Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)
2007-07-30 / 176. szám
PETŐFI NÉPE - 2007. JÚLIUS 30., HÉTFŐ 3 MEGYEI KÖRKÉP • VÉLEMÉNY Szomjaznak, hullanak a gidák kunbaracs A tizenkét tetemen se lövés, se kutyaharapás nem volt: kiszáradtak FEHÉR ISTVÁN mezőőr az ilyen itatókba 50 hektoliter vizet osztott szét. Soha nem tapasztalt pusztulás van a kun- baracsi határban élő vadállományban. A napokban több őzgida elhullott a kánikulában. Pulai Sára Az itató körúton a terepjáróval 10-15 kilométer/óra sebességgel tudtunk csak haladni. Mögöttünk a mezőőr traktorával vontatta az ötven hektoliteres, vízzel teli lajtot. A csaradai részen a köles máskor derékig érne, most csak jó féllábszárig nőtt. A vadaknak vetett kukorica sem szökkent magasra, de ettől nagyobb baj, hogy a ritka szemes csövek szinte besültek a kánikulában. Elsőként a Hu- gyecz-tanyahelynél lévő hatónál álltunk meg.- Százhúsz liter víz fér bele. Kikotrom a szemetet, addig a barátom curükkbe megy, a széles slagra rányitja a csapot, és máris jöhetnének a jószágok. Ha tudnák, hogy a traktor hangja most mit jelent, már itt lennének - mondta a püótánk, Szabó István. Aztán tovább haladtunk az egykoron zsombé- kos, nádas vidéken. A köles-, szudánifű- és bunkóscirok-ve- tésnek legfeljebb csak a fácánok örülhetnek. Az hatónál a mezőőr beszámolt arról, hogy a minap három elhullott kis őzet talált, és számba vették a többit is, mígnem ketten tucatnyit számoltak össze. Az biztos, hogy sem lpyés, sem kutyaharapás nem volt rajtuk. Szomjan halhattak. Harmadik állomásunk az Oleácsik-tanyahely volt. Az itató körös-körül őznyomos. El- zötykölődtünk a Makai-tanya- romhoz, majd a buckákon át haladva megütötte orrunkat a bűz. A volt Csorbatanya közelében őztetem. A kóbor ebek már belekóstoltak. A Pazsitka- földi itató is tele lett. Utunk a foltokban kiszáradt herefóld mellett vezetett a Lackovics-tanyahely- hez, ahol ismét megcsapolták a lajtot. Ezután addig kacskaringóztunk az erdős-pusztás- borókás vidéken, mígnem rámentünk egy betonútra, és hamar lehajtottunk a kitaposott porosra. Szinte nekimentünk egy nádasnak, ami előtt megtelt szemeteskonténer szaglott. Szabó István kicsit eltűnt a zöld növényzetben, majd magától távol tartva bekötözött nejlonzsákkal tért vissza.- Zsákszám hordja ide valaki a szerencsétlen jószágok maradékát: őzfejeket, koponyacsontokat, lábakat, bőröket, néha még beleket is. Itt van ez a konténer! Ezért is hiába telefonálgatok, hogy méltóztassék eljönni a hulladékszállító - méltaüankodott Landauer János, aki közeli házából jött oda. - Pistukám - fordult Szabó úrhoz -, mint önkormányzati képviselő, tegyél valamit! Vannak erre üdülőtanyák is. Borzasztó a bűz! - mondta és elköszönt, mi pedig irányt vettünk a Kerekerdőnek. Bár a terület Kunbaracshoz tartozik, a ladánybenei fóldtulajdonosi közösségé, mely a vizet illetően biztosan nem veszi számba a vadakat. Amíg az itató körüli őznyomrengetegen sajnálkoztunk, orrfacsaró bűz terjengett. A szag irányában rókatetem. Ezt elhagyva a Gombai-major lett az úti cél, onnan pedig az Ábra- hám-tanyahely melletti tartályhoz mentünk. Ez utóbbi volt az egyetlen, ami nem volt száraz. Nem úgy a 15-ös vadászles közeli. Innen a Kunba- racs-Ladánybene összekötő úton a Határúira tértünk. „A keze száradjon le!” - mérgelődött a szemétkupacok láttán Szabó úr, és zötykölődtünk tovább. A Hardi-tanyahely nyárfái alatt a tizenharmadik hatót töltötték a férfiak, amikor a mezőőr is megadta magának a feladatot: „Felhívom az erdészt, mert balkezes (illegális - a szerk.) favágás van az akácosban.” A Danics-tanyahelyen is kinyitották a lajt csapját, és a három-négy méter mély, kiszáradt csatorna partján haladtunk. Legközelebb egy elhagyott szőlőtábla mellett álltunk meg. Az itató körül fűszál sem volt, mert annyira agyontaposták a vadak; mit tudni, mióta járhatnak ide - hiába. „Gondoskodás szempontjából gazdátlan ez a hely” - jegyezte meg az egyik utastárs. Ekkor már jó huszonöt kilométert hagytunk magunk mögött, és tizenhat hatót töltöttünk meg. A „merrefelé járunk?” kérdésre azt a választ kaptuk: inkább ne kapjunk levegőt, de húzzuk fel az ablakot. A kákási részen elleptek bennünket a legyek, a böglyök. Ugyanis - mint azt sokan tudják a környéken - a kerekegyházi baromfitartók ide hordatják a trágyát. Az óriáskupacok váltják egymást. A Kerekegyházát La- josmizsével összekötő út mentén is borzalmas a szag és a legyek hada, amit a közeli tanyákban lakók kénytelenek elviselni. Néhány perc múlva a baracsi bekötőútra értünk, amiről jobbra a mezőőr tanyája. - Állandóan locsolom a területet, s alkonyaikor 20-25 méterre bejönnek az őzek hű- sölni, éH'ii itatójukat is naponta feltöltöm - mondta. Ha Pétiét István példájára - a vadászterület gazdái - nem csak a puskavégnél vennék számba a vadállományt, akkor minden bizonnyal kevesebb elhullott gida feküdne a baracsi határban. ► nézőpont Megegyeztek a mentőakcióban fehér istván mezőőr a minap összefutott Szabó Istvánnal, a polgárőrség vezetőjével. Szinte egyszerre így köszöntek egymásnak: „Tüdod- e, mi újság? Döglenek az őzek!" Ezután megegyeztek a mentőakcióban. ■ Kunbaracs külterülete 5456 hektár, ebből 2807 hektár az erdő. GrililSlálilOr Az evés-ivás és a szaftos látvány ünnepe volt a hét végén megtartott kunfehértói II. grillsütőverseny és -fesztivál. A Potter and Friends Kft. által szervezett kulináris népi játékokon a finom ízek, ínycsiklandozó illatok, valamint a „sörrel öntözött”, vidám hangulat uralkodott. A háromtagú zsűri a magyar média konyhaművészet ikonja, Kovács Lázár vezetésével végül az egzotikus, kaliforniai recepttel előálló Három Testőr csapatát ítélte a legjobbnak. Kis Magyar Abszurd-díj a kiskunhalasi zsaruknak fricska A Magyar Újságírók és -Készítők Európai Szövetsége a kiskunhalasi rendőröknek adományozza első alkalommal a Kis Magyar Abszurd-díjat. A Magyar Újságírók és -Készítők Európai Szövetsége (MUKESZ) a Kis Magyar Abszurd-díjjal szeretné ráirányítani a figyelmet a sajtóval és a | nyilvánossággal kapcsolatos 1 megdöbbentő cselekményekre, S illetve azok elkövetőire. Első al- 1 kálómmal azokat a kiskunhalasi si rendőröket tartják méltónak a Kis Magyar Abszurd-díj viselésére, akik pénzbüntetésre ítélték a munkáját végző tévériportert, Pozsgai Ákost. Az újságíró „bűne” az volt, hogy menekülés közben nem kapcsolta be a biztonsági övét, és mobiltelefonon kért rendőri segítséget az őt fenyegető üldözőivel szemben, miután Pirtón egy illegális szemétlerakatot lefilmeztek. A MUKESZ felkéri az igazságügyi és rendészeti minisztert, illetve az országos rendőr- főkapitányt, hogy megfelelő intézkedésekkel akadályozzák meg a jövőben ilyen abszurd döntések megszületését. A MUKESZ tagjai egyúttal vállalják, hogy a kollégájukra kiszabott 14 ezer forintos büntetést kifizetik, ha az erről szóló határozatot az érintett hatóságok nem vonják vissza. ■ A lajtos traktor és az őzek füle van abban valami nagyon elgondolkodtató, amit Szabó István, a kunbaracsi polgárőrök vezetője a lajtos traktorról meg annak hangjáról megjegyzett: ha a szomjúságtól szenvedő vadak tudnák, hogy a gép zúgása mit jelent, az hatóhoz sereglenének. De a kunbaracsi erdők és mezők vadjainak füle nem társít vizet a gépzúgáshoz. Ilyen pavlovi reflexet nem fejlesztett ki bennük a vadásztársaság. Mert minek vizet hordani, ha egyszer az állatok a hajnali harmaton is túlélik a nyarakat? Most azonban az iszonyatos légköri aszály elszívta a víznek az utolsó molekuláját is. RÉGEN LEHETETT, amikor ilyen csörgősre száradt a Kiskunság. Nyilvánvalóan még a vadászok sem kalkuláltak az ilyen szélsőséges időjárással. Ez pedig súlyos mulasztás részükről, mert a vadászoknak a kevésbé valószínű eseményekkel is számolniuk kell. Merthogy ők is gazdálkodók. Legalábbis máskor erre hivatkoznak, és az őzpörkölt mellett érdekeseinket tudnak mesélni arról, - miként fejtik meg apró jelekből az erdő egész életét. a nyomolvasás most valahogy elmaradt. Pedig amikor a kukorica levele barna szivarrá csavarodott, a forró kőhegyek hátáról származó szeder termése összetöpörödött, amikor maghozás előtt homokba pusztult a betyár- kóró, szóval mindez már hetekkel ezelőtt jelezte égbekiáltóan: szenvednek a vadállatok is. Abban is lehet igazság, amit a vadakat itató erdei ember eresztett el foghegyről: ha a vadászterület gazdái nem csak a puskavégnél vennék számba a vadállományt, akkor bizonyára kevesebb elhullott gida feküdne a baracsi határban. Egyre többen keresik a közös, családi nyaralást szabad idő Kecskeméti táborvezetők szerint mostanában az a jellemző, hogy leginkább együtt nyaral a család. Úgy tűnik, a rohanó világban egyre fontosabbak lesznek ezek a programok. De arra is van lehetőség, hogy a gyerekek a szülők nélkül töltsenek el néhány napot, vagy éppen fordítva: a szülők jussanak levegőhöz. A Kecskeméti Ifjúsági Otthon nyolcvan táborozási lehetőséget kínál a fiataloknak. Sikert aratnak a képzőműves-, a színjátszó és az egyházi táborok. A 16 év feletti diákok és az egyetemi hallgatók, a nyári munkák mellett szívesen látogatnak el az ország egész táján egyre keresettebb fesztiválokra. ■ H. D.
