Petőfi Népe, 2008. augusztus (63. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-16 / 192. szám
14 SPORT PETŐFI NÉPE - 2008. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT kis amatőr futballfejtágítö Tudományos megfigyelés, hogy a legtöbb gól akkor születik, ha a labda a megszerzésétől számított hét másodpercen belül az ellenfél kapujának közelébe kerül A MAI LABDARÚGÁS NEM TOTYORGÁS Mögöttünk az Eb, benne vagyunk az olimpiai futballmeccsek sűrűjében, startolnak a magyar sport- csatornákon is nézhető európai topligák, és ebben az idényben már a kecskeméti stadionban is lehet látni NB I-es meccseket. Kapásból négy jó ok arra, hogy aki akar, az most elvégezzen a Petőfi Népe segítségével egy gyorstalpaló fut- balltanfolyamot. Amiért, persze, a szakemberektől sűrű elnézést kérünk. Kosa György összeállítása Változnak az idők, s velük változunk mi is - a szállóige igaz az idestova másfél évszázada játszott futballra is. Mikor hallották, például, utoljára azt a szót, hogy söprögető? 2008-ban eléggé avíttasan hangzó fogalom: mára igencsak kikopott a labdarúgásból. Pedig még csak húsz éve annak, hogy Klaus Augen- thaler a világ egyik legjobbjaként csillogtatta tudását e poszton a Bayern Münchenben és a német válogatottban. A becenevén csak Auge-ként (= szem) emlegetett klasszis az előtte játszó Norbert Ederrel együtt alkotta az úgynevezett központi tengelyt a védelemben a klasz- szikus 4-3-3-as felállásban. Ők ketten gyakran voltak a támadások kiindulópontjai oly módon, hogy az ellenfél altatását célzó kiadós passzolgatás után Augenthaler hirtelen indított valakit elöl egy meredek, hosszú passzal. Gyorsan és előre Ez tulajdonképpen az elődje volt annak a mai futballt meghatározó alapfelfogásnak, amit vertikális játékként emleget manapság sok szakember. Köztük - hogy maradjunk a német vonalon - Jürgen Klinsmann, az FC Bayern új edzője vagy Joachim Löw, aki Klinsmann utódja a német szövetségi kapitányi poszton. Habár a vertikális játék annál többet jelent, mint ezt a meredek indítást.- Már a 2006-os vébé előtt is hallottam róla, de a filozófiáját csak a Klinsmann-érában sajátíttatták el velem következetesen - vallotta be a válogatott Sebastian Kehi, aki védekező középpályásként mérhetetlenül fontos szerepet játszik ebben a szisztémában. - Ennek alfája és ómegája a labda gyors átvétele és gyors továbbpasszolása, méghozzá lehetőség szerint mindig előre. Egil Olsen - 1990 és ’98 között a norvég válogatott szövetségi kapitánya - az első volt azok között, akik előszeretettel tekintenek a futballra mint tudományra. így tehát arra a konkrét vizsgálati eredményre, statisztikai kimutatásra alapozta szakmai felfogását, miszerint a legtöbb gól akkor születik, ha a labda a megszerzését követő hét másodpercen belül az ellenfél kapujának közelébe kerül. Vagyis amint a védekezésben részt vevőknek sikerül elvenniük a labdát az ellenféltől, azt rögvest, vilA gyors és technikás, támadásokban is veszélyes hátvéd mintapéldája a kis Philip Lahm (FC Bayern), ráadásul jobb és bal oldalon is bevethető. Az AC Milan agresszív védekező középpályása, Gennaro Gattuso. Arsene Wenger (Arsenal London; képünkön Eduardóval) azon trénerek egyike, akik szívesen vállalják az egyérintős foci rizikóját. lámgyorsan és meredeken előre kell játszani egy csatárhoz, aki ideális esetben azonnal helyzetbe kerül, s be tudja fejezni a támadást. így kevesebb ideje marad a mai csúcsfociban szinte tökéletesen szervezett és működő védelemnek arra, hogy visszazárjon. Mint a csocsóasztalon A modern labdarúgásban talán a legkedveltebb és leggyakoribb taktikai formáció a 4-4-2: négy védő, négy középpályás, két támadó. Ezen belül a középpálya két alapvető szisztémában működhet (lásd grafikánkat!). Az egyik variáció, hogy - miként a mögöttük felsorakozó védelem - a játékosok a középpályán is egy vonalban állnak fel és mozognak (kvázi mint az asztalifoci fémrúdjára rögzített bábuk). A két középső ember egyike rendszerint a védekezésben is kiváló, azt segítő, agresszívabb típus, aki nagy hatékonysággal nyeri a párharcokat, és iszonyatos futásmennyiségre képes [l] (például az olaszoknál Gennaro Gattuso). A másikuk pedig olyasvalaki, aki inkább kreatív, tehát minőségileg képes a játékot formálni, irányítani, a támadásokat megnyitni [2] (Andrea Pirlo). A másik taktikai elrendezésben a középpályások négyszöget - rombuszt - alkotnak (az angolok gyémántformációnak hívják). Ennek hátsó, a védelem felé eső csúcsán a védekező középpályás [4], elöl pedig a kreatív, technikás, fejben és tettekben is gyors, mi több: gólerős támadó középpályás [5], Kétoldalt a két szélsőnek ugyan a védekezésben is részt kell vennie, de általában inkább támadó típusú és feladatkörű játékosok [6]. A rombusz alakzat azonban sokkal rizikósabb, sebezhetőbb. Az egyvonalas megoldás biztonságosabb, masszívabban áll a csapat, úgy kedvezőbb az erők megoszlása a pálya szélességében, s szűkebb az ellenfél mozgástere. Aki erre most azt gondolja, hogy ez garancia a védekezés, a nézőnek unalmas biztonsági focira, nagyot téved. AMIÓTA A FUTBALLT „feltalálták", a gyors - lehetőleg -, egyérintős játék alapvetően sikerrel kecsegtető módszernek számít. Manapság pláne, hogy egyre szűkebb helyet hagynak a támadásszövéshez az ügyesen és koncentráltan mozgó védők. AZ angol Premier League-ben mesterien játsszák a one touch footballt, ami a legmagasabb „Cserébe” ugyanis azért, hogy a középpálya ily módon könnyíti a hátvédsor dolgát, a két szélső védő [3] besegíthet, lendületet adhat a támadójátéknak villámgyors felfutásokkal és életveszélyes beadásokkal (lásd a bajorok Philip Lahmját). És ha még a labda megszerzése után a fent emlegetett vertikális játékot próbálja megvalósítani a csapat, hát életveszélyes helyzetek sorát alakíthatja ki. Fontos szerepet játszanak továbbá a hátvédsor és a középpályássor együttműködésében az egyes játékosok közötti távolságok: ezeknek ugyanis rövideknek, és ideális esetben megközelítőleg azonotechnikai tudást és a legjobb fizikai képességeket igényli: tanulmányok szerint ott lényegesen kevesebb ideig van egy focistánál a labda, mint például a Bundesligában. (Ez is magyarázat arra, miért nem tudja felvenni a versenyt Európa topklubjaival a német csapatok többsége - és akkor hol vannak még a magyarok!) Mivel saknak kell lenniük előre, hátra, oldalra egyaránt. Egyébként azt mondják: az egy vonalban mozgó középpályássor akkor kezdett a modern futball részévé válni, amikor az itáliai trénerlegenda, Arrigo Sacchi a nyolcvanas években szinte tökélyre vitte a területvédekezést az AC Milánnál. Megtanulják egymást A professzionális taktikai felkészülésnek fontos része, hogy a játékosoknak meg kell tanulniuk egymást is: hogyan, merre mozog, miként cselekszik egy- egy helyzetben a csapattárs a azonban ez a gyors foci rendkívül kockázatos, edző is kell hozzá, aki vállalja a rizikót. arsene Wenger például ilyen az ArsenalnáL Mivel az egyérintős játék majdhogynem napi gyakorlást és „egymásból jól felkészült" csapattagokat igényel, nem véletlen, hogy válogatottal szinte lehetetlen az ilyen lélegzetelállító gyorsfoci. pályán. Ez egy összetett folyamat - elméletben és gyakorlatban. Először is el kell sajátítaniuk, hogyan gondolkodik, milyen rugóra jár az agya a másiknak. Például tényleg balról akarja megkerülni a védőt, ha arra utaló magatartást tanúsít, vagy ez az esetek többségében csak csel, és jobbra húz? Általában azonnal, akár egy érintéssel továbbadja, megjátssza a labdát, vagy előszeretettel tartja magánál, viszi tovább maga? Persze, az edző taktikai előírásai tovább és alapvetően befolyásolják mindezeket. Játszat-e a mester középső támadó középpályást? Egy, két vagy három csatárt küld-e a harcba? Rövid passzos játékot akar, vagy magas beíveléseket a középen érkező támadónak? No és ezzel együtt azt se feledjük, hogy a védelemben, ahol elsősorban rend és fegyelem a jelszó, sokkal könnyebben „összehangolhatok” a játékosok, mint elöl, ahol kreativitás, intuíció és meglepő húzások kellenek az ellenfél hátvédsorának zavarba hozásához. Ráadásul megfelelő tempó nélkül ez nem megy. S itt nem csak fizikai gyorsaságról van szó: a gyors gondolkozás és cselekvőképesség a hatékony támadójáték alapkövetelménye. Ezért vesznek sorra a profi futballisták az edzéseken különböző szi- • tuációkat, hogy miként kell cselekedniük, ha ez vagy az a helyzet előáll. Ezt szolgálják a különféle formációk, amikkel mozgásirányokat, passzsorrendet, pozícióváltást gyakorolnak: külön egy vagy több csapatrész, labda nélkül vagy labdával, ellenjátékossal vagy anélkül. A három csatár nem jelent támadóbb focit A 4-4-2 melletti másik gyakori felállás a háromcsatáros 4-3-3, de a számszerűleg több támadóból még nem következik támadóbb szellemű, látványosabb foci. Egy rombusz alakzatos 4-4-2 például lényegesen attraktívabb játékot eredményezhet a három támadó szellemű középpályással, mint a 4-3-3, amelyben a két szélső támadó elsődleges feladata általában az ellenfél szélső védőinek lekötése. Vagyis a 4-3-3-ból könnyen 4-5-1 lesz. ÉRDEKESSÉG egyébként, hogy a most nyári Európa- bajnokságon a legtöbb válogatott éppen öt középpályással és egy csatárral futballozott, közelebbről a 4-2-3-1-es felállás volt oly népszerű (két védekező előtt három támadó középpályás). egyébiránt gyakran túlértékelik a taktikai felállás kérdését. A modern futballban a siker kulcsa elsősorban az, hogy a labda birtokában/közelében melyik csapat képes létszámfölénybe kerülni. Ha két, nagyjából azonos képességű gárda küzd egymással, úgy támadáskor csak a gyorsaságra, a pontosságra és a kreativitásra lehet alapozni, hiszen a professzionálisan védekező ellenfél mind kevesebb teret és időt hagy. A 4-4-2 két alapváltozata Az egyérintős foci rizikós, de az az edző, aki bevállalja, sikeres lehet
