Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-23 / 170. szám

9 2007. JÚLIUS 23., HÉTFŐ iiííllls Nótás kedvű, bár egy kortyot sem iszik Geiger János A katasztrófák idején mutatkozik meg igazán az összefogás és az emberség Az utóbbi években szá­mos erdőtűz, bel- és árvíz tette próbára a polgárokat és a szakembereket Bács- Kiskunban. Valamennyi védekezésben és elhárí­tásban vezető szerepet vitt Geiger János mérnök ezredes, megyei kataszt­rófavédelmi igazgató. Öt megyei vezető és tizenhá­rom országos parancsnok alatt szolgált eddig, de ez semmi ahhoz, hogy hu­szonhét éve nem ivott al­koholt. Bálái F. István- Szigorúan katonás modora elrejti az egyéniségét azok előtt, akik nem ismerik önt közelről. Milyen az igazi Geiger János?- Hogy szigorúan katonás va­gyok, azt vállalom, de remélem, hogy akik ismernek, látják ben­nem az érző embert és a felké­szült szakembert is.- Hogyan szerezte meg ezeket a tulajdonságokat?- Először is apámtól, aki kő­művesmester volt. Pápán szület­tem, mert anyám a nagyanyám mellett akart lenni a kritikus napokban. A család egyébként Sárszentmiklóson élt - ma Sár- bogárd a település neve. Az épí­tőipari szakmákban jártas ro­konság a nagyapám vezetésével elvállalta ott egy templom építé­sét, ami két évig tartott. A hosz- szú munkából aztán végleges letelepedés lett, varrónő anyám öt gyermekkel ajándékozta meg apámat. Apám művezető lett a Fejér megyei állami vállalatnál, gyakran az egész hetet távol töl­tötte. Szabad szombatok még nem voltak, csak vasárnapra jött haza. A nevelésünket ilyen­kor pótolta - szigorúan számon kérte rajtunk az egész hetet. Sok beszédre, persze, nemigen volt idő, ezért egyszerű eszközö­ket alkalmazott. Tartottunk is a hazajövetelétől, jól szétcsapott közöttünk, ha okot adtunk rá! Egyébként alaposságot, precíz- séget és emberséget várt el tő­lünk - hangsúlyozva anyánk, de minden más ember tisztele­tét is. Megkövetelte, hogy rende­sen tanuljunk. Ahol öt gyerek van, ott sok a konfliktus, alkal­mazkodni kell egymáshoz, az osztozkodás pedig kialakítja az igazságérzetet. Közelkép A megyei katasztrófavédelmi igazgató a parancsnoki kocsiból irányítja a védekezést. Így történt ez a hét végi tűzesetek alkalmával is.- A polgári védelem és a ka­tasztrófaelhárítás műszaki-ké­miai ismereteket kíván. Ezek­re hogyan tett szert?- Már a sárbogárdi gimnázi­umban szerves-vegyipari szak- képesítést kaptam, mert mi a középiskolát öt plusz egyes rendszerben végeztük. Öt nap elmélet, egy nap gyakorlat. Érettségi után el­mehettem volna akár szeszfőzdébe is dolgozni, de ta­nulni akartam. A legkisebb költ­séggel akkor kato­nai főiskolára le­hetett járni. Az osztályból hatan jelentkez­tünk, de csak ketten bizonyul­tunk alkalmasnak. Nekem fi­zikai problémám nem volt, mert sportoltam, fociztam az NB Ill-ban, és tagja voltam a Fejér megyei ifiválogatottnak. A Zalka Máté Katonai Műsza­ki Főiskolán vegyvédelmi pa­Akik ismerik Geiger Jánost, tudják, hogy pontosság, ha­tározottság és emberség jel­lemzi. Helyt kell állni a kritikus időszakokban is! a legnehezebb pillanatokat eddig a Fels&Tiszán élte át Geiger János, amikor a 2003- as árvíz idején - segítőként odavezényelve - a kitelepítést és a befogadást irányította, majd a segélyek szétosztásá­ban vett részt. Emberek ezreit kellett az otthonukból elszállí­tani. Büszke arra, hogy ha bármikor arra jár, barátként fogadják. Ilyen kritikus pilla­natok Bács-Kiskunban még so­hasem voltak, de az árhullám nyomán Tiszakécskén majd­nem előfordult ugyanez. Az ad­ta a helyzet nehézségét, hogy váratlanul át kellett szervezni a kitelepítési helyszíneket. Em­lékezetes pillanat az is, ami­kor Kecskemét főterén álltak készenlétben a buszok, hogy ha szükséges, ide szállítsák a tiszaugi lakosokat. rancsnoki és radiológiai üzemmérnöki diplomát sze­reztem, utóbbit később mér­nökire váltottam.- Hogyan került Bács-Kiskun megyébe?- Hatvannyolcban gyakorla­toztam itt először, de igazán a házasságom révén kötődtem a megyéhez. Kato­nai pályámat Szekszárdon kezd­tem, majd a jános­halmi tüzérezred­nél lettem vegyvé­delmi és műszaki főnök. Itt ismer­tem meg a felesé­gemet, s azóta szeretem a me­gyét. A különböző hadgyakor­latok alkalmával jól be is jár­tam, bár innen két év múlva a Zrínyi Miklós Katonai Akadé­miára kerültem. Ott szerez­tem egyetemi végzettséget, amivel aztán Hatvanban kap­tam beosztást, de már a hátor­szágvédelmi parancsnokság kötelékében.- Közelített tehát ahhoz a fel­adathoz, amit ma is ellát.- Annál is inkább, mivel a hatvani műszaki mentő ezred zászlóaljparancsnokaként az 1980-as tiszai árvíznél kaptam nehéz feladatokat. Ott éreztem át először, milyen az igazán baj­ba jutott emberek helyzete, ho­gyan mutatkozik meg az em­berség a kritikus pillanatok­ban, és milyen hálásak tudnak lenni minden segítségért.- Mai beosztásáig azonban akadt még bőven kitérő.- Hatvanban az ezredpa­rancsnok helyettese lettem, majd nyolcvannyolcban, két év­vel Csernobil után hadműveleti tanfolyamra kerültem Moszkvá­ba, ami hadosztályi szintű veze­tői képzést adott. Itt a katasztró­fa utáni tapasztalatokat is tanul­mányozhattam, ami szintén a mostani szakmámba vágó isme­retekkel bővítette a tudásomat.- Mire hazajött, megváltozott a hadsereg szerepe, sokan tá­voztak az állományból, újra­osztották a lapokat.- Valóban, de én még fiatal voltam ahhoz, hogy nyugdíjaz- tassam magam. Ezt nem tettem meg azóta sem, pedig régen elér­tem a katonai nyugdíjkorhatárt. Szeretem a munkámat, és a csa­ládom helyzete is megkívánja tő­lem, hogy dolgozzak, amíg csak tudok. Kilencven április elsejé­vel Kecskemétre neveztek ki me­gyei polgárvédelmi törzspa- rancsnok-helyettesnek. Ismét el- tölthettem Moszkvában két hó­napot, ahol felsőfokú polgári vé­delmi képesítést szereztem. Ké­sőbb én lettem a törzsparancs­nok, majd amikor egyesítették a polgári védelmet a tűzoltóság­gal, létrejött a katasztrófavédel­mi igazgatóság. Öt megyei veze­tő mellett szolgáltam, most a ha­todik ciklust töltöm. Közben az országos parancsnok személye tizenkétszer változott. A MEGYÉI KATASZTRÓFAVÉDELMI igazgató 1948-ban született Pápán. 1971-ben végzett a katonai főiskolán. 1975-ben került Jánoshalmá­ra, ahol az ezred vegyvédelmi és műszaki főnöke. 1977-től 1980-iG a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia növendéke, majd Hatvanban zászlóaljparancsnok, később törzsfőnök, majd ezredpa­rancsnok-helyettes. Mérnök ezredes, számos katonai szakképesítés birtokosa. 1988-ban Moszkvába kerül hadosztályi szintű vezetői tanfolyamra, 1990-TŐL megyei polgárvédel­mi törzsparancsnok-helyettes. 2000-től Bács-Kiskun megyei katasztrófavédelmi igazgató. Számos ídtüntetés mellett 2004-ben megkapta a Ma­gyar Köztársasági Érdem­rend lovagkeresztjét Idén márciusban a „polgárvédel­mi miniszteri díjat” kapta. Nős, két lánya van, szívesen tölti az időt baráti társaság­ban nótázássaL- Ön tehát az állandóságot képviseli, kitartó ember. Állí­tólag huszonhét éve nem ivott alkoholt.- Nem iszom, viszont nótás kedvű vagyok így is. Egy beteg­ség miatt mondtam le róla, no­ha sohasem ittam sokat. A had­seregben a rendet szerettem az emberséges lazaság mellett. Szigorúan megköveteltem a reggeli tornát a katonáktól, de mindig tudtam, hogy szórako­zásra is szükség van.- Egy igazán nagy katasztrófa esetén mire számíthatnánk?- Remélem, ilyen eset nem következik be. Mivel a nagy ár­vizek idején többször is voltunk igazán éles helyzetben, és meg­tapasztalhattuk, hogy a megyei védelmi bizottság ura volt a helyzetnek, határozottan állít­hatom, hogy a felkészült­ségünkön nem múlna az ered­ményes helytállás. Veszélyes volt a helyzet a Tisza fővédvonalánál a tavalyi árvíz idején. A gátat homokzsákokkal erősítették.

Next

/
Thumbnails
Contents