Petőfi Népe, 2008. január (63. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-08 / 6. szám

PETŐFI NÉPE - 2008. JANUÁR 8. KEDD RIPORT " aaiM $$ 5 Rossz tévé, ágy, egy tekercs vécépapír dobozba csomagolt Éie A költöztető ember sok mindent lát és hall, de csak ritkán mesél A költözéshez társulhat öröm és bánat. Felvételünk Illusztráció. Ötven év körüli, jól öltö­zött nő lép a Domus par­kolóban várakozó költöz­tető autóhoz. Másnap ko­rán reggelre kér két ko­csit, ha lehet, asztalossal, villanyszerelővel együtt. Azt mondja, a pontos idő­pontot aznap adja meg, telefonon. A volánnál ülő férfi bólint. Nem kérdez semmit. Anélkül is tudja, hogy új ügyfele nem köl­tözni akar, hanem szökni. Rákász Judit- Megcsináltunk mindent, ahogy a hölgy kérte: reggel 6- tól készenlétben álltunk két kocsival. Hétkor telefonált, hogy mehetünk, elment a férje dolgozni. Másfél óra alatt ösz- szepakoltuk kompletten a la­kást - meséli a költöztetéssel foglalkozó, középkorú férfi. A nevét nem szívesen árulja el - nevezzük hát Lászlónak. Húsz éve van a szakmában, több ezer ügyfélnek dolgozott már. • • Üres lakásba jön haza a férj- Nem maradt ott más, csak egy rossz tévé, egy ágy meg egy te­kercs WC-papír - emlékezik vissza, majd fejét ingatva foly­tatja. - Mintha összebeszélné­nek. Vagy mintha ez lenne a szabály. Mindig ezt a három dolgot hagyják ott, azok a nők, akik lelépnek. Aztán este az üres lakásba jön haza a férj. Azt meséli, sokszor végigcsi­nálták már. Csakhogy nem volt mindig szerencséjük. - Anyu­ka keresett meg, kis gyerekkel. Kérte, hogy segítsünk. Mene­külnie kellett. A másik utcában vártuk, hogy a férje elmenjen otthonról. Mire kifordult a sar­kon, már a ház előtt álltunk. Összepakoltuk, elvittük. Más­nap aztán megjelent apuka, és pénzt kínált a felesége új címé­ért. Valamelyik szomszéd lát­hatta meg a kocsinkat, a pony­ván meg ott volt a címünk, tele­fonszámunk. Mindent letagad­tam. Szép ház, drága bútorok, rossz házasságok. László azt mondja, az ilyen szökések álta­lában jó anyagi körülmények között élő családoknál esnek meg. Ő legalábbis így tapasztal­ta.- A szegény embereket össze­tartja a szegénység. Egymásra vannak utalva - magyarázza. - Ha szétmennek, ketté osztódik az a kevés is, amit összekapar- gattak. Sok kell ahhoz, hogy a nehezebb körülmények között élők úgy döntsenek, szétmen­nek. Például az ital - mondja, és nem tagadja, hogy ő is beleesett ebbe a csapdába. Beletelt né­hány évbe, mire helyrejött az élete. 'A közhelyek is segítenek- Az durva. Másokon is látom. Ismerős házaspárt költöztet­tünk. Valamikor befolyásos em­berek voltak mind a ketten, is­merte őket az egész város. Aztán elkezdtek drinkelni, és a rossz albérletből költöztek a rosszab­bá. Volt két gyerekük. Amikor pakoltunk, bekaptam egy cuk-, rőt. Soha nem felejtem el a gye­rekek tekintetét. Szerintem ad­dig csak a tévében láttak édessé­get. Amikor arról kérdezzük, ho­gyan bírja ezt a munkát húsz éve, egyetlen dolgot mond.- Nem beszélgetek. Ez szabály. Bele kell fásulni, különben nem megy. Persze, azt nem tilthajuk meg, hogy az ügyfél beszéljen. Vannak, akik az egész életüket elmesélik. Nekik muszáj egy-két szót mondani. Olyankor még a közhelyek is segítenek. De akkor sem lehet belőle beszélgetés. Mi csak a munkánkat végezzük. Éppen úgy, mint a kilakoltatá­sokkor, ami­hez Lászlónak is volt már sze­rencséje.- Lajosmi- zsére men­tünk hatósági kilakoltatáshoz. Az egyik olda­lon a rendőrök, meg a végrehaj­tó hatalmas iratköteggel, a mási­kon sír a nagymama, az anyuka és a gyerek, a férj meg szentsé­gei. Aztán a végrehajtó elmond­ta, hogy négy éve húzódik az ügy. Nem fizették a számlákat, úgyhogy kikapcsolták náluk a villanyt, elzárták a gázt, a vizet. Ilyen körülmények között éltek évek óta. Csak addig éreztem sajnálatot, amíg ezt meg nem tudtam. Integetnek vagy legyintenek? Néha azonban húsz év fásult­sága sem elég ahhoz, hogy ki­vonhassa magát a történtek ha­tása alól.- Például amikor idős embert kell szeretetotthonba költöztet­ni. „Jó helye van itt, anyuka, majd jövünk!“ - mondják, de azt már nehéz lenne eldönteni, hogy integetnek vagy legyinte­nek, amikor elköszönnek a né­nitől. Vagy amikor de­cember 25-én reggel kérnek autót. Előző este jól össze­vesztek a ka­rácsonyfa alatt. Nesze neked szeretet ünnepe! Az sem szá­mít, hogy ott van egy, két, há­rom gyerek. Marják egymást még pakolás közben is, min­denki előtt. Volt rá példa, hogy nem bírtam ki és beszóltam: akkor miért húztak le együtt ennyi évet? Ha elfajul a hely­zet, szépeh abbahagyjuk a pa­kolást, és kint megvárjuk, amíg lecsillapodnak. A mai fiatalok­nál történik valami, és már pa­kolnak is. Nagyon könnyen vál­nak. A mi időnkben nem így volt. A feleségemmel megél­tünk sok jót és sok rosszat is. Összeolvasztottak bennünket az évek. Lászlóval akkor kerültünk kapcsolatba, amikor bútorokat ajánlott fel egy nehéz helyzet­ben lévő családnak, akikről a Petőfi Népében olvasott. Mint kiderült, évek óta tartja a kap­csolatot a családsegítő szolgá­lattal. Ha akad felesleges, de jó állapotban lévő bútor, ami nem kell már a tulajdonosnak, a családsegítők segítenek, hogy jó helyre kerüljön.- Régebben eladtam az ilyen holmit. De most már nem va­gyok rászorulva. Úgy érzem, harácsolás lenne, ha pénzért adnám. A családsegítőnél van egy lista arról, hogy kinek mi­re van szüksége. Jó dolog segí­teni, főként, ha nem tudja sen­ki. Míg az egyik oldalon egyre nagyobb a szükség, a másikon alig használt ülőgarnitúrák, szekrények, sőt márkás mű­szaki cikkek is felesleges, hasznavehetetlen holminak minősülnek. A rutinos költöz­tető már nem lepődik meg semmin. Mintha tükörbe mondaná- Van Kecskeméten olyan lakóne­gyed, ahova még soha nem enged­tek be egyeüen költöztetőt sem. A küszöbig elmehetünk, de ott le kell rakni a cuccot. Mintha a gaz­dagsággal a magányukat akarnák megvásárolni. Nem irigylem őket. Nehéz lehet célok nélkül élni. László azt mondja, ez a munka jó emberismeretet alakít ki an­nál, aki éveken át csinálja.- A többség rendes, de az is igaz, hogy borzasztó nagy össze­tartás tud kialakulni, ha panasz­kodni kell. Vagy mások zsebében kell turkálni. Miért van Magyar- országon APEH feljelentő vonal? Mert van rá igény. Sokan ráér­nek. Ha dolgoznának, nem lenne rá idejük. Hetente adok fel állás- hirdetést: rakodókat keresek. Tudja, hányán jelentkeztek leg­utóbb? Nyolcán. Nem hiszem, hogy Kecskeméten csak ennyi embernek nincs munkája, csak ennyinek kell tisztességes kere­set. Mindig azt látom, hogy ha egyik ember mond valamit a má­sikról, az olyan, mintha magáról mondaná. Mintha tükörbe mon­daná. Csak sajnos nem sokan tartják maguk elé ezt a tükröt. Az ilyen szökések általában jó anyagi körülmények között élő családoknál esnek meg. Iljabb világrekord, most bajnokokkal rippel fivérek Lázárék vágtázó négyes fogatán állt kézen Ferenc és Viktor Világbajnokokkal fogtak össze a Rippel fivérek, amikor hato­dik világrekordjukat kísérelték meg. A Lázár testvérek vágtázó lovas fogatán eddigi legveszé­lyesebb mutatványukat hajtot­ták végre. A Rippel fivérek eddig is min­dig valamilyen járműre - vonat, kamion, helikopter - bízták ma­gunkat, most azonban a Lázár testvérek kezében és négy lo­vuk erejében volt a sorsuk. Rippel Ferenc és Viktor álma valósult meg akkor, amikor egy száguldó négyes fogaton mutat­ták be a speciális felkarállást, több mint egy percen keresztül. Fél évnél többet készültek erre az egy percre. A rekord végül si­került, mindössze Rippel Fe­renc egyik ujja bánta a kalan­dot: eltörött. „Egy tévéműsorban találkoz­tunk a Lázár testvérekkel - mondta Rippel Ferenc. - Két testvérpár vagyunk tehát. Rá­adásul nagyon belevaló, vagány emberek, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Cukkoltak is ben­nünket, hogy már minden jár­művön csináltunk valami őrült­séget, csak fogaton nem. Ebből jött az ötlet, hogy a fogathajtó­világbajnokokkal hozzunk ösz- sze egy világrekordot. Első hal­lásra egyszerűnek tűnt, aztán kiderült, eddig ez a legrázósabb vállalkozásunk. Úgy kell elkép­zelni, hogy a testvérem, Viktor a fogaton áll, én pedig az ő vál­lán kézenállásban. Közben Lá­zár Zoli elindul körbe-körbe a fogattal az Arénában. Először lépésben, aztán ügetésben, majd vágtában.” Maga az ötlet egyébként ősré­gi. A produkciót a mesterek szinte elsőként tanítják az ar­tistaiskolában. Ott azonban csak rövid ideig és lassú hala­dás mellett zajlik a produkció. Ebben a vágtázás és az volt egyedülálló, hogy több mint egy percig tartott a mutatvány. Rippel Ferenc szerint „a telje­sítmény mellett az a jó, hogy ilyenkor az ember legyőzi ön­magát”. ■ Fábos Erika A világhírű testvérek Ä RiPPEL FIVÉREKET Ű Világon nagyon sok helyen ismerik. A két testvér, Rippel Ferenc és Viktor európai és amerikai show-műsorok keresett előadó- művészei, a párizsi Moulin Rouge rendszeres fellépői. Azt, hogy az artistaművészet csú­csán vannak, eddig öt világre­korddal bizonyították és két­szer Állami Díjjal is kitüntet­ték őket Hat éve minden év­ben egy új világrekordot állíta­nak fel. Itthon is egyre keresettebb az artisták látványos műsora. Ez volt a hatodik rekord. A fivérek már az idei nagy dobásra készülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents