Petőfi Népe, 2007. július (62. évfolyam, 152-177. szám)

2007-07-16 / 164. szám

9 2007. JÚLIUS 16., HÉTFŐ I1\TTFR TIT 111 JL JCiIUl U A szívem nem engedi, hogy feladjam hanga istván Sokféle ötlet van, de a megvalósítás szándéka * i^| nélkül semmire sem megyünk Nehéz volt Kecskeméten gyökeret ereszteni - em­lékszik vissza Hanga Ist­ván órásmester azokra az évekre, amikor Kalocsáról Kecskemétre költözött. Ő azonban kitartó ember. Az óramúzeum megvalósítá­sáért 32 éve küzd. Rákász Judit- Kevesen tudják, hogy jókora vargabetűvel indult a pályája: először letette a szakmunkás- vizsgát, utána főiskolára ment, majd a diploma után mégis visszakanyarodott ere­deti mesterségéhez. Miért?- Tudatosság is, véletlen is volt talán benne. Órásműhely­ben nőttem fel, édesapám még­sem örült neki, hogy órás lesz belőlem. Többre szánt volna. Végül kibékült a gondolattal, de akkor meg én határoztam úgy, hogy 22 éves fejjel jelent­kezem az akkor induló GAMF- ra. Szülői engedély és támoga­tás nélkül indultam neki, és úgy is végeztem el a főiskolát. Másodévesen már órástanuló­kat tanítottam, de yqltam ruha­táros és mozigépész - én alapí- tottama GAMF-on'arz Omega mozit. A magam lábán kellett megállnom. Diákkoromban megismerkedtem egy idős órással, akinek a Don-kanyar- ban volt üzlete. Bejártam hoz­zá; ha kellett, segítettem neki. Aztán lebetegedett, kórházba került. Onnan üzent nekem Ka­locsára, ahol technikus tanár­ként dolgoztam, hogy eladná a boltot. Abban az időben egy üz­let bérleti joga igazi kincs volt. Nem is lehetett szabadon adni- venni. Ha egy helyiség meg­ürült, a tanács utalta ki a váró­listán következőnek. Volt, aki 10-15 évet várt egy üzletre. Az öreget meg is fenyegették, hogy bajba kerül, ha megengedi, hogy kiváltsam oda az ipart. De csak kiváltottam - ennek július elsején volt 39 éve! Végül az al­bérletben kezdtem óráskodni, ma is megvan a tábla, amit ki­tettem: „Órás az ötödik ablak­nál” - a főbérlő ugyanis nem engedte, hogy a kuncsaftok be­jöjjenek a lakásba.- Az ablakon keresztül dolgo­zó órásból hogyan lett rendes mester?- Több próbálkozás után ki­néztem magamnak az akkor megépült lordok átjárójában egy romos lichthofot, és meg­kérvényeztem a tanácsnál. Ahogy megkérvényeztem, le­bontották - soha nem volt sze­rencsém a városi tanáccsal. Volt a lichthof mellett egy ro­mos WC. Nem használták sem­mire, megkérvényeztem azt is. Rengeteg akta, rengeteg határo­zat, első- és másodfokú eljárá­sok... - még a megyei tanács ak­kori elnöke, Varga Jenő is össze­veszett a városi tanácselnök Reile Gézával, mert utasítására nem akarták odaadni a kulcsot. Két évbe telt, mire a kezemben Közelkép HANGA ISTVÁN különleges órái között, a Ráday Múzeumban, ahol a gyűjtemény egy része jelenleg is látható. volt a klozet kulcsa. Főiskolás barátaimmal kezdtünk neki a felújításnak. Egyre-másra kér­dezték a járókelők, hogy „Mi lösz itt?” Furcsa volt ez az ország más részeiről származó fiúknak, így néhány üveg sör­rel később kiírtuk a leendő ki­rakat ablakára hatalmas betűk­kel, mésszel: „ORAS LÖSSZ IT”- jó sok helyesírási hibával, hogy minél feltűnőbb legyen. Jó reklám volt, jöttek a kuncsaf­tok. Tizenegy négyzetméter volt az üzlet, de végre az enyém lett. így, ha nehezen is, valahogy csak megtelepedtem Kecske­méten.- Mi volt nehezebb: a ’60-as években maszek iparosnak lenni, vagy most, a hatalmas bevásárlóközpontok, a nagy konkurencia idején órásnak lenni?- Óráskodni akkoriban köny- nyebb volt. A kvarcórák megje­lenése nagy fordulatot hozott a szakmában, a ’70-es években. Az órásmestersé­get felváltotta az órakereskedelem, az olcsó órákat nem érdemes javít­tatni. Most ugyan ismét megjelentek a mechanikus órák, de csak a lu­xusmárkákban. Éppen ezért lenne fontos, hogy legyen óra­múzeum, amely megőrzi en­nek a kihaló szakmának az emlékeit.- Több mint harminc éve küzd ezért a múzeumért. Nem adja fel?- Szívem szerint feladnám. De éppen a szívem az, ami nem engedi. Pedig azokból a mun­Mi lösz itt? - kérdezték a járó­kelők. Mi pedig hatalmas betűk­kel kiirtuk az ablakba: „ORAS LÖSSZ IT!” káimból, melyeket a város ér­dekében vállaltam, hasznom még sosem volt. A harangjáté­kért Pro Űrbe kitüntetést kap­tam, mégis most, amikor moderni­zálni, javítani kel­lene, engem, aki megálmodtam és megvalósítottam, senki nem keresett meg. Az ország túl­só végéről képesek a megrendelők eljönni hozzám, hogy felkérjenek egy-egy óra elkészítésére, vagy kikérjék a véleményemet. De a saját váro­somban 32 év kevés volt ahhoz, hogy elérjem: legalább akkor keressenek meg, ha a saját munkáimmal kapcsolatban lenne feladat. Mint ahogy ah­hoz is kevés volt, hogy az óra­múzeum létrejöjjön. Nem taga­dom, van bennem keserűség. Azt már nem is mondom, hogy milyen jó lenne egy bábjáték is a városházára. Ez is régi ter­vem, nem is lenne nehéz meg­valósítani, ha meglenne a szán­dék.- Miért lenne jó a városnak, ha lenne egy óramúzeum Kecskeméten?- Németországban 80 óramú­zeum van. A kecskeméti gyűjte­mény ezek közül jó párat le tud­na körözni. Csak egy példa: az egyik legnagyobb svájci óramú­zeum mellett önálló üvegpavi­lont építettek, hogy egyetlen to­ronyóra-szerkezetet kiállítsa­nak benne. Láttak benne fantá­ziát, megbecsülték, és most van egy olyan látványosságuk, melyre büszkék lehetnek, és amit sok turista megnéz. Nem kellett hozzá nagy beruházás, hiszen a szerkezet megvolt, 1920 óta van órás a Hanga családban. Az édesapa - aki 1907-ben, éppen 100 éve született - Kiskunhalason tanulta a mesterséget, 1927- ben már izsáki órásként megbízást kapott a kunszál­lási toronyóra javítására. Hanga István Izsákon született 1942-ben, a család négy évvel később költözött Kalocsára. A szakma kita­nulása után következett az akkor induló GAMF, mely­nek első diplomásai között volt. 1985-ben nyitotta meg a Hornyik János körúton lévő üzletét. 1986-ban Pro Űrbe, 2006-ban Az Év Kecskeméti Mestere címmel ismerték el tevékenységét. Főbb köztéri munkái: a kecskeméti városháza hom­lokzati órája, közreműködött a harangjáték létre­hozásában, a kecskeméti világóra, a virágóra, a főtér toronyórái. Lánya, Krisztina ötvösnek tanult. A családi hagyományt Zsolt fia viszi tovább, akinek toronyórái több város közterét díszítik. ahogy megvannak nálunk is. Németországban olyan óramú­zeum is létezik, melyet egy templomból alakítottak ki. Sok­féle ötlet lehet, csak a szándék legyen meg. Nálunk ez a felis­merés még nem történt meg. Pedig az elmúlt 20 évben, a kvarcvezérlésű toronyórák megjelenése óta igen jelentős toronyóra-gyűjteményt sikerült összehoznunk.- Melyek a gyűjtemény külön­leges darabjai? , - Őrzünk több kovácsoltvas toronyóra-szerkezetet a működ­tető kősúlyokkal a 18-19. szá­zadból. Különféle szerkezeteket magyar, német, morvaországi toronyóragyárakból a 19. és 20. századból. Toronyórákat külön­leges járatokkal, ütőszerkeze­tekkel, és óraingákat az egymé­terestől a több mint négyméte­resig.- Hogyan jutottak hozzá ezekhez?- Az új óraszerkezetek beépí­tésekor sok helyen hozzájárul­tak, hogy a régi toronyórát el­hozzuk - abban a hitben és re­ményben, hogy bemutathatjuk egyszer a múzeumban. Kecske­méten egyébként sincs még műszaki múzeum.- Milyen megoldást lát a meg­valósulásra?- Sok megoldás felmerült már, sok helyről biztosítottak támogatásukról, de végül min­dig leszavazta a közgyűlés. Ki­csit azt az időt látom viszont, ami az üzletnyitásom idején volt. Azzal a különbséggel, hogy most még nehézkesebben mennek a dolgok, ahogy én lá­tom.

Next

/
Thumbnails
Contents