Petőfi Népe, 2008. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-18 / 219. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK TASS Szenderegj, vörös kakas, mi focit játszunk meg verset szavalunk! A tűzvédelmi szolgálatok világ­életben kitűnő közösségszerve­zők voltak. Főleg a falvakban. Gondozzák a kulturális hagyo­mányokat, a sport népszerűsíté­sét. Mindent, ami értékes. Ilyen színes az életük az önkéntes tűz­oltóknak Tasson is, 1904 óta. Igaz, 1998-ban megszűnt az egyesület, de csak átmenetileg. 2003-ban tizennégyen újjáalakí­tották, és Tóth lózsefet választot­ták parancsnoknak. A fiatalem­ber szívesen emlegeti, hogy az­óta félszázra emelkedett a létszá­muk, komoly szereposztással: van egy leány- és egy felnőtt-fo- cicsapatuk és színjátszó csoport­juk. - Lelkesedésükkel pótolják azt, ami hiányzik az egyesület költségvetéséből. Házon belül idén csak egy bálra tellett a pén­zükből, de a szívükhöz közel ál­ló költőket, nagy embereket min­dig megünneplik. Előadásaik nélkül elképzelhetetlenek a köz­ségi ünnepnapok - jellemzi a barátait Tóth József. Tudják a módját a szép napoknak és víg ünnepeknek Tizenkilenc hölgy és két férfi 2003-ban elhatározta: kulturális rendezvényekkel megszépíti a falu életét. Minden jel arra vall, hogy tudják a módját. A Tassi Kulturális Egyesületnek köszön­hető mindenekelőtt falunapok és más ünnepségek tartalmas, látványos szervezése. Azonban ennyivel nem elé­gednek meg: gondoskodnak az egészségvédő, faluszépítő prog­ramokról is. Mindezek lebonyo­lítása évente több százezer fo­rintba kerül, de a költségekkel nincsenek egyedül. Dérné Ve­resegyházi Erika, az egyesület elnöke hosszan sorolta pártfo­góikat. Különösen sokat segít a helyi Dózsa Mezőgazdasági Részvénytársaság, a takarék- szövetkezet, a gyógyszertár, a Pozsonyi család, a Darányi-Hó- man alapítvány. A szokásos novemberi jóté­konysági bál bevételét is vissza­adják a falunak egyebek közt al­kalmi játszóházak, egészségna­pi és kulturális programok for­májában, vagy faluszépítéssel. Vállukra vették falujukat kisközösségek Távol a döntéshozóktól gyakran a mellőzés a részük A kultúra művelőit megbecsülik, és ők is érzik, hogy fontosak. A falunapi ünnepségek velük igazán szépek. KÉPVISELŐ-TESTÜLET Polgármester: Csík Józsefné. Al­polgármester: Bálint Sándor. A képviselő-testület tagjai: Aczél Lászlóné, Baracsi Zsolt, Dobos Bence, Gubacsi István, Józan Györgyné, Makkai János, Né­meth Gábor, Polánszki Sándor, Rácz János, Szilágyi Attila. Jegy­ző: Ácsné Devecsai Mária. Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnök: Kis Lajos Elnökhelyettes: Mendi Sándorné Tagok: Kis Ilona, Kis Lajosné, Mendi József TÖRTÉNET Tass a kevés kivételek egyike, ahol a jelenkori elöljárók elismerik előde­ik érdemeit. Az évekkel ezelőtti nagy építkezések levezénylőinek köszönik a mai komfortot. Tass a fejlesztések tekintetében megelőzte a felső-kiskunsági te­lepüléseket. Az elsők között épült meg náluk az összes köz­mű, és azóta is építkeznek. Igaz, egyre lassabb ütemben. Az utób­bi néhány év községfejlesztési eredményei a csapadékvíz-háló­zat, a kábeltévé- és internet­rendszer, a szép Faluház meg a felújított közintézményi épüle­tek. Építettek játszóteret, fedett piacteret, virágok, fák ezreit plántálták el a közterületeken. Mindezt zömmel pályázati pén­zekből valósították meg, és a sok lelkes falubeli segítségével.- Büszkék lehetünk arra, hogy az utóbbi években a régi­ek mellé több új civilszervezet alakult: a kulturális egyesület, az új polgárőrcsapat, a Darányi- Hóman alapítvány. E szerveze­tekre, valamint a tevékeny, segí­tőkész Pozsonyi családra min­dig számíthatunk. A jó szándék különösen értékes tulajdonság nálunk, mert bizony úgy vesz­szük észre: a problémák megol­dása egyre inkább ránk vár. A főhatóságok, ahonnan segítség­re számíthatnánk, nem igazán érzékelik gondjainkat. Nagy re­ményekkel vártuk az óvoda és az iskola felújítására beadott pá­lyázatunk bírálatát. Nem nyer­tünk, pedig az iskola teteje úgy áll, hogy elviheti a vihar; a nyí­lászárók lógnak, a fűtésrend­szer pazarló, kor­szerűsíteni kellene. Sürget az úthálózat javítása, rendkívül rosszak a számo­zott és a belterületi, az üdülő­övezeti útjaink; az 51-es zsúfolt, a faluban pedig lassanként a csapadékelvezető csatornák is tönkremennek a nagy forgalom miatt. A közútkezelőtől ígéretet ■ Különösen az úthálózat felújí­tása sürgető. sem kaptunk a javításokra. Nem csak földrajzilag vagyunk a dél­alföldi régió perifériális települé­se. Érezzük a távolságot, a mel­lőzést a támogatások elosztása­kor is - számolt be a kilátások­ról Csík Józsefné polgármester.- Egyáltalán belenyugodhat a falu abba, hogy a tevékeny évek után le kell mondania komolyabb fejlesz­tésekről?- Nincsenek illú­zióink, egyre nehe­zebb évek várnak az önkormányzatra, a falubeliekre. Azonban nem szabad kilátásta­lannak felfogni a helyzetet, előbbre léphetünk, de csak úgy, ha a helybeliek az eddigieknél is nagyobb áldozatot vállalnak A közélet, lakóhelye sorsa mindig foglalkoztatta csík józsefné tősgyökeres tassi családban született. Harminc évig a helyi gyógyszertárban dolgozott. A közélet, a lakóhelye sorsa korán foglalkoztatta. Huszon­három évesen lett a községi tanács tagja, majd a tanács vb-tagja. 1990-től települési képviselő, 1994-től 2002-ig alpolgármester, 2002-től polgármester. 41 éve házas, két lá­nyuk, négy unokájuk van. Hobbija a méhészet. 2007-ben a Parlament- ■ — ben a Széchenyi Ödön-díjat vette át f pénzzel, munkával. Tudom, igen nagy kérés ez nálunk, ahol nagy a munkanélküliség, szinte alig van gazdasági teljesítmény. Nyolc éve teljesen ingyen kaptuk a szennyvízcsatorna-hálózatot, ám az arra felvett hitelt még két évig fizeti az önkormányzat, és . újabban jelentős teher a csapa­dékvíz-hálózat építéséhez hitel­ből fedezett önerő visszafizetése.- Az önkormányzatban van-e elképzelés arra vonatkozóan, hol növelhetné bevételeit a község?- Úgy gondolom, nálunk a tu­rizmus fejlesztése hozna fellen­dülést. A befektetők részéről van érdeklődés, de az önkormány­zatnak nincs olyan földterülete, amit turisztikai fejlesztésre ér­tékesíthetne. Illetve volt ilyen te­rület, de azt előjogukkal élve a gazdák vásárolták fel a befekte­tő elől. Vehetne az önkormány­zat földet, ám azt a kiadást nem bírja el a költségvetés, a felhasz­nálható források zöme intézmé­nyeink zavartalan működtetésé- . hez kell. Igaz, eddig még nem kellett működési hitelt felven mink, de alighanem rákénysze­rülünk rövidesen. Úgy, mint a többi település: az idei és a követ­kező években már mi is a létért, a megmaradásért küzdünk. Tass Árpád fejedelem unokájá­ról kapta nevét, kősziklát jelent. István király birtoka volt, később a Veszprém-völgyi apácáknak adományozta. Egy 1109-es okle­vélből kiderül: a királyi asztal körül szolgáló tárnokok és étek­hordók faluja volt a település. Tass a reformáció kezdetén kál­vinista hitre tért. 1628-tól már volt papja, első templomuk 1644-ben épült. A ma is látható eklektikus istenháza már a har­madik, ami 1886 és 1888 között épült fel, Benkó Károly építész tervei szerint. Tasshoz kötődik több történel­mi személyiség: a falu szülötte Földváry Gábor, az első Nemze­ti Színház és a Budapesti Vakok Intézetének építtetője; Tasson volt birtoka Darányi Ignácnak, a Mezőgazdasági Múzeum és a Földtani Intézet megteremtőjé­nek, földművelésügyi miniszter­nek. A XX. század egyik nagy történésze, Hóman Bálint ham­vai a református temetőben nyu­godnak. A mai tassi Duna-part és az árterek csendje horgászok és üdülők ezreit vonzza. A Bak­ér vize körülöleli a települést, így a község belterületén is értékes horgászhelyek találhatók. A Du- na-part nagy része üdülőövezet, közművesítve, és egyéb szolgál­tatásokkal ellátva. A Duna és a Kiskunság ügyeletes festője művészetek Szókincse hatalmas, a táj nyelvén beszéli el szűkebb hazáját Küzdött az árral, selymes vizet adott, álma a bicikliút Egy neves művészettörténész azt mondta Horváth Attiláról, hogy ő a tassi Duna-part vizuális ügye­letese. Találó jellemzés, mert va­lóban úgy igaz: a tanár úr a nagy folyam, a kiskunsági táj képi szó­kincsével beszéli el Tassot, a szű­kebb hazát. Horváth Attila tör- zsökös képírója, szobrásza e vi­déknek, s egyben bábája a kis­kunsági művészeti műhelyek­nek. Egyik alapítója a hajósi mű­vésztelepnek, tagja volt a Bács- Kiskun megyei fafaragó stúdió­nak, és 16 évig vezette a helyi fa­faragótábort. Köztéri alkotásai is­mertek: a Szent Miklós-szobor a kunszentmiklósi katolikus temp­lom mellett, a tassi református templomkertben a forradalmi emlékmű, a szentmiklósi gimná­ziumban a harangláb, Ipolysá­gon a hősi emlékmű. Tekintély a kortárs alkotók körében, a falu­beliek többsége pedig úgy isme­ri mint rajztanárt. Négy évtize­den át tanította - ahogyan ő ne­vezi - ezt az örömtantárgyat. A szentmiklósi gimnáziumban ná­la érettségiztek először a diákok rajzból és művészettörténetből, ugyanott Pro Schola-emlékérem- mel köszönték meg munkássá­gát. 2000-ben Pilinszky János-dí- jat kapott, s kitüntették a Tass községért emlékéremmel. Tíz éve nyugdíjas, de megbékélt az idővel: tanítványai jó mesterek­ké, bölcs művészekké váltak. Horváth Attila tanítványaiból jó mesterek, képírók, szobrászok váltak. A jó ivóvíz érték, és eljő az idő, amikor igazán kincset ér - véli Tasson pozsonyi Ferenc. A falu kútjainak sorsáért sen­kinek nem kell aggód­nia: védelmébe vette azokat személyesen Po­zsonyi úr. Még a hosszabb ideje szára­zon álló szelecsényi ar­tézi kutat is sikerült életre keltenie. Sok pénzébe ke­rült, de azt mondja: megérte, mert hálásak a selymes vízért a falubeliek. A Pozsonyi családot úgy ismerik: hajlandók elősegíte­ni bármi megvalósítását, ami a közösség javát szolgálja. Gépi munkákkal járulnak hozzá az önkormányzati építkezésekhez, és rajtuk is múlt, hogy két éve ta­vasszal megmenekült a dunai ár­tól a Gudmon-foki vízbázis. Mind­ezek után 2006-ban, Tass községért emlék­éremmel tüntették ki Pozsonyi Ferencet.- Most azon va­gyunk, hogy a Bak-ér partját feltöltsük a falu alatt, ahol kijő a víz. Rengeteg föld kell oda, de szép lesz a környék, a széles gáton sté­gek, szalonnasütők épülhetnek és megvalósulhat álmom: a ke­rékpárút. Templomaink torony­óráit is szeretném megjavíttatni, és fásítjuk a közterületeket - so­rolta az önkéntes teendőket a köz- tiszteletnek örvendő vállalkozó.

Next

/
Thumbnails
Contents