Petőfi Népe, 2007. november (62. évfolyam, 255-279. szám)

2007-11-29 / 278. szám

SZERKESZTETTE: GÁL ZITA TELEFONSZÁM: 06-76/518-226 E-MAIL: zita.gal@petofinepe.hu PETŐFI NÉPE - 2007. NOVEMBER 29., CSÜTÖRTÖK DIÁKVILÁG A SÉTA partnerei: Baja: III. BÉLA GIMNÁZIUM mentor: Nagy Erika Kecskemét: , ÁFEOSZ mentor: Berki Juciit BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM mentor: dr. Kovács István SZÉCHENYI ISTVÁN IDEGEN- FORGALMI, VENDÉGLÁTÓIPARI SZAKKÉPZŐ ISKOLA mentor: Gyenes Lászlóné Kiskunfélegyháza: CONSTANTINUM INTÉZMÉNY mentor: Kapus Krisztián Kiskumnajsa: DÓZSA GYÖRGY GIMNÁZIUM, SZAKKÖZÉPISKOLA ÉS KOLL. Mentor: Csapó Árpád ftz ország legjobb versmondója szép volt! Hétfőn Budapesten rendezték a százéves Nyugat fo­lyóirat szavalóversenyének or­szágos döntőjét. nagyhegyes! Zoltán, a kecske­méti Bolyai János Gimnázium 12/A osztályos tanulója a közel 300 versenyző közül szerezte meg az első helyet. A Jordán Ta­más vezette zsűri előtt nagy si­kert aratva a végzős diák Kosz­tolányi Dezső Marcus Aurelius és Karinthy Frigyes Pitypang cí­mű versét mondta el. Ki a legérdekesebb ember? hmmm... A kérdés hallatán egy sztár sem jutott a diák írók eszébe Ismerek én olyan különleges embert, akiről írni tudnék? Sokat gondolkodtam, és csak sokára jöttem rá, hogy ki is a világ „legér­dekesebb” embere, ponto­sabban ma reggel. Kricskovics Nóra, Baja Elaludtam. Előfordult már ve­lem ilyesmi, na de fél nyolckor kelni sulinapon? Hát ezt már elég durvának éreztem, hirte­len nem is tudtam mit kezdeni magammal. Aztán telefonál­tam. Ki mást is hívhattam vol­na, mint az anyukámat? Felvá­zoltam neki, mi a helyzet. És ő csak ennyit mondott: „rögtön ott leszek.” Azt hittem, hogy le fog szidni, vagy legalább mér­ges lesz, de nem, inkább meg­nyugtatott, hogy mindjárt haza­jön értem, és elvisz kocsival az iskolába. Ezt azért furcsálltám annyira, mert szerintem más emberek nem lennének képe­sek hazabiciklizni a város túlol­daláról csak azért, hogy elvi­gyék a lányukat suliba. Min­denesetre rögtön elkezdtem öl­tözni és anya kevesebb mint tíz perc alatt itthon is volt. Nyitotta a garázst, kiállt a kocsival, és már mehettünk is. De hát hogy csinálta? Talán repült, mint egy angyal? Nem tu­dom, de nagyon köszö­nöm, anya, és nem­csak ezt, hanem min­dent, amiket nap mint nap megteszel értem. Anyukám még azért is a legérdekesebb, a legjobb ember, mert gyönyörű és okos, és állítom, hogy kevés em­bernek adatik meg ez a két jó tulajdonság egy­Ki a legérdekesebb? A barátnőm! MERT MINDIG MOSOLYOG és jó kpdve van. Miért tud ennyire jó lenni? Ha otthoni gondjai vannak, azokat félreteszi, és egy másik arcát mutatja nekünk. Én már eléggé ismerem, ő olyan, aki mellett sose vagyok rosszkedvű, és mindig tudja mit akarok. A véleményét sose mondja ki, de én tudom. Azért a legérdekesebb ember nekem a világon, mert mindenbe belekezd; ha véletlen elbukik a játszmában, akkor nem törődik vele és megy tovább. Sokszor tudom, hogy mi jár az agyában, és olyan ötletei van­nak, hogy csak nagyokat nézek és merengek, hogy tud ilyeneket kitalálni. De azért megértem. Nekem ő a legérdekesebb csajszi, mert úgy ismer, mint a te­Színészek, sztárriporterek és különleges sztárok. Utólag bevalljuk: mi azt hittük, róluk szólnak majd a diákírá­sok. A fiatalok mégis inkább idős nénikről, az édesanyjukról és barátaikról írtak. Pozitívan csalódtunk. A legérdekesebb ember, akit nem ismerek egyszer régebben a nagymamámmal ebédeltem egy étte­remben, szülinapja alkalmából. Feltűnt egy idős hölgy. Külö­nös látványt nyújtott: molyrágta, elegáns kabát, rengeteg ékszer. A pincér, mintha ismerte volna, a „szokásosat” vitte neki: két pohár vörösbort. Egy idő után az egyi­ket elfogyasztotta, fizetett és - a másikat érintetlenül hagyva - távozott. A mamám észrevette, hogy figyelem az érdekes vendéget. Azt mondta, ismeri. Elmesélte, hogy nagy szegénységben éltek, ám tíz éve a férjének munkát ajánlottak Bécsben, négy évre. Minden hónapban rengeteg pénzt kapott a nő postán, ami­ből igazán jó élete lehetett. Egy hat évvel ezelőtti vasárnapra, ebbe az étte­rembe volt megbeszélve az ünnepi vacsora, amikor újra láthatják egymást. Az asszony felöltötte leg­szebb ruháját, eljött és várt. De akit már oly régen sze­szerre. Ö mindennap maxi­málisan teljesít, és csak re­mélni tudom, hogy egyszer én is olyan jó anya leszek, mint Ő. nyerét, és mindig tudja, mit akarok. JUHAI IRÉN, CONSTANTINUM retett volna újra látni, nem érkezett meg. Azóta minden vasárnap itt ül és reménykedik, hogy csak ő tévesztette el az időpontot. gill Nóra, 8. b BAJA, III. BÉLA GIMNÁZIUM őszintén: amikor először a ke­zembe kaptam a SÉTA témáit, nagy fejtörést okozott nekem ez a feladat. Ismerek én egyáltalán olyan különleges embert, aki­írni tudnék? Elsőre a barátaim jutottak az eszembe. Gondolkoztam. Van-e olyan, aki kitűnik a többi közül ' sport vagy bármi által. Mondhat- I juk: van olyan, de mi lenne, ha másoknak nem tetszene, hogy pont róla írtam? Vagy arra gya­nakodnának, hogy akarok tőle valamit? Elvetettem az ötletet. ■ügy döntöttem: ha már auics más váIaS2tásom leírom, miként is “egfelelő embert. Aztán jött a család. Nem, ró­luk semmiképp nem írnék. Az J nem tartozik senkire, milyenek I a felmenőim. J Tovább törtem a fejem. Egy I osztálytársam adta a tippet, hogy ' az egyik tanárunkról írjak. Gon- I dolkodtam, és eddig ezt tartot­tam a legértelmesebb ötletnek. De nem mertem előállni ezzel az ötlettel egyik tanáromnál sem. Teljes dilemmában voltam. Min­denkit kikérdeztem: kiről írjak. A válasz általában vagy a rólam volt, vagy egy értetlen, kérdő te­kintet Semmire nem jutottam. De hogy feladjam, az a legvadabb álmaimban sem merült fel. Az­tán, mintha valaki felébresztett volna álmomból, úgy döntöttem: ha már nincs más választásom, leírom, miként is próbáltam megtalálni a megfelelő embert, aki végül is nem lett meg. Mert mindenki, akit ismerek, valami­ért különleges számomra. Lehet, hogy ez nem pozitív, de az a vala­mi az Ő saját különlegessége. SZENEK ORSOLYA, BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM Mindig más nőről álmodik vENi styx Torres Dani zenésztársa nem változott meg Fiktív bejegyzés anyu naplójából - a bizalomról Mi közünk nekünk a világfájdalomhoz? Torres Dani zenekara - jelen­leg még így ismerik, akik is­merik. A csapat neve Veni Styx. Tagjai - Dani mellett - Süveg Matyi, Popovics Gergő „Pogesz”, Papp Szabi és Né­meth Báli azért tettek esküt, hogy zenéjükkel és mondani­valójukkal elzárják a magyar zenei élet - szerintük - rossz irányba terelő útjait, s gondola­tokat juttassanak el hallgatósá­A teljes interjú és a SETA többi cikke is a www.baon.hu n olvasható. guk fejébe, valamint ugyan­azon hallgatóság szívébe érzel­meket égessenek. A zenekar basszusgitárosá­val, Németh Balázzsal beszél­gettem.- Mióta foglalkozol zenével?- Már alsó tagozatos korom­ban, még szüleim unszolására kezdtem el klasszikus gitárt ta­nulni. Azt korán felismertem, hogy fantasztikus dolog meg­szólaltatni egy hangszert, azon előadni pedig maga a csoda.- Megváltoztatott a siker?- Az életben két dolgot nehéz feldolgozni. Az egyik a siker, a másik a kudarc. Úgy érzem, si­került megtanulnom a legfonto­sabb dolgot: minden reggel és este, mikor az ember tükörbe néz, tudnia kell, hogy ki ő való­jában... BARANYI BARBARA Közelkép: SZÜLETETT: 1981. UOV. 21. beszélt nyelvek: angol, né­met, portugál hobby: capoeira, naplóírás iskolái: Fazekas Mihály Fővá­rosi Gyakorló Általános Isko­la, majd gimnázium Nyugat-magyarországi Egye­tem, Sopron biztos mindenki szeret szóra­kozni járni. Akárcsak a lányom. Mindig azt látom, hogy rövid szoknyában, kivágott pólókban jár el itthonról. Egy idő után a szeleburdisága és az az izgatott­ság, ahogy elhagyja a házat, kezdett gyanús lenni. Megkér­deztem, hogy mi újság vele, de a fejét rázva mondta, hogy sem­mi. Egyik este utánalopóztam, hogy meglessem, mit szokott valójában csinálni. De amikor megláttam egy jóképű fiúval be­szélgetni, rájöttem hogy semmi rosszat nem csinál. Egész egy­szerűen csak szerelmes. TÓTH EMESE, BAJA emo Általában nem telik el úgy nap, hogy ne találkozzak 14-18 év körüli emo-„trendet” követő fiatalokkal. Fekete halálfejes ruhát viselnek, szemük alja vastagon kihúzva fekete szem­ceruzával, testékszerekkel gaz­dagon tarkítottak. Ők azt mond­ják, hogy a világfájdalmat jelzi a kinézetük. De, kérdem én, 16 évesen mi közünk van nekünk ehhez? Szüléink mindent meg­adnak nekünk, szinte semmi­ért nem kellett még megküzde- nünk. Miért jó nekik, hogy vag­dossák az ereiket, vagy a sarok­ban sírnak? Miért nem tudják normálisan élni az életüket? Én azt javaslom nekik, hogy né­ha kapcsolják ki a depressziós zenét bömbölő MP3 lejátszót, és vegyék észre az élet apró örö­meit! Szerintem csak akkor jó könnyeket hullatni, ha a neve­téstől tesszük. ORDASI SZILVIA 10. C, ÁFEOSZ HIRDETÉS baufllax Óriási ..t L M- .... ff-M ’ f lb* A’*r -**♦* jm Mikulásvirág ■ 9 cm-es cserépben xx 2791241 i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents