Petőfi Népe, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)
2006-11-02 / 256. szám
PETŐFI NÉPE - 2006. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK PETŐFI NEPE A keceli Pintér Művek jelen időben atomenergia-ipar A lakatosüzem vezetője szerint a cégtulajdonos körül soha nincs állóvíz Slke Tamás héliumos szivárgásellenőrző tesztet végez a kazettatárolókon. A vörösmentés őr, a kakadu, „aki” a főbejáratot vigyázza belülről egy száraz faágon, már elköszönt a szolgálatot leadó éjjeli portástól, s üdvözölte a váltótársát Reggel hat óra. Pintér úr hangja belehasít az irodák emeletén a levegődbe. Harapós kedvvel ébredt a főnök- állapítja meg valaki, amin mosolyog, aki mondja, és azok is, akik hallják őt. Az lenne csoda, ha egy reggelen úgy találkoznának össze a tulajdonossal, amint éppen fütyörészve tart az irodája felé. Az a szokása, hogy amint a nap elkezdődik, szórni kezdi a parancsokat minden irányba, mint vihar a faleveleket. Megszokták már. Gábor Áron gépészmérnök, az ipari robotok szakmérnöke, a Pintér Művek minőségügyi vezetője a helyén ül már, valamilyen dokumentumot keres.- Azonnal be kell vinnem egy tervet Pintér úrnak - kér tőlem egy kis türelmet az erdélyi származású szakember. Aztán el is viharzik néhány papírlappal, én pedig kíváncsiskodom egy kicsit: nézegetem a falakat borító okleveleket, tanúsítványokat. Egy bekeretezett minősítő lap, 2006-os dátummal, azt bizonyítja, hogy a Pintér Művek minőségirányítási rendszere ebben az esztendőben is megfelel a Paksi Atomerőmű követelményeinek.- 1989-ben jöttem ki Magyar- országra, Kecelre - emlékezik a visszatérő Gábor Áron. - Ceausescu még élt, a fiam katona volt, amikor kijöttem. A fiam egy, a feleségem két év után követhetett, családegyesítés címén. Erdélyben már senkim sincs, a szüleim elhaltak. Keceli lettem.- Mi volt az első tervezői feladata a Pintér Műveknél?- Nos, azt sosem felejtem el: detektorcsévélő célgép tervezéséből kaptam feladatot, amely Paksnak készült. Ez a munkám azért emlékezetes, mert egy ösz- szetett termékről volt szó, és én sosem mertem kérdezgetni az egészet illetően - bár a célgépet túlnyomórészt én terveztem -, nehogy azt higgyék, hogy kémkedni jöttem ki Magyarországra. Egyébként a paksi munkákban a kezdetek óta részt veszek. Részt vettem az ISO 9001-es és az ISO 9002-es minőségbiztosítási rendszer Pintér művekbeli alkalmazásának kidolgozásában és meghonosításában. Elindulok, hogy megkeressem a gyártelepen Pintér urat Azt kell figyelnem, hogy melyik üzemcsarnok bejáratánál parkol háromkerekű kis motorja, az időkímélő járgány. Először is benézek a százszor ötven méteres, nyeregtetős, alátámasztás Gábor Áron Erdélyből Jött nélküli csarnokba; Akkora gépeket látok, amelyek kiszolgálásához óriások kellenének. A valóságos kezelőik törpéknek tűnnek mellettük. A horizontmegmunkáló központ épp lyukakat fúr egy erőművi hőcserélő alapkeretbe. A böhöm nagy karusz- szeleszterga kerek asztalára 6000 milliméter átmérőjű munkadarabot lehet föltenni. A csarnok másik, tágas részében rengeteg hosszú, többnyire már „fejjel” is megtoldott csövet látok: ezekben tárolják majd a Paksi Atomerőműben a kiégett radioaktív kazettákat, függőleges helyzetben. Robot nyitja ki, majd zárja le a végüket, miután elhelyezte bennük a veszélyes kazettákat. Az idén 2250 ilyen tárolócsőre szól a megrendelés. Nejlonzacskóba bújtatott „fejjel”, már röntgenezve, nyomás- próbázva, felületbevonásra váró csövek sokasága fekszik magasra halmozva itt is, ott is. Lapos dobozokra emlékeztető, hatalmas gyártmányok fekszenek egymáson a csarnok középső részében. Betöltő fedélzet a nevük, húsz készül belőlük, egy darabnak a súlya 27 tonna. A Pintér Művek egy év leforgása alatt körülbelül 5000 tonna fémet dolgoz föl, 2006-ban ebből mintegy 1500 tonna lemez. A műhely alsó vége felé hosz- szú, hengerformájú termék fekszik a betonon, már nejlonba csomagolva, elszállításra várva. Hőcserélő, amelyet Paksnak gyártottak, s új terméknek számít a palettán. Kinn vagyok ismét a gyárudvaron, ahol mindenfelé pedáns renddel találkozom. Bekopogok Farkas József meóvezetőhöz.- Ezerkilencszáz-nyolcvan- kettő februárjában lettem a Jóska alkalmazottja - emlékezik Farkas úr. - Esztergályosként kezdtem a Nap utcában. A Józsi legelső új esztergáján én dolgozFarkas József a cég régi dolgozója. tam. Nyolcvannyolcban lettem meóvezető. Ezzel a „kiemeléssel” ismerte el a tulajdonos Farkas József precíz, lelkiismeretes munkáját - teszem hozzá magamban. Az egykori csepeli szakmunkástanuló már az első munkahelyén, a Mezőgép Kiskőrösi Gyáregységében is irányító munkakört töltött be: 40-60 ember csoport- vezetője volt a forgácsoló műhelyben.- A Műveknél nem én jelentkeztem, hanem a tulajdonos csalogatott - említi Farkas József. - Végül Pintér József kisiparos alkalmazottja lettem. Pontosabban öt éven át a társa voltam formálisan, ugyanis én is önálló iparosként szerepeltem, hogy több Kállai Böbe Jól céloz. embert foglalkoztathasson. Ehhez megvolt a mestervizsgám. Csaknem húsz éve viseli a felelősséget Farkas József: azóta minden egyes termék „keresztül megy a kezén”, ami a Pintér Művekből kikerül. Paks magasra teszi a cégnek a mércét mondja, hiszen az anyagok minőségétől kezdve a késztermék méretpontosságáig mindennek kiválónak kell lennie. Kevésbé fontos dolog nincs a minőségellenőrzésben; minden egyformán fontos - ez az alapelve. A főépület és a Il-esként emlegetett csarnok közti „utcában” haladva tanúja lehetek, hogyan szerelik az egyik műhelyben a kiégett kazetták tárolására készülő csövek végére a „fejeket”, Szvetnyik József elégedett s hogyan győződnek meg a héliummal nyomás alá helyezett csövek épségéről a szimatolóval. Amerre járok, mindenütt azt tapasztalom, hogy a munkások nem annyira a karjuk erejével, verítékezve keresik meg a kenyerüket a Pintér Műveknél,' hanem sokkal inkább a fejükkel, hiszen minden munkafázis magas fokúan gépesítve van. Benézek a raktárba, ahol a vezetőt, Kállai Erzsébetet, mindenki Böbéjét éppen két tétel lekönyvelése közben találom. A Pintér Műveknél nem ritka a Kállai név: itt dolgozik Böbe egész családja.- Nőiruha-készítő szakmát tanultam, de nem tudtam elhelyezkedni - meséli, amikor befejezi a papírmunkát. - Pintér Zsolti jó barátja volt Csaba öcsémnek, sokat horgásztunk együtt gyerekkorunkban, ő javasolta, hogy jöjjek hozzájuk dolgozni. Mindjárt a raktárba helyeztek. Nagyon sokat kellett tanulnom, amiben szerencsére mindenki segített, aki a közelemben volt. Az ISO minőség-biztosítási rendszer bevezetésekor már raktárvezető voltam, és részese voltam a NATO-beszállítói minősítés megszerzésének is.- Kié itt ez a rengeteg serleg, kupa? - kérdem a falon függő vitrinek felé bökve.- Tíz éve megalakult a Pintér Művek Lövész Klub, Pintér József és Pintér Csaba a társelnökök. Én vagyok az ügyvezető, apu pedig az edző. Légfegyverekkel, 0,22-es kaliberű sportpisztollyal és kispuskával lövünk a versenyeken. És rengeteg díjat nyertünk már, megyei és országos versenyeken. Németországba, Szlovákiába és Svédországba is kijutottunk. Több száz kupát és oklevelet gyűjtöttünk be. Az érmek 18 kilót nyomnak. Én személy szerint az első vagy második helyen szoktam végezni. Jóképű, őszülő-fekete férfi Szvetnyik József. Tősgyökeres keceli. 0 a lakatosüzem vezetője.- Eredetileg mezőgazdasági gépszerelőnek tanultam Baján- lapoz vissza jó pár évnyit az üzemvezető. - Amikor fölszabadultam, lakatosként kezdtem dolgozni a keceli ktsz-ben, és aztán lakatos is maradtam. 1989- ben jöttem a Pintér Művekhez, azóta ide kötődök. Jelenleg Paksra dolgozunk, meg a Siemensnek, szintén erőművi berendezéseket gyártunk neki, sőt, a franciáknak is, vízkamrákat. Ezek most a fő irányok.- Szeretem a munkámat - vallja Szvetnyik József, aki 1985- ben leérettségizett a munka mellett - Azt gondoltam, hogy a Pintér Műveknél lesz lehetőségem a szakmai továbblépésre. És valóban volt sok szép munkát megcsináltunk az elmúlt években. Pintér Józsi körül soha sincs állóvíz. Jóskának mindig van jövőképe, bármilyen probléma adódik, sohasem esik kétségbe. Ez az életfelfogás minket alkalmazottakat is lendületben tart. Semmilyen értelemben sem hétköznapi ember Pintér József. A forgácsolóba mostanában érkeztek új CNC-esztergák. Legyen az szénacél, bármilyen rozsdamentes anyag, mindent meg tudnak munkálni ebben az üzemben. Darabonként tízegynéhány millió forintba kerülő, magasan ötvözött, nagy szilárdságú fémrudak nyújtózkodnak a tárolóhelyeken. Sok az üzemben az új gép, és rengeteg szerszámot is vásárolt hozzájuk a cégtulajdonos. Egy NC horizont gép éppen turbinalapát helyét munkálja ki egy jókora „szelet” fémben. Egy programozó a laptopjával odamegy egy géphez, beprogramozza, és utána „önállóan” dolgozik a masina. Nos, igen, itt már nem az izmoké a főszerep. Végül is az irodájában érem utol Pintér urat Elismerésem fejezem ki a látottak fölött.- Hány dolgozója van jelenleg a Pintér Műveknek? - kérdezem a cégalapítót.- A negyven paksival együtt körülbelül százötven. Tolmácsaink is vannak: angol, német, orosz és román nyelven beszélnek és írnak.- S a száztíz itteni alkalmazotton belül mekkora a kecellek aránya?- Nagyjából a háromnegyed részük Kecelen él.- A legnehezebb nehézipar mellett kötelezte el magát a cég.- Az energiaszektornak, a nukleáris és a vízierőműveknek gyártunk termékeket, ezekre szakosodtunk az elmúlt évek során. És bátran ki merem jelenteni, hogy a termelésben a legkorszerűbb gépeket, eszközöket használjuk. Az idén egymilliárd forintot költöttünk csúcstechnológiára. Csak így lehetünk világcégek beszállítói.- A napokban tölti be a hatvankettedik életévét, Istén éltesse sokáig! A milliárdosoknak szokásuk-e nyugdíjba vonulni?- Nem tudom, de én mindenesetre nem tervezek még visz- szavonulást Remélem, hogy a Pintér Művek élén még további fejlődési folyamatokat indíthatok el, a fiammal, Csabával az oldalamon, s ezután is a szakmailag legigényesebb és legjobban fizető munkák vállalásával. Változatlanul a legfőbb céljaim közé tartozik az is, hogy jó fizetés mellett foglalkoztassam azokat a helybelieket, és másokat is, akik az iparban, cégünknél keresik a boldogulásukat - mondja Flntér József. □ Születésnapjára könyv jelent meg a keceli cégalapítóról. / i é 1