Petőfi Népe, 2008. december (63. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-16 / 293. szám
4 PETŐFI NÉPE - 2008. DECEMBER 16., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Sorsüldözötten, világtalanul, reménykedve bucka dűlő Amikor jobbra fordult volna, Soványné kilátástalan életét a lakásmaffia tovább tetőzte Aranyigazság: a baj bajjal jár, a szegény embert az ág is húzza. De egy életen át? Mindenesetre Soványné Légrádi Mária esetében így van. Pulai Sára Ködös, hideg reggelen indultam útnak, hogy megkeressem azt az asszonyt, akinek első segélykiáltása tavaly ilyentájt volt, de néhány nap múlva szégyenérzetből visszamondta találkozásunkat. Páhi és Tabdi között van egy letérőét, mely elvezet az erdőszélre. A csupasz fák között tovább zötykölődve már nincs messze az a vadászkastély, aminek kerítésén belül egy nem mindennapi sorscsapássorozat túlélője harmadmagával él.- Befagyott - fogadott a drótkapu biztonsági zárját néhány perce hiába babráló férfi. - Ott, a cselédházban várják - mutatta szűkszavú, egykedvű beenge- dőm, aki visszament a fűrészbakhoz, s néhány óra múlva ugyanott köszöntem el tőle. A házba térve agyamon átvillant a gyermekkorom. Szegények voltunk, de mindenütt tisztaság uralkodott, s a magunk szaporította virágok olyan elevenen szépen voltak, mintha érezték volna a szeretetet. Hogy ezen emberi érzésben Soványéknál sincs hiány, az látszott, ahogyan Mária nénit, ölében a kiskutyával leánya, Mónika felém fordította a kopott hintaszékben.- Megboldogult férjem öröksége. Neki már jó. Nem haragszom rá, hogy felakasztotta magát. Csak az bánt, hogy nekem megkegyelmezett. A lányomat meg hiába kérem. Nem akarok több karácsonyt... - pityeredett el a megkeseredett asszony.- Tessék inkább a régi időkre emlékezni! Biztosan vannak szép emlékei.- Nekem? Bal szememen kifelé forduló daganattal jöttem a világra. Pest alatt parasztcsaládba születtem. Aztán kulákok lettünk, s mindenünket elvették. A testvéremet meg a Teremtő... Én többet voltam kórházban, mint az iskolában, ahol gülüszemű- nek csúfoltak. A nyolcadik osztályt befejezve gyors-gépírást választottam. Kár volt. Már a tanA 63 éves Soványné Légrádi Mária vigasza az öreg négylábú, Fáni. évkezdet előtt kivették az egyik szemem. A megmaradttól meg sokszor felsikítottam az órákon, olyan fájdalmakat éreztem. Igaz, lett bizonyítványom, ám sosem voltam titkárnőképes. Tanácsolták, menjek a vakok intézetébe, hátha tudnak munkát szerezni. Rávettek, sajátítsam el a telefonkezelést. Jónak tűnt. Dolgoztam, miközben megismerkedtem egy látó fiúval. Terhes lettem. Eljött velem az orvoshoz, aki azt mondta: nem szülhetek, mert rámegy az az egy fájós szemem is. A legény megijedt, s tudtomra adta: akkor vége mindennek. „Nem akkor, hanem most” - ezt találtam mondani. Mónikámat 1964-ben hoztam a világra. Hét hónapos volt, amikor méhdaga- natom lett. Le kellett küzdenem a rákot is. Amikor újra dolgozni kezdtem egy külkereskedelmi vállalatnál, körülöttem sündör- gött egy háromgyermekes apuka, akinek a felesége öngyilkos lett. Hirtelen négy apróság vett körül. Sajátomként szerettem mind. Egy napon motorral elmentünk meglátogatni a szüléimét. Baleset ért bennünket. Nagyon összetörtem, de a férjem még jobban. Sokáig ápoltam. Nem sejtettem, ha „kiszabadul” az ágyból, kocsmatöltelék lesz. Hazajőve tört-zúzott, vert. Tigrissé változtam a 3, 5, 10, 12 éves gyerekek érdekében. Hosszú esztendők voltak azok is! Akkor hagytam ott őket, amikor a legkisebb is kijárta az iskolát. Szo- ba-konyhás, udvari vécés, bontásra ítélt házba költöztem a lányommal. A nyolcvanas évek elejétől fehér botos lettem. Ám világtalanságom csak egy a sok tragédiám közül. A lányom is súlyos beteg lett: pánikrohamok, csúnya bőrbetegség, sorozatos öngyilkossági kísérletek. Az orvos azt javasolta: menjünk vidékre. Szekszárd mellé költöztünk. Velünk jött Sovány György is, aki 1996-ban vett feleségül. Jó társam volt, ám nem bírta a kegyetlen megpróbáltatásokat - fakadt sírva az asszony. haapám már ezt a tragédiasorozatot nem bírta tovább. Felakasztotta magát. A férjem talált rá. Szívrohamot kapott. Ezer forintunk volt, de költöznünk kellett. Elmentem Széli Péterhez, az akkori bajai polgármesterhez, de hiába. A hercegszántói önkormányzatnál pedig a tűzoltószertárat ajánlották fel lakrésznek. 2005-ben mentünk a következő faluba, Dávodra. Ott újabb hitelből 3 millióért vettünk egy házat. Közben fizettük a részleteket az összedőltre is. Hamar bekerültünk a rossz adósok közé. A férjem is súlyos beteg lett. Mi itt hárman semmit sem érünk mint kenyérkeresők. A bajai önkormányzat is megbüntetett bennünket, mert nem bontottuk le az életveszélyes házat. Ez a hirdetésben talált albérlet 20 ezer forint havonta. Nem hagyom, hogy a kosz megegyen bennünket. így aki idejön, azt hiszi, elfogadható a sorsunk. Tavaly karácsonykor egy deci vizünk sem volt, mert elromlott a hidrofóros kút. Ásványvizet hoztam a hét kilométerre lévő Tabdiból. Oda biciklizünk kenyérért is. Van egy boltos, aki hitelre ad ennivalót. Ha kapjuk a kisnyugdíjakat, abból megadjuk, s másnap újra kezdjük a kunyerálást. Dávodon kikapcsolták a gázt, a vizet, a villanyt. Ötszázezer forint a közmű- tartozásunk. A pénzintézet a házra rátette a kamatos kamatot. Kétmilliónyi rajta a tartozás. Mi egy elátkozott, nyomorult család vagyunk. Ezért kértük a nyilvánosságot. Hátha megvenné valaki a dávodi házat, ami eredetileg mesterkőművesé volt. Talán valakik tudnának élelmiszert vagy meleg cipőt, ruhát adni. Igaz, egyszer kaptunk három kenyeret, krumplit, élelmiszercsomagot az önkormányzattól. Az ösz- szedőlt házra is hiába várjuk a megígért katasztrófavédelmi támogatást. Pedig az is segítene valamit...- Kislányom! Akkor sütnél nekem karácsonyra kakaóst? Tudod, kellene hozzá fél liter tej, két tojás, három deka zsír, liszt, cukor, kakaópor, meg amitől megsül...- Az új környezet sem változtatta meg az életüket?- Úgy tűnt, jobb lesz. Volt bálás butikunk, videotékánk, ko- loniálbútorral berendezett házunk, aranyak a fiókban. Én kórházban feküdtem - folytatta az emlékezést Mónika -, édesanyám helyettesített a tékában. Néhányan bementek az üzletbe, s azt mondták, visszahozták a kazettákat, édesanyám íria alá az átvételt. Aláírta. A szó szoros értelmében vakon hitt nekik... Utolért bennünket a lakásmaffia. Minden ingó és ingatlan vagyonunk . odalett. Végül - mint kiderült, két hónapra - befizettek bennünket egy bajai panelházba. Feltettek bennünket két kisteherautóra. Az egyik a mai napig nem érkezett meg. Egy osztrák férfi „jóvoltából” továbbköltöztünk a szerbhorvát-magyar határ csücskébe. Télen szánkóval húztuk a vizet. Anyám vakon szóját válogatott. A férjem megállás nélkül kaszált, ültetett. Lefogyott, és vesetumorral kórházba került. Amikor hazaengedték, az osztrák azt mondta: beteg emberekre nincs szüksége. Dr. Ábrahám György bajai háziorvos tudja, mennyire megromlott az egészségünk. Örök hálánk neki, hogy küzd értünk. Nála jártunk, amikor a városban egy férfitól hallottuk, hogy Hercegszántón van háza, ahová beköltözhetünk egy évre. A férjem bevakolta, odahur- colkodtunk. Az uram dolgozni is tudott. Volt kenyerünk, és karácsonyra aprócska műanyag fenyőt vettem, hogy máskor is jó legyen. A ház tulajdonosa viszont esztendő után azt mondta, vegyük meg az ingatlant, vagy fel is út, le is út. Hitelt vettünk fel. De jött a vihar, ami elvitte a fejünk fölül a tetőt, a mennyezet leszakadt. Az önkormányzat aládúcolta a házat, majd hívtak statikust, aki életveszélyessé nyilvánította. Gyuri bácsi, a mostoAz ellátást veszélyezteti a kialakult létszámhiány Grillázsból megálmodott kacsaláb aranydiploma A kastély tulajdonos diós-mogyorós építőelemekkel falaz Az egészségügyi intézmények működőképességének fenntartása érdekében minimálisan tíz százalékkal emelni kell a finanszírozás alapdíjait az Egészség- ügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete szerint. Hegedűs Iván választmányi elnök - aki a kecskeméti kórház gazdasági igazgatója - tegnap nyilatkozott erről. A finanszírozás alapdíjait 2007. április 1-jén emelték legutóbb, ezért a működőképesség fenntartása, a betegellátás színvonalának megőrzése érdekében szükség van a változtatásra - mondta a szakember. Beszámolt arról is, hogy az EGVE elnökségének és választmányának együttes ülésén további három állásfoglalás született. A határozat értelmében indokolt lenne a telje- sítményvolumen-korlát kötöttségének feloldása - legalább a deg- resszív elszámolás visszaállításával mert az nagymértékben hozzájárult az egészségügyben a várólisták és a hosszú előjegyzési idők kialakulásához. Az egészségügyi ágazatban az alacsony keresetek is hozzájárultak ahhoz, hogy a mára kialakult létszámhiány már a betegellátást veszélyezteti. Tudomásul vették az ország kórházait képviselő gazdasági vezetők azt is, hogyha az egészség- ügyi ágazatban csökkentik a 13. havi illetményt, felgyorsulhat az elvándorlás. ■ MTI Rimóczi László lajosmizsei édesszobrász hozta el a különdí- jat meg az aranydiplomát az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend grillázstortaversenyéről. Talán nem is meglepő az eredménye, hiszen eddig is díjakat halmozott díjakra a Geré- bi kastélyszálló szakácsa. Sőt tavaly Guinness-rekorder lett, a világ legnagyobb mézeskalács házikójával. Az édességek utóbbi, tápióbicskei seregszemléje azonban más volt: az egész Kárpát-medencéből összesereglett igen előkelő édesszobrászok önbizalmát ingatta meg a mizsei ínyesmester. Vele született a grillázskészítéshez a szépérzék, a többit lényegében két hét ■■■ Balra a győztes grillázs és az érdekődő unokahúg, Virág. alatt megtanulta egy idős asz- szonytól. Azóta önképző. A formákhoz az ötleteket rendszerint képeskönyvekből szedi, és a kókuszos, mákos, szezámma- gos, lenmagos, diós, mogyorós grillázsból emeli a mesebeli várakat, cifra tornyokat. Nincs szíve az embernek beléjük kóstolnia. Egy-egy ilyen édességkölteménnyel átlag négy óra alatt készül el, de ezt nem híreszte- li, mert senki el nem hiszi neki. De hát nem is a gyorsaság számít e szakmában, hanem az újabb dicsőség: Rimóczi mester készül a januári kecskeméti esküvőfesztiválra, és benevez majd a 2010-es világkiállításra is. ■ Miklay Jenő Mostohaapám nem bírta a tragédiasorozatot, felakasztotta magát.