Petőfi Népe, 2008. június (63. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-30 / 151. szám

2008. JÚNIUS 30., HÉTFŐ INTERJÚ Ölünk a műhelyben, és korongozunk kovács László Egy tárgy érzelmeket vált ki függetlenül attól, ki milyen nyelvet beszél Kell olyan tárgynak lennie a környezetünkben, amit emberi kéz alkotott. Negyedszázada engedett az invitálásának, és Kalocsára települt. Nevét azonban nem változtatná meg. A Népmű­vészet Mestere szerint van igény a kézművesek porté­kái iránt, mégis az életben maradásért küzdenek. Kubatovics Tamás Táborozókkal teli Kovács László kalocsai fazekasmester műhe­lye. Nyolcán gyűltek össze - kol­légák, tanulók hogy a szakma fortélyaival, tradicionális fogása­ival ismerkedjenek.- Saját magának teremt ve- télytársakat?- Nem erről van szó. Köteles­ségemnek érzem, hogy tegyek mesterségünk továbbéléséért. Sokan vonzódnak a kézműves­séghez, de tradicionális felszere­léssel nagyon nehéz piacra ter­melni. Ehhez kívánok segítséget nyújtani, amikor olyan techni­kákat, technológiákat mutatok be, melyekkel el tudnak indulni a pályán. Létkérdés számunkra, hogy lesz-e utánpótlás. Hiszem, hogy a tradicionális kultúrák­nak nagy jelentőségük van és le­het a jövőben. Évszázados, oly­kor évezredes értékeket képesek koncentráltan őrizni és felmu­tatni. Ezen értékek alapján el le­het igazodni, meg lehet ismerni más népeket, más kultúrákat, az 52 éves Kovács László gyerek­korában kisegítőként került Kán­tor Sándor műhelyébe Karcagon. Az első nyáron csak az égetéshez való fát rakodta, mégis visszatért a Kossuth-díjas mesterhez, és ő is az agyaghoz ragadt Utóbb id és ifj. F Szabó Mihály, majd Sz Nagy István mellett tanult, hoz­zájuk hasonlóan maga is a Nép­művészet Mestere lett 1975-ben szerezte kerámiakészí­tő szakmunkás-bizonyítványát, majd az érseki városban 1987­érthetővé válik számunkra a vi­lág. Egy-egy tárgy formája, dí­szítménye jelentéshordozó. Ér­zelmeket vált ki függetlenül at­tól, ki milyen nyelvet beszél.- Sok rendezvényt azzal is reklámoznak, hogy valódi kéz­művesekkel találkozhatnak a látogatók. Vannak vásárlók, vagy inkább csak nézelődők csodálják az árut?- Az emberek szeretnek visz- szalépni egy kicsit a múltba, a kézművesség pedig egyidős az emberiséggel. Érzékelhető ez az igény, a kézzel készített munkák hatása mindig nagyobb, mint a tömegcikkeké. Mindenki szeret természetes anyagokkal agyaggal, fával, vesszővel - dol­gozni. Hiszek abban, hogy kell olyan tárgynak lennie a környe­zetünkben, amit emberi kéz al­kotott. Nemrég járt nálam egy is­kolai osztály, tanáruk azt mond­ta, hogy elég nehezen kezelhető a társaság. Itt viszont a szavukat se lehetett hallani: megfogta őket az élmény. Mert az agyag vissza­szól, a természetet érezni, érté­kelni kell. Ez van olyan érdekes, mint a számítógépen fotókat át­alakítani klikkelgetéssel!- Ezek szerint van piac, meg­élhetés. j- Ellenkezőleg. Az életben ma­radásért küzd szakmánk, egyre többen zárják be műhelyüket. Alig harmincán vagyunk az or­ten érettségizett Kalocsa felkérő sére 1983-ban költözött a város­ba és nyitott műhelyt azzal a cél­lal, hogy feléleszti, újraalkotja és továbbadja a kalocsai fazekas­ság szellemiségét Kitüntetései■ a Népművészet Ifjú Mestere, Népi Iparművész, Népművészet Meste­re, Gránátalma-díj, Bács-Kiskun Megyéért művészeti díj, valamint több országos fazekaspályázat elismerése, 200(Kben a budai várban, a Mesterségek ünnepén az Év Mesterévé választották. szágban, akik autentikus kerá­miákkal foglalkozunk. Sajnos a jelenlegi technológiánkkal nem tudunk a multik által forgalma­zott termékekkel versenyezni.- Miért? Mire van igény?- Főként használati kerámi­ákra. Olyan virágcserépre, ami nem salétromosodik, egyedi ká­véskészletre, feliratos borhűtő­re, pálinkás butykosra, áttört tál­ra és még folytathatnám. Sze­mélyre szóló tárgyakra. A bóvli­ra ráunnak az emberek. Amikor már mindenki megvette ugyan­azt a készletet, akkor jönnek az egyedi igények, elvárások.- Gondolom, ez a fazekasok számára nem baj.- Úgy mondanám: nem ez a baj. Hanem a technológiai lema­radásunk. Például keresnék a fő­zőedényt a vevők, de a fazekasok döntő többsége alacsony tűzön, maximum 1000 fokon égeti a ke­rámiát, ami így nem kerülhet a mikroba. Magas tűzön, 1200 Cel- sius-fok fölötti égetéssel ez a gond megoldódna. Viszont egy erre al­kalmas gázkemence - mindent összeszámolva - majd’ 4 millió forintba kerül. Ennyi pénzt az ál­talában egyszemélyes műhelyek még 25-40 éves munkásság után se tudnak erre áldozni. Ennyi idő után az agyaggyúró gép is nagy segítség lenne, mert csökkenhet­ne az előmunkaköltségünk, amit nem lehet érvényesíteni az árak­ban. Az infrastruktúra hiányos, így aztán lemaradunk, kénytele­nek leszünk bezárni. Viszont kul­túránk ezen része nem építhető fel egyik évről a másikra, komoly értékek mehetnek veszendőbe.- Nem érez ellentmondást a hagyományok megőrzése és a technika fejlesztése között?- Nem. Minden korban hasz­nálta a kézművesség a tudomány és a technika vívmányait, ered­ményeit. Az újdonságokat a ma­guk képére formálták elődeink, alkalmazkodtak az igényekhez, de ettől nem csökkent tudásuk.- A korszerűség miatt él az internet kínálta lehetőséggel?- Érdekes érzés, hogy az utób­bi fél évben havonta 2700-3000 látogatója van a honlapomnak. Minden hetedik érdeklődő az USA-ból nézte meg.- Milyen bőrápoló krémet használ?- Semmilyet, az agyag tart karban. Legfeljebb évente egy­két alkalommal van szükségem valami kenőcsre, ha nagyon sok cserepet kell kihordanom, és a szél kifújja a kezem. Egyébként a kencefice ellensége a szakmá­nak, mind ki van tiltva a mű­helyből. Egy vizes anyagot nem szabad zsíros kézzel megfogni, mert akkor már nem lehet rá­égetni a mázat.- Mindig kantáros nadrágban látni. Van öltönye?- Egy van, talán harminc éve vettem. Nem járok öltönyös ese­ményekre, nem szeretem a vise­letét. Pantallót viszont vásárol­tam néhány éve. Nem lehetek mindig a kantáros nadrágom­ban, amit igazán kedvelek. Le­het, hogy másik ruhában meg sem ismernének a városban.- Mikor fázik a fazekas?- Nekünk az a jó, ha 25 Cel- sius-fok van a műhelyben. Alatta fázunk, fölötte meg aka­runk dögleni. De ez a hőmér­séklet nagyon ritka. Vizes kéz­zel dolgozunk, könnyen meg lehet fázni. Télen párás, hűvös a műhely, a reuma meg szak­mai ártalom. Amikor 14 órán át fűtök az égetés miatt, 60 fok lesz; kimegyek a nyári kániku­lába, és a 40 fok égészen hű­vösnek tűnik.- Mi volt a legemlékezetesebb munkája, amivel megszenve­dett?- Kétszáz személyes étkész­letet kellett újraégetnem, mert megszokásból dolgoztam, és egy apró lépést kihagytam. Pe­dig a mesterem mindig figyel­meztetett, hogy nem lehet rutin­ból dolgozni. Ahogy arra is: ha egyet rendelnek, kettőt kell ké­szíteni. Soha nem lesz teljesen egyforma a két darab. Éppen ez a lényege. Közelkép: Az Év Mesterévé is választották Havi kétszer-háromszor fellépek, hogy be ne rozsdásodjak popválság Pierrot nem száll be a tömegtermelésbe - Feladta a küzdelmet - Két éve játékokat fejleszt Pierrot a popipari világválság­ban nem kívánt részt venni, de reménykedik a visszatérésben.- Mi az oka annak, hogy nálunk alig vannak új pop­sztárok?- Nem tehetség kérdése, hi­szen akár a Megasztár is bebizo­nyította, milyen sok rendkívüli, fiatal előadónk van. A közönség zenéhez való viszonya változott meg.- Mi a baj?- A popzenét sokáig a gondo­lati és zenei tartalom tette vonzó­vá. A dalok üzenetet hordoztak. Ez mára lényegében kihunyt, ami világtendencia. Nincsenek igazi zenerajongók és -vásárlók- zeneletöltők vannak.- Külföldi, fiatal sztárok naponta tűnnek fel. A mieink miért nem csillognak?- Kicsi a piac, kevés a pénz, na­gyok a problémák. A hőskorszak­ban valaki leütött egy hangot, már művészetről beszéltek. Ma az előadó képtelen a művét nép­szerűsíteni - a média csak az ar­cát, a személyiségét reklámozza.- Ezért nem hallunk a rádiók­ban jó új dalokat?- A médiumok a mosóporokat akarják eladni nagy tömegeknek. A nekik szánt reklámok szintjé­hez igazítják a kínálatot, így csak a legegyszerűbb, legkönnyebben befogadható számokat játsszák.- Ön hogyan tiltakozik?- Kénytelen voltam feladni a küzdelmet. Két éve játékfejlesz­téssel foglalkozom. Havonta kétszer-háromszor fellépek, hogy be ne rozsdásodjak. A hat­tagú zenekarommal vagy önálló szerzői esteken. Hál’ istennek, mindig telt ház van.- Miként gondol vissza a zenei pályájára?- Negyven lemez a szerzői­produceri munkám. Mindre büszke vagyok. De a lemezipar meghalt, és én nem szálltam be a tömegtermelésbe.- Milyen számítógépes játéko­kat csinál?- Kalandjátékokat. Angolul intellektuális sztorimesélésnek nevezik őket. Történetközpon- túak, megmozgatják a gondol­kodást, a kreativitást, és az érzel­mekre is hatnak. Felfedezős, rejtvényfejtős, erőszakmentes játékok ezek.- Nem vágyódik a zene után?- Dehogynem. Tizenhét évig csináltam, a szobámban ott poro­sodik egy kis stúdió. De talán nem véglegesen. A popipari válság mára kulminált. Most várnunk kell, és időben reagál­nunk. ■ Rados Virág Névjegy pierrot (Marosi Z. Tamás) énekes, ze­neszerző, szövegíró, producer, játékter­vező született: Budapest, 1969. szeptem­ber 3. PÁLYA: 1987-ben lép színpadra Pierrot- ként; első nagylemeze: Babaházak; zenei szerkesztő és műsorvezető (Danubius Rádió); Hangár című hangszertörténeti tévéműsor; ze­neszerző: Mechanikus narancs; multimédiás koncertsorozat PRODUCERI MUNKA: Ganxsta Zolee & Kartel, Sipos F. Tamás, PaDöDő, Nagy Edmond és mások díjak: eMeRTon-díj, Arany Zsi­ráf-díj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents