, erre lehet azt mondani, hogy a mai világban bármi megtörténhet... Vagy nem kell ezt a mondást annyira ko­molyan venni? Barcsik Sára 12/D, ÁFEOSZ f®ía o/c/a/u^gj . anUlásProgramhSajtóés ko^müknH dlak°k Vesztette mária I JÓ TANÁCSOK, | hogyan úszhatjuk meg 1 a rossz jegyeketl és a feleltetést m © Felkelve az ágyból figyel­jünk arra, hogy a jobb lá­bunkkal lépjünk először a földre! © Párnánk alá rakjuk be an­nak a tantárgynak a köny­vét, amit meg akarunk úszni! © Suliba menet ne lépjünk a járdacsíkra! © Ha 333-as rendszámú ko­csit látunk, a szerencse mellénk szegődik! © Legutolsó tanácsom, ami régi ősi módszer, de mindig beválik: tanuljuk meg a lec­két, és tuti a siker! Bársony Márk, 11/C Bolyai-gimnázium A szabadság csábító, hívogató madara iskolaundor Ez is egy betegség, csak éppen nem kimutatható Iskolakerülés témában élmé­nyem akad nekem is, bőven. Reggelente el-elmaradozunk az iskolából, az utolsó órákat stílsze­rűen kihagyjuk, feltűnően sokat vagyunk „betegek”. A szülők nem bírják ideggel, a házidoki pedig kezd kifogyni a végelátha­tatlannak tűnő igazolásokból. Felmerül hát a kérdés, hogy ugyan miért is van erre szükség. Lehet, hogy nem vérteztük fel magunkat az aznapi dolgozathoz megfelelő tárgyi tudással, mely- lyel legalább egy csökött hármast (a négyesről és az ötösről csak ál­modozunk) összekaparhatnánk. De az is lehet, hogy csak szimp­lán elaludtunk, és ciki lenne már sokadszor késve érkezni a suliba. De nézzük, mi a valóság: az ese­tek túlnyomó részében szimplán csak egy érzés vesz erőt rajtunk. Ez azt súgja, hogy egyetlen taní­tási nap kihagyása mit sem szá­mít, és senkinek sem ártok vele. Van erre a magatartásra egy ta­láló kifejezés: iskolaundor. Ez az egyszerű, de váratlanul ránk törő érzés a leggyakoribb oka a lógá­soknak, késéseknek. És akkor jö­hetnek a trükközések: lázmérő felpöckölése, fulladásos köhögés, ájulásközeli állapot, és van még számos módszer a szülők és az orvosok megtévesztésére. Nem szeretnék konkrét tanácsokat osztogatni e téren, hiszen azzal magamat és cseles ügyeimet lep­lezném le. De néhány, a szülőknél és pedagógusoknál bármikor be­vethető félmondatot azért meg­osztok diáktársaimmal: „kimerí­tett a sok tanulás, fáradt va- gyök...”, „temetésre kell men­Néha egy kis álmodozás is elég nem...” „nem sikerült felkészül­nöm, anya, csak ma ne kelljen bemennem” - a többit mindenki­nek az egyéni fantáziájára bízom. Aki jártas a lógásban, annak - gondolom - nincs szüksége az én szerény tippjeimre. Idővel azonban a lógós nebu­ló is rájön, hogy az iskolakerülés hosszú távon nem vezet sok jó­ra. A halmozódó hiányzás és a kihagyott órák pótlása nem jó muri. De erre mindenki a saját tapasztalata alapján jön rá. Vagyis igaz a mondás, hogy leg­hatékonyabban a saját hibáink­ból tanulunk. Bizony, egyszer mindenkinek benő a feje lágya... Gáspárdy László, 10/A, Constantinum Ami kimarad, azt a baon.hu-n keressétek! sétások! Senki ne keseregjen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhi­ány miatt kimaradt írásaito­kat a megjelenést követő nap délutánjától már kereshetitek és böngészhetitek a www.baon. hu oldalon a SÉTA lógó alatt! Ne feledjétek, a legjobban sike­rült, illetve a leg- olvasottabb cikk írójának hetente ajándékot küldünk! Érdemes tehát a baonjiu-ra klikkelni és véleményezni az írásokat!

Next

/
Thumbnails
Contents