Petőfi Népe, 2006. október (61. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-31 / 255. szám

9 PETŐFI NÉPE - 2006. OKTÓBER 31., KEDD A PETŐFI NEPE OTVEN EVE Rendszerváltó elit a parlamentben Az első szabad parlamenti választás, 1990 tavasza Tanácskozik a megyei MDF-es parlamenti lobbi. Felvételünkön (balról) DR. JÓZSA FÁBIÁN, KARSAI PÉTER és a hátsó sorban DR. PÁNCZÉL GYULA. Felvételünk 1990-ben készült. A rendszerváltás 1989 nyarán- őszén kezdődött. Ekkor még a hatalom az MSZMP kezében volt, ám a demokratikus ellen­zék képviselői több pártot is alakítottak. Az új politikusok a békés tárgyalások során meg­állapodtak a- régi rend képvise­lőivel arról, hogy tavasszal megtartják a többpárti válasz­tásokat. Az események gyorsan pörögtek. 1989. október 23-án Budapesten kikiáltották a III. Köztársaságot. Majd a követke­ző év tavaszán 1990. március 25-én megtartották a választá­sok első fordulóját. Ekkor a sza­vazásra jogosultak 65,11 száza­léka járult az urnákhoz, Bács- Kiskun megyében ez az arány 60,64 százalékot tett ki. Majd K két hét múlva a második fordu- s lóban - április 8-án - a magyar | polgárok 45,54 százaléka vök- ' sóit. A megyében 41,02 száza­lék volt a részvétel. A Parla­mentben dr. Antall József kor­mányfő vezetésével, az MDF (164 mandátum) az FKgP (44 mandátum) és a KDNP (21 mandátum) alakíthatott kor­mányt. Az ellenzéki padsorok­ban ülő SZDSZ 92, az MSZP 34, a Fidesz 21 parlamenti helyet kapott. Rajtuk kívül 5 függet­len jelölt és 5 közös pártszínek­ben induló politikus is kapott képviselői mandátumot. Bács-Kiskun megyében a kor­mánypártok fölényesen győztek. Kecskemétről dr. Józsa Fábián (MDF), és dr. Debreczeni József (MDF) jutott a T. Házba. A tisza- kécskei választókörzetből Kánya Gábor (MDF), a kunszentmik- lósiból Faddi József (FKgP), a kiskunfélegyháziból dr. Fekete Pál (MDF), a kiskőrösiből dr. Pohankovics István (FKgP), a ka­locsaiból dr. Andriska Géza (SZDSZ), a kiskunhalasiból dr. Horváth László (FKgP), a bajai­ból Nagy András (SZDSZ), a bácsalmásiból Karsai Péter (MDF) jutott a parlamentbe. Te­rületi listákon két személy, dr. Kozma Huba és dr. Pánczél Gyu­la kapott mandátumot MDF szí­nekben. A megyei szabadde­mokrata listáról dr. Szent-Iványi István és dr. Szabó Erika, a kis­gazdalistáról Kocsenda Antal, Kosa András, az MSZP-listáról Pozsgay Imre és dr. Tabajdi Csa­ba került a T. Házba. Az SZDSZ országos listáján Zombori Má­tyás, míg az MSZP-listáról Nagy Attila lett honatya, barta zsolt Jugoszláv rakéta zuhant a déli határra Ez figyelmeztető jel - mondják a helybéliek Önálló terjesztési hálózat alakult Az újságkészítés nagyon hason­lít a színház világához abban, hogy a közönség csak magát az előadást látja, a kulisszák mögött folyó szorgos munkát nem. (...) Mi a kiadó feladata? Erről kér­deztem Gazsó Lászlót, a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. igazga­tóját.- A kiadói tevékenység a hát­térben zajlik ugyan, de nagyon szerteágazó. A lap kiadója gon­doskodik az újság kinyomtatásá­ról, hirdetéseket gyűjt, kezeli a kiadásokat és bevételeket, vagyis szervez és gazdálkodik. Most van egy új feladatunk is: január­tól (1994. a szerk.) a Petőfi Népe értékesítésével is foglalkozunk. Az elmúlt negyedévben kiépítet­tük saját terjesztési hálózatun­kat, mely átveszi a postától a kéz­besítést. Nincsenek új találmá­nyaink, a piacgazdasági körül­mények között bevált terjesztési modellt fordítottuk le magyarra.- Miért veszi saját kézbe a ki­adó a Petőfi Népe terjesztését?- Ennek több oka van. Minde­nekelőtt az, hogy saját árunkat magunk szeretnénk értékesíteni a piacon. A posta terjesztői háló­zatában több száz lap közül csak egy volt a Petőfi Népe. Saját ter­jesztőink számára viszont a mi lapunk az első és a legfontosabb. Emellett szeretnénk minőségi szolgáltatást nyújtani. Milyen változásokra számíthatnak az előfizetők? Szeretnénk januártól koráb­ban eljuttatni előfizetőinkhez a lapot, a reggeli órákban. (...)- Ezekben a napokban már a kiadó munkatársai gyűjtik a jö­vő évi előfizetési díjakat. Há­nyán dolgoznak majd a Petőfi Népe kézbesítésén?- Hirtelen megnőtt a csalá­dunk. Az eddigi, közel százfős új­ságírói, kiadói hirdetői létszám kiegészült 11 ügynökségvezető­vel és 230 kézbesítővel. (...) A vá­rosok és falvak belterületén tel­jes mértékben meg tudjuk olda­ni a lapkihordást. Nagyobb gon­dot okoz a külterületek ellátása, ami Bács-Kiskun megye egyik sajátossága. Itt több megoldás kí­nálkozik. Úgy tűnik, hogy 75-80 százalékban sikerült megtalálni a hagyományos előfizetéses for­mában. A nagyon nehezen meg­közelíthető tanyákon élő előfize­tőinkkel pedig keressük a kap­csolatot, hogy közösen megbe­széljük, hogyan tudjuk eljuttatni hozzájuk a Petőfi Népét? 1993. DECEMBER 21., KEDD Bács-Kiskun megyében - Gara és Bácsborsód község között - mezőgazdasági területen a ma­gyar-jugoszláv államhatártól 4,5 kilométerre pénteken dél­után, egy helyi lakos bejelenté­se alapján a bajai rendőrkapi­tányság járőre egy az idáig nem azonosított, fel nem robbant ra­kétát talált a földbe csapódva. A honvédség tűzszerész szak­emberei a rakétát a földből ki­emelték. A rakéta típusának azonosítása folyamatban van. Tekintettel arra, hogy a ma- gyar-jugoszláv helyi vegyes bi­zottság jugoszláv tagozatának képviselője is.- Két fiam ott maradt a hábo­rúban, és most újra folytatódik ez a szörnyűség. Jó, hogy nem a templomtoronyra esett az a bomba, vagy ide, a falu közepé­be - sopánkodik egy néni a garai faluszélen.- Nem bomba volt az, hanem egy föld-levegő rakéta - hallom a szakszerű magyarázatot egy kerékpárjáról leszálló férfitól. A rádió is bemondta, hogy 3 mé­ter hosszú, tehát komoly mére­tű robbanószerkezetről van szó. Ezeket kilövőállomásról indít­ják, viszonylag pontosan lehet velük célozni. Érthetetlen, hogy miként került ide.- Hova esett? - kérdezem.- Ide, a gazdasághoz, az egyik tanya közelébe. Ott talál­ták meg a kombájnosok, mun­ka közben, a földön. Szerencsé­re nem nyúltak hozzá, azonnal jelentették a dolgot Garáról két irányban lehet Baja felől érkezve tovább menni. Bácsszentgyörgyre és Bácsborsódra. Nos, ha Borsód felé megy, a két falutól körülbelül egyenlő távolságra találja a ta­nyát, a kövesútról letérve.- Aligha lát ott már valamit - csatlakozik az útbaigazításhoz egy fiatal fiú. Szombaton délelőtt felrobbantották a tűzszerészek a rakétát, nem maradt utána sem­mi, legfeljebb egy gödör. A lakosság hangulatáról érdek­lődöm. Megoszlanak a vélemé­nyek. Egy diákforma legény azt mondja: - Én nem félek. Kicsi a valószínűsége, hogy éppen a kö­zelemben essen le egy bomba. Az idősebbek azonban másként vé­lekednek:- Amikor kiosztották a gázál­arcokat, csak nyugtalanok let­tünk. De most, hogy ez a rakéta ide pottyant, azt mondhatom, hogy félünk. Felelőtlenség így bánni a harci technikával. Nem törődve vele, hogy felfegyver­zett katonákat vagy védtelen öregeket és gyerekeket pusztí­tanak el. Úgy látszik, az sem számít, hogy más ország állam­polgárait veszélyeztetik. Ben­nünket, garaiakat kétszeresen is érint a dolog. Nemzetiségi község lévén saját rokonaink, ismerőseink az áldozatok. És ha így folytatják az esztelen öl­döklést, mi is sorra kerülünk. Ez a rakéta a figyelmeztető jel. GÁL ZOLTÁN 1991. DECEMBER 2., HÉTFŐ OSAK KÉRDEZEM.««- Amikor hazajöttem a második háborúban a román hadifogság­ból és elkezdtünk itthon dolgoz­ni, az igazi újrakezdés volt. Nem értem, hogy most miért van széthúzás az egész országban. Miért akar mindenki a mások rovására meggazdagodni? Egy tisztességben megőszült orgo- ványi parasztember kérdezte a napokban ezeket egy beszélge­tés során. Azt mondta, hogy ő már nem ért semmit. A nap is ugyanúgy süt, mint régen, eső se esik kevesebb, a föld is ugyanaz, mégis úgy érzi, hogy alig ér valamit a munkája. Szü­ret előtt vett egy fekete fóliát, amivel le tudja takarni a lovas kocsit, hogy azon vihesse be a szőlőt - a fólia annyiba került, mint az egész termés fele.- Nyugdíjas vagyok, higgye el, akkor járnék jobban, ha nem csi­nálnék semmit. Megspórolnám a ráfizetést. De ezt nem tudom megtenni, mert a földet meg kell művelni. Dolgozni kell, mert kü­lönben az egész élet nem ér sem­mit. Három gyereke közül egy se választotta a földművelést, mind elment otthonról.- Igazuk van, jól tették, de én már nem tehetek mást: ez az életem, ezt csinálom. De kinek jó ez, ha parasztembernek nem éri meg bevetni a földjét? Csak kérdezte... HÁMORI ZOLTÁN 1991. OKTÓBER 28. Számmisztika Tegnapi számunk első oldalán különféle cikkeket ajánlottuk ol­vasóinknak, melyek lapunk kü­lönféle oldalain jelentek meg. Nos,-tegnap is jobban tettük vol­na, ha a cikkcímek melletti ol­dalszámok helyett inkább írjuk, hogy különböző oldalak, ugyan­is három cikk nem a jelzett ol­dalra került. E hibának sokféle magyarázatát találhatjuk. Példá­ul azt, hogy lapunk megállítha­tatlan terjedelmi bővülése követ­keztében felborult a megszokott oldalbeosztás, és a változaüan- sághoz szokott szerkesztő nem tudta követni a fejlődést. Magya­rázhatjuk azzal is, hogy különö­sen rafinált módon próbáltuk az olvasót rávenni arra, hogy az egész újságot átlapozza. Lehet magyarázat az is, hogy nem tu­dunk elszámolni tizenkettőig. Ennek viszont ellentmond az, hogy épp az imént számoltam meg, hogy melyik oldalon van ez az írás. A végeredmény: 12. H. Z. 1990., NOVEMBER 24. MEGKÉRDEZTÜK OLVASÓINKAT: MIT GONDOL A MAI PETŐFI NÉPÉRŐL? sípos László, a kecskeméti ön- kormányzat társadalmi megbí­zatású alpolgármestere, a Classic Kft. tulajdonosa: - A lappal, mint vállalkozó folya­matos kapcsolatban vagyok. A céges és önkormányzati mun­kám során személyesen is sok vezetőt és újságírót ismertem meg. Minden napomat a lap át­olvasásával kezdem, régóta elő­fizetője is vagyok. A helyi és megyei hírek mellett elsősorban a gazdasági cikkek kötnek le. PREISZINGER ANDRÁS, a Petőfi Népe igazgatója (1971-1993): - Minden nap izgalmas és moz­galmas volt, ami a napisajtó készítésének világából adódott. Egyik legemlékezetesebb pilla­nat volt, amikor áttértünk a modern ofszeteljárásra, a lap B/2-es nagyméretű nyomtatásá­ra. Sajnos, megcsúsztunk, így reggel helyett délután jelent meg a lap. Másik élmény, ami­kor leégett az akkori kiadó, pontosan a felújítást követően. bán János, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei Új Néplap fő- szerkesztője: - Először is, elfo­gult vagyok a Petőfi Népével kapcsolatban. Több, mint tizen­három évet töltöttem ebben a szerkesztőségben, s ez alatt az idő alatt gyakornoki feladatok­tól egészen a főszerkeszt&he- lyettesi teendőkig szinte minden munkafolyamatban részt vet­tem. A Petőfi Népe családtag. És ennél többet talán nem érhet el egy lap. béres Béla, a Bajai Népünne­pély Fesztivál főszervezője, Jó­zsef Attila Művelődési Központ igazgatója: - A napilapok átol­vasása egy kávé mellett, ez je­lenti minden napom kezdetét. Elsőként a Petőfi Népe kerül a kezembe. Külön öröm szá­momra, hogy a Petőfi Népe a kezdetektől kiemelt médiatámo­gatója a Bajai Népünnepélynek és az évente megjelenő külön- szám igényessége tartalma messze viszi közös jóhírünket. hovány Márton, a kecskeméti Hovány Kft. tulajdonosa: - Ti­zenhat éve dolgozunk együtt a Petőfi Népével. Kiváló partner­nek tartom. A hirdetés szem­pontjából ha egy hasonlattal él­hetek■ a Petőfi Népe olyan mint egy kemencés libamáj. Finom a tökfőzelék is és olcsó, de igazán jó akkor is a libamáj. Ráadásul az utóbbi időben a lap nagyon sokat fejlődött előnyére, sokkal olvasmányosabb lett. A cikkek rövidebbek, de tartalmasabbak. borbély lajos Bács-Kiskun me­gye főépítésze, a Bács-Kiskun Megyei Építészkamara elnöke:- A Petőfi Népe napilapot 35 éve olvasom, reggeljeim nem tel­hetnek el nélküle. Szeretem az újságot, mert kiegyensúlyozott, a megye kisebb-nagyobb esemé­nyeit színesen közvetíti. Röviden talán úgy foglalhatnám össze a lapról kialakult véleményem: partnerem a tájékozódásban, néha az összekacsintásban, na meg egy kicsit „hámoris”.

Next

/
Thumbnails
Contents