Petőfi Népe, 2008. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-27 / 251. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. OKTÓBER 27., HÉTFŐ ORGOVÁNY 5 Imádják a táncot, a színházat és nagyra tartják a festőművészetet Jól osztják be a keveset községgazdálkodás A fejlesztésekről is felelősen szabad dönteni Akik látták már az általános is­kola színjátszó körének előadá­sát, bizonyára észrevették: a di­ákok és pedagógusok boldogok a fellépéseken. Azért dolgoznak, hogy másokat örülni lássanak. Igényes a színházuk, és ami rit­kaság az ilyen művészeti körök­ben: önellátóak. Virág József tanár úr írja a da­rabokat és Gellértné Etelka drá­mapedagógus rendezi műveit színpadra. Nem múlik el eszten­dő, hogy ne vinnének színre leg­alább egy-két új előadást. Leg­utóbb májusban három napon át egyfolytában adták a műsort és mindvégig telt ház volt a színhá­zuk. Üröm az örömben, hogy Etelka tanárnő nemrégen nyug­állományba ment. Mindenki na­gyon reméli az iskolában, hogy nemsokára visszatér, különösen a színészek számítanak segítsé­gére. Az orgoványiak általában Is nagy pártfogói a művészetek­nek, és egyengetik az ebben te­hetséges fiatalok útját. ■ A nyári alkotóműhely vendégei tárlattal köszönik a barátságot. GoldDance. Többnyire fellépnek minden olyan rendezvényen, ahol a vendéglátásra igényesek a házigazdák. Egyebek közt büszkék a Hor­váth Zsolt vezette GoldDance csoportra. A modern és klasszi­kus táncokat nívósán művelő lá­nyokat, fiúkat hívják más tele­pülésekre is, szépíteni az ünnep­napokat. Orgovány nevezetessé­ge, a nyári képzőművészeti alko­tótábor, a község polgármesteré­nek „édesgyereke”. Maszlik Ist­ván itthoni és külföldi művésze­ket egyaránt meghív a műhelyé­be. Tanulnak egymástól, és a ter­mékeny alkotómunka után mindannyiszor szép kiállítással örvendeztetik meg a falubelie­ket. Immár másfél évtizede irá­nyítják a figyelmet a festészet fej­lődésére. Jövőre jubileumi kiállí­tással adnak hírt magukról. ÖNKORMÁNYZAT polgármester: Maszlik István. Alpolgármester: Urbán Elek. A KÉPVISELŐ-TESTÜLET TAGJAI: Bús Lajos, Gellért László, Gyar­matiné Márton Olga, Hajdú Ká­roly, Kuti Gábor, Lukácsné Kere­kes Ilona, Orbán Imre, Subicz Jó­zsef, ifj. Vass Ignác, Vígh Nor­bert. jegyző: Bagócsi Károly. Aki észen jár költőpénzé­vel, a Homokhátságon is tud gazdaságot építeni. Az orgoványiak is vigyáz­zák a pénz magját. Az ön- kormányzatnak tartozása nincs, ezért marad náluk forrás a fejlesztésre. Ez idő tájt százharminchétmil­lió forint fejlesztési támogatást remél a regionális operatív prog­ramtól a község. A pályázás első fordulóját megnyerték - egyedül a kecskeméti kistérségben. Esélyesek arra, hogy a jövő év elején, a második pályázási kör­ben is javukra dönt a kiíró szer­vezet.- Az ilyen, jelentősebb állami támogatáshoz szükséges önrész leterheli az önkormányzat költ­ségvetését. Azonban halasztha­tatlan az óvoda tetőszerkezeté­nek javítása, a nyílászárók cseré­je. Tervezünk bölcsődét is azért, hogy az anyák munkába állhas­sanak. Létesítenénk még a böl­csőde mellett egy orvosi szobát is. Továbbá ideje az iskolaépület régi szárnyán kicserélni a nyí­lászárókat, sőt a tetőzet is átépí­tésére szorul. Ezzel együtt há­rom szaktantermet is létrehoz­nánk - számolt be a sorra váró feladatokról Maszlik István pol­gármester.- Némely, hasonló település ennyi fejlesztésről nem is ál­modhat. Orgoványnak honnan a forrásai?- Mi sem dicsekedhetünk. Ná­lunk most nagyjából összesen 120 körüli a vállalkozások szá­ma. Az önkormányzat a máso­dik a sorban a legtöbb embert foglalkoztatók közt, tehát nem állunk jól gazdaságilag. Sokak munkahelye Kecskeméten van. Szabad idejében fest MASZLIK ISTVÁN 1952-ben szü­letett Kecskeméten. Az orgoványi közigaz­gatásban 1977-től dolgozik, különbö­ző beosz­tások­ban. A nagyjából összesen 1700 hek­tár szőlőültetvényben mind ke­vesebben találják megélhetésü­ket. Próbálnak váltani: bodzát és másféle növényt vonnak be, de a termesztési szerkezet átalaku­lása lassú, és nemigen látni a távlatokat. Ezért a fejlesztésre fordítható adóbevételek is cseké­lyek. Ám hogy a kevésből is fu­totta valamire, az főleg az önkormány­zat takarékosságá­nak és megfontolt­ságának köszönhe­tő. Arra költünk, ami feltétlenül szükséges, az átgondolatlan be­ruházásokkal könnyű elúszni. A képviselő-testület jól számol a la­kosság igényeivel. Például idén a TEUT-pályázaton jutottunk tá­mogatáshoz az utak felújítására. Befejezéséhez közeledik az isko­lai konyha által használt műem­lék jellegű épület rekonstruk­ciója. A művelődési házban pe­dig úgynevezett integrált közös­ségi teret létesítettünk. A lakos­ság közérzete szempontjából fontos a második világháborús emlékmű áttelepítése a katoli­kus temetőből a központi park­ba. Ezt is vállaltuk. A járdaépí­tést a falubeliekkel közösen old­juk meg: az önkormányzat építő­anyagot ad, a lakók pedig bur­kolnak. Minden évben építünk mintegy másfél száz méteren vízelvezető árkot. így, apródon- ként lett összkomfortos a falu. Igaz, az útépítésekkel adósak va­gyunk. A Szabadság utca burko­lása késik, de most azzal együtt a Csillag, a Majsai, az Ürögi La­jos és az Akácfa ut­cák költségeire is pályázunk. Amikor végére jutunk e fel­adatoknak is, nagy­jából teljesül az önkormányzat négy évre szóló ígérete.- A komfortosítással nőnek a kiadások is. Milyen segítséget kapnak a rászorulók, a rezsi­vel alig bírók?- Évi négymillió forintot költünk arra, hogy a 70 éven fe­lüliek helyett kifizetjük a háztar- tásihulladék-szállítás költségét. Egyre kevesebb támogatást tu­dunk adni. Az új helyi költségve­tést most tervezzük, jövőre derül ki, hogy milyen mértékű szociá­lis kiadást engedhetünk meg. Valószínű, hogy ismét szűkíte­nünk kell majd a kedvezménye­zettek körét. ■ Várhatóan telje­sül a falu veze­tőinek ígérete. Gondokat elűző jó társaságban feledik a magányt Novemberben ünnepük egyle­tük alapításának 15. évfordulóját a község nyugdíjasai. Igazság szerint szeptemberre esett a ju­bileum napja, ám olyan még nem történt Orgoványon, hogy valakik épp a szüret kellős köze­pén töltötték volna mulatozással az időt. A betakarítás után könnyebben kínálkozik alkalom az együttlétre főleg akkor, ami­kor már nagyon unja az ember a magányt. Ötvenen látogatják a klubot - bizony -, többségében egyedül élő emberek.- Várjuk a hétvégéket, mindig pénteken találkozunk. Olyankor megbeszéljük a megyei nyugdí­jasklubok szövetségének hírle­veleit és a napi politikai ügyeket is. Természetesen ennyivel még nem érjük be, van nekünk egy jó hangú énekes együttesünk, gyakran megyünk szerepelni más települések nyugdíjasklub­jaiba, meg ahová csak hívnak. Lakiteleken, Nyárlőrincen, Ti­szakécs- kén már jól ismer­nek ben­nünket, a díjakat is folyton | gyűjtjük a nótaverse- I nyékén - sorolta ANDRÁS ignácné, a klub vezetője.- Első vezetőnk, Benedek Ist­vánná hat éve elhunyt, azóta én intézem a klub ügyeit, szerve­zem az összejöveteleket. Négy egylettel szinte rendszeresen ta­lálkozunk: a páhiakkal, a buga­ciakkal, az izsákiakkal meg Csongrád megyéből a bokányi­akkal. Nekünk nagyon sokat je­lent saját társaságunk. Egymás közt elfeledjük a magányt, az apróbb-nagyobb gondjainkat - mondta meggyőződéssel a min­dig kedélyes klubvezető. A falu hiszi a legendát: náluk született a költő A művészi örökséget gondozók műhelye alföldi festészet Szellemi függetlenségben élnek, de várják mások tanítását Petőfi Sándor - a néphit szerint - az orgoványi csárdában szüle­tett. Egy öreg félegyházi fuvaros elbeszélte, hogy 1822 decembe­rének végén Petrovicsot felesé­gével együtt Kiskőrösre vitte. A hóviharban eltévedtek, mígnem világosságot vettek észre, ami a pusztai csárdából szűrődött ki. Betértek a meleg helyiségbe, ahol pásztorkodó népek múlat­ták együtt az időt, az óévet bú­csúztatták. Petrovicsnéra szülé­si fájdalmak törtek, s világra hozta a kis Sándort. Felnőttkorában Petőfi a legen­da szerint Kecskemét felől gyalo­golván 1844. egyik forró nyári napján tért be az orgoványi csár­dába egy kis pihenőre. Amikor a diákos külsejű legényről kide­rült, hogy ő a neves poéta, hec- celni kezdték a csikósok: ugyan írjon már róluk egy verset. S né­hány perc alatt elkészült a Pusz­tán születtem, a pusztán lakom... kezdetű költemény. Azután pa­pírra vetette a Megy a juhász szamáron című opust is. Egyes helytörténeti kutatók igaznak tartják ezt a históriát, mivel a két vers egymás után szerepel a Petőfi-kötetben 1844. júliusi dátummal, Kunszent- miklós helymegjelöléssel. Ez mind igaz, miként az is, hogy Orgovány akkoriban Kunszent- miklós pusztája volt, de ezek nem túl meggyőző érvek a száj- hagyomány igazolásához. A klasszikus alföldi festészet azoknak a művészeknek a mun­kássága, akik az alföldi táj és a paraszti életforma témakörében a realizmus magyar hagyományá­ból indultak ki. Alkatuk szerint más és más stílusfejlődés útján haladtak, de témakincsük, szelle­mi talapzatuk,jobbára azonos. A Munkácsy-örökség az, amely a múlt századi alföldi fes­tészet alaphangulatát teremtette: a szegénység, a kitaszítottság, a háborúk okozta szenvedés, a tes­ti és lelki nyomorúság. A dráma, a feszültség vibrál a kortárs alföl­di képírók alkotásain is: egy vala­ha volt világ, a pusztai, tanyasi életforma siratása. Az alföldi fes­tők nem alkottak művésztelepet, Maszlik István képkölteménye az elmúló tanyákról. ahogy Tornyai János és Koszta Jó­zsef is tanyáikra elvonulva, kü- lön-külön, magányosan küszköd­ve a kifejezési lehetőségekkel, hozták létre a sajátosan magyar, semmivel össze nem téveszthető festészetüket. Ez a szokása a Du- na-Tisza köze tájain alkotó kor­társaknak is. Döntően autodidak­ta módon művelődnek, és egy­más tudását használva fejlesztik művészetüket. Nagyra becsülik azokat a nyá­ri művésztáborokat, ahol a még bátortalan amatőrök segítségre lelnek a már kiforrni látszó vagy érett művészektől. A jövőre 15 éves orgoványi tanyasi alkotómű­hely is ezen okból tekinthető az alföldi festészet gondozójának.

Next

/
Thumbnails
Contents