Petőfi Népe, 2007. szeptember (62. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-27 / 226. szám
14 PETŐFI NÉPE - 2007. SZEPTEMBER 27., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP Nem bátorság volt a sátorállítás interjú Beszélgetés Lezsák Sándorral, a húsz A magyarság esélyei címmel 1987. szeptember 27- én, több mint 180 résztvevővel Lezsák Sándor lakiteleki házának udvarán felállított sátorban alapították meg a Magyar Demokrata Fórumot. A húsz évvel ezelőtti eseményekről az akkori házigazdával, Lezsák Sándorral, a parlament alelnöké- vel beszélgettünk. évvel ezelőtti eseményekről LEZSÁK SÁNDOR ma is ír verseket, de szerinte egy országgyűlési képviselő ne könyvet adjon ki, tegye a dolgát a törvényhozásban! Szász András- Az 1980-as évek vége felé a szocialista tömb valamennyi országában nyilvánvalóvá vált a többpártrendszer bevezetésének és a valódi demokrácia megteremtésének elkerülhetetlensége. Egyéb oka is volt a sátorállításnak?- Ez nem ilyen egyszerű. A lakiteleki találkozó megszervezése egy történelmi folyamat része, állomása. Közvetlen előzmény, hogy a demokratikusnak nevezett ellenzék, Kis lánosék, Demszky Gáborék, Haraszty Miklósék az előzetes egyeztetések ellenére egy tényfeltárásnak szánt dokumentumot akartak velünk láttamoztatni, aláíratni. Azt mondtuk, nem leszünk statiszták ebben a folyamatban, a magunk gondolatait, jövőképét is viszont akarjuk látni és tudni egy, a Kádár-rendszer lebontását sürgető ellenzéki összefogásban, dokumentumban. Ezt a jogos igényt egyébként a lakiteleki találkozón felszólaló Konrád György is elismerte. Néhány meghívott szamizdatos ellenzéki személyen kívül a magunk kapcsolatrendszerét hívtuk meg Lakitelekre. Ezt a kört a szervezők nevei jellemzik: Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba, a Hitel című folyóirat és a Bethlen Gábor Alapítvány kezdeményezői. Jómagam úgy voltam része ennek a körnek, hogy vidéki kapcsolatokat, Kiskunmajsától Miskol- cig, Szegedtől Szombathelyig mozgósítottam. Az 1979-ben, Illyés Gyula és Csoóri Sándor segítségével szervezett Fiatal írók Találkozója, valamint a lakiteleki művelődési ház soksok rendezvényének, találkozójának tapasztalatait és kapcsolatait is beépítettem a szervező- munkába.- Kellett-e bátorság a rendezvény megszervezéséhez?- Ezt utólag, ma sem nevezem bátorságnak. Ez egy életforma természetes velejárója. Ehhez kellett egy társ is, a feleségem. Ehhez kellett a lakiteleki környezet: a színpadosok, a falubeliek, a tanítványaim. A lakitelekiek nélkül nem lett volna lakiteleki találkozó. A bizalmuk nekem is rendkívüli erőt adott. Sokat jelentett az utcán egy jó szó, a postán egy kézszorítás, az a csöndes rokonszenv, ami mögött nem csak a két évtizedes iskolai munkám, de ott volt az a tudat is, hogy a szándékunk tisztességes.- Kiket és milyen szempontok szerint hívott meg?- A találkozó szervezői javasoltak személyeket, így a meghívottak névsora közös döntésünk volt. Hatvan-hetven vendégre számítottam, végül száz- hatvanan, a helyi segítőkkel együtt száznyolcvanán gyűltünk össze az udvarunkon felállított sátorban.- Egy korábbi beszélgetésben Ön politikai emigránsnak nevezte magát. Hogyan lehet valaki emigráns saját szülőhazájában?- Bár elüldöztek bennünket a politikai szülőföldet jelentő MDF-ből, de maradtunk a közéletben. Ma szerintem a Nemzeti Fórum valósítja meg a húsz évvel ezelőtt alapított MDF akkori célkitűzéseit.- Tisztelői, ismerősei, de még ellenfelei is ízig-vérig politikusnak tartják, bár korábban pedagógusként kereste a kenyerét. A tanítás mellett verseket, drámákat írt, de ugyancsak az ön nevéhez fűződnek Szörényi Levente: Atilla, Isten kardja című rockoperájának megzenésített versei is. Mi a helyzet most?- Ma is írok verseket, drámát, naplójegyzeteket. Kiadni csak akkor fogom, ha kihúzódom a politikából. Talán az lesz a könyv címe, hogy Vissza az irodalomba. Vélhetően nem csak másokat, de engem is zavarna, hogy az országgyűlési képviselőnek versei jelennek meg, ahelyett, hogy tenné a dolgát a törvényhozásban, a választókerületben, a helyi és a nemzeti összefogás érdekében.- Több mint három évtizede házas, három gyermeke, hét unokája van. Mikor jut idő a családra?- A hét második felében, esténként, olykor szombaton vagy vasárnap. A hármasikrek mellett Máté unokám nyiladozó értelme, kérdései, rácsodál- kozása a világra nagy élmény számomra. A gyerekeim felnőtt emberek, döntéseikben, munkájukban ott van a családi életünk, 36 éves házasságunk nyugodt ereje. A nyugodt erőből ez megmaradt. Lassan befejezik a kutatómunkát a Baranya megyei nyomvonalon útépítés Miután az M6/M60-as gyorsforgalmi utak beruházói és kivitelezési pályázatát kiírták, eredetileg öten jelentkeztek a dunai autópálya megépítésére és üzemeltetésére. Hárman maradtak a ringben, közülük a Strabag tette a legkedvezőbb ajánlatot. Úgy tudjuk, a másik két pályázó 25-35 százalékkal drágábban vállalná a munkát. Az ajánlatok 300-410 milliárd forint között szóródtak. A győztest a tervek szerint októberben nevezik meg, az M6/M60-nak 2010-re kell elkészülnie teljes hosszában, azaz Dunaújvárostól Pécsig. Az optimisták szerint az előzetes építési munkálatok már az idén megkezdődnek. ■ Az előzetes építési munkálatok talán már az idén megkezdődnek. Ugyanakkor a tudomány már óriásit nyert. A régészek több százezer lelettel gazdagodtak. Hetvenöt fontos településmaradvány került elő a megyét érintő kilencven kilométeres nyomvonalszakaszon. Nagy Erzsébet, a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága régészeti osztályának vezetője elmondta, a régészek a szeptember végi határidőre átadják a területet az M6/M60-as építőinek. Utólagos engedéllyel néhány lelőhely környékén még október 31-ig dolgozhatnak. ■ G. Zs. Fergeteges fesztivál lesz Szentistvánon vigasság Tartalmas szüreti rendezvény-sorozat lesz a hétvégén Bajaszentistvánon, a Szentistváni ÁMK szervezésében. Pénteken délután fél 3-kor nyitják meg a mesterségek terét a nemezelők, gyöngyfűzők, virágkötők, csuhéfonók, kosárfonók részére. Természetesen a gyerekek nem csak nézhetik, ki is próbálhatják az egyes munkafázisokat. A magyar és délszláv zenés felvonulás fél 5- kor kezdődik. Szombaton este 7-kor lesz a szüreti bál a torna- csarnokban. ■ K. L. A locsolópénz is templomépítésre ment évforduló Öt országból érkeztek a reformátusok ünnepségére, Móricgátra „Ezt a templomot Isten építette fel csodálatosan a maga dicsőségére.” írta a móricgáti templom építéséről beszámolójában dr. Dobos Károly református lelkész ötven évvel ezelőtt. A felszentelés jeles évfordulójára a napokban emlékeztek a helyi reformátusok. Ünnepi istentiszteletet tartottak, melyre öt országból érkeztek vendégek. Megemlékeztek a templomépítőkről, az adományozókról és Dobos Károlyról is. A móricgáti templomot két világrész, öt ország és háromféle keresztényfelekezet népe építette. A helyi református gyülekezet Dobos Károly lelkész segítségével - aki négy éve 101 éves korában halt meg -171 ezer forintot gyűjtött ösz- sze a templom megépítésére. A lelkipásztor például arra ösztönözte a gyülekezet asszonyait, hogy neveljenek csirkét a tanya körül a templom javára, s az ősszel eladott jószágok árából vegyenek téglát. Az asszonyok ezt el is vállalták. A férfiak azonban „keveset bíztak a dologhoz”. Az egyik azt mondta: Én majd akkor adok rá, ha a csillagot teszik fel a tornyára. A kételkedők ellenére a templom építését sokan támogatták. Amerikából például szeretetkölcsönként ezer tégla árát küldték, amit 20 éven át törlesztettek a móricgáti reformátusok. Minden család évente tíz tojást adott erre a célra. A jugoszláviai magyar reformátusok szintén ezer téglával segítették a templomépítést. Egy zsidó származású kanadai mérnök, akit kisfiúként hónapokon át rejtegettek a móricgá- tiak a hitleri és nyilas fajüldözés idején, hálája jeléül szintén ezer téglát küldött. Egy idős budapesti kéményseprő fizetéséből havonta 100 forintot adományozott erre a célra. Az egyik helybeli kisfiú pedig a húsvéti locsolkodásban keresett 10 forintját - amiből eredetileg kisbicskát szeretett volna vásárolni - adta a templom építésére. A Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezeti perselyadakozást szervezett. A toronyra való csillag például Foktőről érkezett. A szószékre viszont egy skót misszionáriusnő küldött térítőt. A templom végül 1957 őszére felépült, november 10-én szentelték fel. Akkor Dobos Károly így fogalmazott: Kissé nyersek még a falai, padozata, mint ahogy nyers még sok pusztai ember is, de ha majd többször hallja ez a nép is a bűnös emberi szívet újjászülő, átformáló Jézus Krisztus szavát, hisszük, jobb, nemesebb, tisztább lesz a pusztai ember szíve is. ■ Vajda Piroska Az ünnepi istentiszteleten HORKAY LÁSZLÓ kárpátaljai püspök hirdetett igét
