Petőfi Népe, 2006. november (61. évfolyam, 256-280. szám)

2006-11-09 / 262. szám

SZERKESZTETTE: GÁL ZITA TELEFONSZÁM: 06-76/518-226 E-MAIL: zita.gal@axebpringer.hu SÉTA - SAJTÓ ÉS TANULÁS PETŐFI NÉPE - 2006. NOVEMBER 9., CSÜTÖRTÖK A programban részt vevő iskolák: KECSKEMÉT Kodály Iskola (ÉZI) ÁFEOSZ Bolyai János Gimnázium (BJG) KALOCSA Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola (D.Kalocsa) KISKŐRÖS Wattay Középiskola és Szak­iskola (WK) BAJA Magyarországi Németek ÁMK (MNÁMK) KISKUNMAJSA Dózsa György Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégi­um (D.Majsa) TISZAKÉCSKE Móricz Zsigmond Gimnázi­um (MZsG) A SÉTA cikkei a vww.baon.hu internetes oldalon olvashatóak. s i Rövid jelentés az olasz foci- bajnokságról hajrái Tovább menetel az Inter és a Palermo. Az olasz lab- m .■ darúgó-baj- i nokság 10. I forduló]á- I NÉMETH L ban újabb l krisZTIAi I vereséget ilp.KALOCS y szenvedett vasárnap a Milan. A pi­ros-kék sztárgárda ezúttal az Atalanta otthonában kapott ki 2-0-ra. Az Atalanta hazai pá­lyán második félidei jó játéká­nak köszönhetően, némi megle­petésre, viszonylag simán, 2-0- ra verte a Milant. Az éllovas Internazionale ha­zai pályán az Ascoli ellen gyűj­tötte be a három pontot, de mi­vel a Palermo is ugyanezt tette a Sampdoria ellen, a tabella élén továbbra is fej fej mellett, 24-24 ponttal áll a két csapat. Segítsünk nekik, vagy ne vegyünk róluk tudomást? Melyiket veszik jobban zokon a fogyatékosok? A válasz egyszerű: légy természetes! Nyári naplórészlet: Még májusban láttam meg egy felhívást a faliújságon: önkénteseket kerestek a speciális olimpiára. Min­dig úgy gondoltam, hogy nincsenek előítéleteim, így hát jelentkeztem. Plattner Noémi, 11/D, BJG Az első megbeszélés után ké­telkedni kezdtem abban, hogy jó ötlet volt-e jelentkezni. Bír­ni fogom? Aztán a verseny előtti napon szóba került, mi a teendő, ha valaki rosszul lesz, vagy történik valami baj. Na, ez végképp betett. Erről eddig nem volt szó! Mi az, hogy valaki rosszul is lehet? De már nem lehetett lemon­dani. Félve „vártam” a meg­nyitót, és naná, hogy én kap­tam a legnagyobb létszámú (51 fős) csapatot. A terve­zettnél alig másfél órával később kez­dődött a megnyitó. Bevallom, már ott tartottam, hogy leteszem a táblát és eljö­vök. Csak a csapat tartott vis­sza. Sokkal jobban viselték az ácsorgást, mint mi, önkénte­sek vagy a vezetőik. Ez meg­nyugtatott. Másnap a súlyosan fogyaté­kos embereknek kellett meg­mutatniuk, mit tudnak. A fel­adatok számunkra egyszerű­nek tűntek, de nekik egyálta­lán nem volt az. Néha már-már ijesztő volt az el­szántságuk, mégis óriási élmény volt azt látni, hogy örülnek, ha teljesí­tettek egy-egy fel­adatot. A következő napok során is rengeteg élménnyel gazdagod­tam. Ez a verseny segít elfo­gadni a fogyatékos embereket. Most már, ha látok egy ilyen embert, nem esek kétségbe, és nem kezdek olyan hülyesége­ken agyalni, hogy „oda nézzek vagy ne nézzek, egyáltalán, hogy viselkedjek”. Egyszerűen elfogadom őket, és nem kez­dem el sajnálni őket, mert tu­dom, hogy ők nem ezt várják, csupán azt, hogy kezeljék őket úgy, mint bárki mást. Eredetileg nekem kellett vol­na segítenem nekik, és mégis ők segítettek nekem. Kezdet­ben meg sem mertem szólalni, ők kezdtek el beszélgetni ve­lem, rávezettek arra, hogy ter­mészetesen viselkedjek velük. Remélem, most már tényleg elmondhatom magamról, hogy nincsenek előítéleteim. ■ A sportos fogya­tékosok elszánt­sága és öröme is óriási volt. Laptoppal lepték meg a homok költőjét élő legenda Buda Ferenc no­vember 3-án ünnepelte 70. szü­letésnapját. A tiszakécskei diá­kok, ismerősei és szerettei is fel- köszöntötték a költőt. A könyv­tárban ünnepeltünk, ahol szóra­koztató és megható műsorral készültek a fellépők. A földszint igen kicsi, zsúfolásig megtöltöt­tük. Iskolánk az ünnepelt két versét adta elő: a „Farkasok”-at és a „Malom” címűeket A versek megzenésítésében Tar Sándor tanár úr segédkezett, az ötlet, hogy fellépjünk, pedig Maros Miklós tanár úrtól szár­mazik. Természetesen egy szü­letésnap sem telhet el ajándé­kok nélkül. Több apróság mel­lett a költő egy hordozható sze­mélyi számítógépet és egy hoz­zá illő táskát kapott, hogy segít­ségével további versekkel gazda­gítson minket (mivel jó ideje vá­rosunk ad otthont a költőnek, ír­hatom így) a mi szeretett köl­tőnk: Buda Ferenc. ■ Kopányi Vanda, MZsG Ha vádlott lennék, itt csak a monogramom jelenhetne meg JOGHÉZAG? Vagy csak én nem értem az alábbi prob­lémát. Körö­zés, rendőr­ségi eljárás, bíróság. Ezek olyan fogalmak, melyekkel - ha nem is közvetlenül, de leg­alábbis a médián keresztül - élete folyamán szinte minden ember találkozik. Hála a ív­nek, ebben már nekem is volt részem néhányszor, azonban egy teljesen logikátlan dologra csak most lettem figyelmes. Az emberek ugyebár ren­delkeznek különböző jogok­kal. Amíg nem ítélnek el vala­kit, addig ártatlan, és egy bí­rósági közvetítésen kitakarják az arcát. Na, nekem ezzel kap­csolatban nem minden világos. Ott kezdjük, hogy nem az összes gyanúsított esetében valósul meg ez a dolog. Persze ezt még meg lehet magyaráz­ni, mondván, hogy az illető felvállalta az arcát. De mi a helyzet a körözésekkel? Ott is láthatunk képeket az állítóla­gos elkövetőkről. Akkor az ő személyiségi jogaik nem sé­rülnek? Vagy egy elítélt arcá­nak titokban tartása fonto­sabb? Vagy írhatnék a bírók­ról is. Őket mindig mutatják, pedig kényesebb perek után talán nekik lehet a legtöbb fél­nivalójuk. A hab a tortán szá­momra azonban mégis a fut- ballhuligánok helyzete. Ma­gyarországon, ha egy szemfü­les fotós lefényképez egy „ár­tatlan" szurkolót, akinek a ke­ze röppályája éppen keresztezi az ellenfél szurkolójának fejét, akkor az illetőt az újságokban bizony ki kell takarni, mert nem bizonyított, hogy bűnös, és egyébként is... Szegényke személyiségi jo­gait tiszteletben kell tartani. Ami egyébként bizonyos mér­tékig érthető, csak az nem, hogy az övé miért fontosabb, mint az ártatlan embereké. Ennek a cikknek a környé­kén valahol oda lesz írva a ne­vem. Akárkit érhet az írása után atrocitás, még engem is, mégse Anonymus 3 néven írok. Viszont ha vádlott lennék, akkor csak a monogramom je­lenhetne meg... Fura. Akkor hogy is van ez? Buli megállás és gondolkodás nélkül bosszúság Másnap reggelre már senkinek sem tűnik jó ötletnek az ivás Sok ember ! számára a i péntek a hét­köznapi szo­rongások, munkahelyi tevékenysé­gek, és a családtól való tá­voliét végét jelenti. Jön a hétvége a pihenés, a relaxálás, az otthon el­töltendő kellemes órák társasága. Ez azonban inkább a felnőttek észjárá sa, nem a fiata­loké, akik szá­mára az unal­mas iskolai te­endők után vég­re, elkezdődik a pezsgő éj­szakai élet. Többen közü­lük szórakozóhelyről szórakozóhelyre bók­lászva járják az utcákat. A baj ott kezdődik, ami­kor a legálisan (vagy inkább illegáli­san) alkoholt fo­gyasztó szemé­lyek hangosan ordibálnak az ut­cákon, sörösüve­geket vágnak a földhöz, vagy ab­lakokat dobnak be - mindezt a pi­henni akaró lakók nyugalmának zavarásá­sért Másnap reg­gel pedig fájó, zúgó fejjel ébred­nek és megfogadják: hogy soha többé nem tesznek ilyet. Ezzel a kijelentéssel csak annyi a baj, hogy mindösszesen a következő ital elfogyasztásáig érvényes. Az eredmény meg nem más, mint üvegszilánkok a járóke­lőknek és bicikliseknek, anyagi kár a közelben lakóknak, és rengeteg szemét. Ezek elkerüléséért természe­tesen rengeteg jobbnál jobb öt­let felhozható, de hogy ezek ki- vitelezhetőek legyenek, ahhoz szükség van arra - még ha köz­helyesnek tűnik is -, hogy a célszemélyek belássák tetteik következményeit, és tenni akarjanak ellene. Sosem voltam bratyizós - interjú az igazgatónővel [ Interjút készített , a Bolyai-gimnázi- | írni igazgatónőjé- . vei, dr. Tímámé Főző Évával Hüse Eszter, a SÉTA egyik diák résztvevője. Kiderült: az igazgatónő amolyan pörgős típus, szereti, ha állandóan tör­ténik körülötte valami. - Nem vagyok az a „bratyizós” típus, de a legtöbb diákkal jóban vagyok. Hőse Eszter teljes interjúja a www.baon.hu-n olvasható. Képünk 2005 tavaszán ké­szült Kecskeméten. Az abili­ty pályán egészségesek pró­bálhatták ki, hogy tudnának közlekedni keretes székkel Tolószékben is teljes ember versenyben „Azt hittem, nincsenek JMl előítéleteim”

Next

/
Thumbnails
Contents