Petőfi Népe, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

14 PETŐFI NÉPE - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT KARÁCSONY Igaz történet a tanyasi Mikulásokról petőfiszállás Szeretet nélkül fénytelenné válik az ünnep, lélektelen kötelezettséggé az ajándékozás Húsz esztendő múlva is tudjunk mit kezdeni a karácsonnyal! EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Rossz pap, aki hat napig láthatatlan, a hetediken pedig érthetetlen Többet kellene imádkoz­nunk - állapította meg egy pap ismerősöm a minap legalább ilyenkor, advent táján, hogy ne legyen elvi­selhetetlen a lelkűnkben uralkodó hideg. A hófú­vást még elviseli valahogy az ember, de a szeretet hi­ányából fakadó lelki zi­mankó mindent megfa­gyaszt maga körül. Tőle hallottam a petőfiszállási Mikulás családról. Szász András Mikuláséknak négy gyerme­kük van: Bálint Péter (8), Dáni­el József (7), János Joel (5) és Mirjám Erzsébet (2,5). Van ugyan egy ötödik is, neki a Jáz­min nevet szánták, ám ő még születése előtt visszaköltözött a mennybe. Azért szülei, testvé­rei őt is számon tartják. Mikulás Gergely Baján szü­letett, felesége Gyöngyösi Csil­la Mária Petőfiszálláson. Mind­össze tizenhét évesek voltak, amikor egy keresztény tábor­ban megismerték egymást. A tábor után aztán útjaik külön­váltak. Legalábbis egy időre. Csilla főiskolára került, Ger­gely pedig - aki akkortájt már Kecskeméten lakott - elment világot látni. Járt Angliában, Ír­országban, meg még sokfelé - ahogyan fogalmazott. Évekkel később azonban újra találkoz­tak, és 1997-ben össze is háza­sodtak. A pár kezdetben Csilla szüle­inél lakott. Az erdőszéli tanyát, ahol jelenleg laknak, Csilla édesapja ajánlotta figyelmük­be. S bár meglehetősen romos volt, a fiatalok első látásra bele­szerettek. Amint lehetővé vált, meg is vásárolták, úgy-ahogy lakhatóvá tették, és első közös szentestéjüket ott töltötték. A követ­kező évben aztán át is költöztek. Első gyermekük, Bálint Péter már oda született. Egé­szen tavalyig a régi épületben laktak. S bár a gyarapodó csalá­di létszám miatt egyre szűkö­sebben voltak, Csilla számára mégis az öreg házban eltöltött évek jelentik életük egyik leg­szebb szakaszát. Az elmúlt esztendőben új, kétszintes házat emeltek a régi épület mellé. A szükséges pénzt Gergely testvére kölcsö­nözte a családnak - hosszú táv­ra, a rokonok és a segítő szán­dékú barátok, ismerősök pedig munkájukkal segítettek az építkezésben. A tanyasi létforma számos olyan lehetőséget kínál, melyet a városi élet minden kényelme dacára sem képes felülmúlni - állítja Gergely. Az egyik legfon­tosabb szempont a természet közelsége. Mert bár csak egyet­■ Felelevenítették a szent család ősi történetét. len állatuk van (Berci, a sza­már), Mikulásék sok-sok állat­ra figyelnek. A szomszédos kis erdő fáit benépesítő madarak mellett időnként őzek, nyu- lak, fácánok is be-beme- részkednek az udvarukra. Nem is szólva a rovarok­ról, lepkékről, hernyók­ról. S ha még ez sem elég, időnként kocsiba fogják Bercit, felkere­kednek és ki- rándul- n a k egyet a vízi madarakban bő­velkedő Péteri-tóhoz. A hat-, illetve négygyermekes csa­ládból származó Mi­kulás házaspár sze­rint: a gyermek nem gond, hanem kihívás. A nevelés során a szü­lők ezeknek a kihívá­soknak igyekeznek megfelelni, másfelől ma­guk is együtt fejlődnek gyermekeikkel. Tavalyi szentestéjük különlegesen szépre sikerült. Mivel már megvolt a szama­ruk, elhatározták: felelevenítik a szent család ősi történe­tét. Feldíszítették az istállót, Jánoskát fel­ültették a csacsi há tára, ő volt Jézuska, testvérei pedig a pásztorok. A gyertyák fényénél részleteket olvastak fel a Szentírásból, valahogy úgy, ahogyan kétezer éve Jó­zsef és Mária tette Betlehem­ben. Az ősi történet feleleve­nítése olyan maradandó él­ményt jelentett mindnyájuk számára, hogy elhatároz­ták: hamarosan újra megis­métlik. Mikulás Gergely szerint: advent nemcsak a Jézus első eljövetelére való megemlékezés és a karácsonyi készülő­dés időszakát kell je­lentse, hanem a szent családi har­móniára, szeretetre való vágyakozás megélését is ebben az elhidegülő, egyre görcsösebbé váló em­berségünkben, Jézus második eljövetelének erőterében. Mert szeretet nélkül fénytelenné válik az ünnep, rideggé az öle­lés, kényszeredetté az éneklés, lélektelen köte­lezettséggé az ajándéko­zás. Ha a lelkünket nem tesszük ki a találkozás (ki)hívásának, elhalvá­nyul, kialszik körülöttünk minden ragyogás és pom­pa. A több mint kétezer éve tartó várakozás mel­lett ez advent legfőbb, máig érvényes üzenete mindannyiunk szá­mára.- Milyen?- A gyülekezet kicsi, ezért a kapcsolat személyesebb is. Kecskemét köztudottan katoli­kus és református város, az evangélikus egyházközség csak 1792-ben alakult meg újra. Azért fogalmazok így, mert a re­formáció kezdetén a kecskemé­ti protestánsok is „Luther- körösztyénök” vol­tak. Most mintegy ■ Tudnak rólam, Ötszáz családról tu- ismerik az elér­dunk, aki a város- hetőségemet. ban és a környező településeken evangélikus. Az idén nyolcvanöt keresztelő volt, köztük mintegy húsz felnőtté, akik a konfirmáció mellett ré­szesültek a szentségben. Hu­szonhárom esküvővel csak har­minckét testvérünk temetése áll szemben. Sokasodunk tehát, előbb-utóbb kell majd egy se­gédlelkész is.- Az építkezés jelenti egyrészt a hit átadását, másrészt a léte­sítmények fejlesztését is.- A tütet nem lehet átadni. Át­adni az örömhírt, az evangéliu­mot kell; a hitet legfeljebb fel­mutatni lehet. A hitét mindenki­nek önmagának kell megtalál­nia, ami nagyon nehéz, elveszí­teni annál könnyebb. Az építke­zésben ma már szerencsére munkatársakra is számítha­tunk, ami nem mindig volt így, tehát a lelkész csinált mindent. Ő volt a lelki vezető, a hittanár és a templomrenováló mester is. Kecskeméten már a megválto­zott világban, munkatársakat magam mellé szervezve dolgoz­hatok, ami látszik az eredmé­nyeken is. Hitoktatók és aktív presbiterek segítenek, s teljesen megváltoztak az épületeink. Ti­zenöt évvel ezelőtt egy esküvő közben még galambok repked­tek a templomban, ami persze alkalmat adott a szerelemre és boldogságra történő utalásra is. A tornyot és a templomot azóta rendbe hozattuk, felújíttatuk az orgonát, és haran­gunk is van, egy visszakapott ingat­lanban pedig új lel- készi hivatalt ren­dezhettünk be. Jövőre a temp­lom padlóburkolatát cseréljük ki. A fejlődéshez az adományok mellett sok segítséget kaptunk az államtól és külföldi testvér­egyházaktól is.- Az idei karácsonyon milyen gondolatot tart időszerűnek?- Már utaltam a befogadásra, ez mindig időszerű. Nemcsak a lakásunkat kell ilyenkor rend­be tenni, hanem a lelkűnkben is elkél a takarítás, lomtalaní­tás. Karácsonykor Isten meg­nyitja a szívét, de a mi szívünk­nek is nyitottnak kell lenni felé­je. A mai, szekularizálódó, tehát a hitnek és az egyházaknak há­tat fordító világot, valamint más kultúrák térnyerését figyelve gyakran fut át rajtam a gondo­lat, hogy ma ugyan még sokan értjük a karácsonyt, de mi lesz húsz év múlva? Tudnak-e majd valamit kezdeni a karácsony­nyal? Nekünk azon kell dolgoz­nunk, hogy a Megváltó eljövete­le ünnep legyen annak az utá­nunk jövő nemzedéknek is, amelyért mi felelősek vagyunk. A történelmi egyházak kö­zül Kecskeméten az evan­gélikusoké a legkisebb gyülekezet. Ám Kis János sokasodó hívő sereg élén áll, amit kevés lelkész mondhat el magáról. Bálái F. István Közelkép kis János evangélikus lelkész 1955-ben született Nagy- tarcsán. Erősáramú villamosipari szakközépiskolában érettségizett 1973-ban Budapesten, s 1979-ben végzett a teológián. Hét évig Orosházán szolgált, 1988-tól műkö­dik Kecskeméten. Nős, négy gyermek apja. Felesége ere­detileg állatorvos, ma hittanár és fejlesztő pedagógus. Kis János nyaranta szívesen viszi nyári táborba a fiatalo­kat Öt évig az Európa Jövője Egyesület elnöke volt Kecske­méten. Szabad idejében gyakran sportol, a Vasas ifiben röp- labdázott, korábban a barátaival rendszeresen focizott, Fradi- szurkoló, manapság hetente háromszor úszik. Kis János Luther-kabátban. haldokló néninél voltunk Déva- ványán, és nem a félelem lelkét láttam benne, hanem a bizako­dást az örök életben. Dolgoz­tam Németországban idősott­honban, és fogyatékos gyere­kek között, ahol az ápolóknak feltettem a kérdést: miért csi­nálod? - A szeretet továbbadá­sáért - mondták, s én is valami hasonlót akartam.- Kecskemétet megelőzően milyen tapasztalatai voltak?- Orosházán voltam lelkész, majd igazgató lelkész, ahol ti­zenhatezer evangélikus él. Hét év alatt ezer ember temetési szolgálatát végeztem, fiatal em­berként pedig az öröklétbe ve­tett hitem tudatában is nehéz­séget jelentett a búcsúzás fel­adata. Ez még a szocializmus­ban volt, amikor az egyházi élet szűkebb keretek között folyt, ezért stagnált, helyben járt, de inkább hanyatlott. Keresztelni, vagy házassághoz kérni Isten áldását, sokkal felemelőbb. Kecskeméten, szerencsére, más az arány.- Szemmel láthatóan egyre élénkebb az élet az evangélikus temp­lom körül. Nagy ha­tású prédikációi teszik-e, hogy aki egyszer elmegy, többnyire ott is ragad?- A prédikációkra sokat ké­szülök. Huszonöt év után is minden vasárnap reggel azzal a feszültséggel indulok a szolgá­latra, hogy mit is mondjak. Mindig új megközelítést próbá­lok keresni, mert a változó vi­lágban Isten üzenete mindig időszerű és eligazító. Nem csu­pán az ember produktuma, ha­nem a Szentlélek ajándéka.- Ez a titok nyitja?- Önmagában biztosan nem. Jó érzés átélni, hogy Isten segít­ségével gyarapszik a gyüleke­zet A magam dolgának a prédi­káció mellett azt tartom, hogy az emberek érezhessék: itt sze­retet fogadja őket. Karácsonykor időszerű utalni arra is, hogy Jé­zust nem fogadták be, ezért a hí­vő közösségben éppen az ellen­kezőjének kell történnie. Fon­tos, hogy az emberek érezzék az odafigyelést. Ha meghalt egy testvérünk, teszünk egy virágot arra a padra, ahol ülni szokott, emellett megtaláljuk a módját, hogy elérjük az embereket. Ha beteg valaki, meglátogatom a kórházban is. Kis gyülekezet­ben, persze, könnyebb a szemé­lyes pasztoráció, de nem aka­rok olyan lelkész lenni, aki hat napon át láthatatlan, a hetedik napon pedig ért­hetetlen.- Mi indította arra, hogy lelkész legyen?- Nagytarcsai csalá­dunkban természetes mó­don nőttem bele a lutherá­nus vallásba, mégis meg­lepődött mindenki, hogy 1973-ban az erősáramú szakközépiskola után teo­lógiára jelentkeztem. Ám akkor még csak arra vál­lalkoztam, hogy tanuljam a hittudományt, a lelké- szi hivatásról később döntöttem. Ilyen döntés általában az olyan nagy kérdéseket vizsgálva születik, mint élet, ha­lál, elmúlás. Fontos pil­lanat volt, amikor egy Berci, a Mikulás fi L—.család kedvence.

Next

/
Thumbnails
Contents