Petőfi Népe, 2008. június (63. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-23 / 145. szám

2008. JÚNIUS 23.. HÉTFŐ INTERJÚ A harmóniát sohasem kaptam ingyen kocsis pál Éljünk úgy, hogy ne menjen el mellettünk az élet, de mi se menjünk el mellette! A mezőgazdaság mellett a környezet- és természetvédelem a fő profil a Kocsis Pál szakközépiskolában. Milyen érzés, ha valaki a saját nagyapjáról elneve­zett iskolát vezet? Nyug­díjba vonulása alkalmá­ból erről is beszélgettünk a Kocsis Pál Mezőgazda- sági és Környezetvédelmi Szakközépiskola igazgató­jával. Bálái F. István- Előnyére vagy hátrányára vált az életben, hogy Kocsis Pálnak hívják, ugyanúgy, mint a legendás kecskeméti szőlőnemesítőt?- A név kötelez. Természetes, hogy óriási a felelősség, ami ez­zel jár, de én ezt sohasem érez­tem tehernek. A tisztesség, be­csület és helytállás, a közösségi elkötelezettség akkor is követen­dő emberi magatartás volna szá­momra, ha nem így hívnának. Legalább olyan fontosnak ér­zem, hogy Kocsis István fia va­gyok, mint azt, hogy ki volt a nagyapám. Ráadásul ugyan­olyan kötelék fűz anyám család­jához is, mint az apai fölmenő­imhez. Azt szeretném, ha a ma­gam tettei alapján ítélne meg a környezetem.- Mégis meg kell, hogy kér­dezzem, milyen emlékeket őriz a nagyapjáról, hiszen az ő nyomdokain járó iskolában dolgozott évtizedekig.- Én úgy láttam, hogy nehéz élete volt. A kecskemétieknek sokat mond Hankovszki Zsig- mond neve is, nagyapám az ő nyomában járva, Mathiász János munkatársaként foglalkozott a szőlőnemesítéssel. A háború előtt tönkrement a vállalkozá­suk, amibe majdnem belehalt, utóbb elvették a földjét és kulák- listára tették. Örült, hogy hivata­losan brigádvezető lehetett ab­ban a szőlészeti kutatóintézet­ben, amit lényegében tőle vett el az állam. Később helyreállt a te­kintélye, sokan látogatták Kato­natelepen, barátja volt például Kodály Zoltán vagy Mészöly Gyula, rám pedig nagy hatással volt ez a környezet. Emlékként azonban elsősorban a puritaniz­musa és a szigora maradt meg bennem. Évtizedekig presbiter volt a református egyházban, ne­künk pedig, ha meglátogattuk, nem engedte, hogy hoz­zányúljunk az inté­zeti szőlőhöz. Lopás­nak minősítette, ha leszakítot­tunk egy fürtöt, csak azt fo­gyaszthattuk, amit ő tett elénk.- Ön a szőlő- és gyümölcster­mesztő szakma mellett a pe­dagógiát is hivatásul választot­ta. Mi indította erre?- Nagyon szeretem Kecske­métet, utcáit, épületeit, de első­sorban azt a légkört, ami az is­koláimban fogott meg. Általá­nosba a Jókaiba jártam, ahol Ko­máromi Ernő igazgatóban kivá­ló kémiatanárt is megismer­tem. A közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozatán töb­bek között Mészá­ros Sándor, Brenyó Mihály, Csernus László voltak a ta­náraim, de nem hagyhatom ki a Dunszt csalá­dot sem, s ma már nehéz el­mondani, hogy mekkora egyé­niségei voltak ők a város neve­léstörténetének. Pedagógus volt a nagyapám második felesége, akit mi nagymamaként tisztel­tünk, mellette apám és anyám rokonságában is többen folytat­ták ezt a hivatást. Nem volt ne­héz tehát döntenem, amikor a helvéciai agronómus állásom­ból Kisfáiba, a kertészeti szak­iskolába hívtak oktatónak.- Ez hagyományosan szőlő- és gyümölcstermesztőket képző intézmény volt. Újságírói munkámban találkoztam már olyan természetvédelmi őrrel, aki büszkén adta tudtomra, hogy a Kocsis Pál szakközép- iskolában érettségizett, ott sze­rezve környezetvédelmi képe­sítést is.- A korábbi hagyományos me­zőgazdasági szakképzésnek a presztízse az évtizedek során alaposan visszaesett, látszólag mélypontra került, de nem halt meg. A korszerű zöldségter­mesztés, virág- és dísznövény- termesztés, virágkötészet, lóte­nyésztés komoly szaktudást igé­Névjegy 1948-ban született Kecskemé­ten. 1966-ban érettségizett közgaz­dasági technikumban. 1968-tól szőlő- és gyümölcster­mesztő szaktechnikus, majd agronómus. 1963. SZEPTEMBER i-TÖL peda­gógus. Szegeden szerzett főis­kolai diplomát mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok taná­ri szakon, majd egyetemi dip­lomát pedagógiai előadóként Az intézményben gyakorlati oktatásvezető, majd igazgató- helyettes. 1999-ben Budapesten humán­ökológus egyetemi diplomát szerzett. 2003-től a Kocsis Pál Mező gazdasági és Környezetvédel­mi Szakközépiskola, Szakisko­la és Speciális Szakiskola igazgatója. 2007- től címzetes főiskolai ta­nár. 2008- ban Nagyváthy János-dí- jat kapott Nős, két gyermeke és egy uno­kája van. Kikapcsolódásként sokat olvas, szereti a macská­kat, fűszer- és gyógynövények­kel foglalkozik a kertben. nyel, s feljövőben van a borászat is. Az iskolánk azonban a kör­nyezetvédelem irányába fordult, ami összefonódik a település- és természetvédelemmel és a hulla­dékgazdálkodással is. Olyan te­rületek, amelyek alaposan kép­zett szakembereket lu'vánnak.- Melyek voltak ennek az át­alakulásnak a főbb állomásai, s milyen feladat hárult önre ebben a munkában?- Szakoktatóként, tanárként, gyakorlati oktatásvezetőként, majd igazgatóhelyettesként is alaposan kivehettem a részemet ebből a folyamatból. Nehezen él­tük át a pártállamban, amikor hatalmi szóval elvették tőlünk a Kisfáiban kiépített ősi tangazda­ságot, de Kosa Antal téeszelnök segítségével és kitartó munká­val egy újat hoztunk létre a vá­rosföldi részen. Nagy feladatot adott a mostani épületünk, az egykori árvaház átvétele és fel­újítása is. Komoly minőségi vál­tást jelentett, hogy 1988-ban be­indult az első, érettségit is adó képzésünk, aminél talán nehe­zebb, hogy speciális nevelési igé­nyű gyermekekkel is foglalko­zunk, elhivatott pedagógusok­kal. Én személyesen a korábbi igazgató megbízásából az átala­kulás szakmai feladatain dolgoz­tam, rengeteg pályázati projek­tet kidolgozva és magam is sokat tanulva. Hogy lépést tarthassak a változással, humánökológus diplomát kellett szereznem.- Elsőszámú vezetőként mit tudott ehhez hozzátenni?- Folytattam a megkezdett munkát, s talán sikerült hozzá­járulnom, hogy a korábbinál is kreatívabb legyen a légkör a tan­testületben. Csapatmunkának tekintem az iskolai nevelést, igyekszem a kollégákból is a leg­többet kihozni, s kialakítani egy olyan hangulatot, ami a kölcsö­nös bizalomra épül és öröm ben­ne dolgozni. Ez nem könnyű, mert harmóniát kell sugározni, amit én sem kapok ingyen. A fel- készültség és önbizalom mellett fegyelmezettségre, rendszeres­ségre és pihenésre is támaszko­dom, mert az egészség és a bol­dogság nem jön magától. Éljünk úgy, hogy ne menjen el mellet­tünk az élet, de a nagy rohanás­ban mi se menjünk el mellette. Humor is kell a jó munkához, mert, mint mondani szokás, a hülye okoskodik, az okos ember hülyéskedik.- Mivel tölti majd nyugdíjas napjait?- Nem csukom be egyik nap­ról a másikra az ajtót. Ha igény lesz rá, megpróbálok segíteni, hogy minden jobb legyen, mint az én időmben. Attól azonban tartózkodom, hogy irányítani próbáljak. Részt veszek több ci­vil szervezet munkájában is, amire több időt fordíthatok. ■ Csapatmunká­nak tekintem az iskolai nevelést. A melankolikus alkatú parodista nem ír habkönnyű műveket BAGI IVÁN Jól érzi magát az életben, még ha nem is minden fenékig tejföl a humoristák számára sem Új könyvvel jelentkezik Bagi Iván. A humoristának ez az ötödik önálló kötete. A Kiszorí­tott élet, amely az idei könyv­hétre jelent meg, egy különle­ges szerelmi történetet beszél el. Bagi-módra.- Korábban kollégája, Nacsa Olivér vállalta magára a médi­abeli nyilatkozó szerepét, ön pedig a háttérbe húzódott. Miért változott ez meg?- Azt lehet gondolni, introver- tált ember vagyok, ami igaz. De volt ebben egy jó adag kényel­messég, lustaság is.- Új könyvének címe, a Kiszo­rított élet valóban befelé for­duló attitűdöt sejtet. Hogyan ajánlaná a kötetet az olvasók­nak?- Nagy kérdésekről szól, de nem ex cathedra jelentem ki ezeket az igazságokat, hanem személyes történetet mondok el. Ösztönösen írtam, nem tud­nám elemezni.- A cím hallatán összeszorul az ember szíve. Igaz, hogy ön hajlamos a depresszióra?- Az erről szóló megnyilvánu­lásaimat is kiforgatta a média. Melankolikus alkat vagyok, de nem boldogtalan. Jól érzem ma­gam.- Mi a titka?- A folyamatos küzdelem. Be­lül kell az emberben békének lennie.- Ön mit tesz ezért?- Hívő vagyok, sokat imádko­zom, és próbálok segíteni azok­nak, akiknek tudok. Ezenkívül sokat olvasok és írok is.- Mi indítja az írásra?- A mi szakmánkban, az elő­adó-művészetben minden a pillanatnak szól. Az írással viszont maradandót alkotok. De nem tudom, utóbbit meny­nyire csinálom jól. Régebben írtam habkönnyű, vicces dolgokat, ma az irodalmi érték Bagi Iván nem ódzkodik néha a a fontos. komolyabb gondolatoktól sem Névjegy SZÜLETETT: 1976. szeptember 6. TANULMÁNYOK: gimnáziumi érettségi. PÁLYA: Fábry-show, Banánhéj 2004-2007, Médiacápa 2007-2008. MÜVE! (KÖNYVEI): Egy zsugorodás története, Megkövült boldogság, Mindenki megvan, A jó, Kiszorított élet DÍJAK: Kamera Hungária-Díj, a Humorfesztivál díjazottja.- Minek vallja magát in­kább, előadónak vagy írónak?- Talán mindkettőnek. De ha választani kell, hát egyszerű, mezei parodista vagyok.- Egy korábbi nyilatkozatá­ban azt mondta: az ízfokozók világában élünk.- Valóban folyik az általános népbutítás. De ez mindig így volt.- íróként és humoristaként is tiltakozik ellene?- Lehet. Bár a paródiával első­sorban a szórakoztatás a cé­lunk. Azzal nem akarjuk meg­váltani a világot. ■ Rados Virág

Next

/
Thumbnails
Contents