Petőfi Népe, 2007. március (62. évfolyam, 51-76. szám)

2007-03-05 / 54. szám

BODOLAY GÉZA színidirektor, POZSGAI ZSOLT drámaíró rendező és ROLAND SCHIMMELPFENIG német drámaíró társaságában a Kamaraszínházban.- Megmondom őszintén, hogy nem értek a színházművészet­hez. Nem is mély szakmai kérdésekkel készültem, hi- s szén az átlagos olvasókat, Pe- 5 tőfi népét képviselem.- Magam is. Több generáció J óta. Apám Petőfi-kutató volt, és 1 Petőfi-idézet van a színházje­gyen is. Amúgy nem hiszek az álszerénységben. A színház eb­ből az egy szempontból éppen olyan, mint a futball: mindenki ért hozzá.- Mit tart legértékesebb örök­ségének?- A már említett apám, és a szintén említett Petőfi örök lá­zadhat. És a tényt, hogy képe­sek jv^tak átadni legfontosab­bat: mi ide tartozunk.- Mikor kristályosodott ki, hogy az „ide tartozás” az Ön esetében a színházra is vonat­kozik? Volt meghatározó él­mény? Kedvencek: étel Vadas marha ital Tokaji fordítás író: Mikszáth Kálmán színész: Moliére film: Allonsanfan SZÍNPADI DARAB: Hamlet szín: vörös és fekete hobbi: amiről nem mondanék le: a három flam, a feleségem és Magyarország- Szentpéterváron - amit ak­kor még Leningrádnak hívtak, de ettől még Gogol városa ma­radt - és utóbb Berlinben. Eze­ken a helyeken apám éppúgy magyart tanított az egyetemen, mint Varsóban, de akkor még kisfiú voltam.- Igazgatói megbízatása ha­marosan, a jövő évad végén le­jár.- Nem tudhatom, kinek mi a hamarosan. Másfél év, például, az elődömnél fél ciklust jelen­tett.- A direktori pályázatot már idén kiírják. Pályázik?- A pályázat kiírásának idő­pontjáról önkormányzatunk dönt. Egy év múlva minden­képpen el kell dönteni a folyta­tást. Jelenleg a soron következő évad előkészítése, pénzügyi forrásainak előteremtése a fel­adatom, ezzel összefüggésben, vélhetően, több pályázatot is megírok.- Lát esélyt, hogy elnyerje?- Látok. Gondolom, maga is lát. Az igazgató személyénél azonban sokkal fontosabb a színház, és általában a magyar kultúra tovább élése. A megszo­rító intézkedések következté­ben, az oktatáshoz és az egész­ségügyhöz hasonlóan, a kultu­rális intézmények is jóval keve­sebb összegből gazdálkodhat­nak. A kérdés az, hogy cgv non­profit intézmény az eljövendő „hét szűk esztendőt” hogyan vé­szeli át. Az amerikanizált kom­mersz idiotizmus által kialakí­tott elkorcsosulás- hoz idomul, vagy őrizve élteti tovább a magyar-európai hagyományokat.- Ha nem pályá­zik, vagy nem nyeri meg, hova tovább?- Akárhogy alakul közös jö­vőnk, társaimmal rögeszmé- sen a magyar kultúra megma­radásáért fogunk cselekedni. Azt gondolom, hogy a global- izált fogyasztói társadalommal szemben az egyik legfontosabb állás a mindenkori valódi szín­ház lehet.- A múlt héten megjelent egy cikk az egyik országos napi­lapban. Ott azt írták: kinevezé­sének nem valószínű a meg­hosszabbítása. Ennek okaként a színház gazdálkodását jelöl­ték meg. Lehetséges utódait is megnevezték - Cseke Péter vagy Seres Zoltán személyé­ben. Mi Volt a gond a gazdák kodással, és mit szól a találga­tásokhoz?- A Népszabadság tudósítója vélhetően félreértette a nyilat­kozó dr. Sárközy Ist­ván alpolgármester úr szavait. Pénz­ügyekben, csalá­dom szerint, „vaska­lapos konzervatív” ódivatú vagyok. Még banki kölcsönöm sincs, nem is volt. A létezőt, és nem a remélt várhatót, szeretem költe­ni, ezért sem vagyok „jó fo­gyasztó”. Színházigazgatóként e tekintetben még szigorúbb va­gyok, s talán ezért is azon kevés színházak közé tartozunk, melynek - igazgatásom alatt - túlköltekezése, tartozása nem volt. Az más kérdés, hogy min­den költségvetési tárgyaláson, akár konfrontativ módon, igye­keztem színházunknak a támo­gatását megőrizni. A „kevesebb a pénz” megnyilatkozás ugyan­is nem pusztán könyvelési kér­dés. Ez mindig családok sorsát, megélhetését érinti. Morális kö­telességem munkatársaimért - a lehetőségekhez képest - min­dent elkövetni. A lehetséges utódról - hogy másik kérdését is megválaszoljam -: nem hi­szem, hogy az általam nagy- rabecsült alpolgármester úr vagy a cikk írója látnoki képes­ségekkel bírna, így erősen való­színű, ők se tudják, hogy a kép­viselő-testület kire szavaz majd. Tizenhét évvel a rendszerváltás után, úgy hiszem, nyugodtan feltételezhetjük: a demokrácia játékszabályai szerint lebonyo­lított, korrekt döntés születik majd. Cseke Péter barátomat egyébként nagyra becsülöm. Remek színész, méltán népsze­rű, és nem csak a hölgyek köré­ben. Nem volt alkalmunk együtt dolgozni, Kecskemétre költözésem előtt a Nemzeti Színházban rendeztem, a Turay ■ Másodszor van olyan évad, ahol hét magyar szerző műve szólal meg. A színház szerepe: legyen és játsszon! BODOLAY GÉZA A sok helyen, például a színházjegyen is Petőfit idézi Ida Színtársulat, ahol ő mosta­nában alkot, akkoriban még nem létezett.- Térjünk vissza az Ön szemé­lyére! A lelke hány éves?- Kilencvenkilenc és huszon­öt. E kettő egyszerre. így élem meg.- A frizuráját a hangulata ha­tározza meg?- Nem. A hajnyíró gépem, amit tizennyolc éve használok.- Mi az, amit utál?- A képmutatás, a gyávaság, a kisszerűség.- Szigorú főnök? Mi az, amivel biztos, hogy ki lehet húzni a gyufát?- Főnököt kettőt ismertem: Winnetou-t és Chingacsgukkot. Lám, már a nevét se tudom leír­ni rendesen. És nincs gyufa, ön­gyújtót használunk, amikor oly­kor (nagyon helytelenül) rágyúj­tunk.- Ön szerint mi a színház sze­repe?- Legyen és játsszon.- Bővebben: elgondolkodtat, szórakoztat, nevel, tükröt tart? Mindezt folyamatosan és együtt. Na látja, hogy ért hozzá.- Megosztotta a kecskeméti kö­zönséget. Ez cél volt, vagy „melléktermék”?- A jó színház mindig meg­oszt. A jó színház cél volt, sem­miképp és végleg nem „mellék”. AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGE: WWW.BAON.HU Munkahelyek: katona József színház, Kecs­kemét, 1998- direktor NEMZETI SZÍNHÁZ, 1992-1998 KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF Színház, 1989-1992 SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ, 1984-1989 Dr. Bodolay Géza a kecske­méti Katona József Színház igazgató-főrendezője. Sze­mélyesen is megtestesíti a színház szerepéről vallott nézetét, miszerint a jó szín­ház mindig megoszt. A di­rektorral online interjút készítettünk. Gál Zita- Jó hangulatban van?- Feltétlenül. Ha írhatok, azonnal megjavul a hangulatom. Mi lesz a művészetoktatással? parlament Az iskolák minősítési terve botrányos Azt látjuk, mit tett a művészet- oktatás ellenében, de mit tett érte? címmel kérdezte Zsigó Ró­bert (Fidesz) bajai képviselő Hiller Istvánt. Felszólalásában kifejtette: a miniszter rossz vi­szonyban van a művészetokta­tással. Adatai szerint a 2004-ben 105 ezer forintos zeneművé­szeti normatíva jövő év szeptemberéig biztos nem változik. A csoportos művé­szetoktatás támogatása pedig a 2004. évi 68 ezer forinthoz ké­pest most januártól csak 50, jú­liustól jövő szeptemberig pedig 40 ezer forint lesz. „A törvény nem számol azzal, hogy tanév közben normatívát csökken­tének, ezért az önkormányzat nem emelheti a költségtérítés díját. Erre csak szeptembertől lesz módja. Pedig oly mértékig változhatnak a tanulás felté­telei, hogy iskolák zárnak be, a művészetoktatás a tehetősebbek ki­váltsága lesz. Az iskolák mi­nősítési terve is botrányos. Talán azért is, mert foly­ton rögtönöznek. Az átalakuló vagy új iskolákat szeptembertől fele normatívával büntetik. Azon intézmények, melyek nem minősítenek év végéig, szintén csak fele normatívára jogosultak. Decemberig nem lehet több mint 4000 telephelyen, majd’ 900 intézmény felének se a szakmai minősítését becsülete­sen elvégezni. Jogsértő, hogy egy iskola önhibáján kívül nem tudja szeptemberben megmon­dani a növendékeinek, lesz-e módjuk ott befejezni a tanévet” = - mondta Zsigó. Majd feltette a r kérdést: a miniszter szerint el- | fogadható-e, hogy a tárca teljes | szakmai hozzá nem értése sújt- |! sa a művészeti tanulmányokat folytató gyermekek százezreit? írásbeli választ remél a bajai képviselő. ■ Géczy Zsolt ■ Az átalakuló vagy Aj iskolá­kat szeptember­től fele normatí­vával büntetik. Akvareiiek Bácskai hangulatokat, az épített környezetet, a tájat, a csendéletek bensőséges, aprólékosan, mégsem fényképszerűén kidolgozott világát, antikváriusként kutatja és mutatja be bajai önálló tárlatán Sipos Loránd. A Marosvásárhelyről előbb Jánoshalmán, majd Baján otthonra lelt fiatal alkotó műveit barát­ja, Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke, valamint Kovács Zita művészettörténész ajánlotta a zsúfolásig megtelt Árpád téri galériában a tárlatnyitón.

Next

/
Thumbnails
Contents