Petőfi Népe, 2009. január (64. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-26 / 21. szám
INTERJÚ Az onkológia nem dr. pajkos Gábor Az onkológus, hematológus a siralom völgye főorvos ingázik a főváros és Kecskemét között Pajkos Gábor szerint a fejlett kecskeméti központban még rendkívül sok lehetőség rejlik Közelkép egy Szombathelyen indult orvosi pályáról Orvostanhallgatóként azt gondolta, biztosan távol fogja magát tartani az onkológiától és a hematoló- giától. Aztán mégis másként alakult. Dr. Pajkos Gábor lett a kecskeméti Onkoradiológiai Központ vezető főorvosa. Takács Valentina- Április óta vezeti az Onkoradiológiai Központot. Hogy érzi magát itt?- Köszönöm, jól. Ez egy kiváló intézmény, az itt dolgozók, a város és a megye egyaránt büszke lehet rá. A központ rendkívül korszerű, az onkoterápia minden területét felöleli, és nagy lehetőségek vannak benne, ezért is pályáztam ide. És a várost is szeretem.- Mégsem költözött ide. Nem nehéz naponta ingázni Budapest és Kecskemét között?- Nem olyan rettenetes, mint ahogy azt sokan gondolják. Ez volt az egyszerűbb megoldás. A feleségem pesti lány, a gyerekeim is ott nőttek fel. Én könnyebben alkalmazkodom. Óvatosan megemlítettem a Kecskemétre költözést, de nem arattam sikert. Abban viszont maximálisan támogatnak, hogy a kevés szabad időt minél tartalmasabban tudjuk együtt eltölteni.- Valóban egyre több a rákos f megbetegedés?- A központban évente | 3600-4200 között változik az új | betegek száma. A leggyakoribb a S tüdőrák, ezt követi a vastag- és végbélrák, a fej-nyaki daganatok és az emlőrák. Az utóbbi évek egyik megdöbbentő változása a fej-nyaki daganatok előfordulásának rendkívüli emelkedése, a többi lokalizáció is változó esetszámmal, de minden évben növekszik. A tudománynak köszönhetően azonban javultak a gyógyulási esélyek. Egyre több a visszajáró beteg, és ez jó jel. Ők ugyanis az aktív kezelésen már 1955-ben született Pásztori. 1979-ben szerzett diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán. 1984-ben belgyógyász szakorvos lett, miközben Szombathelyen dolgozott. 1986-ban került a budapesti BM - akkori Korvin Ottó - kórházba. 1989-BEN klinikai onkológiai szakvizsgát tett. 1996-ban hematológiából szakvizsgázott. 2000-BEN az orvostudomány kandidátusa lett. 2007-ben megszervezte a salgótarjáni kórház onkológiai osztályát. 2008 áprilisától vezeti a kecskeméti Onkoradiológiai Központot. Nős, két felnőtt gyereke van. átestek, a követés, gondozás időszakában vannak. Ugyanakkor a statisztikában nehéz a hazai adatokra alapozni, hiszen itthon 2002-ig csak halálozási statisztika volt. Sokkal inkább érdemes például az amerikai adatokat alapul venni, melyeket évtizedek óta igen pontosan rögzítenek. Ebből azt látjuk, hogy lassan bár, de folyamatosan nő az előbb említett daganattípusok gyakorisága, ugyanakkor egyre jobb a túlélés. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy a rákos betegek kétharmada túléli a kórt. Ha pedig már Amerikánál tartunk, akkor azt is tudni kell, hogy ott egészségbiztosítás nélkül legfeljebb életmentő műtéten esik át a beteg, de a drága kezeléseket már nem kapja meg. Nálunk társadalombiztosítási alapon mindenkinek járnak a legkorszerűbb terápiák.- Nagyon sokat beszélünk a megelőzésről, a szűrővizsgálatok fontosságáról. Sokak szerint nagy probléma, hogy Magyarországon a tüdőszűrés nem kötelező. így a tüdődaganatot sem veszik észre időben.- Szerintem ez nem ilyen egyértelmű. Vannak olyan daganattípusok, ahol rendkívül jó a túlélési arány pontosan azért, mert jól szűrhetőek. Ilyen például az emlő- vagy a méhnyakrák. Ha ezeket időben észreveszik, akkor viszonylag nem túl nagy megterheléssel járó műtéttel, további agresszív onkológiai kezelés nélkül is meggyógyulhat a beteg. A tüdőráknál más a helyzet. A röntgenszűrés önmagában nem alkalmas a tumor kimutatására. Épp ezért a megelőzésen van a hangsúly, például nem kellene dohányozni. Ez is része annak a kérdésnek, hogy van-e egészségtudatunk.- Ön szerint egészségtudatos az emberek többsége?- Nem. Például bevezették a méhnyakrákszűrést, és azt látjuk, hogy évről évre szinte ugyanazok a táj számok forognak. Van egy réteg, amely rendszeresen jár szűrésre. Van, aki kijelenti, hogy nem megy emlőszűrésre, nehogy az orvosok találjanak valamit. Pedig jobb mielőbb megtalálni a bajt A vizsgálati lehetőségek pedig elérhetőek mindenki számára, bárhol laknak is, hiszen óriási távolságok nincsenek. A szemléletben lévő gátakat kellene valahogy legyőzni. Finnország a hetvenes években a szívinfarktus és több daganatos megbetegedés tekintetében is vezette a halálozási statisztikákat. Most „hátul kullognak” - egészségtudatos életmódjuknak köszönhetően.- Mintha több volna mostanában a fiatal, daganatos beteg.- Sajnos, így van. Régen a rosszindulatú daganat az időskor betegsége volt. A változásra sok magyarázat lehet. Ami egzakt, az a környezet szennyezettsége, a rossz táplálkozási szokások, a dohányzás, az alkoholfogyasztás. Az önpusztító életmód pedig megteszi a hatását.- Milyen érzés naponta szembenézni a halállal?- Én ezt egészen másképp közelítem meg. Amikor orvostanhallgatóként kapcsolatba kerültem a hematológiával és az onkológiával, akkor azt mondtam a társaimnak, hogy ezektől a területektől biztosan távol tartom magam. Nem így történt. Ott segítek, ahol a legtöbben szorulnak támogatásra. Az orvostudomány fejlődése pedig ezen a területen szinte a leggyorsabb. Az onkológia nem a siralom völgye, hiszen - mint említettem - egyre több a sikeresen kezelt, visz- szajáró beteg. Ezenkívül tudjuk, hogy még több, elkerülhető halálesetvolna, ha kialakulna az a bizonyos egészségtudatosság. A megfelelő étrend és életrend, a szűrővizsgálatokon történő rendszeres megjelenés, az önmagunkra való odafigyelés, az időben orvoshoz fordulás nemcsak a rosszindulatú daganatok, de számos más népbetegség túlélési esélyeit javítja. A finn példa követendő. Halló, hol vagyok? - avagy Szilágyi még rádiózna egy kicsit kihívások A betelefonálós műsorok ismert alakja felszabadult beszélgetésekre vágyik a kamerák előtt Ma már nem vállalna betelefonálós műsort Szilágyi János, mivel azok vagy felszínesek, vagy pedig politikával vannak átitatva. Legújabb tévés talkshow-ja címe mégis az: Halló, itt vagyunk!- Új műsorában szó sincs be- telefonálásról, ráadásul televízióban látható. Mi indokolja a hasonlóságot az ön egykori rádióműsorának címével?- Egyszerű: az ATV szerette volna, hogy a nézők a műsorújságot látva, azonnal rám gondoljanak. Egyébként eredetileg azt akarták, hogy a régi címet használjuk, de ebbe nem mentem bele. Végül is ez a kicsit elferdített név kompromisszumos megoldásként született, hiszen három emberrel ülünk a kamera előtt, és mondhatjuk: itt vagyunk.- Beszélgetős műsorhói van néhány. Ön miben látta a ki hívást?- Be szeretném bizonyítani, hogy kamera előtt is lehet felszabadultan beszélgetni bármiről, ami nem napi politika és nem közélet. Hisz annyi érdekes téma van. Komoly dolgok is, akár. Mi pedig csak ülünk és dumálunk. A trükköm az, hogy nem is kérdezek, csak egy ember vagyok a társaságból.- Ön dönti el kiket hív meg?- A szerkesztőkkel közösen. Még az elején kérték, hogy írjam le azok nevét, akiket semmiképp sem akarok a műsorban látni. Névjegy született: 1936. május 3-án. iskola: MÚOSZ újságíró-iskola (1958-1960). pályája: újságíróként kezdte, több lap, majd a Magyar Rádió munkatársa (1964-1980), illetve vezető szerkesztője (1993), jelenleg a Story Tv (2007-) és az ATV műsorvezetője (2009-).- Hosszú volt a lista?- Leginkább az úgynevezett celebek szerepeltek rajta. Az olyan sztárocskák ugyanis nem érdekelnek, akik amúgy is naponta tucatszor szerepelnek az újságokban és a televíziókban. Persze az számomra sem hátrány, ha valaki ismert, de ahhoz ragaszkodom, hogy emögött legyen tehetség is.- Mit gondol, az ön provokatív stílusára vevők manapság az emberek?- Nem tudok és nem is akarok megváltozni. Abban azonban biztos vagyok, hogy az őszinte gondolat hiánycikk a mai magyar televíziózásban.- Betelefonálós műsort vállalna?- Nem. Ebben a műfajban ugyanis ma csak kétféle létezik. Az egyik a kereskedelmi rádiók két-három mondatot engedélyező stílusa, a másik pedig a politikai tartalmú beszélgetés. Engem egyik sem vonz.- Vonzzák még új célok, vagy sportnyelven szólva most már csak „levezet”?- Rádiózni nagyon szeretnék még. Ha lenne egy olyan adó, ahol lehetne beszélgetni, azt boldogan csinálnám. De kopogtatni sehol sem fogok. ■ Dián Tamás
