Petőfi Népe, 2006. december (61. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-09 / 288. szám

PETŐFI NÉPE - 2006. DECEMBER 9., SZOMBAT Hét végén az ő felségterülete a konyha főkapitány A piacon jobban érzi magát, mint a bálakon, s ha tehetné, dolgozni is farmerben menne Kifejezetten megnyug­tatja, ha szombat reg­gel a rádió mellé ül­het, miközben zöldsé­get pucoL Közelkép dr. király Ferenc dandártábornok 1952. márci­us 7-én született a Somogy megyei Babócsán. Ap­ja tanácsi ember volt, ezért a következő években végigjárták a megyét: laktak Kaposváron, Csur­gón, Marcaliban, Fonyódon. 1977-ben jogi diplo­mát szerzett Pécsett, és városi ügyészségi fogalma­zóként kezdett dolgozni Kaposváron. Később volt ügyész és vezetőügyész-helyettes is. 1982-től a So­mogy megyei pártapparátusban dolgozott, majd a rendőrség állományába került 1987-től kaposvári városi kapitány, 1997-től a somogyi főkapitányság gazdasági igazgatója, majd 2001-től ismét kaposvá­ri kapitány. 2003. október 16-án vette át a Bács-Kis- km Megyei Rendőr-főkapitányság irányítását elvált, majd ló éve újranősült Első házasságából egy 25 és egy 30 éves lánya és egy féléves unokája van, a második házasságából egy 14 éves fia, aki idén végez az általánosban. Kecskeméten egy társasházi bérlakásban élnek, Kaposváron saját háza van. Felesé ge a Bács-Kiskm Megyei Bíróság gazdasági osztályának munkatársa. Nemrég volt három éve annak, hogy kinevezték rendőrfőkapitánynak Bács-Kiskun megyébe Ki­rály Ferencet. A szigorú­ságáról híres, és megjele­nésében fegyelmezett ka­tonát formázó Gergényi Pétert egy kedélyesebb, liberálisabb, ugyanakkor a nyilvánosság elől visz- szahúzódóbb egyéniség váltotta fel. Noszlopy Nagy Miklós- Dombok között nőtt fel, So­mogy megyében élt 51 éves koráig. Sikerült megszoknia az alföldi tájat?- A vidék nem volt teljesen idegen, hiszen 1971-ben Kalo­csára kerültem sorkatonaként Az akkori kiképzési szokások­nak megfelelően gyakran meg­fordultunk Soltvadkert környé­kén. Életemben addig annyi ho­mokot még nem láttam, mint ott. Ugyanakkor élveztem, hogy ösz- szehasonlíthatatlanul köny- nyebb volt például lövészárkot ásni, mint a Zala megyei Reziben, a hegyi kiképzésen. Aztán később, 1977-től szinte minden esztendőben eltöltöttem néhány napot Bács-Kiskunban. Nyaraltam a barátaimnál Kecs­keméten és a város környékén, Kunfehértón, a Szelidi-tónál. Persze, ettől még nem került iga­zán közel hozzám a homokos, ki­csit egyhangú vidék - talán nem haragszanak meg rám emiatt Rögtön hozzá kell tennem: Kecs­kemétet élhető, kifejezetten sze­rethető városnak tartom. És elte­kintve a kezdeti néhány naptól, amikor idegenként megérkez­tem, befogadtak az itt élők. Itteni életemet, munkámat átmeneti időszaknak tartom, ami ki tudja, meddig fog tartani. Lehet, hogy még három évig, lehet, hogy ha­tig. Ha véget ér, visszatérek oda, ahonnan elindultam. Hiszen a házam ott áll üresen Kaposvá­ron. Élhetnék én akár tengerpar­ton, akkor is azt mondanám: nyugdíjas éveimre csak vissza­megyek Somogyba. Ugyanakkor ott a 14 éves fiam, aki viszont nem akar hazajönni Kaposvár­ra. Neki már Kecskemét az igazi „szülőváros”, pedig csak néhány éve él itt.- Amikor idekerült, mire szá­mított? Mire készült, és mit si­került abból megvalósítania?- Nagy hátrányom volt, hogy nem ismertem a Bács-Kiskun megyei rendőrséget, csak a statisztikai mutatókat. Meg, persze, hallottam sok jót. Hal­lottam az itteni szigorról, a munkafegyelemről, a rendőrök jó hozzáállásáról és a jó telje­sítményekről. Először meg kel­lett tapasztalnom, hogy mind­ez tényleg igaz-e, vagy csak porhintés az egész. Azt láttam, hogy nagyon sokat dolgoznak a kollégák, és kiderült: nincs szükség nagy változtatásokra. Úgy érzékeltetném ezt, hogy kaptam egy bejáratott autót, és csak tovább kellett vezetnem. A motor jó, a karosszéria rend­ben, nekem csak ki kellett is­mernem a kocsit: átvettem a kormányt, kezelem a pedálo­kat. Közben, persze, előkerül­tek olyan megoldandó kérdé­sek, amelyekre az előző veze­tés is felhívta a figyelmemet. A megoldás rám várt, de eközben semmi extra nem történt.- Miután Kecskemétre került, ott volt néhány kiállításmeg­nyitón. Akkor többen úgy gon­dolták, hogy aktívan részt vesz majd a város társasági életében, de nem így történt. Meglehetősen visszavonult életet él. Miért?- Alapjában véve nem va­gyok annyira társasági ember, mint amennyire az esetenként látszik. Kedélyesen el tudok be­szélgetni az emberekkel, és reg­geltől estig egyfajta szerepet, a főkapitány szerepét kell elját­szanom. Ebből a nap végén többnyire már szeretnék kilép­ni. Szükség van arra, hogy az embernek legyen ideje magára, a családjára, a barátaira, és ne kelljen a munka végén további szerepeket eljátszania, amelyek már nem igazán esnek jól. Ezért - ha csak tehetem - olyan ren­dezvényre megyek el, ami tény­leg fontos nekem. A főkapitány nem bohóc, hogy minden meg­nyitón, avatáson jelen legyen, ahol el akarják mondani, hogy ő is vendég. Természetesen friss Bács-Kiskun megyeiként voltak olyan protokolláris események, melyeken meg kellett jelenjek. Kezdetben többször kellett meg­mutassam magam.- Mi az, amire szívesen el­megy?- Olyan közéleti esemény, amely a tartalmánál fogva sze­mélyesen érdekel. Akkor is, ha nem kapok rá meghívást Ked­den például meghallgattam a Magyar Nemzeti Bank elnöké­nek kecskeméti előadását, mert érdekelt a véleménye. Vagy részt vettem a Cifrapalotában egy kiállításmegnyitón, mert érdekelt a képzőművész.- És a bálák?- Nem vagyok egy báli ember. Igencsak hangulatíuggő, hogy mikor, milyen társaságban ho­gyan érzem magam. Szerintem sikeresebbek azok a baráti ösz- szejövetelek, melyek spontán alakulnak. Egy bál természet­szerűen nem ilyen: el kell men­ni, fel kell öltözni. Sokszor alig vártam, hogy hazamehessek.- Ha már szóba került az öl­tözködés: ismerek olyan kecs­keméti közszereplőt, aki ott­hon is zakóban, nyakkendő­ben főzi a kávét...- Én nem. Én szabadidőruhá­ban, trikóban, papucsban, ne­tán mezítláb. Szeretek kényel­mesen lenni otthon. Nem sza­kadtán, nem lyukas mackóban, hanem úgy, ahogy nem öltöz­ködhetek a főkapitányságon. Lennék én szívem szerint a rendőrségen is farmerban, de hát nem ilyen a protokoll.- Elődje, Gergényi Péter ma­gánéletéről nem sok mindent lehetett tudni - leszámítva, hogy szenvedélyes horgász, aki nem szereti a halat. Önnek van valamilyen szenvedélye?- Na, én pont Gergényi ellen­tettje vagyok. Nem szeretek hor­gászni, nem tudom, hogy kell kifogni a halat - egyszer próbál­tam, akkor is elúszott. Viszont imádom enni bármilyen formá­ban. Ehhez kapcsolódik - mondjuk így - az egyetlen szen­vedélyem is: a főzés. Hétvége­ken nem engedem a felesége­met a konyhába, mert alig vá­rom, hogy a kezembe vehessem a fakanalat. Természetesen én is vásárolom meg az alapanyagot. Jókat alkudozom a kofákkal, el­beszélgetünk az áruról, a világ­ról. Van, hogy megismernek a piacon, de nem jellemző. A piac­ra nem a főkapitány jár, hanem a Király Ferenc „fiatalember” - ahogy az idős kofák szoktak megszólítani. És aztán kifejezet­ten megnyugtat, ha szombat reggel a rádió mellé ülhetek, mi­közben zöldséget pucolok.- Most viccel?- Isten bizony! Más hobbim, ami lekötne szabad időmben, nincs. Érdeklődő típus vagyok: újságokat olvasok, például, na­ponta kilencfélét Ez ki is tölti esténként a szabad időmet. Nem volt unalmas a 2006-os esztendő vakulya ottó ezredes, a megyei főkapitányság közbiztonsági igazgatója Kecskemétről in­dult, majd Kécskére került őrsparancsnoknak, onnan Bajára helyez­ték kapitánynak 2004 februárjában . jött viszsza Kecske- j métre, hogy a főka- f pitány egyik helyette­se legyen.- Milyen volt 2006?- Sok nehéz évre em­lékszem, de ilyen nehéz tán még sosem volt Nem frázis, hogy kihí­vás volt itt idén közbiz­tonsági igazgatónak lenni. Elég, ha csak a februári, Nagyba- racska környéki madárinfluenzát említem, aztán ugyanezt Majsa körzetében a nyáron. Tavasszal az országgyűlési, ősszel a hely- hatósági választások rendjére vigyáztmk Volt két árvi­zünk egy dmai és egy ti­szai, októberben pedig tün­tetések kezdődtek De azt hiszem, a közbiztonságra azért nem lehetett túl sok panasz.- Ha van egy kis szabad I? ideje, mivel tölti?- Horgászok, vadászok és apportírozom a vizslámat A házam körül meg egy 900 négyzetméteres díszkertet gon­dozok Nyírom a ßvet, nyese­getem a cserjéket meg a fákat. De mostanában kevés a szabad időm, mert két Két hónapja megszüle- hónapja megszületett a tett a harmadik lánya, harmadik lányom. A krímisorozatok kedvet csinálnak a pályához Tóth András, a megyei rendőr­ség bűnügyi igazgatója a jelen­legi vezetés legrégebbi tagja. A Pest megyei bűnügyi osz­tály éléről 1997. március 1- jén került Kecskemétre.- Gyanítom, hogy az a gyerek, aki rendőr sze­retne lenni, az ön pá­lyafutásáról álmodik- Biztosan így van, mert én is mindig életvédelmis akartam lenni. Talán a Máig ret-, a Derrick- és a Tett­hely sorozat hozta meg eh­hez a kedvet. Megkeresni a tettest, összerakni a mozai­kokat és bebizonyítani, hogy ő a gyilkos. A munka na­gyon szép, miközben tisz­tában vagyunk azzal, Nem vágyik hogy jóvátehetetlen ügy- vissza Pestre. ben járunk eb az emberi életet már nem tudjuk visszaadni- Meg lehet tanulni ezt a szak­mát könyvből?- Nem, és iskolában sem. Ki­zárólag az idősebb kollé­gák tapasztalataiból le­het okulni. Nekem na­gyon szerencsésen ala­kult a pályafutásom: jó mesterektől tanul­tam, és ’84-től kezdve nagy ügyekben nyomoz-- hattam.- Nem vágyik vissza a fő­városba?- Olyannyira nem, hogy házat vettem Tiszaugon. Vonzott a víz, a termé­szet, a nyugalom. Ha szabad időm van, a barátaimmal kajaktú­rázom a Tiszán. Számokban gondolkodik, nem forintmilliárdokban seres Ildikó őrnagy gazdasági igazgatóként egy esztendőben a főkapitányság hat és fél milliárd forintja felett ren­delkezik.- Nem nyomasztó ez?- Nem szabad arra gon­dolni, hogy pénzről van szó. Én számokban gondolkodom. Külön­ben tényleg belebor- zongana az ember.- Van, hogy kifejezet­ten önnek kell dönte­nie: mire mennyit?- A főkapitány úrral kö­zösen döntünk. Külön előny, hogy ő is dolgo­zott gazdasági igazgató­ként a somogyi főkapi­tányságon: egy rugóra jár az agyunk. Per­sze, nekem kell tó- Végigjárta a jékoztatnom őt, hogy anyagilag hogy állunk - Mint amikor a feleség megmondja a férjnek: apu­kám, erre futja, arról meg ne is ábrándozzál!- Hát, igen. De itt a „fér­jé”, a főkapitányé a vég sőszó.- Kollégái elfogadják, hogy ilyen fiatal főnö­kük van?- Ez soha nem okozott problémát 14 éve dolgo­zom a főkapitányságon, a gazdasági területen végig jártam a ranglétrát - Szabad idejét kivel-mivel tölti?-A 11 éves fiammal és a 9 éves lányommal Sokat spor­tolok: teremkerékpá- ranglétrát. rozom és futok. 4 »

Next

/
Thumbnails
Contents