Petőfi Népe, 2009. február (64. évfolyam, 27-50. szám)

2009-02-23 / 45. szám

M INTERJÚ Lélekben vándor tánc- és illemtanár volnék mi van vele? A Szórakaténusz volt igazgatóját mindig olyan közegbe dobta a sors, ahol jól érezte magát Este nyolc után futott be a vonata a behavazott Kecs­kemétre. Épp csak letette csomagját az egyik hotel­ben, már nyitja is a főtéri presszó ajtaját. Semmit sem változott. Kriston Vízi József újra itthon - persze megint csak látogatóban. Kosa György- Amikor utoljára összefutot­tunk Kecskeméten, Nyíregyhá­zán élt. Aztán mikor úgy fél éve először hívtam telefonon, Dombóváron értem el. Hogy került oda?- Hívtak, hogy menjek. Kép­zeljen el egy jó értelemben véve ambiciózus kisvárost Tolna, So­mogy és Baranya határán! Egy ré­gi vasúti csomópontot, ahol az or­szág különböző tájairól betelepült vasutascsaládok leszármazottai élnek, s melynek környékén elő­ször találkoztam igazán jófajta, nem trágyaszagú gazdálkodás­sal. Ide invitált engem - a helytör­téneti múzeum élére - a polgár- mester. Ilyen kisvárosi közösség­ben még nem éltem, dolgozom, s morrtl..B Természetesen mentán nagyon élve- rettenetes ver- zem. Hogy érzékein ti seket is írtam, tessem a hely(zet) varázsát: most éppen egy egykor volt dombóvári tánc- és illemta­nár, Hermész úr emlékére szer­vezünk egy estet, akiről két lánya mesélt nekem. tam. Közrejátszott ebben egy sze­relem is meg az, hogy rengeteg je­lentkező volt, a Ratkó-korszak gyerekei léptek egyetemistakor­ba. Ma már azt mondom: hál’ is­tennek, hogy nem vettek fel.- Mert mihez kezdett?- Belekóstoltam abba, mi az önállóság. Elmentem Angyalföld­re, a Láng Gépgyár művelődési házába, a hírlapolvasó-terem ve­zetőjének. Ladányi Mihály költő ajánlott be. Na az egy teljesen más világ volt. Nagy-Budapestet tekintve akkor Angyalföld vidék­nek számított, s a hírlapolvasóba munkások, munkásfeleségek és az ő gyerekeik jártak be. Más­részt ma nyilván sokan elcsodál­koznak azon, ha elmondom: a hatvanas-hetvenes évek forduló­ján mintegy 150 folyóirat járt oda a National Geographictól a Bur­dán át a Paris Matchig. A munka mellett élveztem a pesti szellemi­irodalmi nyüzsgést is, és termé­szetesen rettenetes verseket is ír­tam. Egy év múltán aztán már fel­vettek, de helyhiány miatt átirá­nyítottak a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetemre. Mielőtt azonban elkezdhet­tem^ .volna a stúdiu­maimat, még abszol­váljam 11 hónap sorkatonai szolgála­tot Hódmezővásárhelyen - töb­bek közt Fűzi Laci meg Hámori Zoli társaságában. Kriston Vízi fiatalon felismerte: az emberi élet minden szakaszában minden élethelyzet játékhelyzet- Hát messze van ez a nagyvá­ros zajától, Kecskemététől, Nyíregyházáétól - pláne Buda­pestétől, ahol született és fel­nőtt. Milyen családban?- Vegyesben. Édesanyám ba­konyi református famíliából szár­mazott, az ő révén lett egyébként keresztapám Lőrincze Lajos nyelvművelő. Édesapám viszont Ózd környéki katolikus család sarja volt. Pesten találkoztak egy majálison, 1949-ben. Terézváros­ban nőttem fel, bár a nyarakat vi­déken töltöttem. A Kölcsey-gim- náziumban érettségiztem. Bár ki­válóan sikerültek a vizsgáim, a felvételit az ELTE magyar-nép­művelés szakára mégis elbuk­- Jó szívvel gondol vissza a debreceni egyetemi évekre?- Ott derült ki: van egy másik énem is a nyüzsgő mellett, ami­hez a népművelés passzolt. A visszahúzódni, megfigyelni aka­ró énem ugyanis megtalálta ma­gának a néprajzot. Az egyetemi éveim közepe táján aztán jött egy holtpont. Ekkor küldött el egy kedves professzorom Pusztafalu­ba, a magyar-szlovák határra há­rom hónapra, hogy gyűjtsék bár­mit. Innentől számítható egyrészt a szimatolás, a terepjárás iránti szenvedélyem, másrészt a „játék- szenvedélyem”. Az ottani közös­ségi, társasági élet megfigyelése vezetett arra a felismerésre, hogy az emberi élet minden szakaszá­ban minden élethelyzet játék­helyzet. Vegyünk csak egy lako­dalmat, az ottani szerepeket: a pusztafalusi öregasszonyét, pél­dául, akinek úgy kell káromkod­nia, mint egy kocsisnak, holott ilyesmi amúgy nyilván meg sem fordul(hat) a fejében. De akkor ez a kötelező játék kötelező része.- 1983-ban invitálta Kecske­métre Bánszky Pál megyei múzeumigazgató. Nyilván vonzó volt az ország első és - mindeddig - egyetlen játék­múzeumának és játszóházá­nak az igazgatói széke.- Hogyne, hiszen a Szórakaté­Közelkép DR. KRISTON VÍZI JÓZSEF 1953-BAN született Budapes­ten. 1978-ban végzett a debreceni egyetemen. 1978- 79-ben a leninvárosi (ma tiszaújvárosi) helytörténe­ti gyűjtemény vezetője. 1979- től a Heves Megyei Mú­zeumi Szervezet néprajzos muzeológusa. 1984-TŐL a kecskeméti Szóra­katénusz igazgatója. 2Q01-TŐL a budapesti Néprajzi Múzeumban dolgozott. 2003-2004-BEN iskolagyűjte- ményi és könyvtárvezető a bu­dapesti Tisztviselő-telepen. 2005-től a nyíregyházi Jósa András Múzeum menedzsere. 2008-TÓL a Dombóvári Helytör­téneti Múzeum vezetője. nuszt nem klasszikus múzeum­nak álmodták meg, nem pusztán összegyűjtött tárgyak bemutató- helyének. Hanem közönségbarát, szórakoztató, szolgáltató intéz­ménynek, mely - nem mellesleg- dacára annak, hogy vidéki, mégis országos gyűjtésű, hatókö­rű. A Szóraka arculatának a ki­építése volt az első feladatom, és aztán egy olyan modellintéz- mény működtetése, amilyenhez fogható közösségi tér azóta sincs másik az országban.- Ön nem egy elefántcsontto- rony-lakó, Kecskeméten is nyüzsgött a közéletben. Miért hagyta itt ezt a közeget?- Lélekben vándor tánc- és il- lemtanárféle volnék, bár ha azt vesszük, hogy 32 év alatt hat he­lyen dolgoztam, azért ez egy ki­csit túlzás. Nehéz szívvel men­tem el Kecskemétről, de nem tet­szettek azok a változások, melyek bekövetkeztek az itteni múzeumi szervezetnél. Lobbizni kellett volna, helyezkedni (politikailag is), amihez semmi kedvem sem volt.- Elment hát a fővárosi Népraj­zi Múzeumba, de csak szűk három esztendőt töltött ott.- A szórakás múltamat ismer­ve a közönségkapcsolatok erősí­tése érdekében hívtak. S bár si­kerélményem is volt, kiderült: túl szuverén fazon vagyok ahhoz az intézményhez. A kreativitásomra jobbára nem volt igény, a csapat a korábbi, kisstílű torzsalkodások miatt széthullóban volt, az intéz­mény - a felhalmozott tudás, szel­lemi kincs dacára - nehezen volt képes igazi múzeumként működ­ni. Láthattam azt is, hogyan tele­pedik rá a politikum az intéz­ményrendszerre, vagyis az követ­kezett be rám nézve, amit Kecske­méten nem voltam hajlandó elfo­gadni. Úgyhogy örömmel vettem régi egyetemi tanárom hívását Nyíregyházára.- Felüdült a keleti végeken?- Azt csinálhattam normáli­san, amit Pesten, a néprajziban szerettem volna. Megtörtem a klasszikus „kőmúzeumi” állapo­tokat. Mert azért hiába állnak ott is a város központjában a gyűjte­mények: egyszer a taxis vissza­kérdezett, midőn bemondtam a múzeum nevét, hogy az hol is van pontosan. Na ezen a helyzeten- reményeim szerint - sikerült valamit változtatni. Aztán jött egy váltás a múzeumi vezetésben, én meg már öreg vagyok a partizán­szerephez, úgyhogy dombóvári lettem.- És amikor nem szervez kiál­lítást, sem estet Hermész úr emlékére, és nem utazik Kecs­kemétre, mivel tölti az időt?- Nincs semmi extra hobbim: csakis a múzeum! Szeretek a csa­láddal lenni, sétálni vagy nézni a macskáinkat. Az utóbbi időben ugyanis macskaimádó lettem. AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGE A BAON.HU-N OLVASHATÓ Csipkelődve is őszintén vezet műsort hitelesség Kárász Róbert szerint az szerethető, aki önmagát adja Volt tanító, utcai muzsikus, szí­nész, újságíró Pécsett. Kárász Róbert, a TV2 Mokka műsorve­zetője producerként is dolgozik.- A csipkelődés a munkastílu­sa, vagy ilyen a természete?- Hiszek benne, hogy a tévében akkor leszünk hitelesek és szeret- hetőek, ha a képernyőn ugyanúgy viselkedünk, mint az életben. Ér­zelmes ember vagyok, de kemény és határozott. Sokra becsülöm az őszinteséget, és ennek érdekében pikírt is tudok lenni.- Az irónia akkor megy, ha az ember jól ismeri a témát.- Bármit csináltam az életben, arra maximálisan felkészültem. A rutin magabiztosságot ad, a fel- készültség pedig hitelességet. A vendégek néha nem őszinték, ilyenkor megpróbálok mindent kihozni belőlük. Izgalmas játék.- Korábban utcai zenéléssel is foglalkozott. Meséljen erről!- Engem a szüleim úgy nevel­tek, hogy ha valamit szeretnék, azért dolgozzak meg. Az utcai ze­nélés is így jött. Diákkoromban Pécsett és Keszthelyen gyakran kiálltunk egy barátommal játsza­ni. Én gitároztam: Beatlest, Fonog­ráfot, Illést, Simon és Garfunkelt.- A színpad is vonzotta. Miért nem lett színész?- Középiskolásként tagja vol­tam egy amatőr társulatnak. So­kakat láttam csalódni, amikor harmadszorra-negyedszerre se vették fel őket a főiskolára. Elha­tároztam, hogy csak akkor adom erre a pályára a fejemet, ha első­re bekerülök. A harmadik ros­tán estem ki...- Később mégis szerepelt.- Régi ismerősöm, Moravetz Levente operettet rendezett és felkért egy kisebb szerepre. így lettem a Pécsi Nemzeti Színház­ban a Sybillben a herceg szárnysegédje. De három évig tanító voltam, és újságíróként dolgoztam.- Szerették a gyerekek?- Imádtak, és én is őket. A mai napig tartom a kapcsolatot az ak­kori hat-nyolc évesekkel. Több­ségük sikeres felnőtt lett, büszke vagyok rájuk.- A 10! és a hamarosan induló pokerstars.hu című műsor producere. Utóbbi miről szól?- Népszerű emberek pókerez­nek. A játékot Korda György köz­vetíti Balázs Klárival és Nacsa Olivérrel. ■ Rados Virág A Mokka mellett legújabb produkciója egy pókershow

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents