Petőfi Népe, 2007. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
2007-03-05 / 54. szám
BODOLAY GÉZA színidirektor, POZSGAI ZSOLT drámaíró rendező és ROLAND SCHIMMELPFENIG német drámaíró társaságában a Kamaraszínházban.- Megmondom őszintén, hogy nem értek a színházművészethez. Nem is mély szakmai kérdésekkel készültem, hi- s szén az átlagos olvasókat, Pe- 5 tőfi népét képviselem.- Magam is. Több generáció J óta. Apám Petőfi-kutató volt, és 1 Petőfi-idézet van a színházjegyen is. Amúgy nem hiszek az álszerénységben. A színház ebből az egy szempontból éppen olyan, mint a futball: mindenki ért hozzá.- Mit tart legértékesebb örökségének?- A már említett apám, és a szintén említett Petőfi örök lázadhat. És a tényt, hogy képesek jv^tak átadni legfontosabbat: mi ide tartozunk.- Mikor kristályosodott ki, hogy az „ide tartozás” az Ön esetében a színházra is vonatkozik? Volt meghatározó élmény? Kedvencek: étel Vadas marha ital Tokaji fordítás író: Mikszáth Kálmán színész: Moliére film: Allonsanfan SZÍNPADI DARAB: Hamlet szín: vörös és fekete hobbi: amiről nem mondanék le: a három flam, a feleségem és Magyarország- Szentpéterváron - amit akkor még Leningrádnak hívtak, de ettől még Gogol városa maradt - és utóbb Berlinben. Ezeken a helyeken apám éppúgy magyart tanított az egyetemen, mint Varsóban, de akkor még kisfiú voltam.- Igazgatói megbízatása hamarosan, a jövő évad végén lejár.- Nem tudhatom, kinek mi a hamarosan. Másfél év, például, az elődömnél fél ciklust jelentett.- A direktori pályázatot már idén kiírják. Pályázik?- A pályázat kiírásának időpontjáról önkormányzatunk dönt. Egy év múlva mindenképpen el kell dönteni a folytatást. Jelenleg a soron következő évad előkészítése, pénzügyi forrásainak előteremtése a feladatom, ezzel összefüggésben, vélhetően, több pályázatot is megírok.- Lát esélyt, hogy elnyerje?- Látok. Gondolom, maga is lát. Az igazgató személyénél azonban sokkal fontosabb a színház, és általában a magyar kultúra tovább élése. A megszorító intézkedések következtében, az oktatáshoz és az egészségügyhöz hasonlóan, a kulturális intézmények is jóval kevesebb összegből gazdálkodhatnak. A kérdés az, hogy cgv nonprofit intézmény az eljövendő „hét szűk esztendőt” hogyan vészeli át. Az amerikanizált kommersz idiotizmus által kialakított elkorcsosulás- hoz idomul, vagy őrizve élteti tovább a magyar-európai hagyományokat.- Ha nem pályázik, vagy nem nyeri meg, hova tovább?- Akárhogy alakul közös jövőnk, társaimmal rögeszmé- sen a magyar kultúra megmaradásáért fogunk cselekedni. Azt gondolom, hogy a global- izált fogyasztói társadalommal szemben az egyik legfontosabb állás a mindenkori valódi színház lehet.- A múlt héten megjelent egy cikk az egyik országos napilapban. Ott azt írták: kinevezésének nem valószínű a meghosszabbítása. Ennek okaként a színház gazdálkodását jelölték meg. Lehetséges utódait is megnevezték - Cseke Péter vagy Seres Zoltán személyében. Mi Volt a gond a gazdák kodással, és mit szól a találgatásokhoz?- A Népszabadság tudósítója vélhetően félreértette a nyilatkozó dr. Sárközy István alpolgármester úr szavait. Pénzügyekben, családom szerint, „vaskalapos konzervatív” ódivatú vagyok. Még banki kölcsönöm sincs, nem is volt. A létezőt, és nem a remélt várhatót, szeretem költeni, ezért sem vagyok „jó fogyasztó”. Színházigazgatóként e tekintetben még szigorúbb vagyok, s talán ezért is azon kevés színházak közé tartozunk, melynek - igazgatásom alatt - túlköltekezése, tartozása nem volt. Az más kérdés, hogy minden költségvetési tárgyaláson, akár konfrontativ módon, igyekeztem színházunknak a támogatását megőrizni. A „kevesebb a pénz” megnyilatkozás ugyanis nem pusztán könyvelési kérdés. Ez mindig családok sorsát, megélhetését érinti. Morális kötelességem munkatársaimért - a lehetőségekhez képest - mindent elkövetni. A lehetséges utódról - hogy másik kérdését is megválaszoljam -: nem hiszem, hogy az általam nagy- rabecsült alpolgármester úr vagy a cikk írója látnoki képességekkel bírna, így erősen valószínű, ők se tudják, hogy a képviselő-testület kire szavaz majd. Tizenhét évvel a rendszerváltás után, úgy hiszem, nyugodtan feltételezhetjük: a demokrácia játékszabályai szerint lebonyolított, korrekt döntés születik majd. Cseke Péter barátomat egyébként nagyra becsülöm. Remek színész, méltán népszerű, és nem csak a hölgyek körében. Nem volt alkalmunk együtt dolgozni, Kecskemétre költözésem előtt a Nemzeti Színházban rendeztem, a Turay ■ Másodszor van olyan évad, ahol hét magyar szerző műve szólal meg. A színház szerepe: legyen és játsszon! BODOLAY GÉZA A sok helyen, például a színházjegyen is Petőfit idézi Ida Színtársulat, ahol ő mostanában alkot, akkoriban még nem létezett.- Térjünk vissza az Ön személyére! A lelke hány éves?- Kilencvenkilenc és huszonöt. E kettő egyszerre. így élem meg.- A frizuráját a hangulata határozza meg?- Nem. A hajnyíró gépem, amit tizennyolc éve használok.- Mi az, amit utál?- A képmutatás, a gyávaság, a kisszerűség.- Szigorú főnök? Mi az, amivel biztos, hogy ki lehet húzni a gyufát?- Főnököt kettőt ismertem: Winnetou-t és Chingacsgukkot. Lám, már a nevét se tudom leírni rendesen. És nincs gyufa, öngyújtót használunk, amikor olykor (nagyon helytelenül) rágyújtunk.- Ön szerint mi a színház szerepe?- Legyen és játsszon.- Bővebben: elgondolkodtat, szórakoztat, nevel, tükröt tart? Mindezt folyamatosan és együtt. Na látja, hogy ért hozzá.- Megosztotta a kecskeméti közönséget. Ez cél volt, vagy „melléktermék”?- A jó színház mindig megoszt. A jó színház cél volt, semmiképp és végleg nem „mellék”. AZ INTERJÚ TELJES SZÖVEGE: WWW.BAON.HU Munkahelyek: katona József színház, Kecskemét, 1998- direktor NEMZETI SZÍNHÁZ, 1992-1998 KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF Színház, 1989-1992 SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ, 1984-1989 Dr. Bodolay Géza a kecskeméti Katona József Színház igazgató-főrendezője. Személyesen is megtestesíti a színház szerepéről vallott nézetét, miszerint a jó színház mindig megoszt. A direktorral online interjút készítettünk. Gál Zita- Jó hangulatban van?- Feltétlenül. Ha írhatok, azonnal megjavul a hangulatom. Mi lesz a művészetoktatással? parlament Az iskolák minősítési terve botrányos Azt látjuk, mit tett a művészet- oktatás ellenében, de mit tett érte? címmel kérdezte Zsigó Róbert (Fidesz) bajai képviselő Hiller Istvánt. Felszólalásában kifejtette: a miniszter rossz viszonyban van a művészetoktatással. Adatai szerint a 2004-ben 105 ezer forintos zeneművészeti normatíva jövő év szeptemberéig biztos nem változik. A csoportos művészetoktatás támogatása pedig a 2004. évi 68 ezer forinthoz képest most januártól csak 50, júliustól jövő szeptemberig pedig 40 ezer forint lesz. „A törvény nem számol azzal, hogy tanév közben normatívát csökkentének, ezért az önkormányzat nem emelheti a költségtérítés díját. Erre csak szeptembertől lesz módja. Pedig oly mértékig változhatnak a tanulás feltételei, hogy iskolák zárnak be, a művészetoktatás a tehetősebbek kiváltsága lesz. Az iskolák minősítési terve is botrányos. Talán azért is, mert folyton rögtönöznek. Az átalakuló vagy új iskolákat szeptembertől fele normatívával büntetik. Azon intézmények, melyek nem minősítenek év végéig, szintén csak fele normatívára jogosultak. Decemberig nem lehet több mint 4000 telephelyen, majd’ 900 intézmény felének se a szakmai minősítését becsületesen elvégezni. Jogsértő, hogy egy iskola önhibáján kívül nem tudja szeptemberben megmondani a növendékeinek, lesz-e módjuk ott befejezni a tanévet” = - mondta Zsigó. Majd feltette a r kérdést: a miniszter szerint el- | fogadható-e, hogy a tárca teljes | szakmai hozzá nem értése sújt- |! sa a művészeti tanulmányokat folytató gyermekek százezreit? írásbeli választ remél a bajai képviselő. ■ Géczy Zsolt ■ Az átalakuló vagy Aj iskolákat szeptembertől fele normatívával büntetik. Akvareiiek Bácskai hangulatokat, az épített környezetet, a tájat, a csendéletek bensőséges, aprólékosan, mégsem fényképszerűén kidolgozott világát, antikváriusként kutatja és mutatja be bajai önálló tárlatán Sipos Loránd. A Marosvásárhelyről előbb Jánoshalmán, majd Baján otthonra lelt fiatal alkotó műveit barátja, Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke, valamint Kovács Zita művészettörténész ajánlotta a zsúfolásig megtelt Árpád téri galériában a tárlatnyitón.
