Petőfi Népe, 2007. február (62. évfolyam, 27-50. szám)
2007-02-05 / 30. szám
2007. FEBRUÁR 5., HÉTFŐ INTERJÚ Megosztás helyett valódi reform kellene egészségügy Dr. Pongrácz József a szándék fontosságáról, vizitdíjról, kórházbezárásokról Ágyszámcsökkentés, kórházbezárás, vizitdíj - térdig gázolunk az egészségügy átalakításáról szóló hírekben. Reform-e, ami körülöttünk zajlik? Menthető-e a magyar egészségügy? - erről beszélgettünk dr. Pongrácz József gyermekorvossal. Rákász Judit- Orvosként, szakmán belülről milyennek látja a több mint fél éve zajló átalakulást?- Hűvös kívülállással figyelem. Azt is megmondom, mi1 ért: az utóbbi 4-5 évben soha nem az lett, mint amit központilag nagy dérrel-dúrral bejelentettek. Például mi történt a vizitdíj esetében? Az első bejelentés az volt, hogy mindenkinek fizetnie kell. Most ott tartunk, hogy a betegek fele nem fizet. Bedobták a köztudatba úgy, hogy abszolút nem volt kidolgozva. Mindenki mérgelődött, bosszankodott vérmérséklete és hovatartozása szerint. Ugyanez vonatkozik a kórházbezárásra, vagy privatizációra - vagy nem is tudom, pillanatnyilag minek nevezik. Egy biztos: nem reform.- Akkor mi?- Pénzszerzési akció. Amelynek nincs egyetlen olyan momentuma sem, amely igazi reform lenne. Egy sincs. Ismét pénzt vonnak ki az egészségügyből, amit reformként kommunikálnak, pedig mindenki tudja, hogy a reform, egy új szerkezet kialakítása, pénzbe kerül.- Mi lenne az igazi reform?- Először is kellene egy koncepció. Úgy beszélnek az egészségügy átalakításáról, hogy nem határozzák meg, nem írják le, hogy mi a cél: milyen egészségügyet szeretnének, milyen irányba is történik ez az átalakítás. Ez az oka annak, hogy bejelentenek ezt-azt, aztán végül teljesen más lesz. Nincs koncepció, márpedig ami nincs, azt nem lehet következetesen végigvinni.- Az ősszel vitára bocsátott Zöld könyv nem erről szólt?- Gumicsont - annak volt csak jó. Bár még annak sem igazán, hiszen a minisztérium olyan „társadalmi vitát” kezdeményezett, amelynek az eredménye nyilvánvalóan nem befolyásolta a későbbi döntéseket. Nem hiszem, hogy egy olyan orvos is akad Magyarországon, aki ne értene egyet azzal, hogy szükség van a reformra. Már 30 éve ezt kellett volna tenni, de minimum 16. Ezzel mindenki egyet ért, ennek ellenére a fő hangsúly most is az orvostársadalom megosztásán van. Sanda a szándék - ez a legnagyobb baj. Közelkép szüleim Felvidékről kitelepített, a keserves ki- semmizés után is új életet kezdeni tudó, szorgalmas, becsületes emberek voltak, akik nem vagyont hagytak rám és húgomra, hanem keresztény értékrendet, emberszeretetet, jókedvet, a munka megbecsülését. 1977-ben végeztem a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. A RENDSZERVÁLTOZTATÁS után kezdtünk el komolyabban beszélgetni barátaimmal egy olyan egészségügyi vállalkozásról, amely családias, emberközpontú ellátást nyújt a betegeknek. Úgy döntöttünk: szélesre nyitjuk a kaput, és az alapellátásra építjük a szakellátásokat Innen indult a Meditres Egészségház, vagy ahogy sokan ismerik a Bagoly. baráti társaságunkból nőtt ki a Jobb Lator Baráti Kör”, amely keresztény, konzervatív értékrend talaján állva végzi tevékenységét. Mi, többségében orvosok, Erdélybe járunk Böjté Csaba ferences szerzetes árva, szegény gyermekeit vizsgáljuk. 1981-ben NŐSÜLTEM. Feleségem dr. Greminger Márta szintén gyermekorvos, nem csak nyugodt otthont biztosít, hanem a szakmai munkában is segít Négy gyermekünk van és már egy unokánk is. Ugyan nincs ilyen cím: „A világ legjobb apukája”, de én állandóan az szeretnék lenni.- Mit ért az orvostársadalom megosztásán?- Annyi formája és módja van már, hogy felsorolni sem lehet. A szakmák szerinti megosztás például, régről való probléma. Vannak olyan szakmák, amelyeket megfizetnek, illetve akikkel megegyeznek, a többieket pedig magukra hagyják. A megosztásra példa az is, amit az egészségügyi vezetés az orvosi kamarával tesz. Végre van egy olyan kamara, amely valóban az orvosok érdekében lép fel. Mit tesz a minisztérium? Kezdi kiszorítani: nem hallgatják meg a véleményét, nem hívják meg fontos rendezvényekre, eltörölték a kötelező kamarai tagságot - szép lassan elérik, hogy nem lesz súlya a kamarának. Remélem, hogy nem érik el céljukat, de világosan látható, hogy ez a szándék. Pedig olyan reformot igen nehéz elképzelni, ahol semmilyen szinten nem veszik figyelembe az orvosok véleményét. És akkor a betegek érdekéről még nem is beszéltünk!- Sokszor halljuk: az átalakításnak az is fontos célja, Sokkal nehezebb volt a szívem, amíg úgy tűnt, négy gyerekem közül egyik sem lesz orvos - mondja Pongrácz doktor. ■ Megmenthető a magyar egészségügy, csak az a kérdés, mikor jutunk el odáig, hogy nem egy szűk csoport érdeke lesz a mérvadó, hanem az országé. hogy megakadályozzák az orvosok csalásait. Amikor el nem végzett beavatkozásokat jelentsenek le az egészség- biztosító felé, férfiak nevére számolnak el szülést stb. Mi erről a véleménye?- Újabb megosztás. Aljas dolog. Néhány évvel ezelőtt nagy port kavart, hogy halottaknak írtak fel recepteket. Egy ilyen eset lehetett valóban. De ebből az orvostársadalomra következtetést levonni, nagy felelőtlenség! Soha nincs szó, vagy nagyon- nagyon ritkán, és soha nem központi szándékból, a jó orvosról. Ennek a következménye, hogy társadalmi szinten eltűnt a bizalom az orvos-beteg viszonyból. Ezért is gondolom, hogy az egész „reform” szándéka megkérdőjelezhető. Pedig nem igaz, hogy nem lehetne jól csinálni. Minden helyzetben, a legnyomorultabban is lehet jól dönteni. A háború után Magyarország összefogott: három év alatt újjáépült az ország. ’56 után és ’89 után nem - ez nem véletlen. Most nem érezhető a jó szándék, csak az érdek, és ez egyértelműen a politika bűne, ha úgy tetszik, a politikusok sara. Még működik a régi reflex is: az egészségügy improduktív szféra, és ennek megfelelően kihasználnak bennünket. A mindenkori hatalom kénye-kedve szerint csurrant-cseppent, de leggyakrabban kivon az egészségügyből. Diktátumszerű szerződéseket vagyunk kénytelenek ma is aláírni. Az orvosok és a nővérek is valahol a benzinkutas, postás, borbély - tehát a borravalós szakmák szintjén vannak, de ezzel nem szeretném őket megbántani. ■ Nem hiszem, hogy egy olyan orvos is akad Magyarországon, aki ne értene egyet azzal, hogy szükség van az egészségügyi reformra.- Milyen reform kellene? Néhány évvel ezelőtt Ön is részt vett az egészségügy reformjának kidolgozásában.- Ha a reformnak az a célja, hogy olcsóbb egészségügy jöjjön létre, s ennek érdekében csökkenteni kell a kórházi ágyszámot, kórházakat kell bezárni, akkor adott a kérdés: miként lehet ezt megtenni úgy, hogy a betegellátás ne sérüljön. Megoldás lehet az alapellátás és a szakellátás megerősítése, hiszen a betegeket ők látják el. Ha ez megtörtént, utána fokozatosan meg lehet szüntetni a felesleges kórházi ágyakat. A világon mindenütt végigvitték ezt, csak nem fél év alatt, hanem 10-15 év alatt. Sajnos Magyarországon fordítva történik: megszüntetik a kórházi ágyakat, anélkül, hogy biztosítanák a megfelelő betegellátást. Pusztán azért, mert pénzt kell szerezni. Közben semmi biztosíték nincs arra, hogy az így megtakarított pénz az egészségügyben marad. Erről nem is beszél senki. Mint ahogy arról sem, hogy ágylétszámot csökkentének, de a kapacitás korlátozását nem rendelik hozzá. Kevesebb ágyon ugyanannyi beteget fognak ellátni a kórházak? Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon nem lehet olyan egészségügyet csinálni, mint Svédországban, vagy Amerikában. Megvannak a magunk jórossz hagyományai, és szegényebbek is vagyunk. Sokszor megosztották az orvosokat és az orvos-beteg viszonyt a paraszolvencia kérdésével. Magyarországon a hálapénznek hagyománya van. Nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. A sajtó lehetne talán az egyetlen eszköz. Az valóban társadalmi célú hirdetés lenne, ha felelős emberek nyíltan beszélnének erről. Érthetően, őszintén. De ehelyett lenyomják a konfliktust az orvosi rendelőbe. Ott kell majd ellenőrizni, hogy a beteg mentesülhet-e a vizitdíj fizetése alól. Az orvosnak kell majd magyarázkodni, hogy az elképesztő adminisztráció miatt miért kell rengeteget várakozni a betegnek, miért lesznek hosszú várólisták, miért kell azt a gyógyszert felírnom, amit előírnak, és az miért nincs a gyógyszertárban, stb. stb. Nagyon sok konfliktus lesz, és az összes az orvosi rendelőben fog lecsapódni.- Önmagában a vizitdíjat milyen elképzelésnek tartja?- Lehetne jó konstrukció. Ha egy átgondolt koncepció morzsányi részeként jelenne meg. Igaz, Németországban már megbukott: sok-sok euró milliárdos kifizetetlen számla keletkezett a nyomán. Az egészségügyi miniszter nyilatkozataiban többször hivatkozott a szlovák mintára - amely szintén összedőlni látszik. Sajnos tendencia, hogy olyan külföldi mintákat veszünk át, amelyek már csődöt mondtak.- Menthető a magyar egészségügy? S ha igen, mennyi időbe telhet?- Egyértelműen menthető. Hogy mennyi idő, az attól függ, hogy mikor jutunk el odáig, hogy nem egy szűk csoport érdeke lesz a mérvadó, hanem az országé, amikor a politikusoknak megjön a józan eszük, és a jó szándék vezérli őket. Attól számítva fokozatosan javulhat, de minimálisan is 15 év. Jó szándék alatt azt közös érdeket értem, ami figyelembe veszi a hagyományokat, az elért eredményeket, az emberek egészségügyi állapotát, az ország gazdasági helyzetét, stb. stb. és mindezeket nem egy párt állapítja meg, hanem az egészségügy minden résztvevője konszenzusos alapon.- Mindezek tudatában nyugodt szívvel engedi orvosi pályára két gyerekét is?- Persze. Az egészségügy most le van értékelve. De amikor arról beszélek, hogy társadalmi szinten nincs orvos-beteg bizalom, akkor nem a saját személyes tapasztalatomról beszélek. Ott ugyanis ezer módon érzem a bizalmat. Ez nem pénzben kifejezhető dolog, de ha egy orvos rendesen dolgozik, akkor szeretet, megbecsülés, tisztelet veszi körül. Sokkal nehezebb volt a szívem, amíg úgy tűnt, négy gyerekem közül egyik sem lesz orvos. Szeretném, ha a Meditres Egészségház a patrimo- niális elvek szerint élne tovább, de ez már egy következő beszélgetés tárgya lehetne.
