Petőfi Népe, 2007. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2007-02-22 / 45. szám

SZERKESZTETTE: GÁL ZITA TELEFONSZÁM: 06-76/518-226 E-MAIL: zita.gal@axelspringer.hu PETŐFI NÉPE - 2007. FEBRUÁR 22., CSÜTÖRTÖK SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS 15*1 ró U tmíííáí Bulizz velünk és fotózz! A negyedik SÉTA résztvevő iskolái KECSKEMÉT Kodály Zoltán Ének-Zenei Ál­talános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: ALFÖLDYNÉ DOBOZI ESZTER KISKUNFÉLEGYHÁZA Constantinum Katolikus Gim­názium KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: KAPUS KRISZTIÁN KISKUNMAJSA Dózsa György Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégi­um KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: CSAPÓ ÁRPÁD KALOCSA Dózsa György Gazdasági, Mű­szaki Szakközépiskola és Szakiskola KAPCSOLATTARTÓ PEDAGÓGUS: JUNGER PÉTER Farsangi vigasságok idejét éljük, de hangulatos bulifotók készülhetnek más alkalmakkor Is. Arra biztatunk mindenkit, hogy örökítse meg az osz­tálykirándulások, és egyéb iskolai rendezvények legemlékezetesebb pillanatait és juttassa el szerkesztőségünkbe egy rövid történettel együtt. A legjobb fotósorozatok az internetes hírportálunkon (www.baon.hu) is láthatóak lesznek mindenki számára. Felvételeket várunk az osztálykirándulásokról is Az ideális és a valós én harcában Hamingway vesztett Szavazzunk! Jó, de kit válasszunk? politika A diákok szerint az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz belső i-i Az iskola folyosóin való beszélgetések során is ész­revettem, hogy vannak olya­nok, akik görcsösen próbálnak ideális személynek tűnni, ho­lott valójában messze nem azok. Megtagadják kisebb és nagyobb hibáikat, amitó'l iga­zán egyéniségek lennének, hogy megfeleljenek saját vagy mások elvárásainak. Hemingway a legnyilvánva­lóbb példa erre. Megkapta a No- bel-díjat, híres volt, remekül tu­dott írni, de az ő ideális énje olyan követelőző volt, hogy ami­kor összehasonlította valós ön­magát az ideálissal, soha nem volt elégedett. Lerombolta, meg­ölte önmagát. Rettenetesen nagy hiba volt, mert az ideákat kellett volna megölnie, nem magát! A hibáink miatt va­gyunk egyéniségek! ■ Bagó Bálint, Kalocsa Dózsa György középiskola A SÉTA cikkei a www.baon.hu oldalunkon is olvashatók. A tizenévesek zömét nem érdekli a politika. Egy ok­kal kevesebb az idegeske­désre. De hamarosan sza­vazhatunk. Na, akkor le­szünk (fsak bajban! Mayer Erzsébet ll.e Ha tippelnem kéne, azt monda­nám, hogy a mai fiatalok 85 százalékát a politika hidegen hagyja. Ennek számos oka van. Egyik, a diákság nagy részén egyre jobban eluralkodó a közö­nyösség. A legtöbben csak a két legnagyobb rivális nevét isme­rik. De, hogy ne kerüljenek konfliktusba barátaikkal, isme­rőseikkel, inkább kerülik a poli­tikai témákat. Ha mégis szóba kerül az aktuális, világszenzáci­ós botrány, közösen szidják egyik, majd a másik pártot. A végén meg levonják a szokásos következtetést: - Az egyik tizen­kilenc, a másik egy híján húsz. Akkor meg minek vitázni rajta? Inkább leülnek a számítógép elé netezni. Ez a teljes közöny szintje. A második lépcsőben már ismerik a történéseket, és azt is meg tudják mondani, mi­ért nem foglalkoznak a politiká­val: - Hagyjuk a döntést és a törvényhozást az okosabbakra! - Körülbelül idáig terjednek ezek a beszélgetések. A „hej rá­érünk arra még” patópáli mód­szer jellemzi a korosztályt. Igen ám, de kik azok az oko­sabbak? És kik lesznek azok, ha a magyar nép mindig Pató Pál módszerével áll a dolgok­hoz? Úgy látom, lassacskán el­indulunk a butulás útján, lefelé a lejtőn. A tizenévesekkel is halad az idő, és amikor elérik a hőn áhí­tott nagybetűs életet, és betöltik a 18. életévüket, csodák-csodája nem történik semmi komoly sorsfordulat életükben. Azon kívül, hogy büntethetőek és vá­laszthatópolgárok lesznek. De jó nekik! Én is ilyen szerencsés ember leszek fél év múlva. Él­jen, szavazhatok, de miről és ki­ről? Ki vezesse az országot? Me­lyik párté legyen a többség a parlamentben? Ki képviselje la­kóhelyünket, minket az ország­házban, polgármesteri hivatal­ban? Egy „gyerek” ilyenkor mit tesz? Kire szavaz? Egyértelmű, csukott szemmel is abba a négyzetrácsba húzza az ikszet, amibe a család többi tagja. Tisz­telet a kivételnek. De végül is miért is ne? Ha a nagymamá­nak jó, nekem mért ne lenne jó? De változnak az idők. A piacon is azt mondják a kofaasszo­nyok, hogy: - Bezzeg a Ká­dár-rendszer, na kicsikém milyen jó volt! - azzal nem törődve teszik ezeket a kije­lentéseket, hogy országunk adósságának jelentős része a mai napig innen szárma- zik. Hát az ilyen komoly és f | nagy tudású emberek men­nek el Szavazni, ha egyálta­lán elmennek. A mai világ­ban egy orvosi vizitért is 300 forintot kérnek. Az em­berek ilyenkor megfogad­ják, hogy a következő vá­lasztáskor elmennek sza­vazni. A magyar ember fe- : ledékeny, négy év sok idő és a végén megint az lesz, hogy otthon marad. Az ördö­gi kör pedig kezdődik elölről. Egy biztos, ha ott lesz a sor, én elmegyek véleményt nyilvání­tani, szavazni. De ez még odébb • Vem, mivel a következő válasz­tás csak 2010-ben lesz. így zá­rásként nyugodt lelkiismerettel mondhatom: hej, ráérek arra még! ■ A szerző a kiskunfélegyházi Constantinum Katolikus Gimnázium diákja Erre nincs gyógyszer! Manapság a többség annyira kiábrándult a politikából, hogy inkább otthon marad és nem megy el szavazni. Később, mi­kor a kormány növeli az adó­kat, gáz, víz és villany szolgál­tatás költségét, növeli az ára­kat, nő a munkanélküliség, stagnálnak a bérek. Na, igen ilyenkor mindenki a fejét foga és a gyógyszeres ládában koto­rászik, aszpirin vagy erősebb fejfájás-csillapító után. Orvos­hoz nem fordul, de felesleges is lenne, hisz erre gyógyszert nem tud felírni. Az igazi élet hatvanöt év felett kezdődik, kitartás! még újszülött, csupán egyhe­tes a negyedik médiaismereti tanfolyamunk. Az újonnan csatarendbe állt megyei kö­zépiskolás fiatalok viszont már érettek. Véleménnyel és kifejezőkészséggel felfegyver­kezve vetették bele magukat a nyomtatott sajtó világába. háborús hasonlatokat hasz­nálok, nem véletlen. Eddig be­érkezett írásaikból ugyanis szokatlan komolyság, a politi­kai helyzetre való rálátás és a környezettudatos életmód iránti elkötelezettség mellett az is világosan kitűnik, hogy tudják: az élet harc. Illetve: úgy tudják. Harc az ötösért, a pontokért, a munkahelyért, a pénzért szeretem azt hinni, hogy nem vagyok még messze ettől a korosztálytól. Igaz, ebbéli meggyőződésemet elég gyen­gén tudom alátámasztani. Csupán azzal, hogy még em­lékszem, hogy gondolkodtam tinédzser koromban, mit érez­tem, mennyire fel tudtam há­borodni. Harcos környezetvé­dő, jogvédő, állatvédő voltam. Múlt idő, mert mostanra - ugyanezen értékek vállalása mellett - a harci kedv elmúlt. Nem a lustaság gátol meg ab­ban, hogy ide-oda láncoljam magam, vagy különböző, akár jó célokat is magamé­nak érezve hallassam a han­gom. Csak az eszközök változ­tak. Mára a magam szintjén és módján harcolok a jobb vi­lágért. Az elérhetetlen világbé­kénél fontosabbnak tartok például egy délutánt a kisfi­ámmal. A trend az idő múlásával folytatódni fog - tudtam meg 82 éves, bölcs nagyanyámtól Az idő múlásával a fontos dolgok egyre szűkülő mikrovi­lágunkra korlátozódnak. A mama meg is vigasztalt Azt mondta: kislányom, az igazi élet 65 év fölött kezdődik! Azóta is türelmetlenül várom az igazi élet kezdetét. De ad­dig is örömmel olvasom a lel­kesedő, világmegváltó tervei­ket magas színvonalon kom­munikáló Sétás diákjaink írá­sait. Tegyenek Önök is hasonlóan! ■ Gál Zita a SÉTA szerkesztőségi felelőse Szeretném azt hinni, hogy nem minden anya ilyen utcáin sétáltam, mikor az egyik italbolt előtt megáll­tam, mert valami furcsát vet­tem észre. Egy anya, egy 4-5 éves fiúcskával bement a ciga­rettafüsttől és italszagtól meg­telt italboltba. Utánuk mentem. Szomorúan tapasztaltam, hogy a kicsi leült egy asztalhoz, az anya pedig el­kezdett italozni a barátaival. Nem bírtam ki, hogy ne kérdez­zem meg a fiúcskától: - Ide ül­hetek? Ő aranyosan: - Igen. Be­szélgettem vele és kiderült, hogy nem jár óvodába, majd­nem mindig üyen helyen van­nak. A „kedves” anyuka nem is figyelt ránk. Fájt, hogy a gye­reknek ez természetes dolog. * Sajnos nagyobb így az esélye, * hogy ő is naplopó legyen. Az ilyen emberek nem fognak dől- • gozni, nem ezt látták otthon. És • ugyanezt az életformát adják to­vább a következő nemzedék- * nek. Ha nekem lesz gyerekem, • nem fogom ilyen helyekre vin­ni, nem akarom mérgezni. Az én szememben az ilyen ® szülő nem is szülő! m ■ Balogh Roland Dózsa György műszaki középiskola 8 Kalocsa s DA­S MA­fcJO a> MU­a RAi a> •St Ű,Ht>SY Oj Hol JARvoo a i? HiAioe&>! fe AL~ Olfj A ■äiik.fiüf. 'ew Hfö vem uawok. eetíeSe,oe Y-V fi vAV nrífifc mu/- TtSSTA Mit tál4­jTAL/tMY*** KIS ZÖLD LÉNY Damamura, aki egy párhuzamos dimenzióból érkezett Georgievich Dorina pedig egy kecske­méti lány, aki a Református Gimnázium hetedik osztályába jár és szabadidejében képregényeket rajzót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents