Petőfi Népe, 2008. október (63. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-06 / 234. szám
9 2008. OKTÓBER 6., HÉTFŐ INTERJÚ Lappang a szakmában egy új generáció réczei tamás A pozíció annak fontos, aki kicsinek érzi magát - vallja a színház művészeti vezetője Egyetlen mániám van: a párbeszéd - vallja Réczei Tamás. Felvételünkön kutyájával, Trapitivel. A Kodály-év legjobb bemutatóját rendezte Ha nem veszik fel 23 évesen a színművészetire, ma talán valamelyik tv-csatorna sztárja lenne. Azt mondja, megkönnyebbült, hogy nem így történt - Réczei Tamással, a kecskeméti színház frissen kinevezett művészeti vezetőjével beszélgettünk. Rákász Judit- Színház és újságírás - melyik az igazi?- Tizenhét éves koromban, harmadikos gimnazistaként megcsináltam azt a szemtelenséget, hogy beadtam a jelentkezésemet a Színművészeti Egyetemre. Akkor már a Nemzeti Színház stúdiósa voltam, folyton ott lebzseltem a főiskola környékén, és rájöttem, hogy a színművészétől hamarabb van a felvételi, mint a középiskolákban az érettségi. Vagyis nem kell bemutatni a papírt. Rendező szakra jelentkeztem, és a harmadik rostáig jutottam Novák Eszterék osztályában, Székely Gábornál. Tizenhét évesen... Ettől kezdve nem volt kérdés, hogy mit szeretnék csinálni. Két évvel később újra felvételiztem, ismét a harmadik rostán estem ki. Akkor már döntenem kellett, hogy mit kezdek magammal. Beiratkoztam újságíró-iskolába, ahol egy szerencsés véletlen folytán Mester Ákos lett az osztályfőnököm. Diploma után leszerződtetett a 168 Órához, és én letten az új üdvöske. A168 Óra mellett rovatvezető voltam a Múzsában, több tv- műsort szerkesztettem, és publicisztikáim jelentek meg a Vasárnap című lapban. Beindult a karrierem. De be kell vallanom, utáltam az egészet Mert akármihez fogtam, minden mellett ott állt a politika. Huszonhárom évesen úgy döntöttem, hogy még egyszer megpróbálom a színművészetit: beadtam a jelentkezésemet, és legnagyobb megköny- nyebbülésemre felvettek, dramaturg szakra. Úgy ahogy volt, eldobtam az újságírói pályát, miközben persze gyümölcsözően hasznosítottam mindazt, amit Mester Ákostól tanultam.- így lett egy jogászcsalád fekete báránya.- A fertőzés gyerekkoromban történt: szerepet kaptam egy ifjúsági sorozatban, melynek egyébként Cseke Péter volt a főszereplője. Egész nyáron forgattunk. Annak természetesen volt olyan varázsa, hogy az ember szája tátva maradt. Azt szoktam mondani, hogy a színház az apám: elváltak a szüleim, és pont abban az időszakban jött az életemben a színjáték és a színház.- Az évadnyitó társulati ülésen szigorú kontrollt ígért. Működik a rendszer?- A szakmában jelen van egyfajta felelőtlenség: elvállalnak a rendezők feladatokat különböző színházban, és nemegyszer azt csinálnak, amit akarnak. Miközben a színpadon történtek 90 százalékáért a rendező felelős, szerintem. Őket kellene tehát a legjobban kontrollálni. Magyar- országon az a bevett gyakorlat, hogy a színház vezetői a főpróbahéten ülnek be a próbákra. Ami alapvetően hibás rendszer, hiszen ez túl késő, nincs idő lényegi változtatásokra. Legfeljebb kapkodni lehet és pánikot kelteni. Nálunk „szigorított őrizet” van. A rendezők előzetes koncepcióval érkeznek. Ezt megbeszéljük, majd a próbafolyamat során újabb egyeztetések következnek, és többször megnézzük a próbát. A bemutató előtti héten nemcsak az igazgató és a művészeti vezető nézi a próbákat, hanem a teljes művészeti tanács, amelynek tagja Béres Attila, a Budapesti Operettszínház főrendezője, Rusznyák Gábor főrendező Kaposvárról és az egyik legjobb magyar dramaturg, Ari-Nagy Barbara. A mi feladatunk, hogy első nézőként nézzük az előadást, és segítsük észrevételeinkkel a rendezőt. Van javasolt, és lehet kötelező kérésünk. Ez egy nagy tükör, amire elvileg mindenkinek szüksége van, ha bemeri vallani.- Ugyancsak az évadnyitón beszélt arról, hogy nem lesznek viszont gesztusok más színházak, rendezők felé. Még mindig így gondolja?- A viszonthívásokkal az a baj, hogy felhígítják a bemutatórendet. Lappang a szakmában egy új generáció, akik fel-feldugják a fejüket. Ha Cseke Péter igazgatóban megmarad a most érzékelhető nyitottság, esetleg tovább szélesedik, akkor Kecskemét ennek a generációnak a tágan értelmezett műhelyévé válhat. S ha ez így lesz, akkor máris nem kell törődni a visszahívásokkal. Sorin Militaru, Vladislav Troitskij, Barta Dóra már azt a generációt képviseli, amellyel érdemes lenne összefogni. Az egyik színész mondta, hogy mire az Utas és holdvilágban játszik, addigra megtanul mozogni Barta Dóránál, Troitskijnál megtanulja a színészi oldalát, mire a nagyszínpadra jut, elvégzi a színiiskolát. Ez persze túlzás, de nagyon fontosnak tartom ezt a fajta építkezést. Feltéve, hogy a színész úgy áll hozzá, hogy van még mit fejlődnie.- 36 évesen, frissen kinevezett művészeti vezetőként mondja A kritika fehérvári Székely fonóját tartja legsikerültebb rendezésének, Fáy Miklós a Kodály-év legjobb bemutatójának nevezte. Szintén visszhangot váltott ki Ingmar Bergman Őszi szonátájának Álomszonáta címmel színezi olyan szülészeknek, akik 20-30 éve vannak a pályán?- Nem szabad a pozícióval foglalkozni. Én az egyik kolléga vagyok: az egyik rendező. A művészeti vezetői kinevezésem után kaptam egy gratuláló SMS-t. Azt írtam vissza, hogy attól a kutyát még ugyanúgy háromszor le kell vinnem sétálni. A pozíció általában annak fontos, aki kicsinek érzi magát. Nekem csak az fontos, hogy meg tudjam valósítani, amit elhatároztunk.- Milyen színházat képzelt el művészeti vezetőként?- Egyetlen mániám van: a párbeszéd. Számomra az az ideális helyzet, amikor a színház párbeszédet tud kialakítani a közönséggel. Értelmes vitát, társalgást arról, ami körülöttünk zajlik. Nagyon vágynék arra, hogy ne a munkahelyük ről csoportosan beterelgetett emberek üljenek a nézőtéren, hanem egyéni nézők, akiket érdeklődésük hozott a színházba. Cseke Péter a nyitott, sokszínű népszínházban hisz. Én azt képviselem, hogy nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2008-at írunk. A papám azt mondja, hogy Esterházy Péter olvashatatlan. Európában viszont van egy jelentős réteg, amely szívesen olvassa Esterházyt. Nem szeretném ráerőltetni senkire Esterházyt, de szeretném megmutatni, hogy van.- A párbeszédet említette: hol lehet Önnel beszélgetni?- Például, ha a honlapon található Vendégkönyv nem a szidalmak faliújságja lesz, akkor majd ott. De boldogok lennénk, ha lenne érdeklődés arra, hogy az egyik kis színházban havonta egyszer összejöjjünk és a darabokról beszélgessünk. Iskolákhoz is kimegyek szívesen, hogy megbeszéljünk egy-egy előadást. padra vitt adaptációja, és a Forgách András átiratában megrendezett Vásott kölykök című előadása. A fehérvári években több operát is rendezett. Réczei Tamás művészeti vezetői pályázata elolvasható a színház honlapján.- Nehezen viseli a kritikát?- Az értelmetlen, név nélküli kritikát igen, de tanulom, hogyan kell elsiklani felettük. A névvel való kritika a párbeszéd része. A szakmai visszajelzések pedig kifejezetten fontosak. Szeretnénk minél több kritikust elhívni a kecskeméti előadásokra.- MUyen szempontokat vett figyelembe az évadterv összeállításánál?- Nagyon későn kezdhettünk hozzá, ennek ellenére sikerült egy olyan műsortervet kialakítani, mely tart valahonnan valahová: a Jókai-darabtól el kell jutni az Utas és holdvilágon keresztül az Amadeusig. Ezt az ívet megtűzdeltük kortárs darabokkal, kortárs rendezőkkel, illetve látványos, szórakoztató előadásokkal. Az első évad ismerkedő év a társulat szempontjából is: kiderül, hogy kik azok, akik együtt tudnak dolgozni ezekkel a rendezőkkel, bírják a tempót, és kik azok, akik nem. Illetve kiderül, hogy milyen szerepkörökben vannak hiányosságok. A következő évadban nem szeretnénk ennyi vendégművészt hívni.- Nagy változás lesz?- Annak idején láttam Zsótér Sándor Adrienne Lecourveurjét Kecskeméten. Abban az előadásban egytől egyik briliáns volt mindenki. Hiszek abban, hogy kihozhatjuk a legjobb formát azokból, akik most nem látszanak annyira jónak. Csak azok nem maradhatnak itt, akikből nem lehet kihozni a legjobbat. Dolgoztam olyan rendezővel, aki a harmadik próbán megmondta, hogy ennek vagy annak a színésznek nem ad több instrukciót, mert úgysem tudja megcsinálni. Én optimistább figura vagyok. Senki sincs eleve leírva. Az együttélés mindent felszínre hoz, a közös munka éppúgy. Az együttélés mindent felszínre hoz, a közös munka éppúgy. \ \ HIRDETÉS ;• Tudja Ön, .„hogy az elmúlt négy évben több mint 150 általános iskolát és óvodát újítottunk fel uniós forrásból, hátrányos helyzetű településeken?
