Petőfi Népe, 2009. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-05 / 3. szám
4 PN-POSTA PETŐFI NÉPE - 2009. JANUÁR 5., HÉTFŐ Több segítséget érdemelnének a kecskeméti gyűjtemények Meglepődve olvastam, hogy hosszú évek után még mindig megoldatlan a kecskeméti óra- múzeum elhelyezése. Sokszor J olvastam Hanga órásmester gyűjteményéről, melyet meg is tekintettem a Ráday Múzeumban. A televízióban is nemegyszer láttam bemutatni a gyűjteményt mint Kecskemét egyik büszkeségét. Vajon milyen műsort készítenének, ha tudnák, hogy hajléktalansorsra jutott? A városban számos kulturális intézmény van. Akadnak köztük látogatottak, s olyanok is, amelyekben az ott dolgozók is erősen elcsodálkoznak, ha hébe-hóba betér egy-egy vendég. Nem tudom elképzelni, hogy ne lehetne helyet találni egy ilyen rangos, értékes kiállításnak, amelyik valószínűleg az átlagosnál jóval nagyobb látogatottságot tudna produkálni. Már azt is nagyon sajnáltam, amikor a színészmúzeum elköltözött a hírős városból. Kecskeméten sok tenni akaró ember van, akik felvállalják értékeink védelmét. Az ő erőfeszítéseik szerintem több segítséget is megérdemelnének. Tisztelettel: M. L.-né, Kecskemét Miért nem éjszakánként villognak sárgán? Sokszor gondolkodtam rajta, de a mai napig nem találom a logikát a kecskeméti jelzőlámpák kikapcsolásának ütemezésében. Nemegyszer tapasztaltam, hogy hétköznap nagy forgalmú csomópontokban villog sárgán a lámpa. Miért? - kérdezem egyszerű autósként. Szerelőt általában a környéken sem látok, tehát - gondolom én - nem technikai hiba húzódhat meg a háttérben. Ha más jellegű karbantartás miatt kell szüneteltetni a lámpák működését, akkor viszont miért nem hétvégén éjszaka végzik ezt a munkát, amikor alig van forgalom? Persze nem zárom ki, hogy van a lámpakikapcsolásokban logika. ígérem, buzgón keresni fogom, feltéve, ha ép bőrrel megúszom a sárga villogások idején az átkelést. Üdvözlettel: K. Gy. Hálás vagyok a segítségért elveszett tárca Semmi sem kerül a fa alá - ez járt a fejemben A legnagyobb tömegben tolongva is öröm, amikor a játékboltokban nézelődhetek - írja olvasónk. FELVÉTELÜNK ILLUSZTRÁCIÓ! Karácsonyi történetek sorába illő esetet szeretnék elmesélni. Szégyen vagy sem, december 23-át írt a naptár, amikor felkerekedtem, hogy beszerezzem a karácsonyra szánt ajándékokat. Nem mintha megfeledkeztem volna az ajándékvásárlásról. Nekem a legnagyobb tömegben tolongva is öröm, amikor a játékboltokban nézelődhetek azon tanakodva, vajon melyik autónak, társasjátéknak örülnének jobban a kisfiáim. Vagy éppen egy- egy ruházati üzletben kell kivárnom, amíg a táskámba kerülhet az imádott focicsapat egy-egy játékosának meze. Tehát nem fele- dékenységről volt szó, inkább időhiányról. Egyedül nevelem a fiúkat. A családi teendők elvégzése mellett titkárnőként dolgozom, méghozzá rugalmas munkaidőben. Ami mifelénk azt jelenti, hogy senki sem zavar haza, ha a nyolcórás munkaidő letelte után még rá „szeretnék” húzni egy-két órát, hogy a számomra kiadott feladatokat elvégezzem. December 23-án délelőtt végre sikerült elszabadulnom a munkahelyemről. A fiúk édesanyámnál voltak, én pedig listát írtam, hogy a lehető leggyorsabban oldhassam meg a feladatokat. Először szüleimnek vettem néhány praktikus apróságot, majd következtek a fiúknak szánt ajándékok. Ezekért az egyik nagyáruház játékboltjába mentem be. A szatyrokat a táskámmal együtt egy bevásárlókocsiba tettem, hogy könnyebben nézelődhessek. A legóknál táboroztam le. Meglehetősen nagy volt a tömeg: volt, aki arrébb tolta a bevásárlókocsimat, volt, hogy magam húzkodtam ide-oda. Valószínűleg eközben lökhette meg valaki úgy a kocsit, hogy a pénztárcám kiesett belőle. Sajnos nem vettem észre. Mivel abban az üzletben már elfogyott a fiúk által kért legó, tovább indultam, hogy egy másik üzletben is megnézzem. A hideg zuhany akkor ért, amikor a következő üzletben - immár a keresett legósdobo- zokkal a kezemben - sorra kerültem a pénztárnál. A tárcám nem volt sehol. Eltűnt - a benne lévő, mintegy 50 ezer forinttal együtt! Alig emlékszem rá, hogyan szédelegtem ki az üzletből. A fejemben egyre csak az járt, hogy idén semmi sem kerül a fa alá. Persze visszarohantam az előző üzletbe, de a pénztárcám nem volt sehol. Potyogtak a könnyeim, ahogy felvergődtem a buszra, s még akkor is, amikor hazaérkeztem. Amikor a fiúk megláttak és megkérdezték, miért sírok, alig tudtam kinyögni, hogy a hideg csípte ki az arcom, csak azért köny- nyezem. Mondanom sem kell, lázasan gondolkodtam, hogyan oldhatnám meg a helyzetet. Még az is megfordult a fejemben, hogy felhívom a tévében sokat reklámozott telefonszámot és kölcsönt veszek fel még akkor is, ha nem tudom, miből fizetem majd visz- sza a magas kamatra adott összeget. Éppen itt tartottam a gondolkodásban, amikor csöngettek. Az ajtóban egyidős hölgy állt. Kezében a tárcám. Amikor megláttam, azt hittem, összeesek. A hölgy neve Kissné Erzsiké néni, ő találta meg a pénztárcámat. Éppen unokáinak vásárolt ajándékot a nagyáruházban. Mondanom sem kell, az utolsó fillérig benne volt a pénzem. Tudtam, hogy másnap még nyitva lesznek a boltok, tehát még mindent rendbe hozhatok. Ő pedig annyira figyelmes volt, hogy még azt is felajánlotta, másnap délelőtt eljön és vigyáz a fiúkra, amíg én elrohanok az áruházba. így is történt. Azóta is hálás vagyok neki mindezért. Ő lett a mi karácsonyi angyalkánk. Az ünnep másnapján felkerestük lakásán: süteményt, kóstolót vittünk neki. Távol élő gyerekeit, unokáit a következő napra várta. Jó volt látni, hogy megörült látogatásunknak. Ez a történet szomorúan is végződhetett volna. De a jó szándéknak, a segítőkészségnek köszönhetően egy szép ünnep van mögöttünk, mely talán egy szép barátság kezdete lesz. Tisztelettel: Gönczi Judit, Kecskemét ■ Potyogtak a könnyeim, ahogy felvergődtem a buszra. írja meg nekünk véleményét, hogy mások is olvashassák! PN-Posta című összeállításunkban a szerkesztőségünkhöz érkezett olvasói levelekből közlünk válogatást. Örömteli esemény történt környezetében? Bosszantják a lakóhelyén tapasztalható, sokakat érintő problémák? Témaötlete van, amiről szívesen olvasna lapunkban? írja meg a Petőfi Népének! CÍMÜNK: PETŐFI NÉPE KECSKEMÉT, SZÉCHENYI KRT. 29. 6000 E-MAIL: PETOFINEPE@AXELS.HU KÉRJÜK, LEVELÉRE ÍRJA RÁ: PN-POSTA Újévi fogadalom - tiszta, rendes környezetünkért Szilveszterkor sokan szoktak ünnepélyesen fogadalmat tenni, hogy egyik-másik rossz szokásukkal szakítanak az új esztendőben. Milyen jó lenne, ha ezt az újévi fogadalmat egyszer egy nagyobb közösség, például egy város lakossága együtt tehetné le. Megrögzött környezetvédőként számomra az egyik legnagyobb probléma a szemét. A tiszta, rendes környezet ugyanis nem pénz, hanem igényesség kérdése. Ha egy ország vagy egy település szemetes, az nem az ott lakók szegénységéről árulkodik, hanem csakis az önmagukkal szembeni igényességükről. Ha mindenki rendben tartaná saját környezetét, házának környékét, akkor közpénzből már igen keveset kellene hozzátenni. Ez is lehetne egy újévi fogadalom. Akár egy egész város lakosságának újévi fogadalma. Ha betartanánk, nem csúfos- kodnának elhajigált cigaretta- csikkek mindenfelé. Nem fújna szeles időben zacskókat, papírszemetet a szél. Talán kis dolog, de ez az apróság észrevétlenül megszépítené mindennapjainkat. Tisztelettel: Fülöp Sándor, Kecskemét Tévé és nassolás helyett: mozgás! téli sport Egészséges alternatíva híján marad a tévé és a nassolás A hosszú téli szünet alatt többször is felkerekedtünk gyermekeinkkel, hogy egy kis testmozgással pihentessük az ünnepi eszem-iszomban megfáradt tagjainkat. Örültünk annak, hogy karácsony után kinyitott az arborétum. Oda többször is ellátogattunk: nagyokat sétáltunk, és amíg friss volt a hó, hógolyóztunk. Azonban ennyiben nagyjából ki is merült a szabadtéri testmozgásra szolgáló lehetőségek sora. Pedig még számtalan ötletünk lett volna arra, hogyan múlassuk az időt az idei zimankós télen. Például szívesen szánkóztunk volna, csakhogy nem találtunk A tél örömeiről senkinek nem kell lemaradnia. felvételünk illusztrációi erre alkalmas lejtőt. Talán érdemes lenne egy szánkópályát kialakítani a dombokban nem bővelkedő Kecskeméten, ahol a gyerekek kedvükre szánkózhatnának. Ahogy jó ötlet lehetne egy nagy korcsolyapálya építése is, lehetőleg a város valamelyik jól megközelíthető részén. Egyre kevesebben tehetik meg, hogy valamelyik külföldi síparadicsomban töltsék a téli szünetet. Jó lenne, ha több sportolási lehetőséget találhatnánk helyben, melyek egészséges alternatívát kínálnának a tévé előtti nassolással szemben. Köszönöm: Magyar Fruzsina, Kecskemét Megelevenedik nagyanyám régen mesélt története Jóérzéssel olvastam, hogy milyen sokfelé gyűjtöttek adományokat idén karácsonykor az országban és szűkebb pátriánkban is. Bár gyakran csak a plá- zák csillogó világát látjuk, jó tudni, hogy az emberek nem feledkeznek meg azokról sem, akik szerény környezetben tengetik életüket. A karácsonyi rokonlátogatás nagyanyám régi történeteit juttatta eszembe. Sokszor mesélt arról, hogyan jártak ki már gyerekként fát gyűjteni az ártérre. Most én magam is láttam egy anyát három gyerekével - a legkisebb talán kétéves lehetett - rozsét gyűjteni, amit egy kézi taligára hordtak össze. Szóba elegyedtem velük, s örömtől csillogó szemekkel mesélték, hogy idén karácsonyra szeretetcso- magot kaptak benne liszttel, konzervek- kel, édességgel. A középső fiúcska lelkesen mesélte, hogy anyunak mosóport is tett bele a Jézuska. Olyant, amelyik nem csípi úgy a kezét, mint a szappan. Azt remélem, hogy jó helyre került az a sok-sok szeretetaján- dék, melyet a jó szándékú emberek gyűjtöttek össze. Mert nagy szükség volt rá. Tisztelettel: Berendi Margit, Kecskemét ■ „Anyunak mosóport is tett a csomagba a Jézuska.”
