Petőfi Népe, 2008. augusztus (63. évfolyam, 179-203. szám)
2008-08-11 / 187. szám
PETŐFI NÉPE - 2008. AUGUSZTUS 11., HÉTFŐ PN-POSTA 5 Ezt kitehetjük az ablakba! kaland Kincseket találtak Tiszafüreden a Zöldszív táborosok Érintetlen vidékeket fedezhettek fel a gyerekek a kenu túrán. A felvételt Mesterné Vali juttatta el lapunkhoz. Vajon meddig kell még a port nyelnünk az építkezések miatt? Újabb építkezések kezdődtek a megyeszékhelyen, de sajnos a környezetre való odafigyelés a régi. A napokban a Mező Imre utca, Wéber Ede utca környékén jártam. A teherautók folyamatosan hordták az anyagokat az épülő bevásárlóközponthoz. A hatalmas járművekről sóder, homok hullott le az úttestre, amit aztán az autók széthordták. Por és piszok földön és levegőben. Ugyanez volt a helyzet, amikor a városközpontban épült a bevásárlóközpont. Néhány éve pedig a Jókai utcán csúszkáltunk hónapokig a sárban, mert egy társasház-építkezés területéről folyamatosan ráhordták a teherautók a sarat az úttestre. ■ Külföldön rászorítják a hatóságok a vállalkozókat, hogy vigyázzanak környezetükre. Miért kell, hogy így legyen? Miért kell az építkezések miatt az egyébként is poros levegőjű Kecskeméten még több port nyelnünk? A lehangoló látványról nem is beszélve. Korábban többször is felhívtam a közterület-felügyelők figyelmét erre a bosszantó jelenségre. Azonban semmit sem értem vele. Nem tudok róla, hogy bárkit megbüntettek volna azért, mert környezetszennyező módon építkezik. Nem szeretem a külföldi példák állandó emlegetését, de engedjék meg, hogy ezúttal mégis elmondjam, mit tapasztaltam Ausztriában. Ott először is letakarják a teherautók rakományát, így arról nem igen potyog le semmi. Azt ugyan nem tudják megakadályozni, hogy az építési területről ki-be járkáló járművek kihordják az útra a sarat, de érdekes módon az utak mégsem sárosak. Ugyanis feltakarítják a koszt. Naponta többször felsöp- rik, illetve olyan gépeket használnak, amelyek felszívják a port, s esténként vizes tisztítást is végeznek. Nem hiszem, hogy azért tennék, mert az ottani vállalkozókban zöld szív dobog. Inkább arról lehet szó, hogy ott rá tudják őket szorítani a hatóságok, hogy vigyázzanak környezetük tisztaságára, az ott élők egészségére. Nálunk miért nem? Molnár Ákos, Kecskemét Magyarország szép. Tájait, épített emlékeit, hagyományait megismerni csodálatos kaland. A kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskola „zöldszív” táboro- sai Tiszafüred és a környékén olyan kincseket fedeztek fel, amelyet szívesen kitesznek az ablakba, hogy mások is rácsodálkozzanak. „Nekem “Csörike” a szolnoki Repülő Múzeum egyik harci repülőgépe jelentette az egyik legnagyobb élményt.” - állította Pótolhatatlan családi emlékeink visszaszerzéséhez kérem a segítségüket. A Győr-Moson-Sopron megyei Barbacson élek. 2007. október 20-án egy 35 év körüli kecskeméti férfi keresett fel. Elmondta, hogy nagyapjával a pápai ejtőernyősöknek szeretnének emléket állítani, s ehhez keresnek korabeli dokumentumokat, fényképeket. Azt is elmondta, hogy a nagyapja bajtársa és jó barátja volt néhai apósomnak, Szakály Ferencnek, aki szintén ejtőernyősként teljesített szolgálatot. Előkerestük az apósom Lázár. Simon Zsófi és Péter- Szabó Helga arról meséltek, hogy a hortobágyi Halastavaknál tett kirándulás a legemlékezetesebb. Sose féléjük el a távcsőben felfedezett Kormoránok- szigetét. „Szerdán kenuztunk. Közvetlen közelről megfigyelhettük a tavi rózsákat, a halászó bakcsókat, a nádirigók fészkét és még egy hódvárat is mutatott Józsi bácsi, a mi kedves túravezetőnk” - számolt be Évi és Betti. után maradt emlékeket. A fiatalember megnyerő volt, ráadásul nagyon hasonlított arra a férfira, akit nagyapjaként mutatott. Átadtam neki apósom bekeretezett ejtőernyős oklevelét, rajta Szakály Ferenc honvéd egyenruhás mellképével. Továbbá egy barna táblájú fotóalbumot, melyben ejtőernyősök fényképei és családi fotói voltak. Valamint egy verses könyvet, amely a pápai ejtőernyősök mindennapjait mutatja be a második világháború Gréti rajzot készített a tó felszínén ringatózó sárga virágról, a Tündérfátyolról. Ezek a csodálatos növények hetekig virágdíszbe öltöztetik a Hortobágy tavait és közben pihenő- és feszkelő helyet adnak a szárcsáknak, récéknek, liléknek. Eszternek, Biankának, Fanninak és Katának nagyon tetszett a debreceni állatkert zsiráfja, de a simogató vidám kis kecskéi, pónilovai, csacsija is emlékként maradt meg bennük. Kata, Aleelőtt. Azt ígérte, hogy november 3-án visszahozza a relikviákat. Azóta is várom. Egyre elkeseredettebben. Elkövettem azt a hibát, hogy nem kértem el a címét, a nevét pedig elfelejtettem. Csak akkor eszméltem, mikor elment. El sem tudom mondani, menynyire bánt a lelkiismeret. Odaadtam apósom relikviáit, s ezzel talán örökre megfosztottam gyerekeit, unokáit, dédunokáit attól, hogy a papára emlékezve előve- hessék a régi fényképeket, felxa és Vanda azt játszották, hogy a Halas Televízió „repülő riporterei”: helyszíni közvetítést adtak például a tóparti fürdőzésről, várépítő versenyről. Szandinak egy régi vágya teljesült: a Déri Múzeumban megnézhetett egy igazi múmiát, szarkofágot és szfinxeket. A táborozást a Megye Közoktatásáért közalapítvány anyagiakkal és számtalan szülő természetbeni juttatásokkal támogatta. Köszönet mindkettőért, tévé idézhessék arcvonásait. Mit mondok a kicsiknek, ha megkérdezik, milyen volt a dédpapa? Hogyan lehettem ilyen meg- gondolaüan 64 éves létemre? Ezt kérdezem magamtól minden nap. Nagyon kérem, hogy ha a fiatalember olvassa ezeket a sorokat, hozza vissza a családunk számára felbecsülheteüen értékű emléktárgyakat! Kérem, hogy ha valaki felismerte a fiatalembert ebből a történetből, vegye fel velem a kapcsolatot! Szakály Ferencné, Barbacs 9169, Szeder utca 5. írja meg nekünk véleményét, hogy mások is olvashassák! PN-Posta című összeállításunkban a szerkesztőségünkhöz érkezett olvasói levelekből közlünk válogatást. Örömteli esemény történt környezetében? Bosszantják a lakóhelyén tapasztalható, sokakat érintő problémák? Témaötlete van, amiről szívesen olvasna lapunkban? írja meg a Petőfi Népének! CÍMÜNK: PETŐFI NÉPE KECSKEMÉT, SZÉCHENYI KRT. 29. 6000 E-MAIL: petofinepe@axels.hu KÉRJÜK, LEVELÉRE ÍRJA RÁ: PN-POSTA Biztonságban érezhettük magunkat Egy Balaton-parti jó példára szeretném felhívni az illetékesek figyelmét. A gyenesdiási strand parkolójában táblák hirdetik, hogy köz- biztonsági szolgálat működik a parkoló területén. Amikor megérkeztünk, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a táblának. Negyedórával később éppen polifonjainkat terítettük szét és a fürdésre készültünk, amikor a hangosbemondó a mi autónk rendszámát mondta be, kérve, hogy a tulajdonos menjen a bejárathoz. Odaérve a közbiztonsági szolgálat egyik munkatársa fogadott. Udvariasan megkért, hogy menjek a kocsimhoz, ugyanis a hátsó ülésen felejtettük a fényképezőgépet. A tolvajok megláthatják, tegyem inkább a csomagtartóba - mondta -, ha nem akarom, hogy emiatt feltörjék az autót. Megköszöntem a figyelmeztetést. Szerintem sokan örülnének neki, ha a Bács-Kiskun megyei strandokon is lenne ilyen szolgálat. Nem igényel sok embert, a vendégek viszont biztonságban érezhetik autójukat, amíg kikapcsolódnak, fürdenek, napoznak. Tapasztalatból mondhatom: igen jó érzés. Vajer Mónika Hogy lehettem ilyen meggondolatlan? kérem! Ne fossza meg családunkat a pótolhatatlan emlékektől! ■ Nem maradt egyetlen fénykép sem apósomról. Csinálnám én, de akkor nem haladok! Erük? alpári vendéglátás 60 kilométer autózás, majd pacal helyett néhány pár virsli került a tányérra Egy szép, borús nyári napon - mivel az eső elmosta a bográcsozás tervét - úgy döntöttünk: étteremben ebédelünk. El is indultunk kocsival Tiszaalpáron a Halászcsárdát megcélozva, de zárt ajtókat találtunk. Elindultunk Lakitelek- Tőserdőbe, ahol - közeledvén a szépségkirálynő-választás - lázas készülődésben voltak a vurstli felállításával, a sátorok felverésével. Úgy gondoltuk: ennek a stábnak Is csak ennie kell valahol. Ám csupán egyetlen étterem volt nyitva, ahol közölték: sajnos nincs ebéd, majd csak a hétvégére. Lévén nagyon éhesek, ennyit nem akartunk várni, hiszen még csak szerda délután egy óra volt. Eszünkbe jutott, hogy Tiszaalpáron, rögtön az út elején van egy vendéglő, próbáljunk szerencsét ott. Betérve felvidultunk. Nagy fekete táblán krétaírás hirdette a napi ajánlatot: pacal, csülkös bableves, frissen- sültek körettel, disznótoros. Házi jellegű ízek! Erre vágytunk, ha már a bográcsozás elmaradt! Rögtön jött a pincér, aki nem volt más, mint a tulaj. Jókedvűen, széles mosollyal köszöntött bennünket, s miután mondtuk, hogy pacalt kérnénk, azonnal közbevágott: „Hát, nem tudom, jó-e már, kuktában főzöm, s mindehhez egymagám vagyok” - és fejével a szomszédos asztal felé bökött, ahol négy megfáradt turista üldögélt Kisvártatva egy kis pacaldarabkát tett le elém egy kistányéron - lesve a hatást s tudakolva tőlem, a főzés nőnemű szakértőjétől, hogy puha-e már. Amikor valami evőeszközt is kértem hozzá, hozott egy villát is, de a következő kommentárral: „Meg lehetett volna azt kézzel Is fogni, dehát értem én ezt, kérem, forró, és nem bírja a keze.” Kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam, kínomban felnevettem. A tulaj is igen viccesnek gondolván a dolgot velem nevetett. Imbolygó járását látva aztán már gonosz gyanúm is támadt. Mivel a pacalcafatot viszonylag puhának találtam, vagyis nőttek az esélyeink az ebédre, a velünk lévő 12 éves gyereknek is kértünk egy frissensültet. „Csinálnám én, kérem, de akkor nem haladok. Értik?” - biccentett megint a szomszéd asztal felé. No, erre kifizettük az italokat és távoztunk - rosszalló, de megkönnyebbült sóhaja kíséretében. Már fél kettő is elmúlt. Tettünk még egy-két kísérletet Kiskunfélegyházán: két éttermet tataroztak, Illetve átalakítottak azóta, hogy ott jártunk, két panzióban-vendégfogadóban pedig 18 órakor volt étteremnyitás. Megadtuk magunkat, s visszamentünk Alpárra. Megfőztük és három óra tájban megettük az ottani boltban vásárolt virslit. Előtte autóztunk 60 kilométert hiába (ennek benzinköltsége több, mint az éttermi ebéd lett volna hármunknak), bosszankodtunk egy csomót - s mindezt az idegenforgalmi főszezon kellős közepén. A korai uzsonnának sikeredett ebéd után felvetődött a kérdés: ki mosogat? Szinte egyszerre vágtuk rá: Csinálnám én, kérem, de akkor nem haladok. Értik? NÉVÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN KÖSZÖNET Köszönetünket szeretnénk kifejezni a kecskeméti Nyíri úti kórház 2. emeleti urológia ösz- szes orvosának és nővérének. Többórás erőfeszítésüknek, áldozatos munkájuknak és nagy szakmai hozzáértésüknek köszönhetően megmentették szerettünket. Kökény család, Lakitelek * * * Mivel a nevét nem hagyta meg, a Petőfi Népe hasábjain szeretném megköszönni annak a jó lelkű ismeretlennek a segítségét, aki megtalálta és postaládámba bedobta augusztus 4-én elhagyott pénztárcámat. Benne volt az összes iratom, valamint több mint 20 ezer forint. Még egyszer köszönöm, Gurisatti Viktória, Baja I Egy pacalcafatot tett elém a pincér, azt tudakolva, szerintem puha-e.
