Petőfi Népe, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-11 / 289. szám

0 2006. DECEMBER 11., HÉTFŐ INTERJÚ „Összenőttünk: én és a főiskolai kar" dann József Csak az a tanár legyen szigorú, amelyik következetes és sokat ad Negyvenkét évvel ezelőtt, elsőéves egyetemistaként stoppal érkezett az akkor még technikum kapuja elé. Dr. Danyi József ma a Kecskeméti Főiskola GAMF Karának főigazga­tója. Imádja a munkáját. Szigorúnak tartja magát, de, mint mondja, ez a hall­gatók érdekét szolgálja. Takács Valentina- Aggódik-e az oktatásért?- Aggódom. A közoktatási rendszerből kapjuk a fiatalokat, és azt látom, hogy egyre gyen­gébben felkészültek, elsősorban a természettudományi ismere­tekből. Hihetetlenül felszínes a tudásuk. Ez egy mérnök ese­tében lehetetlen. Magyarország híres volt a közoktatásá­ról, főként a mate­matikát és fizikát tekintve. Ma már sokan a fiatalok közül értve olvasni sem tudnak.- A diákok olyanok, ami­lyenek. Milyen hibákat lát a felsőoktatásban?- Azt, hogy a hallgatókra nem a felsőoktatás hat, hanem azok a társadalmi jelenségek, ame­lyekből látják, hogy a szüleik­nek nem jobb attól, hogy tanul­tak; vagyis a család anyagi biz­tonsága nem a szülők tudásától függ. Ezenkívül itt a kreditrend­szer, mely szétverte a hallgatói közösségeket. Nem ismerik egy­mást a hallgatók, annyi órarend van, ahány hallgató. A műszaki karon próbáljuk azt elérni, hogy az első félévet úgynevezett min- tatanterv szerint egy tanulókör­ben töltsék el.- Mi van a reformokkal?- Attól függ, hogy melyikkel. A tandíjjal, pontosabban fej­lesztési részhozzájárulással kapcsolatban vegyesek az ér­zelmeim. Ha azt valóban úgy le­hetne kidolgozni, hogy ösztön­ző legyen a tanulásra, akkor azt mondanám, hogy legyen. De amíg attól félek, hogy ezzel az állami támogatás csökken, ad­dig nem tudok vele azonosulni. Megjegyzem: a kreditrendszer nemtörődömsége átlagban ke­rül annyiba a hallgatóknak, mint amennyi a tandíj lenne. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a hallgató a tervezett tan­díj nagyságrendjének megfele­lő összeget fizet, mert újra fel kell vennie a tárgyat, újra kell vizsgáznia, nem törődik az ad­minisztratív ügyeivel, és így to­vább. Egyébként számomra el­fogadhatatlan az, hogy egy tan­tárgyat ötször vehet fel a hallga­tó. Minden alkalommal három­szor vizsgázhat. Tehát ha tizen- ötödszörre sem si­került a vizsgája, akkor kell elbocsáj- tani. Kérdezem én: lehet-e arra a mér­nökre vagy orvosra bízni bármit is, aki tizennegyedszerre csúszik át a vizsgán?- Szigorúnak tartja magát?- Azt hiszem, igen, bár aki négy fiúgyermeket felnevelt, annak ez nehezen megy. Sze­retnék még többet követelni, mert ez a mérnökjelölt érdeke is. A főiskolán évtizedek óta pártolom a sportolókat, de attól, hogy valaki sportolt, a vizsgán ugyanúgy tudnia kellett. Ugyanakkor azt vallom, hogy csak az a tanár legyen szigorú, aki következetes és sokat ad. Bánt, ha azt látom, hogy egy ok­tató azért nem mer követelni, mert „sárosnak” érzi magát.- Hogyan lehet kiszórni a gyengéket? A Kecskeméti Főiskola GAMF Karának hallgatói létszáma 2006 szeptemberében (fő): Gépészmérnöki: 416 419 Műszaki informatikai, mérnök informatikus: 00 00 00 265 M érnök tanári: 126­Műszaki menedzser: 405 130 ÖSSZESEN: 2649 „... a legna­gyobb eredmény számomra, hogy itt lehettem, le­hetek vezető”.- Régen világos volt, hogy kétszer lehet félévet ismé­telni; ha nem sikerült, ak­kor a hallgató kibukott. Most ötször vehet fel egy tantárgyat, az állam 12 fél­évet finanszíroz, de lehet passzív félév is, így aztán összejöhet tíz esztendő is egy főiskolán vagy egyete­men. Erre mondtam a leve- lezősök tanévnyitóján, hogy az élethosszig tartó tanulást lehetőleg ne tévesszék ösz- sze az első műszaki diplo­ma megszerzésének időtar­tamával.- Ügy tudom, idén is nyere­séggel zár a GAMF Kar. Rendelkezhet a kar az összeg felett, vagy ez a főis­koláé?- Várhatóan több millió fo­rint plusszal zárjuk ezt az évet. Ez azt jelenti, hogy az egész fő­iskola pozitív költségvetési mér­leggel zár. Most is szeretnénk okosan felhasználni a pénzt. Egy része átvihető a következő évre. Jövőre a megtakarított összegből szeretnénk felújítani az oktatási főépület teljes hom­lokzatát. Szeretnénk, ha jutna a munkatársak keresetkiegészí­tésére is.- Évek óta tervezi Kecskemét a kreatív tudásközpontot, ami­nek ön támogatója, és a kura­tórium tagja. Mi is ez? Nemcsak a sikereire, hanem az unokáira is nagyon büszke Danyi József. Rendezett környezetben tanulhatnak a diákok a nyolc hektáron elhelyezkedő műszaki főiskolai kar rendezett­ségét még a fővárosból ide járó egyetemi oktatók is dicsérik. A hatalmas területen focizásra, teniszezésre, sétára egyaránt van lehetőség, ám egy ekkora komplexumnak a költségeit is ki kell termelnie. Egyelőre sikerül.- Érzem a kérdésben a türel­metlenséget, ám a legtürelmet­lenebb én vagyok, mert bánt, hogy igazából még semmi nem történt. Egy olyan összefogás jöhetne létre a közoktatási intézmé­nyek, a főiskolák, a képzőköz­pontok, a cégek, a vállalkozók, a szponzorok és a város között, amelyik lehetőséget adna a leg­különbözőbb szintű szakem­berképzésre, a régió gazdaságát segítő kutató-fejlesztő bázis lét­rehozására. Mindehhez, persze, pénz kell és infrastruktúra. Épp ezért fontos volna úgy együtt működni, hogy ne költsünk olyan beruházásokra, amelyek egyik vagy másik intézménynél már adottak.Valószínűleg a Ho­mokbányánál lenne a központ. Ott létrejöhetne, például, egy nagy sebességű alakító labora­tórium. Egy ilyen labor alig 20- 30 millió forint, de a Kárpát-me­dencében unikum lenne. Ami biztos: a tudásközpont akkor működik majd, ha nem azon fo­lyik a harc, hogy kinek mi kö­tődjön a nevéhez.- Negyvenkét éve van a GAMF-on. Elégedett mindaz­zal, amit végzett?- Összenőttünk: én és a főis­kolai kar. 1964. november 28- án, elsőéves egyetemi hallgató­Közelkép 1946-ban született Cibakhá­zán. 1969-ben szerzett gép­gyártás-technológus diplomát a Budapesti Műszaki Egyete­men. Azóta dolgozik a műsza­ki főiskolai karon, mely egy­kor felsőfokú technikum, ké­sőbb GAMF volt 1974-ben szakmérnöki diplomát, 1986- ban kandidátusi címet szer­zett 1985-től főigazgató-he­lyettes, 1991-1994 között fő­igazgató, 2001-től kari főigaz­gató. Feleségével 35 éve élnek boldog házasságban. Négy fel­nőtt fia van, unokái neve: Zi­ta, Zénó és Zsófi. ként jöttem Kecskemétre. Stop­pal utaztam egy olyan traban- tossal, aki az úton postagalam­bokat eregetett. Itt tett le a főis­kola előtt. Az akkori igazgató­val, Silling János tanár úrral - ő most Miskolcon él - kötöttem tanulmányi szerződést. Úgy gondoltam, hogy öt évet kibí­rok. Nyolcszáz forint volt az ösztöndíjam - több, mint amenyit apám kubikosként ke­resett. Ma sem bántam meg, hogy itt maradtam. Ha »agyon hivatalos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a legna­gyobb eredmény számomra, hogy itt lehettem, lehetek veze­tő. De inkább arra vagyok büsz­ke, hogy a főiskolának köszön­hetően nagyon sok barátom van, szerte az országban.- Mi újság a horgászattal meg a híres halpucolási techniká­jával?- A világon bárhol horgász­nék, de maradok a hazai vize­ken: Tiszaalpáron, Cibakházán, az anyám háza mellett, a hasznosi és a maconkai víztáro­zóknál. Halat pucolni meg elég sokat szoktam, hála a barátaim­nak. Van úgy, hogy 140 halat pucolok meg egy ültő helyem­ben. Ilyenkor az első 138 na­gyon jól megy, de az utolsó ket­tőt már kifejezetten unom... Olaszország felé kacsingatnak a megyei üzletemberek tanulmányi út Bács-Kiskunsági kamarai küldöttség tárgyalt a toszkán Luccában a közös gazdasági lehetőségekről Az olaszok szívesen megkóstol­nák a magyar borokat, megte­kintenék a pusztai látványossá­gokat, míg a magyarok öröm­mel töltenének néhány napot Giacomo Puccini szülővárosá­ban. Egyebek mellett erről is szó esett azokon az egyeztetése­ken, melyeket a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Ipar­kamara és Kecskemét küldött­sége folytatott a napokban a tos­zkán Lucca város kamarai veze­tőivel. A tárgyalásokon szó esett turisztikai, kulturális és egyéb gazdasági kapcsolatok kialakításáról. Várhatóan ta­vasszal írja alá a Luccai Keres­kedelmi, Ipari, Kézműves és Agrárkamara a közös megálla­Felvételünkön ITTZÉS TAMÁS, DR. SZEBERÉNYI GYULA TAMÁS, DR. MOLNÁR KRISZTINA (az Olaszországban élő magyar ügyvéd, aki tolmácsolt a tárgyalásokon), SZÉLESI LÁSZLÓNÉ, LATOS LAJOSNÉ és SOÓS ZOLTÁN. podást a megyei szervezettel - tájékoztatta a lapunkat Sipos Zsolt kamarai titkár. A kilátoga­tó magyar delegáció tagjaként Varjú Zoltán és Soós Zoltán, a turisztikai cégek ügyvezetői is részt vettek a tárgyalásokon. Úgy látják, hogy a kinti olasz kollégák élénken érdeklődnek Magyarország iránt. Látványos pusztai programokkal, Kecske­mét és Budapest bemutatásával lehetne kezdeni a turistacso­portok beutaztatását megyénk­be. Cserébe magyar csoportok­nak kulturális körutazást lehet­ne szervezni Toscanába. Látos Lajosné, a Gerébi Kúria gazda- asszonya szintén a kiutazók kö­zött volt. Elmondta, hogy a múlt héten már konkrét ajánlatokat kértek tőlük a toszkán partne­rek. Kecskemétet dr. Szeberé- nyi Gyula Tamás a kulturális és turisztikai bizottság elnöke, és Ittzés Tamás művészeti refe­rens képviselte. A városatya kö­zös zenei programok rendezé­sét említette. Jövőre, Kodály Zoltán születésének 125. évfor­dulója alkalmából a tavaszi fesztiválon olasz művészek ad­nának Puccini-koncertet. Nyá­ron pedig az idén alakult világ­zenekar látogatna Luccába. Majd Puccini születésének 150. évfordulójára egy olasz operát terveznek Kecskeméten előadni a toszkán művészek. ■ Barta Zsolt I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents