Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-23 / 170. szám

2 PETŐFI NÉPE - 2007. JÚLIUS 23., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Nem használnak a tabletták, ha összevissza szedünk mindent Mezítlábas ünnep a Duna fölött DUNAVECSE/KiSAPOSTAG A kistérségek lehetőséget kaptak a sokoldalú fejlődésre gyógyszerek Felmérések sze­rint egyre több gyógykészít- ményt fogyasztunk, időnként sokkal kevesebb eredménnyel, de sokasodó mellékhatással. Ennek legfőbb oka, hogy ma­napság sokan úgy veszik be a gyógyszereket, hogy nincsenek tekintettel a készítmények köl­csönhatására. A másik problé­ma: a nem megfelelően tárolt gyógyszerek is hatásukat ve­szíthetik. ■ A rosszul tárolt gyógy­szerek hatásukat veszít­hetik. A regionális ÁNTSZ tiszti gyógyszerészei lapunknak el­mondták: mostanában egyre többen vesznek recept nélküli készítményt, ám a patikus ta­nácsát ehhez is célszerű kikér­ni és megszívlelni. Ha pedig gyógyszertáron kívül - például benzinkútnál - vásárolunk gyógyszert, akkor bizalommal használjuk az ott lévő gyógy­szer-információs rendszert. Néhány alapszabályt min­denképpen érdemes betartani. Például nem szerencsés az azo­nos hatóanyag-tartalmú gyógy­szerek halmozása, ezenkívül fi­gyeljünk oda az adagolásra és arra, hogy mit mivel szedünk együtt. Ami pedig a tárolást ille­ti: alapesetben a gyógyszert mindössze a nedvességtől, az erős fénytől, a direkt hőhatástól kell távol tartani. Mindez akkor is érvényes, ha nyaralni me­gyünk. A gyógyszereket ilyen­kor szerencsés a hűtőtáskában szálh'tani. ■ T. V. Csongrádnál leltek rá a körösi férfi holttestére Tisza Három nap múltán talál­ták meg egy Tiszakécskénél vízbe fulladt nagykőrösi férfi holttestét. Az 50 éves ember múlt szerdán délután akarta át­úszni a Tiszát a kécskei sza­badstrandnál. Egyszer csak el­merült, és aztán hiába keresték. Péntek este Csongrádnál felfe­deztek egy holttestet a folyó­ban, és beazonosították: a férfi volt az. ■ N. N. M.- Az Orbán-kormány törvénybe iktatta a vecsei hid megépíté­sét, a Medgyessy-kormány fel­gyorsította, a mostani pedig megvalósította. Köszönet mind­azoknak, akik pártállástól füg­getlenül támogatták a megvaló­sulást - mondta ünnepi beszé­dében Kovács Péter, Dunavecse korábbi polgármestere. Az ex- elöljáró éppúgy, mint a mosta­ni, Molnár Gyula is kiemelte az ügyben sokat tett civilszerve­zet, a HÍD Egyesület érdemeit. Mint a szónokok elmondták: a vecsei híd megépülésével és az M8-as autópálya várható el­készültével két kistérség is le­hetőséget kapott a fejlődésre. Molnár Gyula, Dunavecse polgármestere az Apostaggal közös, 218 hektár ipari park je­lentőségéről beszélt és arról, hogy a közelmúltban megkez­dődött azok visszaköltözése, akik korábban áttelepültek Új­városba. Előrehaladott két Vo­lán-társasággal az a megállapo­dásuk is, miszerint Dunavecsét, Apostagot és Dunaegyházát a hídon keresztül az elővárosi forgalom­ba kötik. Augusztus elsejétől így napi 15 autóbuszjárat lesz. Remélik, hogy Kun- szentmiklósra, Tassra, Szalkszent- mártonra is gyak­rabban járhatnak majd a buszok. A Duna-parti te­lepüléseknek az is céljuk és ké­résük, hogy súlyponti kórhá­zuknak a dunaújvárosit jelöljék ki, hiszen a kecskeméti 70 kilo­méterre, az újvárosi most a híd­dal egyhetednyi távolságra van. Amíg az elöljárókkal beszél­gettünk, óriási volt a jövés-me­nés. Volt, aki örömében a cipő­jét is levetette, hadd érezze: va­lóban talpa alatt a híd. Feny­vesiné Kabók Aranka arról me­sélt, hogy még a háromforintos Ezrek gyalogoltak tegnap oda-vissza a dunavecsel hídon. Az avatás emlé­kére hídpénzt bocsátottak ki. A bronzplaket­ten az építmény látképe Duna­vecse, Kisapos- tag, Apostag és Dunaújváros cí­merével. benzinnel mily sokszor körbe­utazott Solton és Dunaföld- váron át, megtéve oda-vissza jó negyven kilométert, hogy lá­nyát úszni taníttassa Dunaújvá­rosban. Nagyné Csanádi Dona ugyanezt tet­te kollégista gyere­kéhez járva. Mások annak örültek, hogy egy jó mozifil­met nézni is „át­ugorhatnak” majd a szomszéba. Do­bos Zoltánék a há­rom gyermekük to- vábbtanulásáért „kacsingatnak” át. Fekete József, Újsolt polgár- mestere abban reménykedik, hogy két, nagy hírű horgászhe­lyüket még többen látogatják majd, és hamar lesz gazdája a kilenc közművesített teleknek is. A dunapataji születésű Ko­vács János bácsi - elmondása szerint - aligha maradhatott volna le a népünnepélyről, hi­szen még 1938-ban elgyalogolt a földvári híd avatására is. Ara nyi Jánossal, Szalkszentmárton elöljárójával is összefutottunk a tömegben. Ő térségi csúcsle­hetőségnek nevezte, ha még az M8-as is elkészül, mert akkor az a fejlődés vonalára „fűzi fel” Kunadacsot, Kunpeszért, Sza­badszállást, Kerekegyházát, Fülöpházát is. Az ünnepnapon ismét össze­mérte erejét kötélhúzásban a két folyóparti település: Kis­MEGKÉBDEZTUK OLVASÓINKAT Mit jelent nekik az új híd? ap m EJ TAKÁCS NOÉMI 11 éves:- Tanár vagy légiutas-kísérő szeretnék lenni. Vagyis to­vábbtanulok. Most közelebb lett Dunaújváros, ahová több­ször elutaztunk az uszoda mi­att is. Ide meg sokszor kijár­tunk biciklivel vagy hajóval nézni, hogyan halad az épít­kezés. vass Imre, aki negyven éve él Dunavecsén:- Feljövünk a hídra, és kint vagyunk a világban! Elisme­rés a tervezőknek, a kivitele­zőknek! Strand, kórház, spor­tolási lehetőség, bevásárlások. Minőségibb lesz az életünk. Szerencsés korosztály va­gyunk, hogy ezt megélhettük. Világcsúcsméretíí a vecsei „kosárfiilű” az 54 MILLIÁRD forint költség­gel épült híd hossza 1680 mé­ter, melyből a mederhíd 307,8 méter hosszan ível át a Duna fölött. Az átkelő pillérjeit vas­beton cölöposzlopokra - me­lyek másfél méter átmérőjűek és 20-30 méter mélyre nyúl­nak a folyó medrébe - építet­ték. Kosárfül ívek tartják ká­beleken a híd acél pályale­mez-szerkezetét, mely közel félszáz méter magas. Az épít­mény acélszerkezetének súlya eléri a 22 ezer tonnát Az át­kelő szélessége a mederhídnál 41 méter. A hídon kétszer két forgalmi sávot, illetve egyik ol­dalon kerékpárutat, a mási­kon járdát alakítottak ki Hazánk leghosszabb fo­lyami hídján - amely a közép-dunántúli térséget összeköti az Alfölddel - tegnap igazi népünnepély volt. A Duna két partjáról özönlött a nép. A hivata­los ceremónia ma lesz. Pulai Sára KÉPGALÉRIA: WWW.BAON.HU apostag és Dunavecse. Ám ezút­tal nem a két part között húzták a kötelet, hanem a mederhídon. A 307 méteres kötéllel végre­hajtott erőpróbát ezúttal a ve- cseiek nyerték. A barija ünnepén berúgott malájok megkéselték a kínaiakat halálsziget Helén sápadtabb lett, de ha Walterra nézett, minden igyekezetével mosolygott, hogy bátorítsa a férfit Ne is mondjon semmit, ezen úgysem változtathat! - mondta határozottan Helén. - Majd meg­látja, maga elveszett fiúcska, hogy én kézen fogom és hazave­zetem szépen... De hát nevessen már, az Istenért! Nevetett. Hosszú hónapok óta először nevetett. Magához szo­rította Helént, és miután nem tudta lebeszélni a lányt, és nem jutott semmi eszébe, amit tenni kellene, karon fogta, végigve­zette a villasor mentén, amíg egy nagy sárga házhoz értek, amelyre rá volt írva: Misszió. Bementek és megesküdtek. Alibi Azt éppen nem lehetne mon­dani, hogy a telep európai tagjai kitörő lelkesedéssel fogadták Helént. Fesztelen tónus, félvad szokások voltak itt divatban. Ami pedig a külsőségeket illeti, azokban egyáltalán nem hono­sodtak meg Európa jó társaság­beli szabályai.- Micsoda ötlet volt ez Vanaldertől - dohogott Wolf -, minden bejelentés nélkül asz- szonyt hozni ide! Most kezdhet­jük megválogatni a kifejezése­inket. Hogy az a...- Csak azt sajnálom - morog­ta dühösen Van Gorck -, hogy a szmokingomat Amsterdamban kosztolják a molyok. - Most hasznát vehetném. Végül is mindannyian meg­békéltek, mivel Helén nemcsak kedves modorával nyerte meg őket, de megjelenésétől kezdve a koszt is száz százalékkal felja­vult. (Lambunak ugyanis sza­kácsként az volt a specialitása, hogy a legkülönfélébb húsokat és főzelékeket olyan módon tudta elkészíteni, hogy halsza­guk legyen.) Külön szobát vá­lasztottak el részükre a cölöp­házban. Walter csodálta Helént. Fenn- séges lelkierővel viselte el a borzalmakat, amiken éppúgy keresztülment az első időkben, mint minden európai. Sápad­tabb lett, de ha Walterra nézett, minden igyekezetével mosoly­gott, és még ő bátorította a fér­fit. Mikor csuromvizesen haza­tért napi körútjáról, már oda volt készítve a székre a tiszta ruha, és az asztalra téve az ebéd. Este összebújtak ketten, szomorú európaiak, és álmokat szőttek a szabadulásról. Helén simogatása, biztatása, örök sze­líd, asszonyi optimizmusa min­dig újra és újra lelket öntött Walterba. Pedig optimizmusra kevés ok volt. A harija ünnepen berúgott malájok átlopództak az északi területen lévő kínai kulik mun­kahelyére, és késelés történt három áldozattal... Van Gorck, mintha a szigeten a legteljesebb rend lenne, hozzáfogott az épít­kezéshez. A folyóparton már ott állt felhalmozva egy dombnyi építőanyag, és megjelent a hó­dító lábának első lehelyezett két vaskos cipőtalpa: négyszö­gű cementlapok egymás mel­lett a kiirtott dzsungel közepé­ben. Hikes, akinek munkájához fényképfelvételeket kellett ké­szíteni, a legnagyobb nehézsé­gekkel küzdött, mert a napra kitett lemezek a negyvenfokos hőségben állandóan nedvesek maradtak, és árnyékban percek alatt megpenészedtek. Ez meg­döbbentő bizonyítéka a levegő­ben úszó szörnyű halálnak... A fehérek pattanásig feszülő ide­gekkel érezték, hogy a telepen valaminek történnie kell. De a bennszülöttek ebből mit sem vettek észre. Parancsolóik lát­szólag közömbösen végezték napi inspekcióikat, különösen Van Gorck járt köztük fölénye­sen, közömbösen, bikanyakán nyugvó gőgös és nyugodt Prométheusz-fejével. Este együtt ültek. Nyugodtan vacsoráztak, vacsora után pá­linkát ittak és azt vitatták, hogy előnyösebb-e az irtást folytatni, vagy kezdjenek inkább az épít­kezéshez és az irtott föld műve­léséhez. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents