Petőfi Népe, 2009. március (64. évfolyam, 51-76. szám)

2009-03-30 / 75. szám

INTERJÚ A hegyeket nem lehet legyőzni... expedíciós mászó Erőss Zsolt, a magyarok közül elsőként jutott fel a Mount Everest csúcsára A hegymászásról azt tartják: a legve­szélyesebb sport, holott már puszta lé­tezésünk is magában hordoz bizonyos fokú kockázatot - állítja Erőss Zsolt, az első magyar állampolgár, aki felju­tott „a világ tetejét” jelentő, 8850 mé­ter magas Mount Everestre. Andrási Csaba Kiskunfélegyházán járt Erőss Zsolt. Az első magyar „hópár­ducként” aposztrofált hegymá­szó a városi könyvtár földrajzi szabadegyetemi sorozatának ke­retében Magyarok a világ nyolc­ezresein címmel, a világ ötödik legmagasabb csúcsának számí­tó, 8463 méteres Makalu tavalyi megmászásáról tartott vetítéssel egybekötött előadást. Itt beszél­gettünk vele.- „Csíkszeredán született, egyenesen a hegyek közé. Nem is lehetett kérdéses, hogy hegymászó lesz.” Végül hol szeretett bele a hegymá­szásba?- Az idézett mondás nem tő­lem származik, egyfajta újság­írói fogás. Az viszont igaz, hogy Csíkszeredában születtem. Ak­koriban arrafelé laktunk: előbb Csíkszentdomokoson, majd Dánfalván. Tudni kell, hogy apám csíki, anyám viszont gyergyói. így kerültünk át Gyergyóba. Iskoláimat már ott végeztem, és ott is nőttem fel, többek között a Gyilkos-tó kör­nyékén. Azon a tájon, ami már valódi hegymászó terep, s ami Európa egyik jelentős turista- és sziklamászó központja lehetne...- A nyolcvanas években - állí­tólag - valakik néhányszor le- döntötték az Oltárkőre (1154 m) felállított, hét méter magas vörös csillagot. A Securitate nyilván elsősorban a hegymá­szókra gyanakodott...- Amikor én az Oltárkőt elő­ször megmásztam, valóban volt ott egy jókora vörös csillag meg valamilyen évszámok is... Hajói emlékszem, a híresebb párt- kongresszusok dátumai. Később A magyar hópárduc Az első magyar „hópárduc” tag­ja a Tien-san-, a Pamir-, a Kau­kázus-, az Andok-, a Karako­rum- és Himalája-expedíció- nak. Hét nyolcezres csúcs: a Mount Everest-, a Dhaulagiri-, a Makalu-, a Nanga Parbat-, a Gasherbrum II-, a Hidden Peak (Gasherbrum I.)- és a a Broad Peakexpedíció vezető hegymá­szója. Hegyi vezető, síoktató. Az erdélyi hegyekből indult a világ tetejére Erőss Zsolt A Miklós-napi ünnepségen avatták Gyergyószentmiklós díszpolgárává 2002-ben a Csomolungma (Mount Everest) megmászásá­ért a Magyar Köztársasági Ér­demrend tisztikeresztjét kapta. 2002-ben a Határontúli Ma­gyarok Szövetsége tüntette ki. 2002-BEN neki ítélték a sportúj­ságírók gálájának különdíját. 2002-BEN Mogyoródon az év sportolójává választották. 2002 májusában, internetes szavazatok alapján - az egyik kereskedelmi tévécsatornán - a hónap sportolója lett. 2006-ban kiváló sportteljesít­ményét miniszteri elismerő ok­levéllel jutalmazták. 2008. december 7-én, a hagyo­mányos Miklós-napi ünnepsé­gen Gyergyószentmiklós dísz­polgárává avatták.- a rendszer tündöklésének il­lusztrálásaképpen - egy aranyo­zott napra cserélték a vörös csil­lagot. Tehát alakítgatták ezt a dolgot, de nem tudok arról, hogy bárki ledöntötte volna valame­lyiket is. Ez az egész inkább legenda...- Honlapján azt írja: a kocká­zatos tevékenységek sorában a hegymászás talán a legkocká­zatosabb. Mit tud adni a hegy, ami miatt megéri vállalni ezt az óriási kockázatot?- A hegymászás valójában egy életforma. Az emberek több­sége igyekszik értelmes életfor­mát keresni önmaga számára. Olyat, melyre évek, évtizedek múlva is érdemes, jó visszate­kinteni. Ahogy gyűlnek mögöt­tünk az évtizedek, úgy sokasod­nak az emlékeink, és ezek az úgymond mérföldkövek. Ha éle­tünk csak szigorú­an a létfenntartás­ra korlátozódna, visszatekintve szin­te semmit se lát­nánk magunk mö­gött. Az ember azért ennél több­re vágyik. Manapság gyakran esik szó az önmegvalósításról. Nos a hegymászás az a fajta te­vékenység, ahol az ember való­ban megfáfálhatja önmagát, cél­jait, ráadásul segítséget kap ön­maga további fejlesztéséhez is. A csúcsra vezető úton rátalálha­tunk arra, ami egyedivé, helyet- tesíthetetlenné tesz minket. Ön egyike azoknak a ma­gyar hegymászóknak, akik oxigénpalack nélkül jutottak fel nyolcezer méter fölötti csú­csokra. Nem túlzott kockázat- vállalás ez?- Nem. Ez elsősorban szakmai kérdés. Manapság, amikor már számos nemzet képviselője felju­tott a világ tetejére, teljesítmény szempontjából a modern hegy­mászás - más sportágakhoz ha­sonlóan - is kénytelen elmenni ilyen szélsőségesnek tűnő irány­ba. Szinte rákényszerül az embe­ri tűrőképesség határainak to­vábbi szétfeszítésére.- A hegymászókat két cso­portra osztotta: a könnyed, gyors és elegáns agártípusúra, és a szívós tevetípusúra. Ön­magát melyikbe sorolja?- Nekem - mint magashegyi expedíciós mászónak - elsősor­ban teveképességekre van szük­ségem. És tényleg olyan dolgokat élek túl, olyan szinten feszítem szét a szervezetemet, amilyent egy átlagos ember nem élne túl.- Nemrég töltötte a negyven­egyet. Meddig alkalmas az ember a hegymászásra?- Ez a kérdés engem is régóta foglalkoztat. Tizenhárom évesen kezdtem, ami kicsit talán túl ko­rán volt. Aztán - korom ellenére- valahogy mégis sikerült be- küzdenem magam a csapatba. Most már inkább afelé tekintge- tek, hogy a másik végletnek hol a határa. Bár manapság inkább rekordokat hajszo­lunk - beleértve magamat is, hisz bennem is megvan a teljesítménykény­szer -, nem feltétle­nül szeretem a rekordokat. Nap­jainkban számos, hetvennél idő­sebb hegymászó verseng az Eve­rest csúcsáért. Ezt a magam ré­széről nem tartom követésre méltónak. Számomra sokkal ro­konszenvesebb, ha valaki hat­van körül - még saját erőit, ké­pességeit latba vetve - tűz ki bi­zonyos célokat maga elé. Ugyan­akkor azt is tudom, hogy egy idő után a bensőnkből fakadó telje­sítménykényszerekkel is tudni kell felhagyni. Ehhez is sok erő kell, mert ez sem egyszerű dolog...- Milyen érzés hegycsúcsokat meghódítani?- A hegyeket nem lehet le­győzni, csak megmászni. Köny- nyű vagy nehéz útvonalakon, té­len vagy nyáron, gyorsabban vagy lassabban. Ám a küzdel­met sosem a heggyel, hanem mindig saját magunkkal folytat­juk. Mert nem a hegymászás ne­héz, az igazi nehézséget mindig önmagunk legyőzése jelenti. ■ Nem a hegymá­szás nehéz, ha­nem önmagunk legyőzése. Hová tűnhetett el Sherlock Holmes moszkvai kalapja? TűzvoNALBAN Harmadik évadot kezdi a Mosoly utcai rendőrőrs nagyszerű szereplőkből válogatott gárdája „Most aztán igazán élesben folytatódik a történet!” - jelen­tette ki Soós Péter rendező, amikor januárban elkezdődött az ml csatorna rendőrsorozatá­nak harmadik évadja. Húsz péntek estét tölthetnek a televízió előtt azok, akiket érde­kel, mi történik a Tűzvonalban hőseivel a Mosoly utcai rendőr­őrsön. A mostani sorozatban ke­vesebb szó esik magánéletről, ugyanis a tömegpusztításra fel­használható nukleáris hasadó­anyagokat csempésző nemzetkö­zi banda és a szervkereskedő-há- lózat felszámolása közben nem sok ideje marad családi vitákra a Bordás alezredes, azaz a Stohl András vezette csapatnak. Többen segítették Fonyódi Ti­bor forgatókönyvíró munkáját, aki végül összefésülte az ötlete­ket. Ezzel azonban még nem ért véget a „papírmunka”. Rendőr­ségi szakértők, többek között a krimiszerzőként is ismert Ga- ramvölgyi László, a Budapesti Rendőr-főkapitányság - akkor még - kommunikációs igazga­tója, minden részt kontrollál­tak, kizárólag szakmai szem­pontból. A szolgálati szabályzat megfil­mesített változata természetesen nem szórakoztatná a nézőket, vi­szont a titkosszolgálati módsze­rek és a fedett munka rejtelmei már sokkal jobban érdekelnek mindenkit. Annak semmi jele, hogy az egy kaptafára készülő amerikai akciófilmek magyar változatává alakulna a sorozat, már csak azért sem, mert Háber- mann Jenő producer szerint az anyagi lehetőségek ezt nem tet­ték lehetővé. Nagyszerűen válogatott karak­terek a szereplők. Juhász Réka, pontosabban a családi tragédiát megélt Kende Krisztina törzsőr­mester igazi kemény zsaru lett, és az „intrikus” Móricz százados jel- • leme - Cserna Antal fantasztiku­san jól árnyalt megszemélyesíté­sében - mostanra szintén meg­változott. Az újabb részekben fel­bukkanó, jó vagy rossz oldalon álló figurákat is csupa jó színész játssza. A sorozat készítői eddigi Már harmadik szezonban találkozhatnak a nézők a Mosoly utcai rendőrőrs munkatársaival színházi teljesítményük alapján állították össze a csapatot. A stáb tagjai állítják, hogy életükben nem nevettek annyit, mint a gyakran éjszakába nyúló közös munka során. Talán még mindig kevesen tudnak a Tűzvonalban rangos nemzetközi elismeréséről. Ta­valy a világ egyetlen detektív- film- és televízióműsor-fesztivál- ján, a tizedik moszkvai Detectiv- FEST-en, a Pók a hálójában című epizód sorozat kategóriában díjat nyert. Az elismerő diploma és szobor mellé Sherlock Holmes- kalap is járt. Már csak az a kinyo­mozandó kérdés, vajon hol őrzik, illetve ki hordja a híres angol de­tektív kalapját. ■

Next

/
Thumbnails
Contents