Petőfi Népe, 2009. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-27 / 22. szám

5 PETŐFI NÉPE - 2009. JANUÁR 27., KEDD BÁTYA Kicsi az iskola, de sok a munka, mert egyre több a feladatuk Csökken a gyerekek száma, de nincs kevesebb feladat, mint évek­kel ezelőtt volt. így értékeli hely­zetüket Tamaskó László, aki meg­bízott igazgatóként irányítja a Foktővel együttműködve fenntar­tott bátyai iskolát. A társulás létre­hozásakor megfogalmazottakhoz igazodva a korábban önálló intéz­mények nagy önállósággal rendel­keznek, a gyerekek saját települé­sükön járnak iskolába.- Egyre kevesebb az iskolás, óvodás - számol be az általános helyzethez hasonló körülményről a direktor. Bátyán jelenleg 150 di­ák jár a nyolc osztályba, a legna­gyobb osztálylétszám az utolsó év­folyamosoké, ők huszonhármán vannak. Az alsóbb osztályokban a létszám is kisebb, az elsősöknél már csak tizenhármán vannak. m A nyolcadikosoké a legnagyobb osztálylétszám. Az óvodába 50 gyerek jár. Egy év­tizede 220 tanuló és száz óvodás volta faluban. Az iskolában horvát nyelvet is oktatnak, erre mintegy kéttucatnyi gyerek tart igényt. Öt éve ad otthont az intézmény a he­lyi kisebbségi önkormányzattal közösen szervezett megyei ese­ménynek: a horvát nyelvet tanító iskolák találkozójának.- Igaz, hogy kisebb létszámmal jobban lehet dolgozni, de ez nap­jainkban jóval több feladatot je­lent, energiát igényel a pedagógu­si munka, mint korábban. Egyre több gyereknek van szüksége egyéni foglalkoztatásra, és úgy ta­pasztaljuk, hogy az intézmény munkájában folyamatosan nő a nem közoktatási feladatok aránya - fogalmaz Tamaskó László. Büszkén említi meg a Danubia fúvószenekart, melynek tagjai rendszeresen szerepelnek a helyi és környékbeli eseményeken, de már görög- és franciaországi fellé­pésekkel is büszkélkedhetnek. Tengerparti testvérekre bukkantak Öt éve foglalták írásba testvér- kapcsolatukat. Bátya (horvátul Bacin), valamint a Neretva torko­latánál fekvő Bacina a pécsi fő­konzulátus közreműködésével talált egymásra.- Már családi, baráti kapcsola­tok szövődtek. Bátyáról már több százan jártak a turisták által is kedvelt helyen - mondja Anisity Tábla hirdeti a kapcsolatot Ferenc, a helyi kisebbségi önkor­mányzat elnöke. Úgy véli, a leg­fontosabb a gyerekek közötti ba­rátságok létrejötte. Lefaragták a mínuszokat kicsiben Sokat jelentenek az aprónak tűnő támogatások Régi korok hangulatát idézi, és tárgyait mutatja be a tájház, amit egy magánszemély újított fel és rendezett be S3 \V.‘ Tervekben nincs hiány, de megvalósításuk a pá­lyázatoktól függ.- Békesség van, ami nagyon fon­tos, mert erre volt a legnagyobb szükség - említi a helyi közálla­potok legfontosabb jelzőjeként Zsebics Ilona, aki 2006 őszén nyerte el a választók bizalmát, és foglalta el a 2200 lelkes tele­pülés polgármesteri posztját. Akkor a meglévő tartozások ren­dezése jelentette a legsürgetőbb feladatot.- Meghaladta a tízmillió forin­tot az az összeg, melynek sorsát rendeznünk kellett. Ebben egy­séges volt a képviselő-testület, melynek tagjai minimális tiszte­letdíj mellett láttak munkához. Megjegyzem: többen ezt az ösz- szeget sem vették fel, hanem kü­lönböző célokra ajánlották fel. Emellett átszervezésekről dön­töttünk, igyekeztünk a lehető legkisebb fájdalmat okozva egyensúlyba hozni az önkor­mányzat költségvetését. Ilyen volt például az intézménytársu­lás Foktővel, ezt úgy tudtuk megtenni, hogy nem kellett sen­kit elküldeni, mégis takaréko­sabb lett az iskola működtetése. A gyereklétszám csökkenése és a finanszírozás komoly problé­mát jelent, de egy kistelepülés számára nagyon fontos az isko­la. Ebből a szempontból Kalocsa közelsége nem kedvez, mert hozzávetőlegesen 20-22 gyerek jár be a városi intézményekbe. Úgy látom, sok szülő nem érzi át annak következményeit, hogy nem helyben Íratja be gyerme­két - sorolja Zsebics Ilona. Mindezek ellenére 2008-ra stabilizálták költségvetésüket, nem kellett hitelkeretükhöz nyúlni. Az év elején még arról nyilatkozott, hogy szerény vá­gyaik vannak: egy fűnyírót, il­letve traktort szeretnének vásá­rolni.- Megvannak, de ennél sok­kal nagyobb változást is hozott az év. Belterületi utak felújításá­ra 72 millió forintot költhettek egy sikeres pályázat után, ennek önrészét egy ingatlan eladásából teremtettük elő. Intézmények­hez vezető öt utcában tudtuk korszerűsíteni a lepusztult álla­potban lévő utakat, járdákat. A Duna-Mecsek Alapítványtól öt község közösen nyert pénzt ren­dezvénysátorra. Utcanév- és el­igazító táblákra szintén sikerült pályázatot nyerni, ahogy a közte­rületek virágosítására is. Ne­künk az apróságnak tűnő, két- háromszáz ezer forintos tételek is sokat jelentenek - összegzi főbb fejlesztéseiket. Terveik azonban utóbbiaknál jóval nagyobb tételekről szólnak. Ilyen például a piactér, a faluköz­pont és a pihenőpark felújítását, valamint a Vajas-csatornánál szabadidős és horgászhely léte­sítését, a Templom tér és környe­zetének rendezését célzó pályá­zatuk, melynek tervei 5,2 millió forintba kerülnek, és kétszer 50 millió forintot céloznak meg. A megoldandó feladatok listáján szerepel továbbá a csapadékvíz­elvezetés megoldása, valamint az orvosi rendelő állapota miatt egy egészségügyi centrum kiala­kítása. Ezek a pályázati lehetősé­gektől függnek. A gazdasági problémák, a ki- látástalanság jelenti a legna­gyobb gondot - válaszolja kér­désünkre Zsebics Ilona. - Küzd­hetünk a mi kis falunkban, ha nem érezzük azt, hogy ebben partnereink vannak. Úgy látom, bizonyos tekintetben nemzetle­építő tevékenység folyik, s ez fé­lelemre ad okot - vélekedik a te­lepülés vezetője jövőképükről. A kórus mellett szülőfaluját vezetheti kottáit rendezi, klasszikuso­kat hallgat, ha van szabad ideje - mondja a történe­lem-ének szakos tanári végzettségű Zsebics Ilo­na. Hivatásától nem sza­kadt el, hiszen veze­ti a főszékesegyhá­zi kórust, falujá­ban pedig kántor- kodik. Kecske­méten érettségi- íj ' zett, a Kodály Zoltán Ének-Ze­nei Gimnáziumban, i r\ m majd Egerben végzett, a tanár­képző főiskolán. Huszonhét éven át dolgozott pedagó­gusként. - Nagyobbak a lehetőségek a gyerekek ne­velésénél; a felnőttekkel } foglalkozva nagyon empatikusnak kell lenni és törekedni kell arra, hogy a másik ember “ szemszögéből lássuk a világot - veti össze tapasz­talatait. < Az eredet tetten érhető a családnevekben Bácsaréve néven, 1061-ből szár­mazik a település első írásos em­lítése. Közel ezeréves történeté­ben nagy jelentőséggel bír a kö­zépkorban végbement népesség­csere, melynek során a mai Dal­mácia, illetve Bosznia területé­ről települtek le családok. Innen eredeztethető a telepü­lés jellege, ami a mai napig tet­ten érhető a családnevekben. A település egyik ékessége a mai formáját 1875-ben elnyerő Kis- boldogasszony római katolikus templom, amit a középkori te mil­iőm helyére építettek, és 1780- ban szenteltek fel. Annak elle­nére, hogy a térségben az utób­bi időszakban jelentősen csök­ken a paprika termesztési kedv, a Kalocsától délre fekvő Bátyán változatlanul sok házon lehet lát­ni a száradó füzéreket. Helyi és házi az átutazóknak KEPVISELO-TESTULET Zsebics Ilona (polgármester), Matota József (alpolgármester), Bányai László, Bencze Gábor, Bukros Istvánné, Fekete Csaba, Fekete Zsolt, Jánosity István, Schmidt Péter Gábor, Tamaskó László. Jegyző: Magó Jenő. Hagyományt őriznek a daloló rozmaringosok közösség A mindennapok nehézségei között is keresik a társaságot az emberek Nincs nagy múltja, hiszen 2005- ben alakult a Bátyai Hagyo­mányőrző és Nemzetiségi Egye­sület Rozmaring Népdalköre, de három és fél év után Arany Páva minősítést szerzett az együttes. Szólistájuk, Szarvas Lajosné pe­dig különdíjat vehetett át.- Aki az éneket szereti, rossz ember nem lehet - vallja Perity Lajos, az egyesület alapító elnö­ke. Mint mondja: a népdalkor lét­rehozásának ötletével először Fehér Zoltánt kereste fel, aki az­óta is művészeti vezetője és kar­nagya az együttesnek. Utána körbejárta ismerőseit, akikről úgy gondolta, hogy szí­vesen járnának egy hagyomány- őrző közösségbe. Hordósirató és Bőgőtemető: a farsangbúcsúztató bál az egyik nagy sikerű rendezvényük- Lehet, hogy nem a legkor­szerűbb népdalkört szervezni, de az emberek a mindennapok nehézségei után keresik a társa­ságot. Kell a kikapcsolódás, egy kis akarat szükséges, és máris lélekben gazdagabb lesz az em­ber. Nekünk a heti örömöt adja meg a hétfőnkénti próba. Szinte a nulláról indultunk, énekből képzetlen, de jó hangú emberek fogtak össze és ennek meg lett az eredménye. Évente legalább húsz fellépésünk van, közel har­mincán vagyunk a népdalkör­ben. Műsorunkban magyar és rác dalokat éneklünk, rendezvé­nyeinkkel pedig igyekszünk fel­eleveníteni a falu hagyományait - sorolja Perity Lajos.

Next

/
Thumbnails
Contents