Petőfi Népe, 2008. november (63. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-10 / 262. szám

2008. NOVEMBER 10., HÉTFŐ INTERJÚ 5. * ' iMi i £§£ Ilii A belső vívódáson nem segítenek a díjak kortárs Tóth Krisztina első verseit mé Költő, író, műfordító, de tankönyveket is írt. Szá­mos díj és elismerés birto­kosa. Pénteken a József At- tila-iskola meghívására Kiskunfélegyházán járt Tóth Krisztina. Szász András- Gyerekként állatorvosnak készült, aztán a középiskolá­ban szobrászatot tanult, végül mégis az irodalom felé fordult... Miért?- Középiskolás osztálytársa­im mindegyike kiválóan rajzolt, mintázott. Hamar rájöttem, hogy köztük én nagyon nagy szorgalommal is legfeljebb kö­zepes teljesítményre vagyok ké­pes. Ráadásul ők sokkal kisebb befektetéssel egészen fantaszti­kus dolgokat alkottak, ami to­vább erősítette bennem a felis­merést: nem vagyok elég ügyes. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy ha a szavakat rakosgatom, az jóval hamarabb visszatükrö­zi azt, amit szeretnék, sokkal jobban fedi azt, ami ott belül, én bennem van. Elkezdtem hát ver­seket írni. Amikor megtapasz­taltam a versírás örömét, egyre inkább afelé vágyódtam, fordul­tam. Azt hiszem, a kettőt párhu­zamosan nem is lehetett volna folytatni. Meggyőződésem, hogy mindent csak teljes energiával lehet, érdemes tenni...- Vagyis a képzőművészeti is­kolában sikerült költővé válnia.- Igen. Valahogy így történt.- Tanulmányait aztán az EL­TE bölcsészkarán folytatta. S még egyetemistaként meg­kapta a Radnóti-díjat. Az igazsághoz tartozik, hogy egy év kihagyás után vettek fel az egyetemre. Az egy év alatt na­gyon sokat tanultam. Sok volt a pótolnivalóm. Végül felvettek és magyar-történelem szakos let­tem, de a történelem valahogy nem különösebben fogott meg...- Gyermekverseit - bevallót tan - elsősorban Marci (Mar­Kifejezetten jól éreztem magam saját képzelt törté­neteimben. Megvolt a saját világom ahová félrevonul­hattam és ez egy jól berendezett, meghitt helyet je­lentett számomra, ami nem gátolt. Közelkép a képzőművészeti szakközépiskola diákjaként írta TÓTH Krisztina 1967-ben született Budapesten. Édesanyja ötvös, nagyapja grafikus. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán. 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán. Első kötete, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. Munkásságát számos díjjal, elismeréssel, külföldi ösztöndíjjal jutalmazták. A József Attila-díjat 2000-ben kapta meg. Idén augusztusban neki ítélték a Salvatore Quasimodaemlékérmet. Tízéves kisfiával, Marcellel él. Hobbija az ólomüvegablak-készítés. cell) fiának írta. De milyen volt a saját gyermekkora?- A hetvenes, nyolcvanas években a szüleim rendkívül so­kat dolgoztak. Igazából nagyon kevéssé voltak jelen az életem­ben. Sokkal kevésbé, mint aho­gyan én jelen tudok lenni a sa­ját gyermekem életében. Mivel nem volt testvérem, meglehető­sen magányos gyerek voltam. Ráadásul borzasztó gátlásos. Csak nagyon sokára tudtak ol­dódni bennem ezek a gátlások, tehát nehezen tudtam kapcsola­tot teremteni. Viszont kifejezet­ten jól éreztem magam saját képzelt történeteimben. Ez ki­válóan elszórakoztatott. Igazá­ból tehát nem éreztem rosszul magam. Megvolt a saját vilá­gom, ahová félrevonulhattam, és ez egy jól berendezett, meg­hitt helyet jelentett számomra, ami nem gátolt szemlélődésem­ben. Egyébként ezt a picit kívül­álló, szemlélődő pozíciót máig megtartottam. Alapvetően azt gondolom, hogy az írók többsé­ge a megfigyeléseiből él.- Munkáját díjak, elismeré­sek egész sorával ismerték el, jutalmazták. Jó ez a sok elis­merés?- Persze, hogy jó. Az elisme­résnek mindig örül az ember. Ugyanakkor semmilyen díj nem jelent biztosíté­kot a jövőre nézve. Tehát alapvetően mindig meg kell küzdeni a követ­kező szövegért. Soha senki - le­gyen bármilyen díj is a birtoká­ban - nem le­het biztos ab­ban, hogy azt meg is tudja írni, hogy meg tudja ta­lálni hozzá a formát, a nyel­vet, mert nincs bejáratot módszer. Ilyen értelemben a külső megerősítés visszafelé igazolja az ember mun­káját, befektetett energiáját. Előre nem könnyít meg semmit. Olyan alkat vagyok, aki mindig arra figyel, koncentrál, amivel épp foglalkozik. Mono- mániásan csak azt forgatom a fejemben. Ehhez természetesen ad egy jóleső, bíztató hátteret a szakmai elfogadottság, de a kö­vetkező szövegért folytatott mindennapi küzdelmeimben az elismerések igazából nem nyújtanak segítséget. Ezen a belső vívódáson nem old sem­miféle díj.- Szinte az egész világot be­járta, Kínától, az Egyesült Ál­lamokig. Ennyi utazás mel­lett marad egyáltalán ideje a munkára? Esetleg útközben is szokott írni?- Biztos van olyan, aki tud. Ismerek olyan alkatú szerzőket, akik nagyon jól képesek dolgoz­ni bárhol, akár útközben is. Én nem. Mi több, valahogy azt ér­zem, hogy minden utazás eltá­volít attól, amit csinálok. Szá­momra nagyon fontos saját, megszokott környezetem. Fon­tos az, hogy a magam kis vacká­ban, a számítógépem előtt ül­hessek. A különböző helyszí­nek, helyek általában nagyon inspirálólag hatnak rám, ám a munkát csak otthon tudom el­végezni. Alapvetően mindig meg kell küzdeni a következő szövegért, mert nincs bejáratott módszer.- Költőként, prózaíró­ként egyfor­mán elis­mert. Me­lyik szere­pet vállalja szíveseb­ben?- Mosta­nában novel­lákat írok. Ezek annyira lekötnek, hogy mással nem is nagyon tudnék foglalkozni. Egyébként úgy vé­lem, a vers és a próza ugyanab­ból a forrásból táplálkozik...- Mindig egyformán köny- nyen megy az írás?- Nem, dehogy. Ráadásul én inkább nehezen író alkat va­gyok. Ezért egy-egy hosszabb szünet miatt egészen kétségbe tudok esni. Aztán eltelik egy­két hónap, és egyszer csak „megszólal ott belül egy sor”. Nemes-Nagy Ágnes írja nagyon találóan Az alvóhoz című ver­sében: „Te ismeretlen és ruhátlan/te kelsz ki minden hamuból./Te vagy a hetedik szobában,/nem haltál meg, csak aluszol.” Természetesen a kevésbé termékeny, „alvó idő­szakban ” is lehet gyártani szö­veget. De minek? Ánnak nincs semmi értelme. Ahhoz, hogy a szöveg igazán mélyről jövő le­gyen, ahhoz szükséges ez a ki­várásos játék...- Manapság sikeres és nép­szerű. Sokan már ennyivel is beérnék. Önnek esetleg volna más vágya is?- Hát azért lenne... Mondjuk, nekem kevés úgynevezett ma­teriális vágyam van. Sohasem vágytam példá­ul arra, hogy au­tóm legyen vagy ilyen meg olyan ruhám. Viszont nagyon sok dol­got szeretnék ír­ni, amit egyelő­re nem tudok. Például iszonyúan vágyom nagyregényt írni, mert egyelőre csak novellaterjedelmű írások­ra futja. Az ember mindig olyan dolgokra vágyik, amiket még nem csinált. Aztán volnának magánéleti vágyaim. Szóval még mindig tele vagyok vá­gyakkal, de egyelőre vala­mennyi teljesíthetetlennek tű­nik. Mindazonáltal nem vagyok elégedetlen, se telhetetlen. Vé­gül is annyi minden sikerült már az eddigi életemben. Együtt élek a fiammal, s ez már önmagában, a be nem teljesült vágyak nélkül is elég ahhoz, hogy kerek, szép és boldog éle­tünk legyen. HŰSÉGES ELŐFIZETŐINK SZÁMÁRA ÚJRA ITT A NAGY ALKALOM Mi megadjuk az esélyt Önnek, hogy ajánlatunk segítségével pénzt takarítson meg! KERESSE A PÁRJÁT ÉS FIZESSENEK EGYÜTT KEVESEBBET! Ajánljon nekünk egy új előfizetőt*, és amíg Önök mindketten előfizetői a Petőfi Népének, addig mindketten 10% kedvezménnyel fizethetnek elő**. Az ajánlásokat várjuk e-mailben: petofinepe@axelspringer.hu Postán: 6000 Kecskemét, Széchenyi krt. 29. Beküldési határidő: 2009. január 31. Bővebb információért hívja zöld számunkat: (80) 480-756. *Új előfizetőnek számít, aki min. 3 hónapja nem előfizetője lapunknak. **A 10% kedvezmény a Petőfi Népe havi 2145 Ft-os árából számított havi 210 Ft. A kedvezményt az Ön által ajánlott új előfizető már adott hónaptól, Ön pedig a következő, még nem számlázott előfizetési időszaktól kapja. Ajánlatunk régi és új előfizetőinknek egyaránt szól. Akciónk 2008. november 1.-2009. január 31-ig érvényes. olcsóbban! AJÁNLÓSZELVÉNY Ajánló neve:............................................ Címe:. utca:. szám: .......tel. Pe tőfi Népe Ajánlott neve: Címe:............ ut ca:. szám:.......tel. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents