Petőfi Népe, 2009. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-08 / 6. szám
4 PETŐFI NÉPE - 2009. JANUÁR 8., CSÜTÖRTÖK A hetedik SÉTA résztvevő iskolái KECSKEMÉT Bolyai János Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZ Kereskedelmi Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERTALAN GÁBOR | BAJA III. Béla Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: NAGY ERIKA Szamárfül a vevőnek, fityisz az irodalomnak... A minap szembesültem vele, hogy mennyire naiv is vagyok. Ajándékba szerettem volna könyvet vásárolni. Gyakran járok könyvesboltba, és viszonylag tájékozottnak gondoltam magam, de a tengernyi új könyv között elbizonytalanodtam. Vagy egyórás keresgélés után két kiválasztott kötettel a kezemben megpróbáltam a lehetetlent: a karácsonyi embertömegben szabad eladót találni. Végre megpillantottam három, egyenpolós dolgozót. Nagyon határozottan közelíthettem, mert ketten azonnal eltűntek a tömegben. így a könyvesállvány mellett álldogáló fiatal lányt szólítottam meg:- A húgomnak keresnék könyvet, ajánlana-e valamit. Nem késlekedett a karakán válasszal: - Keressek nyugodtan, ő bizony nem tud segíteni. Utolsó kísérletként az általam szorongatott két könyvet felmutatva kérdeztem: nem ismeri-e esetleg valamelyiket? A válasz nem is volt meglepő: ő bizony egyiket sem olvasta, ne várjak tőle semmit. Értem én, hogy a terméknek magát kell eladnia, de akkor minek a szakképzett (?) eladó, ha nem tud, és nem is akar tanácsot adni? Ordasi Ágnes 13/C, ÁFEOSZ íme a hatodik legjobb! novellarészlet Hortobágyi Ágnes: A karácsonyi fénysugár SETA - SAJTÓ ES TANULÁS Az év végén a Petőfi Népe és a Baon. hu közös novellapályázatot hirdetett. Az irodalmi versengésre több mint ötven pályamű érkezett, melyek közül hatot díjazott a zsűri. A kiemelt novellákat a Petőfi Népében és a Vasárnapi PN-ben folyamatosan megjelentetjük. A hatodik helyezettként értékelt írást egy, a kecskeméti Bo- lyai-gimnáziumba járó diáklány írta. Hortobágyi Ági SÉTA programunk résztvevője, most az ő novellájából közlünk le egy részletet. A novella teljes szövegét a most vasárnapi (január 11.) PN-ben, valamint a baon.hu internetes portálunkon olvashatják majd. Részlet a hatodik helyezett műből: 1972. december 20., Hanoi, Vietnam. Már két napja tartott. Második napja mást sem hallottam, csak az amerikai légierő repülőinek süvítését, a fülsüketítő robbanásokat, a sebesültek segítségért kiáltó hangját, a halottak hozzátartozóinak keserves sírását, a főnővér és az orvos utasításait. Önkéntes, kisegítő ápoló voltam egy iskolából kialakított kórházban. Megérkezett az új „szállítmány”. De nem élelemből, gyógyszerekből, ó, nem. Hanem emberekből, sebesültekből. Leraktak előttem egy hordágyat. Egy kislány feküdt rajta. Alig ötéves lehetett. Az utolsó bombázáskor összeomlott a házuk, ráesett egy gerenda, súlyosan megsértve az oldalát. Nem volt időm, hogy leüljek mellé, és nézzem azt a bájos kis arcot, melynek vonásai még koszosán, maszatosan is kivehetőek voltak. Fekete haja két copfba volt fonva, de az egyik már szinte teljesen szétbomlott. Otthagytam, hogy segítsek a többi betegnél is. Másnap magához tért. Mosolyogva nézett rám kék szemével. Napok óta ez volt az első mosoly, amit láttam.- Mindjárt karácsony van! - közölte velem sugárzó arccal.- Igen - mosolyogtam vissza.- És mit kértél a lézuskától?- Az titok - felelte sejtelmes arccal, továbbra is mosolyogva. Kérdezősködni kezdtem az emberektől, és kiderült, hogy a kislány árva, a szülei pár hónappal ezelőtt haltak meg, azóta egy rokon családnál lakott. Boldog voltam, amiért nem ment el a szüleivel. Sőt biztos vagyok benne, hogy pont ezért hagyták még itt a földön ezt a kis angyalt, hogy egy kis derűt és jókedvet hozzon az embereknek. Egy nappal később már kiszállt az ágyából, sétálgatott és szóba elegyedett a betegekkel. Nevetését hallva mindenkinek mosoly terült szét az arcán. Mindig vidám volt, és mindenkivel kedves, 23-án néha még dalra Is fakadt, karácsonyi dalokat énekelt. Azt mondta, gyakorolnia kell másnapra. Egyik alkalommal, amikor a szűkös vacsoraadagokat osztogatva jártam végig a termet, majd’ elejtettem a kosarat meglepetésemben. A kislány ott ült az egyik beteg ölében - aki, mióta gyászolja a fiát, nem szólt senkihez egy szót sem -, és törölgette a könnyeket az asszony arcáról. A gyerek súgott valamit a fülébe, mire az asszony arcán megjelent egy halvány mosoly. Kész varázsló volt. Képes volt örömet varázsolni az arcokra, reményt a szívekbe. Eltelt még egy nap. December 24., szenteste napja. Reggel, mikor felkelt, végigjárta az ösz- szes ágyat, minden beteget, ápolót és orvost megölelt, megpuszilt és boldog karácsonyt kívánt. Azt mondta, hogy sajnos nem tud mást adni, csak hogy mindenkit szeret. De ez számunkra még több is volt, mint amennyit remélhettünk volna arra a karácsonyra. Délután a doktor visszaparancsolta az ágyba. Én is láttam, hogy nincs minden rendben. A tegnap még pirospozsgás arca sápadtra változott, visszatért a láza is. Az orvos nem igazán értette a hirtelen állapotromlást, az előző napokban még arra számítottunk, hogy teljesen rendbejön. Végül kijelentette, hogy ennek bizonyára az az oka, hogy nem maradt ágyban, és a még össze- forratlan sebével rohangált az akár fertőző betegekhez is, ölükbe mászott, ölelgette őket. Úgy éreztem, ez szemrehányás nekünk, hogy miért hagytuk ezt. Hogy miért nem akadályoztuk meg, hogy egy kis fényt vigyen az emberek életébe... Szövegértési verseny és sajtótörténeti poszterpályázat lanuár 17-éig jelentkezhetnek az iskolák a dr. Szabó Miklós szövegértési versenyre, melynek tá- | mogatója a Magyar Lapkiadók Egyesülete mellett az Eötvös Lm j ránd Tudományegyetem, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium. A versenyt immár 15 éve rendezi meg a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium a hetedik és nyolcadik évfolyamos diákok részére azzal a céllal, hogy megszilárdítsa kommunikációs kompetenciájukat. A szövegértési verseny - elnevezésének megfelelően - nem tantárgyi, hanem olyan tantárgy- közi verseny, amely a Nemzeti Alaptanterv kulcskompetenciái közül az anyanyelvit, az idegen nyelvit, a digitálist, a szociálist, valamint az önálló tanulást, a kezdeményezőképességet és az esztétikai tudatosságot erősíti. A lebonyolítás kialakult módszere lehetővé teszi, hogy a diákok széles köre, az ország bármely pontjáról és iskolájából bekapcsolódhasson a versengésbe, eljuthasson az országos döntőig, mely márciusban, Kiskunhalason kerül megrendezésre. Újdonság ettől az évtől, hogy a szövegértési verseny mellett, azzal szoros összefüggésben, a diákok sajtótörténeti poszterpályázaton mérhetik össze kreativitá- ‘sukat, mutathatják meg, mit látnak, mit gondolnak a magyar sajtóról. Alapvető követelmény az anyanyelvi igényesség és az esztétikus megoldás. Pályázni önállóan vagy legfeljebb háromtagú diákcsoportban lehet. A versenyről és a pályázatról bővebb információt az azt szervező Veszelszkiné Huszárik Ildikó (vhildi@gmail.com), vagy a Bibó István Gimnázium (Kiskunhalas, Szász Károly utca 21. Tel.: 77/422-760 bibo.halas@ gmail.coml ad az érdeklődők számára, a jelentkezési lap pedig letölthető a gimnázium honlapjáról (www.bibo.halas.hu). ■ Ami kimarad, azt a baon.hiHi keressétek! sétások! Senki ne keseregjen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhiány miatt kimaradt írásaitokat a megjelenést követő nap délutánjától már kereshetitek és bőn- gészhetitek a f A www.baon.hu »J C I—| oldalon a SÉTA l lógó alatt! I . Ne feledjétek: a legjobban sikerült, illetve a legolvasottabb cikkek íróinak meglepetést küldünk! Továbbra is érdemes tehát a baon.hu-ra klikkelni és véleményezni az írásokat! Ki korán kel... Amint látjuk, a Petőfi Népe olvasását, (na jó, nézegetését) nem lehet elég korán kezdeni. A képen látható Hegedűs Adél szülei régi előfizetői lapunknak, így nem csoda, ha kislányuk is hozzászokott, hogy rögtön a reggelije mellett kukkantson bele a legfrissebb megyei hírekbe. Szerelem: néha mámor, máskor meg gyötrelem Ha a szerelmet definiálni kellene, így tudnám: Az emberi érzelmek legbensőségesebb, legkülönlegesebb, s legszebb fajtája. Két ember között a legszorosabb kapocs. De amilyen szép, olyan kiszámíthatatlan. Annyi bonyolult és megválaszolatlan kérdés merül fel ilyenkor bennünk: mi egyáltalán a szerelem? Vajon meddig tart ez az érzés? Mert a szerelem sosem ugyanolyan... Olykor csodálatos, máskor meg iszonyú szenvedés és fájdalom. A szerelmed hiányát érzed éjjel-nappal. Ha veled van, már attól félsz, mikor hagy magadra. Ha szemedbe néz, tekintete mindent elárul, hisz a szem a lélek tükre. Ha hozzád ér, remegni kezd a kéz, s lassan az egész test. Ebben a pillanatban csak egy ölelés lehet menedék. Ha voltál már szerelmes, hasonlót te is átélhettél! Hisz a szerelem valóban különleges, magával ragadó érzésűé egy valamit ne felejts el! A hazugság óriási fájdalmat okoz. A bűvös szó - szeretlek - csak annak jár, aki iránt igazán így érzel! Soha ne csapj be másokat! A szerelemmel vigyázni kell, akkora kincs! Tasnádi Dóri, Bolyai-gimnázium
