Petőfi Népe, 2007. augusztus (62. évfolyam, 178-203. szám)
2007-08-06 / 182. szám
9 2007. AUGUSZTUS 6.. HÉTFŐ Akinek sikerült megszöknie Recskről MicHNAY gyula „meglépett” a hírhedt munkatáborból, mert nem volt kedve ahhoz, hogy kicsinálják A magyar James Bond - a kiskunmajsai ’56-os ifjúsági táborban ezt a becenevet kapta Michnay Gyula. Sebestyén István REttentő CSávába Kerültek-A kistarcsai gyűjtőbe vittek. Odaérkezésünkkor levetkőztettek bennünket, a ruháinkat középre kellett dobnunk. Tudtam, hogy ki fognak csinálni bennünket, amihez nem volt túl sok kedvem, ezért elhatároztam, hogy megszökök. Első próbálkozásom azonban nem járt sikerrel, menekülés közben úgy keresztüllőtték a karomat mint a sicc! - folytatódik a történtet. Ezt követően a fiatalember a recski büntetőtáborba került, ahol több száz társával együtt követ fejtettek. - A rabok között egy szójáték járta, ami szerint Recsk nem jelent mást, minthogy REttentő CSávába Kerültünk. Én azonban nem tudtam elképzelni, hogy sokáig ott maradjak. A szökés lehetősége fél év múlva csillant fel. A hétvégét kivéve egy hétfős csoport mindennap a táboron kívül dolgozott egyetlen őr kíséretében. Kiötlöttük, hogy valaki közülünk beöltözik egyenruhába, és az egyik szombaton nyolcán elhagyjuk a tábort, mintha dolgozni mennénk. Arra számítottunk, hogy az elmélázó őröknek nem fog feltűnni, hogy nem hétköznap van, és mivel a kijárat két őrtorony között helyezkedik el félúton, azt sem veszik észre, hogy kísérőnk „fegyverét” fából faragták, és egy gatyamadzagon lóg - magyarázza az egykori fogoly. A terveket tettek követték: a szabóműhelyből került egyenruha, a susztertől csizma, és elkészült a „géppisztoly” is. Szombat reggel a csapat elindult, és gond nélkül kijutott a lágerből. Úgy tűnt, minden simán megy. Menekülés díszkísérettel- Úgy kalkuláltunk, hogy csak a déli létszámellenőrzésnél tűnik fel a távozásunk, vagyis 6-8 órányi egérutat kapunk. Szlovákia felé akartunk szökni. Amint azonban kijutottunk a táborból, a csapat egyik fele a megbeszél- ellenére azonnal kereket oldott: délnek tartottak a vasúti sínek mellett, estére el is fogták őket. Hárman maradtunk: Mózes Misi, Lőcsey Géza és én. Pest felé vettük az irányt, ott remélhettünk segítséget. A mezőkön, réteken haladtunk, mert úgy gondolkodtam: senki sem hiszi, hogy nyüt terepre merészkedünk. Miska nem bírta a feszültséget, csak az erdőben volt hajlandó menni, felpattant és elrohant - hamarosan el is fogták. A gyanúm beigazolódott: egy mélyedésben megbújva láttuk, amint kéz a kézben fésülik át az erdőket a katonák. Összesen 30 ezer egyenruhás üldözött minket. Pest határában a két férfi elvált egymástól, külön-külön kerestek menedéket. Lőcsey Géza később eljutott a határig, de Álkísérőnk fegyverét fából faragták, és egy gatyamadzagon lógott a vállán. A 85 éves férfi arról mesélt a résztvevőknek, miként sikerült egyedüliként megszöknie a recski kényszermunkatáborból. A történet 1951-ben játszódik. Mint Pilátus a credóba- Gyula úr, keresik az ÁVO-sok!- a házmester szavai villámcsapásként érték a 28 éves Michnay Gyulát, aki nem értette, mit keresnek nála a rettegett államvédelmisek. Katonai akadémiát végzett, legjobb ismeretei szerint semmiféle államellenes ügye nem volt. Bevitték.- Előző nap egyik barátom azzal keresett meg, hogy van egy régi iskolatársa, aki holnap elutazik Pestről, és mivel én közel lakom a Keletihez, nálam hagyná a csomagját reggelig. Mondtam, persze, semmi akadálya - emlékeik vissza az előzményekre csaknem hat évtized távlatából Michnay. Az illető nem jelentkezett a pakkért, amiben egyébként női fehérneműk voltak - helyette jött az ÁVO. A meghökkent fiatalembert arról kérdezték, mit tud a bőrönd tulajdonosáról. - Mondtam nekik, hogy semmit, de úgy tűnt nem hisznek nekem. Már úgy volt, hogy kiengednek és hazamehetek, ám adódott egy kis bökkenő. Egy cellába kerültem a korábban Svájcba emigrált kisgazda miniszterelnök, Nagy Ferenc titkárával, Kapocs Ferenccel, aki sok mindenbe beavatott, még az amerikai és francia ügynökök nevét is elárulta. A tiszteknek is elmondta, hogy velem ezekről beszélt. Nem csoda hát, hogy az aktámba a következő bejegyzés került: „szabadon hagyása államvédelmi szempontból aggályos”. visszatért a fővárosba, ahol hamarosan elkapták. Tíz évet kapott, akárcsak a többiek. Michnay Gyula volt az egyedüli, aki sikerrel járt.- Pesten egy barátom adott ruhát és pénzt, majd Répcelakra utaztam vonattal. Nem bujkáltam, gondolva, biztosan nem feltételezik, hogy szabadon merek mozogni. Szerencsémre a környéket nagyon jól ismertem, a katonai akadémiát ugyanis Sopronban végeztem el. Osztrák területen, Deutschkreutzban kötöttem ki, ahol felszálltam egy Bécsbe tartó vonatra. A dolog pikantériája az volt, hogy ez a járat Magyarországon is áthaladt. Persze megállója nem volt, de a határőrök végigkísérték a szerelvényt. Egy osztrák újságba „temetkezve” ültem a helyemen, miközben díszkísérettel hagytam el az országot. Hatszáz rabtárs neve Este már Bécsben volt, ahol a hatóságoknak előadta történetét. Lediktálta hatszáz recski rabtársa nevét, melyeket fogsága idején memorizált. Ezeket később az Amerika Hangja Rádióban részletekben olvasták be - sokanrilyen módon értesültek arról, mi történt hozzátartozóikkal, szeretteikkel. A világ '56-os ifjúsági tábor - hatodszor A KISKUNMAJSAI ’56-OS ifjúsági tábort idén hatodik alkalommal szervezték meg. Mint Kozma Huba, a Konecsni György Múzeum igazgatója elmondta: a szokásokhoz híven ezúttal is főként határon túli magyar középiskolások a résztvevők. Az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági fiatalok előadásokat hallgathatnak és találkozhatnak többek között a forradalom és szabadságharc még élő nagy alakjaival. Az összkomfortos táborhely egyébként két egykori szabadságharcos, a már elhunyt Pongrátz Gergely, illetve testvére, Pongrátz Ödön anyagi támogatása révén épülhetett fel. közvéleménye előtt pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Népköztársaság kényszermunkatábort működtet. A recski lágert néhány év múlva felszámolták. Michnay Gyula Németországban kezdett új életet, családot alapított és kétkezi munkásként dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Jelenleg Budapesten él. A recski láger, amelyik „sohasem létezett” a HEVES MEGYEI Recsk mellett 1950-ben létrehozott kényszermunkatáborba azok a „rend- szerellenes” személyek kerültek, akiket még az akkori jogszabályok alapján sem tudtak elítélni, ám a hatalmi szervek „éberségből" mégis ki akartak vonni a társadalomból. Az internáltaknak napi 12-14 órát kellett dolgozniuk minimális élelemmel. Az 1953-ig működő lágernek mintegy 1580 rabja volt, egytizedük nem élte túl a fogságot. A túlélőkkel kötelezvényt írattak alá, mely szerint a kényszermunkatáborról, ottani megpróbáltatásaikról soha nem beszélnek. Szabadulásuk után vagy rendőri felügyelet alá kerültek, vagy több évre börtönbe zárták őket Az egykori munkatábort - feloszlatása után néhány esztendővel - lebontották, a barakkok helyét befásították, hogy nyoma se maradjon. A kommunista rezsim alatt a magyar hatóságok mindvégig állították, hogy a recski kényszermunkatábor sohasem létezett. Repülönapi játékunkon Volkswagen Poto-t n A játékban az alábbi lapok előfizetői vehetnek részt: Petőfi Népe, líj Néplap, Békés Megyei Hírlap, Heves Megyei Hírlap, Nógrád Megyei Hírlap, 24 Óra, Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság, Új Dunántúli Napk) Még nem késő pályázni játékunk fődíjára, a Volkswagen Polo Comfortline (80 LE, 5 ajtós) személygépkocsira. Ha ÖN (2007.08.08-án) érvényes Petőfi Népe-előfizetéssel rendelkező magánszemély, akkor nincs más dolga, csak:- töltse ki a játékszelvényt és küldje el címünkre 2007.08.13-áig. Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét, Széchenyi körút 29. Keresse lapunkban a nyereményszelvényeket (Korábbi lapszámainkban - 2007. július 23., 24., 26., 28., 31. augusztus 2., 4. - is talál nyereményszelvényeket Küldje be azokat is, hogy nagyobb esélye legyen A képen látható autó csak illusztráció. a nyereményautóra!) Augusztus 15-én, 10 órakor a Petőfi Népe székházában (Kecskemét, Széchenyi körút 29.) közjegyző jelenlétében sorsolunk. . ...... ... ; Petőfi Népe
