Petőfi Népe, 2008. június (63. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-23 / 145. szám
2008. JÚNIUS 23.. HÉTFŐ INTERJÚ A harmóniát sohasem kaptam ingyen kocsis pál Éljünk úgy, hogy ne menjen el mellettünk az élet, de mi se menjünk el mellette! A mezőgazdaság mellett a környezet- és természetvédelem a fő profil a Kocsis Pál szakközépiskolában. Milyen érzés, ha valaki a saját nagyapjáról elnevezett iskolát vezet? Nyugdíjba vonulása alkalmából erről is beszélgettünk a Kocsis Pál Mezőgazda- sági és Környezetvédelmi Szakközépiskola igazgatójával. Bálái F. István- Előnyére vagy hátrányára vált az életben, hogy Kocsis Pálnak hívják, ugyanúgy, mint a legendás kecskeméti szőlőnemesítőt?- A név kötelez. Természetes, hogy óriási a felelősség, ami ezzel jár, de én ezt sohasem éreztem tehernek. A tisztesség, becsület és helytállás, a közösségi elkötelezettség akkor is követendő emberi magatartás volna számomra, ha nem így hívnának. Legalább olyan fontosnak érzem, hogy Kocsis István fia vagyok, mint azt, hogy ki volt a nagyapám. Ráadásul ugyanolyan kötelék fűz anyám családjához is, mint az apai fölmenőimhez. Azt szeretném, ha a magam tettei alapján ítélne meg a környezetem.- Mégis meg kell, hogy kérdezzem, milyen emlékeket őriz a nagyapjáról, hiszen az ő nyomdokain járó iskolában dolgozott évtizedekig.- Én úgy láttam, hogy nehéz élete volt. A kecskemétieknek sokat mond Hankovszki Zsig- mond neve is, nagyapám az ő nyomában járva, Mathiász János munkatársaként foglalkozott a szőlőnemesítéssel. A háború előtt tönkrement a vállalkozásuk, amibe majdnem belehalt, utóbb elvették a földjét és kulák- listára tették. Örült, hogy hivatalosan brigádvezető lehetett abban a szőlészeti kutatóintézetben, amit lényegében tőle vett el az állam. Később helyreállt a tekintélye, sokan látogatták Katonatelepen, barátja volt például Kodály Zoltán vagy Mészöly Gyula, rám pedig nagy hatással volt ez a környezet. Emlékként azonban elsősorban a puritanizmusa és a szigora maradt meg bennem. Évtizedekig presbiter volt a református egyházban, nekünk pedig, ha meglátogattuk, nem engedte, hogy hozzányúljunk az intézeti szőlőhöz. Lopásnak minősítette, ha leszakítottunk egy fürtöt, csak azt fogyaszthattuk, amit ő tett elénk.- Ön a szőlő- és gyümölcstermesztő szakma mellett a pedagógiát is hivatásul választotta. Mi indította erre?- Nagyon szeretem Kecskemétet, utcáit, épületeit, de elsősorban azt a légkört, ami az iskoláimban fogott meg. Általánosba a Jókaiba jártam, ahol Komáromi Ernő igazgatóban kiváló kémiatanárt is megismertem. A közgazdasági technikum mezőgazdasági tagozatán többek között Mészáros Sándor, Brenyó Mihály, Csernus László voltak a tanáraim, de nem hagyhatom ki a Dunszt családot sem, s ma már nehéz elmondani, hogy mekkora egyéniségei voltak ők a város neveléstörténetének. Pedagógus volt a nagyapám második felesége, akit mi nagymamaként tiszteltünk, mellette apám és anyám rokonságában is többen folytatták ezt a hivatást. Nem volt nehéz tehát döntenem, amikor a helvéciai agronómus állásomból Kisfáiba, a kertészeti szakiskolába hívtak oktatónak.- Ez hagyományosan szőlő- és gyümölcstermesztőket képző intézmény volt. Újságírói munkámban találkoztam már olyan természetvédelmi őrrel, aki büszkén adta tudtomra, hogy a Kocsis Pál szakközép- iskolában érettségizett, ott szerezve környezetvédelmi képesítést is.- A korábbi hagyományos mezőgazdasági szakképzésnek a presztízse az évtizedek során alaposan visszaesett, látszólag mélypontra került, de nem halt meg. A korszerű zöldségtermesztés, virág- és dísznövény- termesztés, virágkötészet, lótenyésztés komoly szaktudást igéNévjegy 1948-ban született Kecskeméten. 1966-ban érettségizett közgazdasági technikumban. 1968-tól szőlő- és gyümölcstermesztő szaktechnikus, majd agronómus. 1963. SZEPTEMBER i-TÖL pedagógus. Szegeden szerzett főiskolai diplomát mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok tanári szakon, majd egyetemi diplomát pedagógiai előadóként Az intézményben gyakorlati oktatásvezető, majd igazgató- helyettes. 1999-ben Budapesten humánökológus egyetemi diplomát szerzett. 2003-től a Kocsis Pál Mező gazdasági és Környezetvédelmi Szakközépiskola, Szakiskola és Speciális Szakiskola igazgatója. 2007- től címzetes főiskolai tanár. 2008- ban Nagyváthy János-dí- jat kapott Nős, két gyermeke és egy unokája van. Kikapcsolódásként sokat olvas, szereti a macskákat, fűszer- és gyógynövényekkel foglalkozik a kertben. nyel, s feljövőben van a borászat is. Az iskolánk azonban a környezetvédelem irányába fordult, ami összefonódik a település- és természetvédelemmel és a hulladékgazdálkodással is. Olyan területek, amelyek alaposan képzett szakembereket lu'vánnak.- Melyek voltak ennek az átalakulásnak a főbb állomásai, s milyen feladat hárult önre ebben a munkában?- Szakoktatóként, tanárként, gyakorlati oktatásvezetőként, majd igazgatóhelyettesként is alaposan kivehettem a részemet ebből a folyamatból. Nehezen éltük át a pártállamban, amikor hatalmi szóval elvették tőlünk a Kisfáiban kiépített ősi tangazdaságot, de Kosa Antal téeszelnök segítségével és kitartó munkával egy újat hoztunk létre a városföldi részen. Nagy feladatot adott a mostani épületünk, az egykori árvaház átvétele és felújítása is. Komoly minőségi váltást jelentett, hogy 1988-ban beindult az első, érettségit is adó képzésünk, aminél talán nehezebb, hogy speciális nevelési igényű gyermekekkel is foglalkozunk, elhivatott pedagógusokkal. Én személyesen a korábbi igazgató megbízásából az átalakulás szakmai feladatain dolgoztam, rengeteg pályázati projektet kidolgozva és magam is sokat tanulva. Hogy lépést tarthassak a változással, humánökológus diplomát kellett szereznem.- Elsőszámú vezetőként mit tudott ehhez hozzátenni?- Folytattam a megkezdett munkát, s talán sikerült hozzájárulnom, hogy a korábbinál is kreatívabb legyen a légkör a tantestületben. Csapatmunkának tekintem az iskolai nevelést, igyekszem a kollégákból is a legtöbbet kihozni, s kialakítani egy olyan hangulatot, ami a kölcsönös bizalomra épül és öröm benne dolgozni. Ez nem könnyű, mert harmóniát kell sugározni, amit én sem kapok ingyen. A fel- készültség és önbizalom mellett fegyelmezettségre, rendszerességre és pihenésre is támaszkodom, mert az egészség és a boldogság nem jön magától. Éljünk úgy, hogy ne menjen el mellettünk az élet, de a nagy rohanásban mi se menjünk el mellette. Humor is kell a jó munkához, mert, mint mondani szokás, a hülye okoskodik, az okos ember hülyéskedik.- Mivel tölti majd nyugdíjas napjait?- Nem csukom be egyik napról a másikra az ajtót. Ha igény lesz rá, megpróbálok segíteni, hogy minden jobb legyen, mint az én időmben. Attól azonban tartózkodom, hogy irányítani próbáljak. Részt veszek több civil szervezet munkájában is, amire több időt fordíthatok. ■ Csapatmunkának tekintem az iskolai nevelést. A melankolikus alkatú parodista nem ír habkönnyű műveket BAGI IVÁN Jól érzi magát az életben, még ha nem is minden fenékig tejföl a humoristák számára sem Új könyvvel jelentkezik Bagi Iván. A humoristának ez az ötödik önálló kötete. A Kiszorított élet, amely az idei könyvhétre jelent meg, egy különleges szerelmi történetet beszél el. Bagi-módra.- Korábban kollégája, Nacsa Olivér vállalta magára a médiabeli nyilatkozó szerepét, ön pedig a háttérbe húzódott. Miért változott ez meg?- Azt lehet gondolni, introver- tált ember vagyok, ami igaz. De volt ebben egy jó adag kényelmesség, lustaság is.- Új könyvének címe, a Kiszorított élet valóban befelé forduló attitűdöt sejtet. Hogyan ajánlaná a kötetet az olvasóknak?- Nagy kérdésekről szól, de nem ex cathedra jelentem ki ezeket az igazságokat, hanem személyes történetet mondok el. Ösztönösen írtam, nem tudnám elemezni.- A cím hallatán összeszorul az ember szíve. Igaz, hogy ön hajlamos a depresszióra?- Az erről szóló megnyilvánulásaimat is kiforgatta a média. Melankolikus alkat vagyok, de nem boldogtalan. Jól érzem magam.- Mi a titka?- A folyamatos küzdelem. Belül kell az emberben békének lennie.- Ön mit tesz ezért?- Hívő vagyok, sokat imádkozom, és próbálok segíteni azoknak, akiknek tudok. Ezenkívül sokat olvasok és írok is.- Mi indítja az írásra?- A mi szakmánkban, az előadó-művészetben minden a pillanatnak szól. Az írással viszont maradandót alkotok. De nem tudom, utóbbit menynyire csinálom jól. Régebben írtam habkönnyű, vicces dolgokat, ma az irodalmi érték Bagi Iván nem ódzkodik néha a a fontos. komolyabb gondolatoktól sem Névjegy SZÜLETETT: 1976. szeptember 6. TANULMÁNYOK: gimnáziumi érettségi. PÁLYA: Fábry-show, Banánhéj 2004-2007, Médiacápa 2007-2008. MÜVE! (KÖNYVEI): Egy zsugorodás története, Megkövült boldogság, Mindenki megvan, A jó, Kiszorított élet DÍJAK: Kamera Hungária-Díj, a Humorfesztivál díjazottja.- Minek vallja magát inkább, előadónak vagy írónak?- Talán mindkettőnek. De ha választani kell, hát egyszerű, mezei parodista vagyok.- Egy korábbi nyilatkozatában azt mondta: az ízfokozók világában élünk.- Valóban folyik az általános népbutítás. De ez mindig így volt.- íróként és humoristaként is tiltakozik ellene?- Lehet. Bár a paródiával elsősorban a szórakoztatás a célunk. Azzal nem akarjuk megváltani a világot. ■ Rados Virág
