Petőfi Népe, 2009. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-05 / 30. szám

4 PETŐFI NÉPE - 2009. FEBRUÁR 5., CSÜTÖRTÖK HOMOKMÉGY Egy település, ami valójában hat szállás Területét évezredek óta lakták, keleti határa a Duna-ágból létre­jött Őrjeg (Sár, Turján, Vörös mocsár), a hajdani vízivilágra a környék földrajzi nevei emlé­keztetnek. Az Árpád-kori Mégy határában ma három hasonló nevű település található, ezek közül csak Alsómégy fekszik a valamikor Sár, az Őrjeg mocsa­ra mellett. Kecskemégy nevét 1426-ban, Homokmégyét 1444- ben említik először oklevélben. A török hódoltság idején - ha­sonlóan a szomszédos falvak­hoz - elpusztult, határait a kö­zeli túlélő települések népe igyekezett birtokba venni. Itt lé­tesítettek utcás településeket, ahol telente csak a jószágokat tartó férfiak laktak, a nyári munkák idejére viszont az egész család kiköltözött. Mai területe a XVIII-XIX. században Kalocsa város hatá­rához tartozott, 1880 körül a homokmégyiek állandóan lak­ják szállásaikat, azok elszaka­dásával 1898-ban lett önálló község. Határában van a Sárköz legmagasabb pontja, a Halomi- högy (106 m). László Gyula 1938-ban avar kori temetőt tárt fel Halomban. Az egyedi szerke­zetű, szállásokkal rendelkező Homokmégyhez napjainkban öt kisebb település tartozik: Alsómégy, Hillye, Halom, Kis- kecskemégy és Mácsa. KEPVISELO-TESTULET Matos Attila (polgármester), Ridegné Markó Márta (alpolgár­mester), Baloghné Lovasi Zsu­zsanna Mári, Csorba Nándor, Dunai László, dr. Farkas András, Fekete Antal, Kárpi Lajos, Mar­kéba Károly, Szabadi Ottó. Kör­jegyző: Hodovánné dr. Ancsa Molnár Mária. Gazdagok - feladatokban a nagyság átka Extra teendőkkel jár a település szerkezete £§P X Íj, t r. ■ ’ Matos Attila polgármester: Közel a faluhoz, a középkori Sármégy templomának helyén újjáépítettük az alapot, és bemutatóhelyet alakítottunk ki Városi távolságokkal kell számolniuk. Ennyi lakosra egy hulladékszi­get dukál, abba kell elkülönítet­ten gyűjteni a háztartási szeme­tet. így számoltak a regionális rendszertervezői. Ezzel fejtörés­re kényszerítették az ezerötszáz lelkes Homokmégyét. Azzal ugyanis nem számoltak, hogy az egy önkormányzat hat települést takar. Ezek egy hat kilométeres sugarú körben fekszenek.- Sajátos településszerkeze­tünk egyedi feladatokat ró ránk. Szállásaink miatt kénytelenek voltunk a közművek építésénél extra költségekkel számolni. Ezért például a csatornázásra ezeken a részeken nem kerül­hetett sor. Szoktam mondani, hogy Alsómégyen még az utol­só ház után is lehet házat talál­ni. De ez a szépsége is - jellem­zi helyzetüket Matos Attila. Egyéb területeken is pluszfel­adatokat jelentenek a városi tá­volságok. így náluk az a sok szór hallható axióma sem állja meg a helyét, hogy az óvodások­nak nem kell utazniuk. Óvodá­jukba ugyanis naponta tizenkét gyerek buszozik. Az iskolások közül pedig az ötödikesek és a nyolcadikosok Kalocsára ingáz­nak. Az Alsómégyen, Hülyén élők a menetrendiről az iskola­buszra szállnak át mindennap. Az ebédszállításban és az alap­vető élelmiszer-ellátásban szin­tén fontos az ingázás, ami a fa­lugondnoki szolgá­latnak ad munkát. Kétnaponta tejet és kenyeret hordanak a település egyes ré­szeire. A hat szállá­son három orvosi rendelő fenn­tartása vagy a 400 közvilágítá­si lámpatest működtetése nem szokványos mértékű feladat a százötvenmillió forintból gaz­dálkodó önkormányzatnak.- Abban viszont hasonlítunk a kistelepülésekhez, hogy isko­lánk, óvodánk társulásban mű­ködik kalocsai központtal. Évek óta racionalizálunk, Öregcser­tővel körjegyzőséget alkotunk, a védőnői szolgálatunk szintén közös. Úgy gondolom, a követ­kező ilyen terület a háziorvosi ellátás lesz. A gyerekek utazási költségét természetesen átvál­laljuk, hiszen nem szenvedhet­nek anyagi hát­rányt azért, mert a szállásokon élnek. Mivel itt ipar soha nem volt, ezért Ka­locsa gazdasági helyzetétől, a munkalehetősé­gektől függ az itt élők helyzete. Egykor két busz indult reggel öt órakor a városba... Helyben az önkormányzat a legnagyobb munkaadó, a szántóföldi nö­vénytermesztés nem igényel sok alkalmazottat. Ezért az el­vándorlás nagy hulláma már sújtotta a települést, az utóbbi években 7-8 születés és 20 ha­lálozás jellemző, a be- és kiköl­tözés egyensúlyban van - ösz- szegez a polgármester. Az utóbbi jelenség nagymér­tékben átalakította a helyi közös­séget. Egy-két millióért jó állapo­tú ingatlanokat vásároltak a fővá­ros környékéről érkező telepe­sek, többségük azonban nem il­leszkedett be. Mint mondják: ha gyakran lehetett taxit látni, ak­kor tudták, hogy új tulajdonosok érkeztek valamelyik portára.- Sokan csalódtak, amikor el­fogyott a pénzük és segélyért jöt­tek. Ugyanis csínján bánunk a szociális kiadásokkal. Mivel in­tézményeink kinőtték a telepü­lést - a hatvanas években há­romezer volt lélekszámúnk -, ezért fenntartásuk a legfonto­sabb feladat. De a kistelepülések hátrányban vannak a pályáza­toknál, már a feltételek megha­tározásánál körön kívül kerül­nek. Például legalább 50 milliós útfelújításokat támogatnak, ami­kor nekünk ennek töredékére lenne szükségünk, és ahhoz van elég önrészünk. Vagy azért nem juthatunk pénzhez az iskolatető rendbehozásához, mert az intéz­mény kihasználtsága nem meg­felelő. Mintha akkor nem romla­na az állaga! - említi lehetősége­iket és esélyeiket érzékeltetve Matos Attila. Megőrizné, ami eddig nem veszett el maradjon meg a mai színvonalon és állapotában, ne tűnjön el a térképről a település. Ezt kérné a jótündértől Matos Attila, aki 1985-től tanácselnökként, 1990-től polgármesterként áll a köz­ség élén. Tősgyökeres homokmégyi: 1960-ban született, a kecske­méti kertészeti főiskolán 1981-ben szerzett diplomát, majd a kis- kunmajsai mgtsz szőlészeti agronómusa volt. A nős, egygyerme­kes édesapa hobbija a kertészkedés. ■ Az elvándorlás nagy hulláma már sújtotta a települést. Egymásra leltek a hasonló falvak kapcsolat Mintha lemásol­ták volna egymást, annyira hasonlít Homokmégy és testvértelepülése, a 700 ki­lométer távolságra fekvő Székelyvarság. A Hargita megyei jellegzetes erdélyi magyar hegyi szórványtele­püléssel 1992 óta van kap­csolat, ami múzeumi együttműködés révén ala­kult ki. Közel azonos a lé­lekszámúk és a területük. A másfél évtizedes ismeret­ségnek köszönhetően az együttműködésben a kiala­kult családi kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Megtalálták, feltárták és közkinccsé tették leletek A kilencvenes évek közepén edénytöredékek, csontok, eszközök töredé­kei alapján beazonosították, egy évtizeddel később pe­dig feltárták a település ha­tárában az Árpád-kori előz­ményekkel rendelkező kö­zépkori Sármégy templo­mát és temetőjét. Lantos Andrea régész vezetésével a 400 négyzetméter alapte­rületű ásatáson előkerült az egyházi épület alapmarad­ványa, illetve 316 sír. A templom berendezésére utal egyebek mellett egy III. Béla korából származó rézpénz, és egy tizenkét centiméteres limoges-i corpus, a leletek a 12 13. századra tehetők. Utóbbi koronás fején az arc karco­lásokkal aprólékosan meg­formált, szegecsekkel rög­zíthették a kereszthez. Vörösréz lemezből készült és aranyozott KaCSÍ Homokmégy gasztronómiájának sokak számára talán meglepő értéke a paprikás kalács, amit kácsiként is említenek. A tészta tölteléke a cukros édes fűszerpaprika. Felvételünk a kalocsai Paprika Napokon készült, ahol az egyik különleges esemény volt a sárközi specialitás elkészítése. Fél évszázados a társaság célkeresztben Nem ritka a kapitális agancsú bika Az átlagosnál jobban ismert a te­lepülés és környéke a vadászok között. Ebben jelentős szerepe van a Dózsa Vadásztársaságnak. Az ötvenegy éve működő társa­ság - külföldi vendég vadászai révén - az idegenforgalomra is nagy hatással van. Dr. Kákonyi Gábor elnök szerint ilyen hosszú ideig csak azok a társaságok él­vezhetik a helyiek támogatását, melyek elkötelezett munkát vé­geznek környezetükért. A társa­ság 2004-ben bekapcsolódott a fogolyrepatriációs programba, melynek révén ezt a kedves ős­honos madarat visszateiepítheti eredeti élőhelyére, ahonnan az a mezőgazdasági technológia vál­tozásai miatt kiszorult. Három hivatásos vadászt foglalkoztat­nak, taglétszámuk meghaladja a 40 főt. Bevételeik döntő hánya­dát a bérvadászta­tásból szerzik. A ha­gyományos stílus­ban épült vadászház felújítására, és ott ál­landó trófea- és fotó- kiállítás berendezésére 2007-ben került sor, ez felhívja a figyelmet a környék egyedülálló természe­ti kincseire. A Gemenc közelében fekvő, mintegy tizenkétezer hektár mé­retű vadászterületen a hazai ős­honos vadfajok szinte mindegyi­ke fellelhető. Évente 55 gímszar­vas elejtése engedélyezett a terü­leten, ebből 17 bika, nagy részük trófeabírálaton érmet is szerez. Gyakran 11-13 kilogrammot el­érő, kapitális agancsú bika ke­rül terítékre. Százhatvan őz, közöttük ötven bak elejtésére van lehe­tőség, a terület bő­velkedik vaddisznó­ban is, így évente 120 kilövésé­re adnak engedélyt. Az apróvad is szép számmal van jelen a te­rületen, évente 260 fácánkakas kerül terítékre, míg mezei nyúl- ból mindössze 60, mivel a a tár­saság célul tűzte ki a vadnyúlál- iomány íeiszaporitását. Köszön­hetően a Duna-völgyi-főcsator- nának, jelentős számú vadász­ható vízi vad is él a területen. ■ Felhívják a fi­gyelmet a kör­nyék természeti kincseire.

Next

/
Thumbnails
Contents