Petőfi Népe, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-02 / 256. szám
SZERKESZTETTE: GÁL ZITA TELEFONSZÁM: 06-76/518-226 E-MAIL zita.gal@petofinepe.hu SETA PETŐFI NÉPE - 2006. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK A programban résztvevő iskolák: KECSKEMÉT Kodály Iskola (ÉZI) ÁFEOSZ Bolyai János Gimnázium (BJG) KALOCSA Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola (D.Kalocsa) KISKŐRÖS Wattay Középiskola és Szakiskola (WK) BAJA Magyarországi Németek ÁMK (MNÁMK) KISKUNMAJSA Dózsa György Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium (D.Majsa) TISZAKÉCSKE Móricz Zsigmond Gimnázium (MZsG) A SÉTA cikkei a www.baon.hu internetes oldalon olvashatók. Fodíj es kulondíj; így tértek haza a fesztiválról KALEIDOSZKÓP Budapesten ren- [ dezték meg a }VIII. Kaleidoszkóp Versfesztivált. Kaleidoszkóp Díjban részesült a bajai művészeti műhely produkciója, melynek a bolyaisok közül Nagyhegyesi Zoltán (11/A) és Sándor Péter (12/A) is tagja. Kiss Csaba Próba című egy- felvonásosát adta elő Jaszeno- vics Gina és Nagyhegyesi Zoltán, amiért a zsűri fődíjban és különdíjban is részesítette a párost A darabot a tervek szerint, a közeljövőben, a Bolyaiban is bemutatják majd. NAGYHEGYESI ZOLTÁN 2005- ben Miskolcon ugyancsak Kaleidoszkóp Díjban részesült versmondásért Akár a házasságban: az együttélés lehet kellemes és nyűgös Is egyaránt A tolerancia elsajátításának mindenesetre Jó iskolája a kollégium. Kolesz vagy bejárogatás? tűréshatár Az egyik korábban fekszik, a másik meg horkol Sok hasonló korú gyerek, mint én próbál minden lehetőséget megkeresni arra, hogy elszakadjon a szülői háztól, vagy legalább a szülői fennhatás alól. Ezért sokan választják középiskolai tanulmányaik alatt a kollégiumi bennlakást. Lendvai Anita, ÁFEOSZ Én idén lettem kilencedikes az ÁFEOSZ-ban és én is a kole- szosságot választottam, annak ellenére, hogy nem laktam túl messze az iskolától: mindössze huszonhét kilométerre. És egy tök jó dolognak tartottam. Persze van más előnye is, például nem kell naponta utazgatnom oda-vissza, vannak tanárok akik segítenek, ha elakadok a házi feladatban. Na persze nem fordulhat elő az sem, hogy valamit otthon felejtek. Eddig ez mind oké, addig amíg rá nem jössz: a kollégiumi életnek vannak hátulütői is. Nálam az első hetek szuper jól teltek, jól éreztem magam. A szobatársaimmal klasszul kijöttem, alig vártam a vasárnapokat, hogy visszamehessek. Más kollégisták mesélték, ne- •kik milyen elviselhetetlen szobatársaik vannak és nem szeretnek itt lakni. Én azt hittem, velem ez nem fordulhat elő, mivel a kezdet olyan jól sikerült. Másfél hónap után jöttem rá, hogy nem fenékig tejfel ez az élet. Akkor kezdett mindenkinek elege lenni a másik■ Másfél hónap után jöttem rá, hogy nem fenékig tejfel ez az élet. ból. Abból például, hogy az egyikünk hamarabb kelt fól, mint ahogy az ébresztő volt, vagy este nem tudtunk elaludni egymástól... Én is padlón voltam, mivel sorra kaptam a rossz jegyeket. Persze hogy mindenkivel szemben ingerült voltam. Azt sem hittem, hogy az otthon ennyire hiányozni fog, de megtörtént. A barátaim is rendesen hiányoztak, most már azt vártam, hogy hazameSzeretsz vagy szeretnél kollégiumban lakni? • nem szeretnék, mert nem lehet kutyát vinni. • nem szeretek! Már megint 2 új csajt kaptam szobatársnak. Fél év alatt már 5 szobatárs, leginkább ez idegesít Mert ha kezdek valakivel összehaverkodni, akkor azt átteszik. A közös ßrdöt meg pláne utálom!! • Jó lenne. Csak hiányozna, hogy nincs saját szobám meg ilyenek. Ha ez megoldható lenne, dalolva mennék:) • ÉN nagyon szeretnék kollégiumban lakni, végre el itthonról! • nálunk nincs kimenő. Mindenki akkor megy be és ki amikor akar. Van portás, aki éjfélkor bezárja az ajtót és utána csengetni kell, ennyi. Én imádom., és végre nem vagyok otthon! FORRÁS: IM FÓRUM hessek. A szüleim persze ezt mind előre megmondták, de én nem akartam hinni nekik. Végül arra a döntésre jutottam, jutottunk a szüleimmel, hogy nem hagyom ott a koleszt. Azt mondták, minden problémát meglehet oldani. A szobatársaimmal is megbeszéltük, hogy megpróbáljuk egymást tolerálni, és megpróbálunk egymáshoz igazodni, még ha ez nehezünkre is esik. Nem volt egyszerű. Szóval aki kollégista akar lenni, jól gondolja át, hogy képes-e emberek között tanulni, vagy képes-e elfogadni mások természetét, szokásait Hiszen nem lehet együtt élni három vagy négy vagy több emberrel úgy, hogy közben már a puszta jelenlétük is idegesít. Ezért sok mindenre fel kell készülni. Ja, és megszokni azt, hogy be van osztva az időd és mindent akkor és úgy kell csinálnod, ahogy azt neked azt megmondják. De mindez ne tántorítson el senkit a terveitől, hiszen minden személyfüggő és simán lehet, hogy nálam mindenki szerencsésebb lesz. Nemcsak halottak, agyhalottak, érzelmi hullák és zombik napja is sutus tamAs, TISZAKÉCSKE, MÓRICZ JEGYZET Kevés olyan dolog történik, amin még megdöbbenek, mert eddig úgy gondoltam, hogy ennél lejjebb már nem lehet az emberiség. Tévedtem. A szakmai érveket háttérbe szorítva és a kegyeleti okokat előnyben részesítve nem nevezem meg, hogy kivel és hol történt az eset Nem*is ez a lényeg. Néhány napja, késő este elindult egy férfi haza a munkából. A buszmegállóig elkísérte kollégája, majd egyedül maradt. Otthon azonban hiába várták, nem érkezett meg. A család bejelentette a rendőrségén az eltűnést, majd megkezdődött a keresés. Rövidesen meg is találták. Ugyanott volt, a buszmegálló padján, de holtan, pénztárcája és egyéb vagyontárgyai nélkül. A halál oka még ismeretlen. Két napig volt ott holtan! Két napig! Senki sem vette észre, egy olyan helyen, ahol naponta több tízezer ember megfordul. És még azt sem lehet mondani, hogy „biztos hajléktalannak nézték”, hiszen öltönyben ült a pádon. A sors fintora, hogy ez az esemény nem sokkal halottak napja előtt történt Valószínű, hogy annak a rengeteg embernek legalább a fele vonul elsején a temetőkbe, úgymond „emberségből”, hogy megadják a tiszteletet elhunyt szeretteiknek. Úgy érzem, ez mindent elmond. Részvétem. Részvétet nemcsak a halottak, hanem az élők Iránt Is lehetne tanúsítani. Képünk Illusztráció. Három kívánság Tibi bá’ nélkül Kiderült: llj Péter elég laza cigi Ha az ösztönre nem is, a gyerekre hallgatni kéne A minap Kecskemét főterén mentem keresztül. Elhaladtam egy fiatal nő meUett, aki egy ötéves forma gyerekkel sétált. Cigarettára gyújtott. Az addig is beszédes kisfiú ezt kérdezte: - Anya, ha kívánhatnék hármat, tudod, mi lenne az? Előre mosolyogtam magamban, gondoltam, az a vágya, mint a többi kisfiúnak: tudjon repülőt vezetni, űrhajós lehessen. De nem. így folytatta: - Ne cigizz, ne cigizz, és NE CIGIZZ! Elszorult a szívem és már tudatosan figyeltem a fejleményeket Az édesanya a fiára rá sem hederítve fújta a füstöt tovább. Elöntött a düh: vajon miért nem akarja meghallani, mit kér a fia? Pedig anyuka már biztosan végigült jó pár előadást az iskolában, és gyanítom, el tudja olvasni a cigis dobozon található figyelmeztetést is, tehát tisztában van az őt, és környezetét fenyegető veszélyekkel. A kisfiú valahogy mégis intelligensebb mindig is meg voltam győződve róla, hogy az ember az utcán lát, hall, tapasztal a legtöbbet Mert az élet ott folyik. Az a színpad. Ott jelen van mindenki: fiatal, idős, diák, tanár, takarítónő, hivatalnok, színész, háziasszony, és még számtalan mellékszereplő. Például egy ötéves kisfiú. a szememben, sőt, megkockáztatom, bölcsebb is a maga 5 évével, mint édesanyja. Az ösztönei súgják neki, mi jó, és mi ártalmas. Eddig anya és fia fogták egymás kezét, most viszont a fiú elhúzódott. Sajnos ez sem volt elég indok anyukának, hogy átgondolja, mit cselekszik. Mi a tanulság? Gondolkodni. Hallgatni az ösztöneinkre, vagy ha arra nem, legalább a gyerekünk kérésére, Ebben az esetben szerintem biztos érdemes lett volna. médiafesztivál A szakma képviselői osztották az észt A kiskunmajsai Dózsa György Gimnázium média szakos diákjai és tanárai október 13-án tanulmányi útra indultak a Budapesti Kommunikációs Főiskolára. Itt rendezték meg ugyanis a IV. Diák-médiafesz- tivált. Az utazást Gyöngyösi Tibor tanár úr szervezte. A két média szakos osztállyal a szakkörre járó tanulók is elutazhattak, így elég nagy létszámmal jelentünk meg a találkozón. Az iskola külön buszt indított számunkra. A.fesztivál első előadása a munkavállalók külföldi lehetőségeivel foglalkozott. Megtudhattuk: nyitottak a határok. Uj Péter, az Index főszerkesztője az online újságírásról tartott előadás. Kicsit meglepődtem, mert laza fiatalemberrel találkoztam a főszerkesztő úr személyében. Ki gondolta volna, hogy csak azért írta első cikkét, hogy otthon ne piszkálhassák a semmittevő jelzővel? Ezután Bárdos András „Pánikkeltés a hírműsorban” címmel mesélt a hazai televíziós műsorokról, összevetve a külföldi csatornákkal. „Te is szép vagy” avagy a hamis ideálképekről dr. Túry Ferenc psziUj Péter azért írta első cikkét, hogy otthon ne piszkálhassák a semmittevő jelzővel. chiáter pre- < zentációját i láthattuk, j ,llés Lívia, Az előadá- piLICZE ANITA, sok köz-, I l0A dmajsa ben csapatunk' kicsit elfáradt, így pihenésként - a tanár úr javaslatára - egy környékben lévő bevásárlóközpontba indultunk. Délután már indulnunk is kellett vissza, hiszen vidéki iskolatársainkra még hosszú út várt Nagyon hasznos előadások voltak, rengeteg új információval gyarapodtunk. Jó hangulatú kirándulás volt. Köszönjük szépen az utat tanárainknak és az iskolának! * i 1 É i
