Petőfi Népe, 2008. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2008-09-01 / 204. szám

gg -i r A INTERJÚ Csak annyit változtunk, amennyit a világ csík János A népzenének elképesztő belső ereje van - aki nem találkozott vele, meglepődik Az autentikus népzenét játszó, idén húszesztendős kecskeméti Csík zenekart jól ismerik határainkon innen és túl is. Az együt­tes névadójával, alapítójá­val, vezetőjével, Csík Já­nossal beszélgettem. Mihályka Gyula- A 70-es években minden fia­tal gitárt ragadott, nyomta a kemény rockot, arra buktak a csajok. Ön a hegedűt és a nép­zenét választotta. Miért?- Igazából édesapám szorgal­mazta. Hétévesen kezdtem el hegedülni, ami akkor négy évig tartott. Utána elmentem táncolni a Kecskemét Táncegyüttes gye­rekcsoportjába. Tizennyolc éves koromban aztán ismét hegedülni kezdtem. Nehéz volt a népzenék­hez hozzájutni, nem volt annyi kiadvány, mint most. Erdélybe is jártunk gyűjteni.- Sokan úgy vélik: azzal érik el mostanában nagy sikereiket, hogy populárisabb zenét is ját­szanak. Húsz év alatt a Csík zenekar stílusa, felfogása mennyit változott?- Annyit, amennyit a világ is változott. Az a fajta tudás és igye­kezet, amit eddig csináltunk, elsősorban arról szólt, hogy megtanuljuk a népzenét minél hitelesebben visszaadni. De ter­mészetesen felmerült: mi lenne, ha nemcsak annak a rétegnek tudnánk ezt átadni, akik szere­tik a népzenét, hanem mások­nak is. A kor falára című leme­zünkön egy erdélyi, mezőségi lassú cigánytánc dallamot ját­szunk, majd szvinges ritmusban egy dzsesszzenekar száll be, vé­gül visszatérünk az eredeti dal­lamhoz. Pontosan azért, hogy azok is meghallják, hogy milyen szépek ezek a dallamok, akik­nek csak a szvingritmusra dob­ban a szívük, vagy nincs alkal­muk a népzenével találkozni. Ennek a kezdeményezésnek jó visszhangja volt, természetesen felbátorodott az ember. De én úgy vagyok vele, hogy az igé­nyességre és a minőségre való törekvés mindennél fontosabb. Szerencsére nem is bántanak, pedig a lemezeinken ugyanúgy megjelenik a hagyományos nép­zene, mint az alternatív rock.- Az mr2 Petőfi Rádióban na­ponta játsszák a Csülag vagy fecske című Kispál és a Borz­számot, melyen a Csík zenekar is közreműködik. Ennek az együttműködésnek mi a törté­nete?- A 2001-ben megszületett A kor falára című lemezünkön volt a csík zenekar lenyűgöző volt. Iszonyatos húzóerejű magyar népzeneként játszottak Tank­csapdát, ráadásul teljesen ter­mészetesen: még csak azt sem állították, hogy a rock korunk népzenéje, vagy a népzene régi idők (?!) rockja - csak zúztak egy számunk, Az én vagyok az, aki nem jó. Ez annyira megtet­szett Lovasi Andrásnak, a Kispál és a Borz frontemberének, hogy bevették saját koncertműsoruk­ba is. Később felkérésemre szöve­get írt egy amerikai tradicionális blues számra. Ez a címadó dala lett a Senki nem ért semmit című lemezünknek, ami 2007-ben vi­lágzene kategóriában az év hazai albuma lett: elnyerte a Magyar mosolyogva. Lovasi András vendég énekes pedig élvezettel játszotta a ripacskodó vőfély szerepét; nyilván túlzás volt, de nem állt rosszul neki, mert ez a műfaj eleve túlzásra épük így ez volt az egyik csúcspont. (Rónai András) Hanglemezgyártók Fonogram- díját. A Kispál lemezén én, a mi lemezünkön pedig Lovasi énekli ezt a számot.- Óriási feltűnést és kirobbanó sikert hozott a Csík zenekar nak a két Tankcsapda-szám előadása Siófokon, a Magyar Televízió produkciójában. Is­mert, hogy itt különféle stílusú zenekaroknak kellett a debre­ceni rockcsapat számaiból ját­szaniuk. Ez a buli hogy jött össze?- Lovasi András kapta a felké­rést két Tankcsapda-szám elének- lésére, ő pedig bennünket kért fel a zenei kíséretre.- A Kispál és a Borz zenészei nem sértődtek meg ezen?- Úgy vettem észre, hogy nem, mert azóta találkoztunk már, jó barátságban vagyunk. A zongo­Egy „tankcsapdás” kritika: csak zúztak mosolyogva Közelkép csík János 1964. december 3(Mn született Kecskeméten. 1983-ban Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában érettségi­zett. 1987- 1994 között Békéscsa­bán, Jászberényben, Szolno­kon és Budapesten volt néptáncegyütteseknél kísérő zenész. 1988- ban megalakította a Csík zenekart. 2007-ben a nyíregyházi főisko­la ének zene-népzene szakán szerzett tanári diplomát. Nős, két gyermekük van. listájuk szokott hangmérnök len­ni a Csík zenekar lemezfelvétele­in, a gitárosuk is néha fellép kon­certjeinken. Lovasi Andris egy furcsa, de jó egyéniség, s egyfajta meglepetésként talán az ő egyéni­ségéhez pontosan ez a népzenei megoldás illett. Számunkra is megdöbbentő feladat volt, de so­kan nem tudják, hogy a népzené­nek elképesztő belső ereje van. Csak az másként működik: fogá­solásnak, ritka magyarnak vagy legényesnek hívják. Ezért csodál­kozott a közönség, hogy tényleg megszólaltak a Tankcsapda-da­lok, a bőgőnek iszonyatos ereje volt. Nemcsak a dobok tudnak erőt adni, hanem magának a nép­zenének is van ereje és aki még nem találkozott vele, nem csoda, hogy meglepődött.- 2002 végén önért szorított Kecskemét, hogy felgyógyuljon autóbalesetéből. Farkas „Csiperó” Gáborék valóságos népi mozgalmat indítottak önért. Hogyan emlékszik a tör­téntekre?- Egy hónap teljesen kitörlő­dött a fejemből, úgyhogy nem em­lékszem semmire. Hallomásból tudom, hogy mi történt, ezért egy nagyon hálás levelet írtam nekik. Nagyon sokan dolgoztak azon, hogy visszakerüljek a karcagi kórházból Kecskemétre, ahol na­gyon jó kezekbe kerültem. Gera László doktor úr hozott helyre.- A baleset hogy történt?- Éppen elsős voltam a nyír­egyházi főiskolán, és autóval az első vizsgámra mentem. Két ze­nésztársamat is vittem, ők is vizs­gáztak. Én voltam a ludas: bele­mentem a sűrű ködben egy elő­zésbe, és nem láttam, hogy elöl van még egy kamion. Nem bír­tam elmenekülni, és frontálisan ütköztünk egy autóbusszal. Egyik utasom nagyon súlyosan megsérült, azóta én is tele vagyok csavarokkal, mint a Terminátor.- Ázsia kivételével valameny- nyi földrészen fellépett már a Csík zenekar. Az utazások so­rán, gondolom, adódtak izgal­mak bőven...- Egy fárasztó nap után New Yorkból mentünk San Franciscó- ba. A hatalmas dallasi repülőté­ren kellett átszállnunk, ahol leül­tem egy székre, és elaludtam. Vé­szesen közelgett a gép indulása, és a legutolsó pillanatban fede­zett fel egyik zenésztársam, hogy ott alszom a körém letelepedett japán csoport kellős közepén. Máskor Kanadában, Torontóban egy tűzijáték alatt muzsikáltunk. Az egyik hegedűs fiú hangszeré­re az égből hulló áldás ráragadt. Ez az ikertornyok elleni támadás után volt, a repülőtéren persze ki is mutatták műszerekkel, hogy lőszer van a hegedűben. Szét­szedték, de szerencsére tisztázó­dott a helyzet.- A zenekarnak van mene­dzsere?- Nincs, magunknak oldjuk ezt meg. A baráti kapcsolatok sokat segítenek. 2000-ben a sydney-i olimpián a magyar kulturális kül­döttségben voltunk. Oda is úgy jutottunk el, hogy a neves koreog­ráfus és táncos, Farkas Zoltán Ba­tyu ajánlott bennünket. A Csík zenekar tagjai Csík János (hegedű, ének) Majorosi Marianna (ének) Szabó Attila (hegedű, gitár, tambura) Barcza Zsolt (cimbalom, tan­góharmonika) Makó Péter (jüvós) Kunos Tamás (brácsa) Bartók József (bőgő) Dresch Mihály (szaxofon, fu­rulya) A húszéves születésnapi koncerten az egyik vendég a Jászság Néptáncegyüttes volt. A zenekarnak két műsoros kazettája és hat lemeze jelent meg. A kor falára album aranylemez lett.

Next

/
Thumbnails
Contents