Petőfi Népe, 2007. október (62. évfolyam, 229-254. szám)
2007-10-22 / 247. szám
9 2007. OKTÓBER 22., HÉTFŐ INTERJÚ Aki az emberek rokonszenvét érezte dr. orosz László Példát akartak statuálni, ennek voltam az áldozata, nem annak, amit tettem A nyugalmazott pedagógus, az irodalomtudomány kandidátusa ma is folytatja a munkát. Fő kutatási területe továbbra is Katona József. Kecskeméten a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete 1956. november 4. után is bátran kiállt a forradalom mellett. Egyik vezéralakja, dr. Orosz László, a Katona József Gimnázium nyugalmazott tanára azonban elhárítja, hogy hősies színben tüntessük fel. Bálái F. István- Kecskemét 1956-ban nem október 23-án, hanem november 4. után került az események fő sodrába. Ezt a munkástanácsok és a szabad pedagógusszakszervezet tevékenysége, valamint a Pedagógus Forradalmi Tanács ismételt felállító- = sa igazolja. S mintha ez az utó- | védharc néhány kisebb maradandó győzelmet is eredményezett volna. Hogyan látja?- Semmiképpen sem magya- Ü ráznám ezzel, hogy Kecskeméten a következő évtizedekben talán valamivel szabadabban élhettünk, mint más települések lakói. Hogy itt jobb volt a légkör, az olyan derék embereknek köszönhető, mint például Pozsgay Imre, és még sokan mások. Nem mi arattunk tehát maradandó győzelmet az utóvédharcokban.- Pedig a kecskeméti pedagógusok november 26-án a munkástanácsok rokonszenvétől is támogatva radikális követeléseket fogalmaztak meg, s el is érték, hogy leváltsák Kocher Lászlót, a megyei tanács elnökhelyettesét. Nem helyezték vissza az állásába Székely Jánosnét, a városi tanács oktatási osztályvezetőjét sem.- Székelynét még október 30- án váltottuk le. Benne voltam, de nem volt kezdeményező szerepem. Őt viszont senki sem kívánta vissza. A november 26-ai pedagógusgyűlés valóban megfogalmazott olyan követeléseket, hogy csatlakozzunk a Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz, a diákokat neveljük nemzeti szellemben, amit akadályoz a szovjetek jelenléte. Magasabb béreket is követeltünk s kívántuk, hogy szabad legyen a vallásoktatás is. Ezek azonban abban a légkörben mindenki által vágyott és természetes követelések voltak. A korábbi hetek és napok hozzászoktattak bennünket a nyílt és őszinte beszédhez, bíztunk a demokratikus kibontakozásban, s nem éreztük még a megtorlás szelét. Semmi különleges bátorságot nem tulajdonítottunk a magunk részéről annak sem, hogy követeljük Kocher László leváltását, aki durván kikelt a pedagógusok és a forradalom ellen. Félelem nélkül írtuk alá több százan az erre irányuló petíciót, magam pedig szintén nyugodtan vállaltam a tagságot abban a küldöttségben, amelyik a követelést átadta. Annyira nem éreztem félelmet még márciusban sem, hogy a megyei pártbizottságon tiltakoztam a pedagógusok „begyűjtése” ellen. A kormány ugyanis jobban félt a Márciusban Újra Kezdjük mozgalomtól, mint annak valóságos ereje erre alapot adott volna, s megelőző intézkedéseket hoztak. Mindent, amit tettem, természetesnek tartottam abban a légkörben. Nem voltam különlegesen bátor, pláne nem hős.- Ha nem is ért egyet azzal, hogy maradandó győzelemként állítsuk be, amit tettek, mindenképpen szembeötlő és furcsa, hogy abból a pedagógus forradalmi bizottságból többen is iskolaigazgatók maradtak a következő évtizedekben.- Tényleg többeket is igazgatóként láthattunk később, de például Rakó István távozott Kecskemétről, Katona Piroskát internálták, én nyolc hónapot töltöttem börtönben, utána pedig nehezen kaptam ismét állást. Valóban igaz viszont, hogy elsősorban nem az említett cselekedetek miatt. Ismertek, számítottak rám akkor is, amikor állást kellett foglalni; akkor is, amikor a forradalom leverése után példát kívántak statuálni. Ennek voltam az áldozata, nem annak, amit tettem.- Mikor érzékelte, hogy szorulni kezd a hurok?- Ötvenhét júniusának végén, amikor váratlanul áthelyeztek a Bányai lúlia Gimnáziumba, s ott az igazgató közölte velem, hogy magyart nem taníthatok, csak latint. Július 14-én éjszaka Csépán tartóztattak le, ahova az édesanyámhoz utaztam. Amíg vissza nem hoztak Kecskemétre, fényszórózták a lakásunk környékét. Arra az éjszakára nagy letartóztatási hullám esett. Megkérdezték, van-e nálam fegyver. Belenyugodtak, hogy nincsen.- Mi volt a vád?- Igaz volt, hogy látták nálam Bibó István kibontakozási tervezetét, de azt nem terjesztettem, csak a tanári szobában az asztalomon hagytam. Tagja voltam a megyei forradalmi bizottságnak is, de oda sem önként jelentkeztem. A novemberi pedagógus- gyűlés miatt is fenyegettek a kihallgatások alatt, de erről végül nem esett szó ellenem. A legsúlyosabb vádpont hamis volt. Nem volt igaz, hogy írógépbe diktáltam, hogy a kommunisták ellen fel kell lépni, és mindenhonnan el kell távolítani őket. Végül izgatásért kaptam nyolc hónapot. Amit éppen le is ültem előzetesben, tehát az ítélettel szabadlábra helyeztek, a Legfeldr. orosz László magyar-latin szakos tanár, az irodalom- tudomány kandidátusa. 1925-BEN született Csépán. 1947 Bi- n az Eötvös Kollégium tagjaként diplomázott Budapesten, majd ösztöndíjasként Romániában járt, és Kecskeméten tanított. 1951-TŐL '54-ig a szegedi egyetem dékáni hivatalának titkára, 195 5-tól a Katona József Gimnázium tanára, 1958-tól '60-ig a Béke téri iskola dolgozója. 1976-tól átmenetileg a Katona József Múzeum főmunkatársa. 1986-os nyugdíjazása óta is aktív irodalomtudós, Katona József- és Bánk bán-szakértő, számos publikációja és könyve jelent meg. Nős, két gyermeke és négy unokája van. Fia grafikusművész, leánya pedagógus. sőbb Bíróság pedig felfüggesztette a büntetésemet.- így talán még szerencsésnek is mondható. A környezete hogyan fogadta a történteket?- Valószínűleg sikerrel segítettek rajtam a jóakaróim. Mint ahogyan a Forrás októberi számában is olvasható: a börtönben megijedtünk, amikor megtudtuk, hogy Csikesz Ferenc kun- szentmiklósi tanár tíz évet kapott. Éreztem a jóindulatát olyan rendőrnek, aki tanítványom volt. Börtönorvos ismerősöm kiküldött az SZTK-ba, ahonnan Dómján doktor azonnal üzent a feleségemnek, a kísérő fegyőrrel pedig közölte, hogy hosszú lesz a vizsgálat. Végül a börtönőr megkérdezte, hogy sikerült-e találkoznom a feleségemmel, igenlő válaszomat pedig elégedetten nyugtázta. Sok ember rokonszenvét éreztem. Nem azért, amit tettem, hanem azért, amit elszenvedtem. ■ A forradalmi napok alatt hozzászoktunk a nyílt beszédhez. Az elfeledett ’56-os főügyészhelyettes dr. karácsonyi istván Aki elengedte a foglyokat, és ismerte a felkelők névsorát A Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége (Pofosz) az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából posztumusz Hazáért Érdemrendet adományozott Karácsonyi Istvánnak, egykori Bács- Kiskun megyei főügyészhelyettesnek. Karácsonyi Istvánt annak idején nem érte egyéb megtorlás, „csupán” távoznia kellett az ügyészségről, a rendszerváltás után pedig ő maga sohasem kezdeményezte, hogy reflektor- fénybe kerüljön ’56-os tevékenysége miatt. A főügyészhelyettes már október 26-án is szerephez jutott, amikor csillapította a börtönt ostromló felkelőket, s kívánságukra intézkedett a politikai foglyok szabadon bocsátásáról. Akik a történteket kutatták, sejtették, hogy kellett lennie a Homokbányára hurcolt kecskeméti fegyveres felkelőkről egy névsornak. Az ő szabadulásukat a forra- dalom budapesti győzelme alapozta meg, az elengedésükről szóló konkrét döntést azonban Karácsonyi István hozta meg október 30-án, miután a foglyokat (akik közül Gyurkó Lajos parancsára többeket is halálra ítélt Mátyás Miklós hadbíró) beszállították a Rákóczi úti bíróság mögötti börtönbe. E sorok írójának Karácsonyi István még a küencvenes évek elején elmondta, hogy valóban volt egy névsor a fegyverrel elfogott felkelőkről, ami az ő kezébe került, hiszen ő foglalkozott az ügyükkel. Miután azonban szabadon engedte őket, magánál őrizte a papírt, 1959-ben pedig - féltve magát és a rajta szereplőket - elégette a listát. Óvatosságával életeket is menthetett, s biztosra vehetjük, hogy többen is börtönbüntetést kerültek így el. A főügyészhelyettes november 2-án részt vett a kecskeméti ávósok letartóztatásának előkészítésében is. Karácsonyi Istvánt mértékadó ügyészségi visszaemlékezések szerint többen is feljelentették, de Szabó Sándor főügyész sokat köszönhetett neki, mert őt rejtegette a felkelők elől. Ezért Karácsonyi István jogtanácsosi állást kaphatott, majd 1968-ban ügyvéd lett. 1996-ban halt meg Kecskeméten. ■ Bálái F. István HIRDETÉS Bakóé* Tamás u, 4-6, • 56 lakás, 18 férőhelyes mélygarázs, 33 felszíni gépkocsi-beálló • szerepel támogatás a lakásoknál igénybe vehető • beköltözés; 2008, januártól • 2007. december 31-ig szerződő vásárlóinknak 200000 Ft értékű lakberendezési utalványt ajándékozunk Lakások mérete: 40 95 rré között Lakásárak: 270000 rt/m-' tói Értékesítés és információ: Petőfi Sándor u. 5. fekteti; (7%) 500 756 * vagy a helyszínen www.ofplngatlan.hu G otp