Petőfi Népe, 2009. március (64. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-23 / 69. szám
OrfEBJfj A vendég szeméről látja, mit kér majd gál imréné Bár pénztáros, igazán nagy összegű készpénzt sohasem tartott még a kezében Csaknem úgy ismerik, mint egy neves közéleti személyiséget. Negyven éve dolgozik tejbárban, s 25 éve üti ugyanott a pénztárgépet a kecskeméti Gál Imréné. Bálái F. István- Ez lett az élete. A pult és a pénztárgép. Mindig erre vágyott? - kérdeztük a Nagykőrösi utcai Margaréta Tejbár pénztárosát Kecskeméten.- Nem. A vágyam az volt hogy, tanítónő vagy tanár lehessek. Most is gyorsabban dobog a szívem, ha gyerekek jönnek be.- Miért nem lett pedagógus? s- Ötvenhatban elkezdtem a 1 tanítóképzőt Baján, akkor még | középfokú iskola volt. Előtte % már a szüléimre rászállt az O ávéhá a faluban. Bácsalmási 1 lány voltam, kulákoknak számítottunk. A politika Bajára is követett, valaki szólt az iskolának Bácsalmásról, s nem lehetett maradásom.- Akkor hát rossz emlékei vannak az ötvenes évekről?- Nagyon. Nem is beszélek róluk szívesen. Többször is elvitték a szüléimét, kitelepítettek bennünket a Hortobágyra, hatéves koromban pedig az édesanyám és én együtt hajtottuk a tehenünket beszolgáltatásra- a községháza elé.- A tanítói katedra helyett a pénztárgéphez vezetett az út?- Még nem. Bácsalmáson nem kínálkozott nagy jövő, 18 éves koromban egy szegedi orvos ismerősünk révén Kecskemétre jöttem ápolónőképzőbe. A kórházban megrendítettek az éjszakai halálesetek, nem tudtam magam túltenni rajtuk. Munka mellett tanultam, pénztárostanfolyamra, valamint gyors- és gépíró iskolába jártam. A férjem egyik ismerőse révén 1965-ben fölvettek a főtéri „nagycsemegébe” pénztárosnak. A pénztárosnő akkor sóhajt fel elégedetten, amikor a vásárló fizetett és becsukta a pénztárcáját. Ezt az érzést nem tudja megunni.- A férjét hogyan ismerte meg?- Egy kecskeméti fiú egy velem dolgozó bácsalmási lánynak udvarolt, az eljegyzésükön ismertem meg a férjem. A vőlegény viccelődött, hogy talán mi is összeházasodhatnánk, végül csak mi tartottunk esküvőt. Nem volt nagy szerelem az első látásra. Szinte dacos tréfából mentünk bele, aztán 41 év házasság lett belőle szeretetben és kölcsönös tiszteletben.- Milyen volt az élet az akkori Kecskeméten?- A nagycsemegéből 1968- ban a Lordok háza alatt megnyíló tejbárba kerültem, a magasabb fizetésért mentem át. A férjem a szomszédos IBUSZ irodában dolgozott. Mondhatom, hogy az Aranyhomok-tejbár- IBUSZ háromszögben dobogott a város szíve. Tanácsházi hivatalnokok, városi vezetők, futballisták, színészek jártak hozzánk, de az egyszerű embereket is ugyanúgy szerettem, mint őket.- Ki volt a leghíresebb törzsvendége?- Talán Sas József. Az Aranyhomokba és a tejbárba járt. 1 A szabadidő mivel telt?- A férjemmel szerettünk jókat sétálni. Baráti összejöveteleken és kirándulásokon az ibu- szosokkal töltöttük együtt az időt. Gyakran mentünk színházba és focimeccsre is, a párom a Dózsának szurkolt.- Táncolni?- Csak ritkán. Nem voltam nagy táncos. Pedig Bácsalmáson GÁL IMRÉNÉ NOVAK MÁRIA 1942-ben született Bácsalmáson. 1960-ban került Kecskemétre, 1965-től kereskedő, 1968-tól a városközponti tejbár, 1984-től a Margaréta Tejbár pénztárosa. egyszer második bálkirálynő is voltam, ma is megvan az ezüstkoronám.- Tizenhat esztendő után aztán átkerült a Margaréta Tejbárba, ahol huszonöt éve dolgozik. Mi a szép ebben a munkában?- Szeretem az embereket, mindenkihez próbálok kedves lenni, és itt erre nagyon sok alkalom adódik. Manapság is rajtafelejtem a szemem egy-egy vendégen, feszülten figyelem, hogyan és mit választ, szorítok neki, hogy jót válasszon, ma1991-től nyugdíj mellett dolgozik. Két gyermeke és két unokája van. Olyan sokféle pénz fordult meg a kezében, hogy nem is emlékszik mindegyikre. A régi százforintos papírbankót találta a legszebbnek. gunknak meg azért, hogy minél többet vásároljon és fizessen. Némelyik embernek már a szeméről látom, hogy mit fogyaszt majd. Akkor sóhajtok fel elégedetten, amikor becsukta a pénztárcáját. Ezt a folyamatot nem tudom megunni.- Szereti-e a kakaót péksüteménnyel?- Soha nem eszem ilyesmit, mindig a húst szerettem hússal. Már a kezdet kezdetén bővítettük a választékot, sülteket és franciás ételeket is kínálunk, de lebbencslevest is. Mindenki találhat magának finomságokat.- Hogy viszonyul a pénzhez?- Annyira megszoktam, hogy teljesen hidegen hagy.- Szokott nagy összeget a kezében tartani?- Soha. Nem láttam még egymillió forintot sem egyben készpénzben, soha az életben.- Minden nap elszámolással végződik. Hiánya volt-e? A régi százforintos bankót tartotta a legszebbnek- Alig, komolyabb pedig csak egyszer. Amikor a húszezrest bevezették, egyszer bizonytalan voltam, s tízezerrel többet adtam vissza. Csak azt láttam a vásárló hölgyön, hogy zavarban van, többször is átszámolja a kapott összeget és elvörösödik. Kérdeztem, hogy van-e valami probléma, de gyorsan leszögezte, hogy nincs és elviharzott. Akkor kapcsoltam, hogy én hibázhattam és azonnal kasszát csináltunk. Kiderült, hogy tízezerrel kevesebb, mint kellene. A hölgy sohasem jött be többet, az utcán pedig elfordítja a fejét, ha összefutunk.- Minden vendég más. Adódnak-e kofliktusok?- Általában minden rendben zajlik, de ennyi idő alatt rendkívüli események is előfordultak. Azokra sokáig emlékszünk. Egyszer hangos szóváltásig ment a vita egy ügyvéd feleségével, aki azt állította, hogy ezrest adott, én pedig csak ötszázasból adtam vissza. Hívattam az üzletvezetőt, átszámoltuk a pénzt és kiderült, hogy nekem van igazam.- Erőszakoskodó, ittas vendég?- Ritka. Határozottnak kell lenni és nem szabad félni. Rám általában hallgatnak. Előfordult már, hogy ittas, hangoskodó férfit a karjánál fogva vezettem ki az utcára.- Mi lenne, ha rablóval találkozna?- Lelkileg felkészültem rá. A rablóra lehet, hogy a pénztárgépet lökném rá, lehet, hogy forró kávéval önteném le, de biztos, hogy ellenállnék.- Meddig akarja még ezt a munkát végezni?- Többször hívtak üzletvezetőnek is, de én ezt a munkát szerettem meg. A huszonöt év alatt nagyon összebarátkoztunk a főnökasszonyai, feltétel nélkül bízunk egymásban. Addig maradok, míg az emberek között lehetek, amíg van tejbár. Ha egészség van, minden megy magától. A felsőlajosiak nagy örömére: k istenháza épül a faluban hit A római katolikus egyház maximálisan támogatja a templomépítők nemes kezdeményezését A felsőlajosiak régi kívánsága teljesül: felépül a község katolikus temploma. A leendő templomkertet 2006-ban kialakították, köszönhetően Zsikla Béláné Emma néninek, aki családi birtokból ajánlotta fel azt a területet, amelyre épül a templom. A Alapítvány a templomért felsőlajosi templomért Alapítvány kuratóriumának tagjai: Csorba Istvánná (elnök), Zsikla Istvánná, Terenyi Zoltánná, Szigetvári Antal, Majoros István, Nagy Lászlóné, juhász Gyula. Az alapítvány számlaszáma: 65500130-30038573-54000013 terület végleges kialakításához a Felsőlajosi Templomért Alapítvány, valamint a helyi önkormányzat járult hozzá. Az alapítvány pályázat útján keresztet állított ott, ahová megálmodták Isten házát. Az alapítvány, valamint Nagy László felsőlajosi vállalkozó és kedves családja nagy összegű adománya révén immár lehetőség nyílt az építkezésre is. A római katolikus egyház maximálisan támogatja a felsőlajosiak szándékát. Bábel Balázs kecs- kemét-kalocsai érsek és Süveges István atya lajosmizsei plébános némi kiegészítéssel jóvá hagyta nemrégiben a templom tervét. Ezt a dokumentációt az ♦ * A templomot 220 négyzetméteresre, belső magasságát öt és fél méteresre tervezték engedélyezési okiratokkal együtt a lajosmizsei GOMÉP Kft. ajándékul adja át az alapítványnak. Bábel Balázs érsek március 29-én, vasárnap Lajosmizsére érkezik és a reggel 8 órai szentmisén nyitja meg az egyházmegyei missziót. Ezután Felsó'la- josra utazik, ahol 10 órakor szentmisén megáldja a templom alapkövét, amelyet a mai kor dokumentumaival helyeznek el a leendő templom padlózata alá. A templom építése várhatóan a nyáron elkezdődik és olyan ütemben haladnak majd vele, ahogy az adományok gyűlnek rá. ■ Miklay Jenő
