Petőfi Népe, 2008. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-16 / 217. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. SZEPTEMBER 16., KEDD 5 SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS A negyedik SÉTA résztvevő iskolái KECSKEMÉT Bolyai lános Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: DR. KOVÁCS ISTVÁN KECSKEMÉT ÁFEOSZKereskedelmi Köz- gazdasági Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERKI JUDIT KISKUNHALAS Szilády Áron Református Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: BERTALAN GÁBOR BAJA III. Béla Gimnázium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: NAGY ERIKA A kiborgelmélet: miből lehet az igazi Phelps? Az olimpia tényleg nem minden­napi esemény. Főleg nem Pe- kingben. De nézzünk meg most más szemszögből néhány érde­kesebb eseményt! Ott van példá­ul a mi Cseh Lacink ellenfele, Michael Phelps, aki sokak sze­rint doppingolt, de szerintem ők csak a jéghegy csúcsát látják. Phelps ugyanis egy kiborg, ami­nek cáfolhatatlan bizonyítéka le­het az úszó bambán tátva maradt szája. Vagyis elfelejtettek meg­húzni egy csavart. Mindezeket nézve ki tudja, mire számítha­tunk négy év múlva, Londonban. Én azon sem csodálkoznék, ha az említett úszó edzője törülköző helyett egy csavarhúzót nyújtana át tanítványának, mikor az kilép a medencéből. Vagy a már ismert „húzz bele!” biztatás helyett a „húzd meg!’’-et kiáltaná... ■ Olajos István 10/C, ÁFEOSZ, Kecskemét Phelps, az amerikai csodaúszó. Mellészúrtunk Pekingben? olimpia Vívóink szereplése nem a tervek szerint alakult Vívóink sokszor okoztak már kellemes meglepetést a világversenyeken. Reméljük, Londonban jobban megy majd a küzdelem. A négy évvel ezelőtti athéni olimpia sikereit is­merve, a pekingi játékok­hoz is nagy reményeket fűzött az egész ország. Százhetvenkettő magyar sporto­ló indult el Kínába, hogy dicső­séget szerezzen magának és az országnak. Ha pusztán a meg­szerzett érmek számát vizsgál­juk, az idei olimpia volt a leg­eredménytelenebb az 1928-as amszterdami játékok óta. A hol­land fővárosból kilencet, a kína­iból pedig kereken tízet hoztunk haza. A két említett újkori olim­pia között megrendezett játékok­ról a magyar keret legtöbbször húsz éremnél is többel tért haza. Ha ezt nézzük, akkor valóban úgy tűnhet: elkeserítőek az idei eredmények. Nagy öröm viszont, hogy vízi- labdásaink ismét a legjobbak let­tek, és hogy Cseh Laci nem csak egyszer állhatott fel a dobogóra. Mégis a legtöbbet talán min­denki a vívóktól vár­ta. A vívás a „mi” sportunk. A vívás­ról egy angol napi­lap azt írta: a ma­gyarok lesznek benne valószí­nűleg a legjobbak a pekingi olimpián. Sajnos nem így tör­tént. Idén tizenöt vívó képviselte hazánkat Pekingben. Végül hét sportolónak sikerült pontszerző helyen végeznie, de ebből csak Mincza-Nébald Ildikó, egyéni párbajtőröző lett dobogós. Nem tudni, mi történt, mi volt a baj, miért nem sikerült az idei olim­pia a vívóinknak. A magyarok „ví- vós” múltja azért mindenképpen em- h'tésre méltó: egyik legsikeresebb olim­pikonunk is vívó volt. Gerevich Ala­dárt a világ legjobb­jai között tartják számon. Olim­pián hétszer állhatott fel a dobo­gó legfelső fokára, és volt olimpi­ai ezüstérmes és kétszer bronz­érmes is. És ami szintén hatal­mas bravúr: utolsó olimpiai aranyérmét ötvenévesen szerez­te! Emellett harmincnégyszeres magyar bajnok, tizenkilencsze- res világ- és Európa-bajnok volt, és még lehetne sorolni azt a sok káprázatos eredményt, amit sportolói pályafutása során elért. Sajnos ő már nincs közöttünk, 1991. május 14-én halt meg. Annak ellenére, hogy Peking­ben nem szerepeltünk kiemel­kedően vívásban, a magyar ranglista élén még mindig ez a sport áll: az újkori olimpiák so­rán összesen 34 arany-, 22 ezüst- és 26 bronzérmet tudha­tunk magunkénak. Peking előtt vagy után, erre azért minden magyar büszke lehet... ■ Szenek Orsolya 10/B, Bolyai Gimnázium, Kecskemét Paralimpia: ahol nincsenek vesztesek, csak győztesek Megdöbbenve és szívdobogva olvastam az interneten pár cik­ket a Pekingben folyó paralim­piáról. Hihetetlen, milyen kitar­tása van egyes embereknek. Vé­gigcsinálni egy ilyen fárasztó tortúrát, ami nemcsak fizikai­lag, de szellemileg is megterhe­lő! Azt hiszem, erre még az ép fizikummal rendelkezők több­sége se lenne képes. Pedig őket nem korlátozza sem testi hiá­nyosság, sem egyéb... Nekik pusztán annyi lenne a dolguk, hogy eddzenek, és ne adják fel. Mégis vannak olyanok, akik az első kudarc után kiszállnak. Vannak azonban olyan embe­rek is, akiknek ugyan ujja, kar­ja, lába hiányzik, mégis meg­próbálják a lehetetlent. Eljár­nak edzésekre, kitartóan dol­goznak. Lehet, hogy nem lesz­nek első helyezettek, de ez még nem azt jelenti, hogy vesztet­tek. Sőt! Aki képes arra, hogy eljusson a paralimpiáig, már GYŐZTES! Csupa nagybetűvel. Büszke vagyok arra, hogy Ma­gyarországot is képviselik a paralimpiai játékokon nagysze­rű sportemberek. ■ Mozsárik Laura 10/C, ÁFEOSZ, Kecskemét Már maga a részvétel is győzelem. ■ A magyar spor­tolók számtalan feledhetetlen pillanatot okoz­tak már eddig is a szurkolóknak. Csalódás vagy realitás a szereplésünk? Már az olimpia alatt és utána is hallhattunk olyan nyilatkozato­kat, melyekben sportvezetők, sportdiplomaták arról beszél­tek: kevés aranyérem született, az éremesélyesek nagyobb ré­sze nem hozott érmet. Persze én is csalódott voltam, mikor csak teltek-múltak a napok, de a vár­va várt aranyérem nem akart a „nyakunkba” vándorolni. Vi­szont a legtöbb magyarral ellen­tétben én nagyon megörültem első érmünknek: Cseh László ezüstjének. Sajnos a tapasztala­taim azt mutatják, hogy nekünk az ezüst és a bronz már nem is érem... Nincs értelme tagadni: arany- hajhászok vagyunk! Éppen ezért sportolóink hatalmas - és talán eltúlzott - elvárások sú­lyával a vállukon érkeztek Pe- kingbe. Közben például az esélytelenek nyugalmával indu­ló Fodor Zoltán kötöttfogású bir­kózó ezüstérmet szerzett, amire igazán büszkék lehetünk! És persze az összes többi magyar­ra, akik érmet vagy pontot sze­reztek: Vajda Attila, a női kajak kettős, a férfi vízilabda-váloga­tott, a női kajak négyes, Mincza- Nébald Ildikó, a férfi kenu pá­ros, és persze azokra is, akik egyáltalán kijutottak az olimpi­ára! Gratulálunk nekik, és haj­rá, magyarok a paralimpián! ■ Károly Kitti, 11/C ÁFEOSZ, Kecskemét Ami a lapból kimarad, az a Baon.hu-ra marad! sétások! Senki ne keseregjen, ha nem találja közlésre szánt anyagát a lapban! A helyhiány miatt kimaradt írásaitokat kedd délutántól már böngész­hetitek a www.baon.liu olda­lon a SÉTA lógó alatt! A leg­népszerűbb cikk írójának he­tente ajándékot küldünk! Eremszámolgatás, avagy a magyarok szereplése Félreállított kicsik, átvert nagyok a kínai olimpián Kérdeztünk, számoltunk, összesítettünk, megírtuk A 29. nyári játékokon nem hoz­ták sportolóink az elvárásokat - olvastam több helyen. Kérdés, vajon egy Magyarország méretű és lélekszámú ország esetében ml a reális elvárás. Ösz- szehasonlítottam néhány nemzet para­métereit. íme az ered­mény: az éremtáblázat elején Kína végzett 51 aranyával. Kína népes­sége 1,3 milliárd fő, vagyis 130-szorosa a magyar népességnek, mégis csak 17-szer több aranyat sze­reztek, mint mi. Arányaiban te­hát jobban teljesítettünk. De nézzük szomszédainkat! Ausztria népességét tekintve alig marad el tőlünk - 8,3 millió fő -, egyéb adottságokban azon­ban bőven előttünk jár. Mégse jött nekik össze egyetlen arany­érem sem! Vagyis náluk is job­bak voltunk! Utolsó példám Német­ország: 16 aranyat sike­rült nekik betermelniük. Szép teljesítmény, de 8- szor annyian vannak, mint mi! Nem is beszélve arról az óriási különbség­ről, ami a német és a ma­gyar sportlétesítmények színvo­nalában és az élsportra fordított összegekben mutatkozik... Tehát tisztán láthatjuk: nincs miért szégyenkeznünk! ■Madari Zoltán, 10/C ÁFEOSZ Vajon hogyan lehet megmagya­rázni egy hétéves kislánynak, hogy túl ronda ahhoz, hogy élő­ben énekeljen a pekingi olimpi­án? Mint ismert: megtörtént, hogy a megnyitón - az ország és az olimpia ér­dekeire „hivatkozva” - a valódi énekhang tu­lajdonosa helyett egy bájos arcú, de csak tá- togó kislányt állítottak ki a színpadra - termé­szetesen kikapcsolt mikroporttal. A jó hangú Jang Pej-ji (a kínai rendezők utólagos beismerése szerint) „kócos” fogai és pufók arcocskája miatt nem énekelhe­tett. A helyette színpadra állí­tott, szinte tökéletes arcú Lint a kínai média a megnyitó után már születő csillagként emle­gette. A pekingi olimpia óta a kínai rendezés nem csak ezen egyetlen csalására de­rült fény. Szerintem bot­rányos, miket nem kí­ván a nemzeti érdek - például a kínai hétéve­sektől. Csak kérdezem: vajon kevesebben néz­ték volna a megnyitót, ha egy dundi arc mo­solygott volna a kamerákba? El­gondolkodtató, milyen is lehet hétévesnek lenni Kínában... ■ Horváth T. Szilády Áron Református Gimnázium, Kiskunhalas A napokban közvélemény-kuta­tást tartottam barátnőmmel a suliban az olimpiáról és a para­limpiáról. Tíz ember vélemé­nyét kértük ki: két tanárnőét és nyolc, véletlenszerűen kiválasztott diáktársun­két. Első kérdésünk az volt, nézték-e az olimpi­át, illetve a paralimpiát. A különbség már itt ki­derült: míg az olimpiai közvetítéseket mind a tízen rendszeresen néz­ték, a paralimpiáról mindenki csak az ismétléseket és a rádió­közvetítéseket látta, hallotta. Mi, bajaiak egyébként na­gyon szurkoltunk Vereczkei Zsoltnak, aki bronzérmes lett ötvenméteres hátúszásban a paralimpián. Neki külön is gra­tulálunk! Közvélemény-kutatásunk második kérdése már „speciáli­sabb” volt: arról tudako­zódtunk iskolatársaink­tól és tanárainktól, ki melyik sportágra figyelt oda leginkább a játékok alatt. A válaszok alapján a vízilabda volt a legnép­szerűbb, ezt nézték a legtöbben - heten - élő­ben. A többi sportág között kü­lönböző arányokban, de erősen megoszlott a figyelem. ■ Izsák Dorottya és Lábay Tünde 8/b III. Béla Gimnázium, Baja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents